Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-25 / 243. szám

4 DECM A G7A R OR S ZKG —. m f933 október 25. gratulált nekem az egyetemhez. Azt mondotta, hogy a világon s.dnte példa nélkfd áll, hogy egy város annyit áldozzon az eevetemére. mint Szeged. Most gyenge helyzetben vagyunk. Minden városnak van politikai erőssége, éppen csak nii állunk minden támasz nélkül. Aldoza'ai vagyunk annak a gyűlöletnek, amelyet némelyek ellenünk éreznek. Nem tvdom elhinni, hogy Hómon kultuszminiszter, uki egész életét a tudomány szolgálatában töltötte, magára vállalja ¿m egyetemcsonkitó miniszter" nevet A legnagyobb igazságtalanság lenne a szegedi egyetem megcsonkítása, amely méltó utóda a nagymultu kolozsvári egyetemnek s F a már 64 éves, szemben a debreceni és a pécsi egyetemekkei, amelyek 14—15 évesek, a szegedihez képest gyermekek. A világ összes tudományos társulatai nagyrabecsülték már ezt az egyetemet, amikor a többieknek még hirük sem volt. Soha még olyan könnyen nem áldozott a szegedi polgár, mint amikor az egyetemről volt szó s még az átokházi magyar is jól tudja, mit jelentene az egyetem megcsonkítása. — Ma h járnak ide erdélyi fiuk, — mondotta elcsukló hangon a polgármester. Hogyan számolnak majd azok be otthonmaradt testvéreiknek, akik azzal a boldogító tudattal várják a jobb napok eljövetelét, hogy az anyaországban nincs tespedés, kulturmunka folyik. Trianonban külső ellenségek vették el tőlünk a hátteret, a hinterlandot. de most mikor saját kormányunk veszi el kulturánk létalapját, ez százszorosan fáj nekünk, mért súlyosan igazságtalan. Az kién nyáron, a gödöllői dsembori idején sokszáz külföldi cserkész látogatott el Szegedre. A madagaszkáriakkal, az osztákokkal, az angolokkal, a franciákkal együtt csendben, feltűnés nélkül idejött egy csoport magyar cserkész: ötven kolozsirári cserkesz volt. Bementek az egyetemre, jelentkeztek á rektornál is és kijelentették, hogv megelégedetten látták azt. hogy itt Szegeden miiven szeretettel fogadták a menekült kolozsvári egyetemet Ugyan mit szóllak volna a kolozsvári cserkészfiuk, ha azt látták volna, hogy levágták ennek az egyetemnek egyik tagját. Visszamenti volna kincses, sziép Kolozsvárra és keserves könnyek között mondták volna meg, hogy nagyon r.ajjv csaJódás érte őket Szegeden, mert r\7. onimeneKnrt kolozsvári egyetemet megcsonkították. — Keresztül utazott nemrég egy aradi magvar újságíró, az ,-Aradi Közlönv" munkatársa. Szegedi impresszióiról nemsokára egy hangulatos, szép tudósításban számolt be. Azt irta benne hogy a magyar kormány pártolja a városokat. a kuturát. mert Szegeden is gyönyörű paloták, klinikák épültek. Akik olvasták ezt a cikket az aradi újságban, azt mondhatták, hogy a magyar nép el a kulturáért, emeli a kultúrát és állam, város egyaránt nem sajnál semmi pénzáldozatot azért, hogy ezt a kulturát emelje és megőrizze. — De mit fognak majd szólni odaát Erdélyben. ha azt hallják, hogy a szegedi egyetemet megcsonkítják, levágják testéről az egyik fal;uifását... Amikor a polgármester beszédjében idáig ért, hangja már egészen elcsuklott és szemei könynyel teltek meg. Nem is tudta tovább folytatni beszédjét. Majd kis szünet multán ezzel a mondattal búcsúzott a diákdeputációtól: >— Isten kezében vagyunk! Az egyetemi ifjúság dr. Somogyi Szilveszter polgármestertől való távozása utáia a város főbb utvonalain a Szukováthy-téri bölcsészeti faJcahás épülete elé vonult Itt 15 tagu küldöttség kereste fe* *z egyes tantermeket és az ott talált hallgatókat csatlakozásra szólította fel. Valamennyi terem percek alatt kiürült, csak az egyik tanteremben, ahol Grenais francia lektor tartott órát, nem jöttek ki a hallgatók. Erre a küldöttség értesítette a nem várt körülményről a lennt várakozó tömeget amelyből mintegy kétszázan benyomultak az épületbe és a francia lektort felszólították, hogy engedje hozzájuk csatlakozni a hallgatóit. A lektor valószínűleg nem értette meg'a felhívást és nem engedte ki a hallgatókat. Erre a diákok benyomultak a tanterembe és a lektort kituszkolták onnan „pfoi lektor" kiáltásokkal. Az incidens után az egyetemi diákok küldöttsége dr. Schmidt Henrik prorektort, bölcsészkari dékánt kereste fel, aki a kővetkezőket mondotta a küldöttségnek: — Fájdalom vo'na, hogyha a szegedi egyetemet csorbítás érné. A miniszter ur szavaiból azonban erre nézve véglegest nem lehet következtetni, mert azt mondotta, ne hiqyje senlHsem, hogy ö ellensége a szegedi egyetemnek. Azon lesz, hogy a szegedi egyetemet mipél kisebb csorbítás érje. Véglegest 'most senkisem tudhat, mert hiszen a tárgyalások még folynak. Azt hiszem, ahojjy tavaly sikerűit az egyetemeit átmenteni csorbítatlanul az uj »ztendő számára, ugy most is sikerülni fog, hogy ezek a gyönyörű épületek, amelyeket itt az orvosi kar számára épültek, ne álljanak majd üresen és az a csodálatos berendezés, amelynek segítségével olyan nagy tudományos munka folyik használatban maradjon, a finom műszerek ne rozsdásodjanak meg. Erre biztosítást nyújt a kultuszminiszter ur jóindulata, a társadalomnak az egyetemhez való ragaszkodása és az ifjúságnak a lelkesedése. Leghelyesebb volna, ha most nyugodtan szét oszlanának. A Szukováthy-térról az egyetemi hallgatók a Tanárképző Főiskola elé, majd a Turul Szövetségnek a Gizella-tér 3. szám alatt lévő egyesületi helyisége elé vonultak Ttt dr. Karácsonyi Ágoston felolvasta az ¡fiúság memorandumát, amelyet délután adtak ált dr. Veress Elemér orvoskari dékánnak és az egyetemi tanácsnak, hogy juttassák el Hómon kultuszminiszterhez. A memorandum a következőket tartalmazza: Nagyméltósága Miniszter Url Kegyelmes Uram! A szegedi egyetemi polgárság a mai napon nagygyűlést tartott amelyen elhatározta, hogy a szegedi egyetem megcsonkításának tervével kapcsolatban eljuttatja tiszteletteljes észrevételeit és kívánságait Nagyméltóságú Miniszter Uihoz. Erre való hivatkozással az alábbiakat terjesztjük Nagyméltóságod elé: A* egyetlen jelenlegi fegyverünk, amellyel küzdhetünk az utódállamok ellen s amellyel felülemelkedünk rajtuk, as a kuítnrfölémy, amelynek legfőbb bástyái a magyar egyetemek. De még ezek közül az egyetemek közül elfrwban a szegedi jön számításba, amelynek kettős hivatása van. Az egyik a tudományok ápolása, a másik fenntartani azokat a hagyományokat amelyeket a dicső mult ró reá, tanúsítani azt, hogy ideiglenesen székel Szegeden s hivatottsága majdan egyszer újból kincses Kolozsvárott hirdetni magyar szóval a magyar tudományokat Vájjon lehet-e, vájjon szabad-e a csonka hazában csonka egyetemmel mintegy Igazolni azt a trianoni jogfosztást elismerjük? A ma! magyar egyetemi ifjúság minden áldozatra kész, holott talán bizonyos előnyöket Jelentene, ha kevesebben kapnának diplomát De átérzi, hogy közös érdekeit félre kell tennie és még a mostaninál is nagyobb áldozatokat kell vállalnia, mert az egyetem megcsonkítás feladását jelenti előretolt kulturállásaink egyikének. S ha a magyar szülő meghozza azt az áldozatot, hogy egyetemre küldi leányait fiait szabad-e őt ujabb terhekkel sújtani, szabad-e arra kényszeríteni, hogy távoli egyetemre küldje gyermekeit s így anyagi tehetségét a végsőkig igénybe vegye? Tudatában vágyónk annak, hogy minő terheket jelent az államnak egyetemei fenntartása, de ha kétszeresre emelkednének is ezek a terhek, akkor sem szabad ott takarékoskodni, ahol az a kultnrnivó rovására megy. Voltak hangok, amelyek igyekeztek politikai tökét kovácsolni az egyetem megcsonkitásának tervéből s ezzel — céltudatosan — kikezdték azt az egységet, amrlyrek nemzeti céljait szolgálja a keresztény, magyar egyetemi polgárság is. Valamely knlturkérdés és kultúrintézmény csak »<Kig szolgálhatja eredeti rendeltetését ami:: mentes minden politikumtól. Tudjuk, hogy a kultúrpolitika nem lehet pártpolitika s bár az egyetemi polgárság nem ült fel ezeknek a tendenciáknak, mégis a hiszékenyebb közvélemény megnyu«taitására szükségesnek tartjuk és tisztelettel kérjük az ezirányu megnyugtatást la A szegedi egyetem polgársága mindenkor példás fegyelroezettséggei viselte a magyar megpróbáltatás másfélévtizeck* korszakát és a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekezett eleget tenni azon 'kötelezettségének, hogy tanulmányai pontos elvégzésével a magyar fcottarának valóban értékes harcosa lehessen. Az egyetem megcsonkításával kapcsolatos híresztelések — amelyeknek valódiságát nem tudjuk és nem akarjuk elhinwi — fiatal és az ezer nélkülözésben elkeseredett lelkünk egyensúlyát lassan képeseik lesznek annyira felboritant hogy százszázalékosan átérzett elhív»! tottságnnknak agy elege« tenni, ahogy a magyar jetem a magyar jövőtől art elvárja, nem tadnnk. Éppen ezért kérjük NagymöNöságod megnyugtató válaszát, hogy a szegedi egyetemet eredeti épségében fenntartani és aniversitasi jellegét épségíben hagyni kegyeskedjék. Abban a reményben, hogy kérő szavnnS Nagyméltóságodnál meghallgatásra tálát radunk Nagyméltóságod iránt Szeged, 1933. évi október hó 34-én. mély tisztelettel: A szegedi egyetem polgárság*. SÍ Gizella-térről a diákok impozáns menete a Tisza Laios-köruton a Magyar Távirati Iroda kirendeltsége elé vonult ahol Kovács Mihály joghallgató az if júság nevében felkérte az MTI. kirendeltségének vezetőjét: dr. S z i 1 áS

yi Bélát adja tudtára az nrszág sajtójának, a szegedi egyetem ifjúsága nem engedi megcsonkítani az egyeteme«. A Távirati Iroda elől az egyetemi hallgatók a bajtársi szövetségek helyiségébe vonultak és megkezdték a kultuszminiszternek elküldendő memorandum aláírását Kedd estig a memorandumot közel ezren irták alá az egyetemi hallgatók közül, de az aláírást szerdán délelőtt még folytatják. (Tudósításunk folytatása a 7. oldalon.) Képkiállítás! megnulH a Széchenyi lér 2. sz. alatti nzleflielQlsegbeii. A legkiválóbb magyar festömüvésrok festményeiből Telepi Károly, Romek Árpád, Iványl Grttnvald, Heyer Arthar, Magyar Manhelmer, Hermán Lipót, Edvl Illés Aladár, Bruck Miksa, Rudnav Gyula, Glaller Ármin, CzeneBéla, Be lányi Viktor, Kövér Gyula, Bsrálh István slb., olcsó hayi résziéire is megvásárolhatók. Belépő d 11 nincs! A kiá-Utáe vételkényszer nélkül megtekinthet. SORRENTŐ KÉPSZMON BUDAPEST.