Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-20 / 288. szám

SZEUED, SzeruMZinteg- Somogyi ucca ZZ.,1.rm, Telefon: 23-33.'Kladóhlvoí«l kölcíünkönyvlAr é» Jegyiroda t Aradi Ucca «». I eleion t 15-00. .. Nyomda : Ll»w Ll-öl ncra 1«. Telefon s TóTtrnfl é* levélcím • uélmogynfoMZéo "-icncrt Szerda, 1933 dec. 20. Ára 12 fillér ^ I*. évfolyam. 2 ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken É» Sudanesten ».OO. Ictllittldtfn o.-so neno«- * Egye* tzAm Ara hétktiz­nao 12, vasár- é» Unneonnn ZU <111. Hir­detések felvétele tartia nzerint Mente­lenl'c kivételével nnnontn re<tnel ítélet után Elhangzott az Ítélet a fiatalkorú vádlott ügyében, aki megölte anyját. Az ítélet a fel­sőbíróság felülvizsgálata alá kerül s mi tel­jesen biztosak s ennélfogva nyugodtak is va­gyunk abban, hogy a felsőbíróság meg fog­ja találni azt az intézkedést, ami az elköve­tett cselekmény és a megbántott társadalmi rend viszonyában helyre fogja azt állítani, ami még helyreállítható. Nem tudjuk, hogy a kiszabott ítélet sulyos-e, vagy enyhe, de megvall juk, ez a kérdés bennünket nem is ér­dekel. A biróság zárt tárgyaláson hirdette ki az Ítélet indokolását s igy a nyilvánosság nem vehet tudomást arról, hogy milyen té­nyek milyen meggyőződést teremtettek meg a biró lelkében s hogy a büntetés kiszabásá­nál minek juttatott nagyobb szerepet, a meg­bántott jogrendnek, az elkövetett cselekmény megtorlásának, vagy a kezébe adott és lelki­ismeretre bizott fiatalkorú vádlott emberré fejlődése érdekének-e? Nem ismerjük a birói meggyőződést, de ismerjük a tényeket, amelyek a meggyőző­dést kialakíthatták. S ez a körülmény lega­lább is szokatlan, legalább is különös gondolatokra kényszerit azzal a tisztelettel­jes tudomásulvétellel szemben, amire ma­gunkat minden birói eljárással szemben kö­telezve érezzük. A törvény ir­galmas. A törvény eltiltja azt, hogy a fiatalkorúak tárgyalásáról Írjanak, a törvény még azt is eltiltja, hogy ha fiatal­korúak bűncselekményt követnek el, a fia­talkorú büntevők nevét kiírják, vagy a bűn­cselekményt elkövető fiatalkorút az újságok­ban felismerhetően említsék meg. A fiatal­koruakról szóló törvény a magyar jogalko­tásnak egyik egész Európában megbecsült kiválósága volt s abban az időben keletke­zett, amikor még az emberszeretet, a meg­bocsátás szelleme s a javításra irányuló tö­rekvés lengte be még a büntető jogszabá­lyok alkotását is. E tilalmak alól kivételt a törvény csak abban az esetben enged, ha a — biró adja meg az engedélyt, ha a biró ren­deli el a nyilvános tárgyalást. A magunk ujsáeirói kötelességteljesitésé­ben, a magunk emberi érzésében s azt is mondhatnánk, a magunk iogászi meggyő­ződésében mély megrázkódtatással láttuk azt, hogy ebben az ügyben ez a kivétel meg­adatott. A iobb belátás s a tapasztalatokon okulás később felülkerekedett s a biróság zárt tárgyaláson fejezte be azt, amit nyilvá­nos tárgyaláson kezdett el és folytatott, de mit használt már mindez, a tragédia élő és halott szereplőinek? A biró zárt tárgyaláson hirdette azt ki, hogy miként ér­tékelte azokat a tényeket, amelyekről nyil­vános tárgyaláson vallott a vádlott és be­széltek a tanuk? Nvilvános tárgvaláson be­szélhetett a vádlott és beszélhetett az orvosszakértő, nyilvános tárgya­láson védhették és vádolhatták az élő és halott áldozatokat s amikor már mindez megtörtént, a biróság zárt tárgyaláson hir­dette ki, hogy a jogszolgáltatás serpenyőjé­ben mennyit nyomnak azok a tények, amik­ről nyilvános tárgyaláson beszéltek a bün­ügv szereplői. A tizenötéves gyerek nyilvá­nos tárgyaláson beszélhetett anyja viszo­nyairól, a tizenötéves gverek az ország fi­gyelő nyilvánossága előtt mondhatta el, bcazy édes anyja nemi életéről mit tudott és mit gondolt, arról tudomást vehet a nyilvá­nosság, hogy a nős és családos villanyszerelő és a halott asszony: a diák, az apáca és a tisztjelölt édes anyja között mi játszódott le a fürdőszobában, a diák az apá­ca és a tisztjelölt élő apjának szerelmi ügyeit ki lehetett teregetni a nyilvánosság előtt, de hogy a biró a szennynek, a gyalázatnak, a mocsoknak ebben a tragikus halmazában ho­gyan gyújtotta fel az erkölcsi rend fáklyáját s hogvan kereste kiengesztelését annak a társadalmi rendnek, amit a bűnügy minden főszereplője megsértett s aminek megvédése elmulasztásában a bünügy minden mellék­szereplője vétkes, azt már nem tudhatta meg a híreket habzsoló s egy nyomorultan élő és nyomorultan pusztuló halott testében és lelkében vájkáló újságolvasók közül senki. Nekünlc, akik a sajtószabadságnak nem­csak harcosai vagyunk, voltunk és leszünk, de voltunk már mártírjai is a sajtósza­badság korlátozásának, nekünk ne mondja senki, hogy abban, amit mi kifogásolunk, a sajtónak is szerepe van. A sajtónak köte­lessége megírni azt, ami nyilvános birói tárgya'áson történik, a sajtónak kötelessége foglalkozni azzal, amit részére birói elhatá­rozás kiszolgáltat. A sajtó nem lehet sem fel­ügyeleti hatósága, sem felebbviteli fóruma egveden bírósági szervnek sem. A sajtó nem védheti jobban a fiatalkorú vádlottat, mint ahogy ezt a kötelességét a fiatalkorúak bí­rája teszi. De érdeke az elbukott asszony el­bukott gyermekének, akinek számára a tör­vény azért rendelt külön bíróságot és külön jogszabályokat, mert meg akarja men­teni minden gyerekbüntevő társával együtt a tisztes életnek, érdeke-e az annak a gye­reknek, érdeke-e az két élő, élve szenvedő testvérének, hogy életük végéig hordozzák annak a szennynek, annak a mocsoknak emlékét, amit a nyilvánosságnak kiszolgálta­tott tárgyalás anyaga vetett rájuk? Megbor­zadunk attól, amit ez a tárgyalás feltakart s megdöbbenünk, hogy mindezt feltakarhatta. Ez a tavasz Európára döntő fontosságú lesz A hadügyi javaslat vitája a francia képviselőházban Páris, december 19. A képviselőház kedden délután tárgyalta az újoncozás módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amely azt céloz­za, hogy az 1936—40 években, amikor a hábo­rús esztendők szűletéscsökkenései erősen érez­tetni fogják hatásukat, az ujonclélszámot bi­zonyos tartalékokkal egészíthessék ki. D a 1 a d i e r szemére vetette Tardieunak, hogy nem meri a képviselőházban is azt hir­detni. amit a lapokban és nyilvános gyűléseken mond., t. i., hogy a kétéves szolgálati időhöz való visszatérést. Tardieu szólalt fel ezután. Aggodalmas­kodik amiatt, hogy 1934. év tavaszán akariák csökkenteni a haderőt, holott ez a tavasz Eu­rópára és Franciaországra döntő fontosságú lesz. A képviselőház ezután 449 szavazattal 147 el­lenében elfogadta a honvédelmi törvényt, amely felhatalmazza a hadügyminisztert, hogy négy hónappal felemelhesse a katonai sorozási élet ­kort. Zágrábban tarifák meg a jövő évi kisantant~konferenclát A konferencia január 8-én kezdődik (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bel­grádból jelentik: A kisantantállamok külügy­miniszterei január 8-án konferenciára ülnek össze Zágrábban. Hivatalos jelentés szerint ez lesz az 1934 évi rendes konferenciája a kisan­tantnak. Ezt azért tartják Zágrábban, mert ja­nuár elején az egész jugoszláv királyi udvartar­tás és a kormány is Zágrábban lesz. Az uj kis­antant konferenciát három napra tervezik és a gazdasági kérdéseken kivül az összes politikai problémákat is megvitatják. 300.000 fünnl hadsereget fs általános hadkötelezettséget kíván a Mtler-kormánB A nemei horműmj feguzeke a francia nagijhOvettiez (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Pá­risból jelentik: A rádió-ügynökség jelentése szerint a német kormány hétfőn írásbeli jegy­zéket nyújtott át Francois Poncét berlini francia nagykővetnek és közölte, milyen kíván­ságokat támaszt Németország a leszerelési kér­déseket illetően és a német katonai egyenjogú­ság kérdésében. A rádió-ügynökség megjegyzi, Hogy a német követelések írásba foglalására maga Francois Poncét kérte fel a német kormányt Hitlerrel folytatolt decemberi megbeszélése során. A bi­rodalmi kormány legfontosabb követelése az, hogy Németország számára 300.000 főnyi had-

Next

/
Thumbnails
Contents