Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

DELMAGYflKOKSZáG SZEGED, ScwketsUMg! Somogyi neca Z2.Lem. Telefont »3-33.'KlndóhlTBlul, kmcMnkOnyrlAr «• legyboda • Aradi uooo 8. Telefon : 13—OO. — Nyomda i IBw ¡.lortt ncca 19. Telefon t 13^oA. TArtrnM é* IcTÉIcIm • lléUnoiiyaronz&a. Sseg ed Péniek, 1933 nov. 3. Áro 12 mi ér ^ IX. évfolyam, ¿47. sz. ELŐFIZETÉS: Haronte helyben 3^0. Vidéken M Badapetieo 3.00, lcUItOldttn pengd. * Egyet ixAm Ara h«tk«z­nap ÍZ, vníAr- «• Ünnepnap ZOIII1. Hlr­deléíek Iclv«ele laxlla *zerlnt Megt e letútc héttd klT«tel«vel naponta regge fflő tisztelettel meghívjuk a kultuszminisz­ter urat, néhai Klebelsberg Kunó gróf örökö­sét a magyar kultura szellemi és anyagi kin­csinek örizésében és megőrzésében, hogy lá­togasson el Szegedre. Ritkán volt szerencsénk hozzá megboldogult és nagynevű előde leg­szebb alkotásainak színhelyén, talán ennek kell tulajdonitanunk, hogy nem tud teljesen együtt érezni velünk és nem tud belehelyez­kedni ennek a sorsában szerencsétlen városnak lelkivilágába;. A személyes érintkezés sokat le szokott csiszolni az írás és nyomtatott betű nyilatkozatainak érdességéből s ha ebben az esetben is a szembenálló felek találkoztak volna egymással, talán nem lett volna szük­ség azoknak az előkelő állású uraknak véde­kező kijelentéseire, melyeket a kultuszminisz­ter ur Debrecen és Pécs vállának megverege­tése után ildomtalanoknak minősített. Na­gyon szeretnők azonban, ha e kölcsönös nyi­latkozatoknak elhangzása után, melyeket ta­lán szokatlanságuknál fogva jegyeznek majd fel a krónikások a magyar kultúrtörténet an­nálesei számára, a kultuszminiszter ur, mint kiváló történetíró, akinek kétségtelenül van érzéke a történelmi hagyományok iránt, kö­vetné Mátyás király példáját és inkognitó­ban, egy érdeklődő idegennek álruhájában jelennék meg a hűséges polgárok körében. Minden egyébtől eltekintve, ilyen látogatás­nak vannak különböző gyakorlati előnyei. Egyik oldalról sem kellene tartani a feszélye­zettségtől, amelynek némi nyomát bizonyára még a legtárgyilagosabb álláspont mellett sem lehetne kikapcsolni a történtek után. Vi­szont biztosak vagyunk benne, hogy igy és ezen a módon a kultuszminiszter ur száz szá­zalékos őszinteségü véleményeket kapna az egyetem kérdésében és megismerhetné azo­kat a különleges szempontokat, amelyek egész Szegedet pártkülönbség nélkül, ismere­tes egyöntetű állásfoglalására késztették. A vitában, amely Szeged és a kultuszmi­niszter ur között felmerült, a miniszter ur fel­fogása szerint a szegediek a máskülönben jo­gosultnak látszó lokálpatriotizmus érveit han­goztatják, míg ő — ismét saját meggyőződé­se szerint, — az egyetemes nemzeti érdeke­ket képviseli. Szabad-e a tételnek ilyetén fel­állítása mellett még csak feltételezni is azt, hogy a nemzeti szempontok háttérbe szorul­janak a helyiek mellett s az állam olyan ter­heket vállaljon magára, amelyek csak Sze­ged érdekeit szolgálják? Bizonyára nem. A szegediek felfogása szerint azonban a kérdés nem igy áll. A szegediek azt vallják az igaz­ság tudatától fűtött őszinte meggyőződéssel, hogy mikor ragaszkodnak egyetemük válto­zatlan fenntartásához, ők nem szegedi érde­ket képviselnek, hanem az egész Alföld kul­turális igényeinek kielégítését keresik. Hogy pedig ezek a kulturális igények fennforognak, azt az az egyetlen szám mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a szegedi egyetem hallgatói­nak száma egymagában majdnem annyi, mint a másik két vidéki egyetemé együttvéve. A kultuszminiszter ur szavaival éive, koncedál­juk, hogy a másik két város megérett arra, hogy egyeteme legyen. A számok azonban Szeged mellett bizonyítanak és Szeged, amely tisztelettel bátorkodik maga számára is az ¡érettséget reklamálni, emellett még a szük­Ellentéteit az n| francia kormángban a pftiznggl szanálás Körül Válság fenoegett a Sarrant-hormdiigt S [idapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­1 jelentik: A Sarraut-kormány tagjai kö­zött súlyos nézeteltérések merültek fel a pénz­ügyi szanálás kérdésében ugy, hogy beavatott körökben nem tartják kizártnak, az ujabb kor­mányválságot. B o n n e t pénzügyminiszter és Garday költségvetési miniszter nem tudnak megegyezni egymással a szanálási program tekintetében és ezzel magyarázható az is, hogy a kormányprogram pénzügyi része még mindig nem készült el, pedig Sarraut pénteken délután már a kamara elé kíván lépni programjával. A kormány valószínűleg ahhoz a megoldáshoz lesz kénytelen folyamodni, hogy a kormány­program pénzügypolitikai részeben csak nagy általánosságra szorítkozik és inkább az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekre fekteti a fősúlyt Valuta-fegyverszünet Amerika és Anglia között (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lon­donból jelentik: Anglia és Amerika között csü­törtökön létrejött az első valutafegyverszfineti egyezmény. A Federal Reserve Bank of New­york és az Angol Bank ideiglenes megállapo­dást kötött, amelynek az a célja, hogy megaka­dályozza a dollár és a font nyiltharcának a ki­törését. Az Angol "IBank semlegességre kötelezte magát az amerikai jegybankkal szemben és megígérte, hogy nem foganatosít semmiféle el­lenintézkedést az amerikai aranyvásárlások megakadályozására mindaddig, amíg az ameri­kai aranyvásárlások nem sértik Anglia érdekeit A londoni tőzsdén elterjedt hírek szerint ha­sonló megegyezés várható a francia frankkal is. A csütörtökre beharangozott amerikai arany­vásárlások elmaradtak. A Kisantant elismeri Szovfeíoroszorszőgot (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prá­gából jelentik: B e n e s külügyminiszter csü­törtökön bejelentette a szenátusban, hogy Cseh­ország rövidesen felveszi a normális gazdasági és politikai kapcsolatokat Szovjetoroszország­gal. Benes kijelentését politikai körökben ugy értik, hogy Csehország a legrövidebb idén be­lül hivatalosan elismeri Szovjet Megerősíti ezt a hírt az a moszkvai jelentés is, hogy a Szovjet kormányhoz közelálló körökben most már bizonyosra veszik, hogy a három kís­antantállam a legközelebbi jövőben bejelenti Szovjetoroszország elismerését és együttes kö­vetséget állit fel Moszkvában. ségszerüséget is fokozottan tudja sorompóba állítani. A helyi szempontok és az érzelmi momen­tumok, amelyekről egy inkognito látogatás során kiválóan lehetne meggyőzést szerezni, csak az említett általános szempont után jö­hetnek tekintetbe. Ezeknek a helyi szempon­toknak is van azonban némi érdekességük. A helyszínen szerzett impressziók kétségtelenül alkalmasak bizonyos összehasonlitó termé­szetű megfigyelések kiváltására. Tudomást szerezhetne például a kultuszminiszter ur ar­ról, hogy az egyetem épségéért viaskodó feliratában milyen kinos óvatossággal került el a hivatalos város minden utalást a másik két egyetemi város viszonyaira, nehogy azt a színezetet váltsa ki, mintha azoktól sajnálná a tudományos oktatás bármely karát, intéz­ményét és eszközét. Pedig némi joggal utal­hatott volna a város arra, hogy az egyetemért ő hozta a legnagyobb áldozatot. Az egyetemi épületeket és klinikákat Szeged nem ingyen kapta, hanem a kisajátítási és építési költsé­gek fele részével váltotta meg. Áldozatokat vállalt, az utódok vállát is terhelő költségekbe verte magát, mert azt a szerződésszerű Ígére­tet csillogtatták meg előtte, hogy a meglevő egyetemi épületek lesznek a zálog arra, hogy az egyetem semmi körülmények között nem hagyhatja már el Szegedet. Ezért kérdi ma minden szegedi polgár: miért kellett felépí­teni a klinikákat, a többi egyetemi épülete­ket, ha ennek is csak annyi az eredménye, mintha semmit sem építettünk volna ? A másik helyi szempont, amelyről a kul­tuszminiszter ur egy inkognitó látogatás al­kalmával szintén nagyon könnyen meggyő­ződhetik, a város utolsó félszázados történe­tével áll összefüggésben. Az egy Klebelsberg Kuno grófot kivéve, ennek a városnak soha­sem voltak hatalmas protektorai, annál in­kább voltak azonban mindig irigyei. Ötven­négy esztendő előtt egy szörnyű katasztrófa a várost eltörölte a föld szinéről s csnk az ál­lam segítségével tudott újraépülni. Ezt az újjáépítést azonban a város nagyon drágán fizette meg. Majd öt évtizeden keresztül az­zal intézték el minden jogos kívánságát, hogy az árvíz után nagyon sokat kapott, többre már nem lehet igénye. Elhallgatták ellenben, hogy akkor is, akárcsak most az egyetemnél, az állam félbehagyta a munkát s a feltöltés munkájának befejezése előtt a királyi biztos­ság egyszerűen becsukta a boltot. Ezért drá­gák ma Szeged közmüvei s ezért drágább Sze­geden az építkezés, mint bárhol másutt az

Next

/
Thumbnails
Contents