Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-24 / 217. szám

0£l. MAGYARORSZÁG T935 szeptember 24. Kézimunkát, iskolait és alkalmit Fáy Marqitnál vegyen! Ott learolosóbbl Kigy6 u. 5. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Ödön nem akar elmenni) El vagyok ragadtatva a barátomtól, aki a világ minden kincséért sem hajlandó tudomásul venni, hogy nem szoktam politizálni. — Nemcsak a megfelelő időm hiányzik, de nem is értek hozzá. — Ha csak ez a baj, attól még lehet. Sokan vannak hasonlóak és mégis... — Köszönöm, nem kérek belőle. — Akkor legalább mond meg, mi a véleményed... Jön száz kérdés, állítólagos aktualitás, amikről semmit sem hallottam, de amik istentelenül izgatják a barátomat. — Komáim, mondom, néha rámjön a betücsömör a ilyenkor a kezembe se tudom venni az újságot. Mikor a te felvetett kérdéseidet tárgyalták, épp heleg voltam, nem voltam az élet mozijában. — De az csak érdekel, hogy milyen uj hang válik a közéletben uralkodóvá? A tavasszal a miniszterelnöknek kiabálta oda valaki, hogy azonnal távozzék a helyéről! Képzelem, mennyire meg volt ijedve. Azóta alig múlik el hét, hogy meg ne tisztelnének valakit ezzel a felszólítással. Olvasod a fővárosi dolgokat. — Csak az apróhirdetéseket. — Maholnap ott Is megtalálod a harcias üzenetet, hogy a polgármester azonnal mondjon le. Ilyenféle lehetett annak idején a honfoglalás, mindenki a maga szakállára dolgozott s szinte jó volna előlrül kezdeni, föltéve, hogy mi vagyunk még mindig a sorosok, nem mások, akik ezer évvel később bennünket akarnak nyeregben puhítani. Hát erre mondj kádenciát Hanyagul a karos-széfcbo dőlve, mert a régi formához ragaszkodom), azt felelem. — Mondok én. Ismerted ödftnt? Dehogy isroerírd, sokkal fiatalabb vagy hozzá, ödön pincér volt .Turánovicséknál, becsületes, hűséges teremtés, még predikátuma is volt a kis öreg gömbftlyfisé.gnek. Lelkemre mondom, hogy ödön ur volt és disztingvált lélek. Meghalni is ugy halt meg, hogy elvégezte dolgát, megvárta a leszámolást, segitett lecsavarni a lámpákat, aztán, — hajnali két óra körül lehetett, — megindult kifelé és a küszöbre érve összeroskadt. Vendég nem volt már akkor a kávéházban, az ő jelenlétükben egyébként sem tette volna meg ezt ödön, sőt aludni tért akkorra Mariska kisasszony is, aki az imént igen sok mélységgel bóbiskált a kasszában. ödönt többször őszintén invitáltuk, foglaljon közöttünk helyet, de erre rábirnl nem lehetett. Azt hiszem, lenézett mindnyájunkat, akik különféle csirkefogókkal állunk szóba, sőt barátkozunk ve lük. Délután már négykor idegeskedni kezdett az újságírói asztal körül. — Sose mennek az urak riportra? Szép kis lap lesz már megint a reggeli. Négykor kivette a kezekből a kártyát, az újságot s egész őszintén haragudott. — Majd bolond lesz az Ivánkovics jegyző ur, hogy addig vár magukra. Kriston birő ur is talál okosabb foglalkozást. Ivánkovics Árpád akkoron jegyző volt a büntetőben s hozzá kellett kifáradni a Mars-térre, hogy elmondja a tárgyalások szenzációit. Hosszú volt az ut és kellemetlen, de ödön csaknem kergette a riportereket. Sári János, a hentes-városatya, kérhette haláláig a Budapesti Hírlapot, sose kapta meg — Miórt nem adja oda neki? — kérdeztük álmélkodva. — Mert nem érti meg. Jó lesz a képes Budapest iis az ő felfogásának. Egyszer pincér-sztrájk tört ki a Tiszában, fiatal agilis erők szervezték a mozgalmat, kivonult mindenki. Jurán ovi esék lányokkal szolgáltatták ki a vendégeket, akkor jelentek meg a nők először a narketten. .Turánovics bácsi látott már külömb szeleket is, csak egygyen csóválta állandóan a fejét — Hogy el tudták bolonditani az ödönt is, ez rejtély. Olvasta az újságját, félbeszakította a vezércikket s cvikkere mögül Pataki Jánosra tekintett — Jobban megbiztim benne, mint önmagamban, sose bocsájtom meg, hogy ő ls sztrájkol. — Kicsoda .Turánovics ur? — kérdezte Pataki. — Hát az ödön. Ha vége lesz ennek a komédiának mindenkit visszaveszek, csak őt nem. Ezért Mielőtt csillárt vásárol, tekintse meg újonnan berendezett nagy raktáramat, hol olcsón és jól vásárolhat. Kedvező részletre is. Kelemen Márton rádió és Írógép rAktárában, Kelemen u. 11. Raktáron levő kerékpárok«! nyári árban árusltok. JkiAYTfk a Dél magyarortiag Koiesonhonyvtaraban Szász Géza: A rejtélyes Morales — Percival C. Wrera Szahara császára — Edgar Wallace: Sandi — Jo van Ammers-Küller: Tantalus — D. H. Lawrence: Lady Chaterley és a kedvese Hall Caine: A száműzött — M. Bontenipclli: Világszép asszony, Adria — Ponson du Terrail: A navarrai herceg szerelmei — Ponson du Terrail: A négy alsó szövetsége — Markovits Rodion: Sánta farsang — Norma Knight: Oh Cinthia — Pitigrilli: Kokain — Agathe Christie: A vörös sál — Sinclair Lewis: Sam Dodsworth — Martha Ostenso: Di tollen Carews — Agnes Smedley: Eine Frau allein Briefe die ihn nicht erreichten — Theodore Dreiser: .lennie Gerhardt _ Rabindranath Tagore: Das He{m „„d die Welt — Wilb-'m Speyer: Charlott etwas verrückt — Francis Jammes; Der Roman der drei Mädchen — Karin Michaelis: Mette Trap — Arnold Bennet: Die Stadt der tausend Freuden. a hűtlenségért . Valóban ödön sztrájkolt s megtakaritott pénzecskéjéből segélyezte a többit ls, épp hogy a tanyájukon nem jelent meg. Rejtély, hogy mit müveit, senki se látta, legjobb Ismerőseivel nem érintkezett Rövid, pattogó beszéde jaj de hiányzott s Ivánkovics jegyző úrra halkan szállt le az alkony, anélkül, hogy a törvényszéki riporterek érdeklődő hada megjelent volna előtte. Kriston Péter biró ur idegesen tapogatózott a kis Csalánéi, vájjon mit gondol, megjelenhetik-e reggel tárgyalási tudósítások nélkül a mindig jól értesült sajtó? — de nem értette az elhanyagolást, mert eszébe sem jutott, hogy ödön sztrájkol. Aztán véget ért a bérharc, öreg .Turánovics szavát tartotta, ödön kimaradt, míg egyszer bement magától a Tiszába, pontosan fél tizenkettőkor délben s messzire lökte az uj alakot, aki a billiárdasztalon szedegette ki a rámából a tegnapi újságokat, hogy a frissen érkezettekkel pótolja. Rendelkezett is, melyiket kinek vigye, de erőszakkal se engedje ki a kezébőt ha más akarni. Legelőször az öreg Juránovicsnak tűnt fel Ödön, nézte-nézte, szólni azonban nem mert. — Gyere csak, Gyula, mondta a kisebbik fiának, mi ez itt? — Az ödön. — Te fogadtad vissza? — Én nem. — Akkor mit keres? Szólj neki, hogy elmehet, nem reflektálunk a szolgálatára. — Én nem merem megmondani. Ödön elkészült az újságokkal, karjába kapta a garmadát és senkivel sem törődve, vitte kifelé. A hivatalos lapot letette egy biró kezébe, mert mióta a világ áll, a hivatalos lap iránt mindig a birák érdeklődtek a legjobban. .Turánovics bácsi topogott erre ls, arra is, a nagy esetet több vendégnek elé-tárta, aztán behívta a Feri urat. — Küld el azt az embert. Hogy mert visszajönni, mikor nem hívták? Feri engedelmesen közeledett a célhoz. — Tisztelt ödön ur, önnek immár semmi köze az üzlethez, mi nem reflektálunk a szolgálataira s nem fogadjuk vissza. Tessék elhagyni a helyiséget. ödön ránézett a kisebbik gazdájára, de csak futólag, inkább félvállról. -- Én egész jól érzem itt magam, pattogta gyorsan. Akinek nem tetszik, elmehet, de én maradok. Azzal rohant egy uj pincér után, aki már me$nt a Pester Lloydot akarta valakinek adni, holott a tisztelt vemdég csak az Altpolltlsche nívóját ütötte meg. ...Hát, kérlek alásan, ödön jutott az eszembp. Akinek nem tetszik, elmehet, ő jól érzi magát. Mert hogy elmondjam a végét ls, ödön oö maradt a Tiszában, kérlek alásan. Bob. Betörés a Mars-téren (A Délmagyarország munkatársától.) A Mars-tér 20. szám alatt lévő gazdasági felügyelőség hivatalos helyiségében szombatra virradó éjszakán betörők jártak. A tettesek álkulc-s segítségével hatoltak be az irodába. Kinyitották az egyik Íróasztal fiókját, ahonnan 130 pengőt vittek el, miagukkál vittek ezenkívül egy Írógépet is. A betörést reggel fedezték fel, amikor kinyitották az irodát. A rendőrségnek az a feltevése, hogy ugyanazok követték el ezt a bűncselekményt is, akik az utóbbi hetekben annyit hallattak magukról. A rendőrség keresi a letteseket, Keritésléccel agyonverte barátfát (A Délmagyarország munkatársától.) Megdöbbentő öngyilkosság történt szombatra virradó éjszakán Kistelek e^yik kocsmájában. Horváth Ferenc fiatal legeny mulatozás közben összeveszett egyik barátjával, Papp Ferenccel és a veszekedésből csakhamar vad verekedés lett. A kocsmáros a verekedőket kikergette az ivóból, azok azután a kocsma előtt folytatták a harcot Horváth Ferenc kitépte a kerítés lécét és azzal esett neki barátjának. Papp menekülni igyekezett, azonban Horváth mindenütt a nyomában volt és a léccel állandóan ütötte. Nemsokára az ütések súlya alatt Papp összeroskadt és vérző fejjel, eszméletlenül terült el a földön. Horváth ekkor még néhányat haldokló barátjára ütött, majd elmenekült. Papp Ferenc nemsokkal később meghalt. A csendőrség Horváthot letartóztatta. A liymozás folyik.