Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-03 / 200. szám

DEM AGYAK0RSZA6 9ZCS Sce(keMlM«g: Somogyi 2Z. L4tm. Telefon : 23-33.^KIndrthlTot«l, k(H«j»Hnk)lnr»1Ar «• tegylroda Aradl UCOB a. Telefon T IVO«. - Nyomdn T LMw UnAl nccn 19. Telefon • 13w>» TArlrofl é* mvélrlm • nélmnovnror*r6n "rrncd Vasárnap, 1933 szepi. 3. Ara 20 fillér IX. évfolyam, 200. S2. Bz élet és az iskola A miniszter elhalasztotta az iskolák megnyitását, de bár inkább az iskola gondjait halasztotta volna eL Az iskolai év két hét múlva kezdődik, de az iskola gondjaiban nem volt vakáció és nincs halasztás. A mai élet az iskoláztatás régi problémáját s e régi probléma régi megoldatlanságát az elviselhetetlenségig Fokozza. Mi más lett az iskolából, mint a gondok sibolója. A gyerekeink rójják az iskolákat s minden esztendő a gondok ráncát évgyürüzi fiatal homlokukra. S egyszer elébünk állnának a kérdéssel, hogy miért, mivégből az egész igyekvés, nem tudnánk rá felelni, csak mentegetőzve hebeghetnénk i fiam, mivel töltenéd az időt, ha nem járnál iskolába? Nem az iskola, hanem az élet számára tanulunk, — tanultuk akkor, amikor az élet számára kellett megismerkednünk a d a t i v u s titkaival. Ez a bölcseség példa volt a dativusra s mintha ez az igazság is inkább a dativusé volna, mint az életé. Az iskola, amelyik az élet szómára tanitott, megismertetett bennünket a gyönge aoristos-szal, a gerundium és gerundivum közötti különbség közgazdasági fontosságával, Hannibál soha el nem mondott beszédeivel s az ablativus absolutus mélységeivel és rejtelmeivel. Ez volt az, amit az élet számára tanitott az iskola s ez volt az, ami az iskola tanításából megmaradt. S hiába tanította az iskola a consecutio tenporum-ot, az idők következését, — az idők hiába következtek, az iskola élettől elvont élet-tanítása maradt a régiben, mozdulatlanná merevedett s ha olykor tantervi változások történtek, nagyobb reform nem történt, mint az, hogy a „tananyag" egy részét áttolták egyik osztályból a másikba, vagy összefoglaló ismétlésnek nevezték el azt, ami addig vizsga néven pusztította a gyerekek idegrendszerét. „Kilép az ifjú az életbe", — mondják az iskolapadok pedagógusai s vájjon az élet számára hoznak-e magukkal valamit azon a sétapálcán kivül, amit az iskola-uralom rabszolgasága alóli felszabadulások szimbólumaként forgatnak kezükbén. Talán tudnak kivülről egypár H o r a t i u s-ódát is s talán az Aeneis első tiz sorát is el tudják mondani, határozott véleményük van arról, hogy az i g n i s szó milyen nemű s p e 1 a g u s-nak hogy van az accusativusa, talán a h or a ó-t is tudják több-kevesebb biztonsággal konjugálni, de az életről csak annyit tudnak, amit az apák sóhajtása, az anyák könnye, a vacsora nélkül? lefekvések s a reggeli nélküli elindulások, a munkanélküli testvér s a munka után loholó apa vádoló és panaszkodó némasága tanitották meg őket. Az iskola mindig az uralom megtartásának eszköze volt s az egész tanterv s az egész tanrend csak azt a célt szolgálta, hogy az iskola ezt a rendeltetését minél megbízhatóbban és minél eredményesebben töltse be. Még azt is belátjuk, hogy ebben a vonatkozásban az iskola az élet számára készített elő, de a gyerekeket nem a maguk, hanem a felnőttek élete számára. Az isko'i célja az volt, hogy zimmerein és gutgesint fiatalságot neveljen, olyan nemzedéket, mely nem zavarja meg előtte járc generáció nyugalmát. A gyönge aoristosok és a gerundivumok ezen a ponton jutottak politikai szerephez; a fiatalságot ugy kellett tanitani, Hogy ne tanulhasson s ne tanulhasson mást, mint halott adatokat, rég elmerült világ vázát s abból is irtsák ki azt, ami életszagú s ami elindíthatja uj utakra s friss csapásokra a gondolkozást. Az iskola a múltban emberül megfelelt ennek a hivatásának, de ha a cél változatlan maradt is s ha nem változott az iskola szerepe és hivatása a politikai uralom megítélésében, talán mégis változnia kellene már, ha másban nem is, de az eszközeiben. Amig a latin deklanációban és a görög igeragozásban való kétes jártasság igazolása — hivatalt és vele kenyeret adott, addig a verses nemi szabályoknak s a rendhagyó igék ragozásának tanítása betöltötte az iskola feladatát. De a nyolc évi — igeragozás lehet-e narkotikuma annak a fiatalságnak, amelyik kenyérhez nem jut ? Latin közmondásokkal s halott szólásmondások sohasem élt bölcseségével ki lehet-e eléELOFIZETeS: Havonta helyben 3.2O. Vidéken et Budapetlen 3.«0, kUlltfldtSn ®.40 penafl. " Eqye» tiAm Ara hétköznap 12, vn»Ar> «a Ünnepnap 20 (1U. Hirdetések fel-vétele tarifa szerint. MeqlelenlK héllO ki-vételével naponta reoael giteni annak a fiatalságnak érdeklődését s annak a fiatalságnak követeléseit, amelyiket egy órai éhezés több életismeretre tanit, mint az iskola nyolc drága, hosszú éve. Ha kenyeret nem adunk, legalább adjunk világosságot, adjunk eleven tudást, adjuk a mai élet ismeretéből legalább azt, amivel rendelkezünk magunk is, az összefüggés nélküli adatok halmaza helyett adjunk sokkal kevesebb adatot, de sokkal több összefüggést. A ma iskolája az életiskola előtt csak a kisdedóvó szerepét tölti be, a különbség nem sokkal több annpl, hogy P ó s a-v e r s e k helyett H o r a t i u s-v erseket gügyögnek benne — épenolyan értetlenül a költővel s a vers lelkével szemben, — a hosszunadrágos dedósok. Nem lesz addig nyugalom sem az iskola,sem az élet frontján, amig közelebb nem kerülnek epvmnshoz az iskola és az élet. Ki gyufioiia fel a berlini Reic&siag épületét? Európai fogíudósolc törvény sxéTce M ö'ssze Conáonban — a lipcsei tárgyalással párhuzamosan (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Szeptember 14-én érdekes törvényszéki tárgyalást tartanak Londonban. Ismert európai jogtudósok ülnek össze, kőztük Branting volt svéd miniszterelnök is, hogy kivizsgálják és eldöntsék: kl gyújtotta fel a német birodalmi gyűlés épületét, a kommunista Vander Luebe és társai, vagy pedig — egy örmény, aho^y azt a németellenes propaganda állítja. A bizoltság az európai városokban gyűjti az adatokat; a terv az, hogy ugyanakkor hirdeti ki megállapítását, amikor a fipesei törvényszék Ítélkezik Vander Luebe és társat felett. „Az ifjúság kész a halálba menni Hitleréri. . Nürnberg, szeptember 2. Hitler-ifjuság tüntetésén Schirach ifjúsági birodalmi vezcr üdvözölte Hitler Adolfot Schirach azt mondotta, hogy az ifjúság kész a halálba is menni Hitler Adolfért, aki Németországot jelenti. Utána Hitler beszélt. — Amint mi itt egybegyűltünk fiatal bajtársaim — mondotta —, ugy kell az egész német népnek egybegyűlnie az együttműködésre. Az akaratnak kell felettünk uralkodnia, egységet kell alkotnunk, egy fegyelemnek, egy engedékenységnek kell bennünket összekovácsolni, egy alárendeltségnek kell az ifjúságot eltölteni, mert felettünk áll a nemzet Nem szabad fiatal szivetekbe beengedni az önzés látókörét, a különböző osztályfelfogásokat Övjátok meg magatokat fiatalságtokban a bajtársiasságnak és összetartozásnak nagy érzésében. Ha ezt nem bocsájtjátok áruba, senki emberfia nem veheti el tőletek és egységes nép lesztek éppen olyan biztosan, ahogy most egyek vagytok mint német ifjúság. Hofer — Nürnbergben Nürnberg, szeptember 2. Az innsbrucki börtönből megszöktetett Hofer tiroli horogkeresztes vezér este 9 órakor H a b i c h t társasáÍ

fában a nürnbergi repülőtérre érkezett A repüőtérről gépkocsin a városba ment, ahol a rohamosztagosok hangos ünnepléssel fogadták. Az ango! kormány hozzájárult az osztrák hadsereg iéiszámának (elemeléséhez London, szeptember 2. Tegnap nyujtották át az osztrák ügyvivőnek az augusztus 30-i osztrák jegyzékre adott angol választ. Az osztrák kormány jegyzékében kérdést intéz az angol kormányhoz, vájjon volna-e kifogásuk az ellen, ha az osztrák szövetségi hadsereg létszámát ideiglenesen 22 ezerről 30 ezerre növelnék. Az angol jegyzék többek között ezeket mondja: — Az angol kormány semmiféle kifogást nem emel a katonai segéderők fentartása elhn mindaddig, amig az osztrák ügyvivő jegyzékében ismertetett körülmények fennállanak, nevezetesen elsősorban az eröszakrs hadjárat az eddigi osztrák kormány ellen és a DoUfusskormány elhárító, intézkedései az engedetlenség és zavar elemei ellen. A Havas Iroda ugy értesül, hogy az osztrák kormány a kisántánt kormányaihoz ugyanolyan szö-egü jegyzéket intézett, mint London, Róma és Páris kormányaihoz. A kisántánt kormányai élőszóval közölték, hogy az osztrák kérést kedvezően fogadják.