Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-31 / 248. szám

1933 október 3T. OeiMAGYARORSZAG ••BrsBnm^BnBanDnm 0 On fél vásárol nálam üveg, porcollárut, egyszerűtől a legfinomabbig Zománcozott ós aiuminium főzőedény/, minden háztartási, illotve Kony&atelszerelést, nemes porcellánt, ólomkristály* Alapítási év Telefon Nézze meg kirakatainkat. llíiÜI£S3díiíllLJ Tisza Lajos körút 38. sz. Lélekemelő katonai Ünnepség keretében avatta fel vitéz űr. Shvoi) Kannán altábornagQ a isim hOsdk emlékművét (A Délmagyarország munkatársától) Csodálatosan tiszta kék ég borult vasárnap a város fölé. Aranyló őszi nap permetezte a házakat, mezőket, kerteket és az embereket, akik mosolyogva sétáltak ebben a varázslatos őszi napsütésben. A zsidó temetőben délel5it 11 órakor leplezték le a zsidó hősi halottak emlékére emelt müvet, amelyet Tardos-Tnuszig Ármin főmérnök tervezett remekbe. Százak és százak siettek már a kora délelőtt a temető felé. Fürge autók és villamosok szállították az érdeklődőket, gyalogosok hosszú sora kígyózott a Kálvária-uton és az egész tömeg betorkolt a díszruhás rendőrökkel övezeti temetőkertbe. A bejárattól az emlékműig vezető rövid ut két oldalán rohamsisakos, fegyveres katonák állottak vigyázzban. Fennt a cinterem oldalánál díszszázad fegyverzetén csillogott a napsugár. A tömeget a katonaság és a rendőrség tartotta rendben. Az emlékmű körül helyezték ei az "gyesületek, testületek küldötteit, akik hatalmas koszorúkkal a kezükben érkeztek az ünnepségre. A hivatalos város koszorúját díszruhás hajdú vitte, a katonaság embermagasságú n^nzetiszinü hatalmas koszorúját egy díszbe öltözött altiszt tartotta. A küldöttségek fe.intartott helyén tul az egyszerű érdeklődők «ömegét helyezték el. Tizenegy órára az ünnepséget rendező rohamsisakos tisztek katonai oontossát;gal mindenkit a megfelelő helvre Alítottak. Pontban tizenegy órakor kürtszó hrrsanása jelezte vitéz dr. Shvoy Kálmán al'áhornagy. vegyesdandárparancsnok érkezését. A hatalmas autó simán siklott a bejárat elé. a katonák feszesen tisztelegtek és felzéngett a Himnusz. Az ünnepség filmszerű gvorsasággi., katonai pontosággal zajlott le. Shvoy altábornagy a tisztikar élén az emlékművel szemben foglalt helyet. Zöldszinü rohamsisakot visel*, mint *>z ünnepségen résztvevő tisztjei. Minden szem őt figyelte, mint aki megteremtette a zsidó hősök emlékkövét és ezt a bensőséges szén ünnepet lehetővé tette. Dr. Frankéi Jenő rabbi lépett az -irpozáns emlékmű mellett felállított emelvényre és imát mondott. Majd a zsidó templom férfjkrra énekelt óhéber gyászdalt. Dr. Biedl Samu, a hitközség elnöke lépett ezután a szószékre és mondott nagyhatású b. szedet. Mindössze néhán-< percig beszélt, de szavai lélekbemarkoMak. „A mi elhalt fiaink jól teljesítették kötelességüket hazájuk iránt — emelte fel hangjai — és ha kell, az uj generáció is hasonló lelkesedéssel megy az eletveszedelembe..." Beszéde végén Faragó Lajosnak, a Szentegg let elnökének gondjára bizta az em! Skmüvet. Faragó Lajos a nemzeti színű emelvényről, messzehangzó szóval fogadta, hogy szerzettel és kegyelettel fogják megőrizni az emlékművet, amelyet az emberi összelarlozandóság érzése hozott létre. A következő szónok dr. Pap Róbert, a hitközség ügyésze volt. — Egy várat szentelünk fel — mondotta —. egy várát, hogy az szembeszálljon a múlandósággal és századokon keresztül hirdesse a bajtársiasság, az önfeláldozó hazaszeretet, az ország örökkévalóságát... Dr. Fránkel Jenő rabbi állott az emelvényre. Költői szépségű beszédet moiidott és azt igy fejezte be: — Nemes vitézi kebelben fogant a gondolat, hogy minden sírkertnek legyen hőii emléke. A gondolat testet öltött, itt áll az emlékkoporsó, amely hirdeti a hősök emlékezetét. A békesség Urának, az egyetlen egynek nevében szenteljük meg ez emléket, mert hiszünk a virradatban, ha az éj jelenleg ko norlik is. Hiszünk a télentuli ébredésben, h's/űnk a testentuli létezésben, hiszünk Maqyarország újjáéledésében... Újból gyászének hangzott fel a márványkoporsó oldala mellől, majd minden szempár az altábornagy alakját kereste. Shvoy altábornagy az emlékmű előtti domb.-a állott és onnan beszélt a többezer főnyi közönséghez. — A szegedi vegyesdandár és á!l .másparancsnokság 1930 május 1-én 'örtént átvétele után 1931 május 1-én, a hősök emlékünnepe alkalmával á protestánsok meghívtak, hogy vegyek részt az ő ünnepükön. Fiimentem és áz ünnepély keretén belül, amikor az emlékmüvet meg akartam koszorúzni, e'képedve láttam, hogy nincs semmi emlék, csak egy nagy gvepes halom. Teljes mértékben átéreztem, hogy teljesen tarthatatlan azon helyzet, hogy mig n róm. kat. temetőben egy monumentális. szép emlékkereszt van. ad'Ha n többi felekezetek hősi temetőiben semmiféle emlék-mü nem hirdeti a hősök dicsőségét. Elhatároztam, hogy parancsnoklásom egyik feladata az lesz, hogy Szeged város minden vallásfelekezetének hősi temetőjében egy-eepj emlékmüvet emeljek. 1931—32. év telén és nyarán összegyűjtve a szükséges pénzösszeget, az elmúlt év október és november haváb in felállítottuk a protestáns és gör. keleti temetőben az emlékművet; a folyó évben pedig a szegedi zsidó hitközség megértő segitségevel és nagy hozzájárulásával a zsidó hősi halottak dicsőségét hirdető ezen emlékmüvet. — Nemcsak kötelességet teljesítek, hanem szivem őszinte érzéseit követem, amikor néhány szóval megemlékezem a legmegérlőbb és a legagilisabb segitö- és munkatársamról, a nagyhírű és közbecsülésben álló szegedi főrabbiról, Lőw Immánuel öméltóságáról. akit sajnos a sors kérlelehetetlen szeszélye következtében éppen, most akuttá lett betegsége megakadályozott abban, hogy jelen leliesen ezen ünnepélynél, amely elsősorban és főképen az ő ünnepélye lett volna. Buzgón imádkozunk és kérjük a jó Istent, itt a *zabal ég alait, hogy adja vissza neki minél előbb teljes egészséget, hogy újból itt lehessen körünkben és folytathassa hasznos, okos és nagy munkáját, hogy a lelkek legyenek eggyek a haza szolgálatában, a magyar nép nevelésében, az erkölcsök tisztulásában és az ország feltámadásában. A magam részéről ugy őméltóságának, mint a hitközség minden tagjának, akik az emlékmű létrehozásán fáradoztak és nekem segítettek, őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. — Ezen ünnepélyes és felemelő pillanatban, mint katonanak és szegedi állomásjiarancsnoknak. de -gyuttal, mint Szeged varos egyik hü polgárának — amit, azt hiszem eléggé bebizonyítottam — Szeged város vezetőségéhez volna néhány szavam és egy nagy kérésem. — Mi, néhányan, alig 5—6000 peng.5 nehezen és keservesen összegyűjtött pénzből két év alatt három hősi emlékmüvet állítottunk fel. amelyek a temetőkben nyugvó valamennyi vallásfelekezeti bajtársainknak — legyenek azok magyarok, oroszok, szerbek, románok, vagy németek — hősiességét és háborús vét áldozatát hirdetik, de Szeged városának kegyeletét — 15 évvel a háború után —, bár sok sok ezer szegedi fiu esett el a hazájáért —, még sehol semmi emlékmű nem hirdeti. Ma már alig van az országban falu és város, ahol ne állna a kegyeletet. a hősöknek kijáró tiszteletet szimbolizáló emlékmű, de Szeged, az ország második legnagyobb városa, a hősök emlékének máig sém áldozott. Itt, a nagy nyilvánosság előli, ezen ünnepélyes alkalommal felkérem a polgármester urat — és remélem, meg is hallja kérésem —, amelyet sok-sok háborúi vis-elt bajtársaim nevében intézek hozzá —. nogy ne engedje ezen kérés teljesítését semmitJ1e szemÍ

iontból és semmiféle indokolással tovább haogatni, hanem energikus irányítással, komoly akarattal és mindenféle ellenakciókat félretolva hozza az emlékmüvet létre, állíttassa fel. hogy hadd hirdesse az az utókornak p szegedi magyarok világhírű vitézségét és báiorságát. Csak nem hagyhatjuk, hogv Csehországban emlékmüvek hirdessék azon ezredek és emberek vitézségét és bátorságát, amelyeket a lörténelem másként ismer és ugvannkl-nr v-zemysl MAM DE IVKecskemétiu. 19. lV.KossuNiUu.2. VH.Erzséberkrr.36. Vl.Ardíós^i^ 17. 5zeged:Korás*u&