Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-31 / 248. szám

6 DELMAGyARORSZÄG T933 október 31. BACH FÂ Csak prima âru! POROSZ KOKSZ Te!e?on 71 26. SALGó S2SÉN Szt. István-térés DOROGI BRIKETT Párisi-körut 35. fiM védői és a Doberdó poklában küzdött és vérzett szegediek hösiesséqét semmi sem ham, ja maradandó emlékül, zarándokhelyéül az htódainknak és az elesettek leszármazottjaibak. — Végül néhány szavam volna szegedi zsidó polgártársainkhoz. A háború öldöklő kegye'tcnsége nem ismer vallási, vagy bármilyen küíömbséget. A halálban mindanmiian egyesülünk, ott nincs többé köztünk külömbség. Ez a hősi emlékmű is azt jelzi. Tanuljunk, okuljunk ebbőlf Mi, szegedi katonák nem ismerünk az életben sem ilyen megkülőmbőztetést. Ezért emeltük zsidó polgártársainkkal együtt ezen emlékmüvet, amelu az első ilyen az országban. Szeged vallásfelekezetei mindig megértéssel voltak egymással szemben, helyesen gondolkodtak: tartsuk meg ezen érzéseinket és felfogásunkat ezután is Hazánk szebb jövője érHekében. Így fogunk legjobban hódolni a hősök emlékének, akik közül sokan, keresztény és isidó, kezel fogva, egymást átölelve élték át tz élet legnagyobb szenvedését, a halálfélelmet és mentek át a túlvilágra s ki tudja hámján alusszák közös sirban örök álmukat. — Azon hittel, hogy Szeged fáradalmát ezen mai ünnep még jobbon össze fogja forrasztani, mély tisztelettel és a rsidó hősi ha(Favágók.) | Alkonyatkor befejezték munkájukat a favágók, összegyűjtötték már a forgácsot, a fürészport elseperték, várnak fizetésre. Egészen helyén való tehát az alkalom, hogy szóba ereszkedjek velük. — Mit fizetnek most egy öl felvágásáért? A vékony, magas ember felnevet pipatömés közlőn. — Nem igen van már 61, azt se tudom, mikor «érték igy utoljára. — Hát hogyan szokták? — Méter számra. — Akkor mit kapnak egy méter felvágásáért ? — Attól függ, hogy három vágásba kell-e, vagy íiégybe? — Mondjuk háromba. — Hát akkor husz fillért métereért — Mennyi a négy vágásos ára? — Az is husz fillér, feleli az én emberem, amin aztán eltűnődhetem, miért volt szükség a vágások distinkciójára? — Mennyit vág fel egy nap? — Nem magamban végzem, ahhoz mindig ketten kellünk. Ugy husz mázsával megbirkózunk, de korán kell hozzákezdeni s ilyenkor végezzük be, sötétben. — Ez négy pengő napi kereset. —• Kettő jut belőle egyre-egyre. — Elköltik az egészet? — Ugyan már, hogy lehetne abból egy fillért is félretenni? — Nem sokallom, ne hlgyjék az Istenért, hiszen kegyetlenül fárasztó munka. De legalább jut-e ke reset minden napra? — Körülbelül. Tudja, nekem sók az üsmerősöm, mert harmincegy éve, hogy ezt csinálom. — Azelőtt mi volt? — Mi lehettem volna? Napszámos. Nyáron most is azt csinálom, mert akkor nem vesznek az emberek fát. — Hány éves bácsi? — ötvenkettő. Megdöbbenek, hatvannál is idősebbnek néztem. — Családja van-e? — Van. Asszony, meg négy gyerek. — De talán akad köztük már kereső is. — A két nagyobbik, de a másik kettő kicsi. Hat éves, meg három. — Hány esztendős =» felesége? lottak iránt érzett őszinte bajtársi érzéssel helyezem el a szegedi helyőrség tisztjei és legénysége nevében kegyeletünk e koszorúját. ^ Az altábornagy beszédét a tömeg éljenzéssel fogadta. Az altábornagy koszorúját követte a többi. Dr. Tóth Béla főjegyző a város hatósága, dr. Erdélyi László egyetemi tgnár az egyetem tanácsa," tanári karatés ifjúsága, vitéz Csonka János a Vitézi Szék. dr. László Adolf a törvényszék, dr. Grüner István a Fronth rcos Szövetség, Nagel Manó a nyugállományú tisztek, dr. Meskó Zoltán tábornok-orvos az Orvosszövetség, dr Birdl Samu a hitközség, dr. Cserő Edéné a Zsidó Nőegylet. Faragó Lajos a Szentegylet, Varga Mihály az árvaház, dr. Bakó László református lelkész a református egyház, Pongrácz Albertné az evangélikus nőegylet, dr. Wanie Rezsőné a Magyar Nők Szentkorona Szövetsége, Gróf Dezső nyugalmazott rendőrfelügyelő a Katolikus Kör. Barcsay Károly a Kálvinista K-ör, Lengyel Éva a Leányegylet, dr. Gyárfás Zoltán a báró Jósika cserkészcsap it, Adler Dezső a Lloyd és Hönig Vilmos a MiEFHOE nevében helyezett koszorút az emlékmű talpazatára. Azután újból felhangzott a Himnusz, a díszszázad pedig diszmenetben lépett el a vegyesdandárparancsnok előtt. — Most mult negyvenöt. Látom, hogy küzködik magával, teljesen tisztába akarfa teríteni a tényállást, mint ahogy mondja is. — A gyerekek nem az enyémek, hanem az üvéi. — Tán özvegy volt? — Nem volt az még eddig asszony, csak most Mindig jány volt. — Hát a gyerekek? Ki volt az apjuk? A favágó a világ legnyugod'abb hangján mondja— Mi köze hozzá az embernek, hogy hol szerezte? Asszony! ö se mehetett a falnak, igy tartotta jónak. Az ember végtére beleszületik valamibe, ami ha nem is tökéletes, de megszokott, ezért nem tud más berendezkedést elfogadni. Ennek alapján az emberben berzenkedik a probléma esetleg ugy is, mint kultur-felesleg. — Mondja, öregem, nem gondolkozott még ezen a dolgon? A felesége, aki sose volt asszony, négy gyereket hoz a házhoz... — Minek gondolkozzak? Mindegy az, az ő dolga. S hogv beadja a garast a másik favágó, aki szintén idős férfiú, de osak tizenegy év óta gyakorolja a mesterséget, — most megismertet ennek a nekünk különös filozófiának egyik alaptételével. — Hallja-e! Élőn történik ami történik, nem holton. — Kivéve, amikor koncolják a kórházban, — fejezem be, hogy kedélyesen váljunk el, ne komor, gondolkodó, hangulatban. — Nonó! — mondja a hosszú vékony és valóban elneveti magát fJó^ka bácsi mesél Az őszi verőfényben munkátlanok sütkéreznek a Rákóczi-téren, ámbár meglehet, hogy nem is munkátlanok, csak öregek, akik kaszinózni járnak ide. Alig van ötüknek összesen husz foguk, a pipa is kialszik a szájukban, de nem gyújtanak rá, hanem szívják az ízét. A szót Jóska bácsi viszi, meglepően szép mondatszerkezetei vannak, a kifejezései is válogatottak, a történetei pedig olyan matikusak, hogy mindenből ő kerül ki győztesen. A többi öreg hallgatja s mikor olyan részekhez ér, hogv az alacsonyabb társadalmi rend felülkerül, halkan felnevetnek boldog-derűsen. — Ugy, ugy! — bólint az, akinek legkisebb rész jutott a husz fogból. — Hát ott voltam én kocsis Mehalán, kezdi Jóska bácsi, minekután megengedte, hogy én is végighallgassam. — Mehala? — mondja az egyik. Az ott lenn van valahol az oláhoknál. — Temesvárhoz tartozik, na! öt évig voltam egyfolytában kocsis egy gyárosnál, de feladta a gyárat és elment Bécsbe lakni. Mondta is, hogy Jóska te, ha megtartanám a lovakat, elvinnélek magammal. Azért mingyárt akadt állás, mert hijl a í). ur. Nem tudom, miféle volt, ugy felejtették ott apró korában a komédiások, aztán egy gazdag sváb örökbefogadta. De szörnyű goromba ember volt, cseléd annál nem tartott ki jóformán semeddig se, mert mind megverte. — Elgyüsz-e hozzám? — kérdezte. Jó bért adott, mért ne mentem volna, ö meg Ismerte a tudományomat, hiszen eleget vittem kocsin, mikor a vendégünk volt Hát jól van, mentem. Mutatja az istállót, a lovakat, bemegyünk a 6zerszámkamrába, onnan egy odúba. — Ez lesz a te alvóhelyiséged! — Mondom, hogy az már nem. A szerszámoknak lesz helyük a fészerben ls, az eddigi kamrájukban meg én alszom. — Már mért ne aludnál itt? — kérdi D. nr. — Azér, mondom, mert ez a hely a kutyának se vo'na jó. Engem még eddig mindenhol megbecsültek, de itt szalmazsák sincs. — .Ne járjon a szád, feleli TV wr, mert ugy képen teremtelek, hogv vacsoránál találod a Pilátust. — Kit teremt képen az nr? kérdem én. _ Téged. Erre nem szólok semmit, csak megragadom az urat a fél kezemel, a másikkal pedig felkapom az istrángot, aztán csihi-pahi, ugy elagynbugyáltam, hogy nem volt se eleven, se holt. Attól kezdve aztán megvoltunk álló esztendeig a legjobb barátságban. A legfogatlanabbnak arcán mennyel derfi ömlik el, ugy élvezi a történetet, szaporán szívja a kialudt pipáját, nagyokat serrint hozzá, csak én vagyok már megint hitetlen gonosz. _ Jóska bácsi, tán nem egé«szen Így történt a dolog ! — Mér ne történt volna? — Csak ugy gyanítom. Nem verte meg maga D. urat, csak szerette volna. Jó<fca bácsi szeme felvillan. — Persze hogy csak szerettem vohra, az apja istenit! Még azt se? A társaság nem ütközik meg a Tény eges változaton, Így is elég derű van benne. — Majd holnap elmesélem a bundát, felezi be Jóska bácsi. Az csak az érdekes! Hát ennyiben is maradtunk. Bob. Szenzáció! magas árat tizetek elavult villanvcsillárlaiért. ha nálam cseréli be njjá. 288 Rosner József T^Tl^ munkákat a Magyar Mérnők és Epilészeqvlel szerelési szabványán készítem, nádlók 6-12-18 havi részletre. Tisza Lajoe körút 39. Tel. 14-68 Budapesti Sv^hhegyiSzanatóriiim Subalpln 430 m. legideálisabb őszi-téli klimatikus 'Üdülőhely, diétás Intensiv maeraslati insolatió. Páratlan kilátás a fővárosra' gyógyintézet Legelsőrangu szanatóriumi ellátást nyújt Hér napi 5—6-szori diétás étkezéssel P 16-töl vizkurával együtt. Petroleum gázlámpa lakásban, műhelyben, 'üzletben, gazdaságban, vendéglőben, tekepályán táncteremben és bárhol a szabadban is o'CSÓ nappali világosságotáraszt Scakarerfl ktszolg&lás. Állandó nagy alkatrészraktár. Képes tsmerlelfll dlfialanul RIIH VIIMOS műszaki és gépkereskedelmi vállalat Szened. Mikszá'h K. a. 9. Paprikapiac mi i. Szántó EdénnarifltázőDa fi mindonnemii háztartási felszerelések legjobb minőségben legolcsóbb áron kaphatók Réz VilrÖZS és tVggtinyrudak minden méretben. Divatos „Dekor" függöny rudak, iűrdőszobafelszerelések, szénkannák, kályhatálcák, szines ruhafocasok, ruhaakasztók nagy választékban. Széchenyi tér 11. sz. -ss AZ ÉLET MOZIJÁBÓL