Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-25 / 243. szám

1933 október 25. D P l MAGYARORSZÁG 3 Pénteken rendkívüli közgyűlés tiltakozik az egyetem megcsonkítása ellen A kormány Gömbös Gyula hazaérkezéséig elhalasztott® a döntési Az egyetemi ifjúság Impozáns tüntetése az egyetem integritásáért Küldöttségek a polgármesternél, a dékánnál Szentgyörgyi Albert professzor feltűnő nyilatkozata (A Délmagyarország munkatársától ) Kedden délelőtt a Ferenc József Tudományegyetem központi épülete előtt az egyetemi ifjúság nagyarányú tüntetést rendezett az egyetem orvoskarának megszüntetése ellen. Point 10 órakor az összes fakultásokon abbahagyták az előadásokat és a hallgatók levonultak a Dugonics-térre, ahol állandóan éljenezték az intéger egyetemet Dörgő éljenzés fogadta dr. Veress Elemér professzort, 97. orvosi kar dékánját, amikor a központi egyetem épületének bejárónál megjelent. Az ifjúság nevében ekkor Mezei Béla V. éves orvostanhallgató mondott beszédet és tiltakozását fejezte ki a tervezeit megcsonkítás ellen. — A szegedi egyetem orvostanhalIgatói az egyetem bárminő megcsonkítása ellen a leghatározottabban felemelik tiltakozó szavukat — mondotta az ifjúság szónoka. Alig hangzottak el a kalapácsütések, melyek jelezték, hogy uj otthonra talált az elűzött egyetem, alig hunyta le szemét áldott emlékű védnökünk: gróf Klebelsberg Kunó, tornyosultak a fellegek telettünk és most a sötét fellegekből villamtnal akarnak bennünket sújtani Indokok nélkül, szeszélyes politikából akarják kihúzni a megélhetés talaját a szegedi orvosifjuság Iába alól. A kormány nemcsak a végzett ifjúság kenyeréről nem gondoskodik, hanem a 'anuló generáció életét is csirájában akarja megfojtani. Mi nem azéii szenvedtünk és küzködtünK keserves éveken ál, hogy most a politika szeszélye miatt szétszórjanak bennünket az országban szerte. Az ifjúság véleménye az, hogy itt mély gyökereket vert az elűzött kolozsvári egyetem, hogy e gyökereket csak robbantással ki lehet tépni, de vigyázzanak a robbantó kezek, nehogy ökei is elpusztítsa. — Kérdem tőletek egyetemi polgártársaim, hogy joga van-e bárkinek hozzányúlni a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egységéhez. amely az ősi erdélyi kuítura letéteményese. Vájjon mit szólnának hozzá erdélyi testvéreink, ha engednénk, hogv egy szürke kormányrendelet semmisítse meg azt, amit az erdélyi kuítura évszázadokon át alkotott? Kérdem, hogy cserben 'íagyhat juk-e szeretett tanárainkat, patrónusainkat, vájjon megértj^mlik-e ők azt, hogy egész életüket ennek áz egyetemnek szentélték, hogy most kétségek és aggodalmak között éljenek? Erre csak egv féle lehet a válasz: — Nem, nem és nemi Az összegyűlt, több mint ezer főre tehető egyetemi diákcsoport, amely mélvséges csendben In Uga tta mindeddig á szónokot, most mintha egv torokból hangzott volna, állandóan azt ismételte: — Nem hagyjuk az orvosi fakultást! Nem hagyjuk az orvosi fakultást! — Éljen az intéger szegedi egyetem! Le az egyetemrombolókkal! Az ifjúság szónoka végül kérte Veress professzort, hogy az egyetemi hallga'ók tiltakozását juttassa el a kormányhoz, mert az ifjúság semmiféle csonkító intézkedésbe nem fog belenyugodni A nagy helyesléssel fogadott beszéd után dr. Veress dékán válaszában megnyugtatni igyekezett az ifjúságot és a következőket mondotta: — Az ősi kolozsvári egyelem épségéért mindenképen küzdeni ffogtmk, mi, tanárok is az ifjúsággal és a várossal együtt, mely szeretettel befogadta az elűzött, menekült egyetemet Ha akadnak robbantó kezek, az egyetemünket csak a tanári karral együtt robbanthatják fel. Az ifjúság legyen meggyőződve róla, hogy velük együtt foe az egyetem tanári kara is és a legközelebbi napok be fogják lalán bizonyítani, hogy sikerül elérni-e azt, hogy a szeretett egyetemünk felől a vészes viharfelhők elvonuljanak. Tüntetés a cseh Prihoda ellen Az egyetemi hallgatók kitörő lelkesedéssel és éljenzéssel fogadták az orvoskori dékán szaMn |6tiz)k Széchenyi Mojú Budapesttel egyidőben CHEVALIER legsikerültebb filmir'donsága: Két órás derű és kacaj. vait és &7 intéger emetemet éltetve vonultak végig az uccákon. A Kárász-uccában löbb üzlet kirakatában Prihoda cseh hegedűművész szombati hangversenyét hirdető plakátok voltak. Az egyetemért tüntető diákok a plakátok láttára abcugolni kezdték a cseh Prihodát, egy kisebb csoport pedig bevonult az üzléfek-? bé és elkérte a plakátokat, amelyet aratási ezer darabra szaggattak széjjeL A tüntető egyetemi hallgatók azután a Kárász-u :ca 14. számú ház elé vonultak, ahol a Harmónia hangversenyrendező vállalat irodája van. Itt is tüntettek a cseh Prihoda ellen és követelték a szombati hangverseny elhalasztását. Dr. Kun Izidor, a Harmónia vezetője, átérezve az ifjúság hazafias felbuzdulását, ugy határozott, hogy — bár neki anyagilag ez nagy veszteségébe kerül, — lemondja Prihoda szombati szegedi hangversenyét. Az egyetemi hallgatók hatalmas tömege a Kárász-uccán át tovább folytatta útját a városháza elé. Az utón szakadatlan hangzottak a kiáltások: — Nem hagyjuk az orvosi kart! Éljen az intéger egyetem. A városháza bejárat elé érve az egyetemi hallga ók lelkesen kezdték éljenezni Somogyi Szilveszter polgármestert, aki közben már fogadta is az ifjúság öttagú küldöttségét, melyet Csapó Zoltán orvostanhallgató vezetett. A diákdeputáció szónoka az ifjúság nevében köszönetet mondott a polgármesternek, hogy az egyetem épsége érdekében küzd és kérte, hogy továbbra is Küzdjön az intéger egyetemért, ebben a küzdelemben az egyetem ifjúsága teljes erejéből támogatni fogja. Dr. Somogyi Szilvszter polgármester a megindultságtól el-elcsukló hangon válaszolt a diákkülöttségnek: — Jól esik látnom — mondotta a polgármester —, hogy az egyetemi ifjúság milyen impozánsan és egységesen tiltakozik eqyetemünk megcsonkítása ellen. Higyjék el, az életemet is oda tudnám adni az egyetem épségéért. A legiökéletesbb é* a legjobban felszerelt orvosi egyetem az országban a mienk. A város nyolcmillió pengőt áldozott az egyetemre és ebből a nyolcmillióból hétmilliónyit az orvosi fakultásra és a klinikákra költött a város közönsége. Csak egymillió az az összeg, amit a többi fakultásra áldoztunk. A Rockefeller alapitvány kiküldöttje, amikor Szegeden járt,