Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-29 / 195. szám

DttM flöYAKOKSZAG SZBOED. SsorkenMiMg: Somogyi ucca Z2.Lem. Telefoni 23-33.^KladAhlrnlal, kNotdnkdnyrlAr «* legylroda - Áradt nooa S. Telefon t 13-00. ^ Nyomda < lOw Up<M occa ÍO. Telefon * 13-oO. Távirati É levélcím MlmiurraronzAq «rrorrt Kedd, 1933 aug. 29. Ára 12 fillér IX. évfolyam. <95. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken és Budapesten 3.00,UUllMltlör» 0.40 pengd. * Egyes tzém Ara hétköznap 12, vatér- és Ünnepnap 20 flll. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megleleni"« hétfd kivételével nanonta reggel Egy kis adóstatisztika Előttünk fekszik a nagy statisztika: Budapest szerepe az ország Közteherviselésében. Hoszu számsorok, amelyek azt mutatják, íhogy az egyes adóalapokból mennyi esett .abszolút számok szerint és százalékosan Budapestre és mennyi az ország többi részére az 1928—1931 években. Mint minden statisztika, már ez is túlhaladott állapotot tüntet fel, mert az 1932 és 1933 években kétségtelenül jelentós eltolódások történtek, amelyek a közzétett számadatokban még nem jutnak' kifejezésre. Mindazonáltal az Adatok így is nagyon érdekesek és még érdekesebb következtetéseket lehet belőlük levonni: Minthogy egy újságcikk terjedelme nem (engedi meg az összes adatok felsorakoztatását, csak azokat ragadjuk ki belőlük, amelyek 'érdekkel bimak a mi következtetéseink számára. Csak anak közlésére szorítkozunk, hogy a különböző adóalapok, amelyek Budapest es a vidék adószolgáltatására nyújtanak támpontot, százalékosan miként oszlottak meg az 1931 esztendőben. Ezek szerint az öszszes általános kereseti adóalapból Budapestre esett 33.3 százalék, a vidékre 66.7 százalék, a vegyes részvénytársaságok nyereségéből Budapestre 56.2, a vidékre 43 8, a hitelintézetek nyereségéből Budapestre 67.8, a vidékre 32.2, az alkalmazottak kereseti adójából Budapestre 64.0, a vidékre 36.0, a házbérjövedelemből Eudapestre 50.2, a yi dékre 49.8 százalék. Mit mutatnak ezek a számok? Azt, ho mig Budapest lakossága kerekszámban Í5 százalékát teszi az ország lakosságának, a kereseti adók kiszabásául szolgáló adóalapok mindegyikénél óriási aránytalanság mutatkozik Budapest oldalán. Szántszándékkal nem akarjuk használni azt a kifejezést, hogy Budapest javára, vagy terhére, mert e tekintetben valószínűleg ellentétbe kerülnénk a főváros hivatalos felfogásával. A budapesti felfogás szerint ugyanis a felhozott számok esetleg azt jelentik, hogy a főváros aránytalanul nagy részét viseli az ország közterheinek. A mi nézetünk szerint azért van ez igy, mert a kereseteknek a lélekszámot erősen meghaladó része esik Budapest javára, a főváros a lélekszám arányát meghaladó részt abszorbeál a keresetekből, következésképen tehát ez nem terhet, hanem nagy előnyt jelent Budapest szempontjából. A kereseti adók azonban nem mutatnak tiszta képet. Hogy tényleg mit sziv el Budapest az ország többi részéből is, azt a jövedelmi adókból lehet megitélni. Ennek az oka az, hogy a kereseti adó a kereset helye szerint alakulnak, mig a jövedelmi adókat az adóköteles lakóhelyén fizeti. Ha ennek a szempontnak a figyelembevételével összes jövedelmi adóalapokat vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy ezekből az 1931 évben 43.6 százalék esett Budapestre és 56.4 százalék vidékre- Pedig ebben benne van az ország egész földbirtokának a jövedelme is. Ha ezt leszámítjuk, a jövedelmi adóalapnak 56.4 százaléka illeti Budapestet és csupán 43.6 százalék a vidéket. A vidék pénze igy táplálja a fővárost. Botorság volna a fővárostól irigyelni a vezető szerepet. Mindenütt az egész világon ugy van, nogy a fővárosokat az egész ország összetett ereje teszi naggyá, széppé és 1 i-f* \ ben renc hatalmassá. De amit mi az adóstatisztika számaiból látunk, az már nem a főváros természetes alimentálása, hanem egy fájó aránytalanság, amely azt mutatja, hogy nálunk egy tulhatalmas fővárossal igazángyenge, erőtlen és vértelen vidék áll szemben. Okos, előrelátó és nemzeti politikának a célja csak az lehet, hogy ezen a helyzeten változtasson. A tendencia azonban mást mutat." Ha az 1928 és 1931. évi adatokat állítjuk egymással szembe, azt látjuk, hogy mig 1928-ban az összes jövedelmi adóalapoknak 37.5 százaléka esett Budapestre, ez az arányszám 1931ig 43.6 százalékra emelkedett. Abszolút számokban a jövedelmi adóalapok Budapesten is megcsökkentek, de a két szám közötti különbség fejezi M azt, hogy a leromlás mértéke mennyivel volt nagyobb a vidéken, mint a fővárosban- És nem hisszük, hogy olyan emberek, akik ismerik a viszonyokat, azóta javulást tapasztalnának a vidék előnyeire. Szegednek az ünnepi hetében talán kissé különösen festenek ezek a száraz számok a lapnak az első oldalán. Ünneprontás még sincsen bennük, csak egy kis mementó. Mementoja annak, hogy nem egészséges az az állapot, melyet az adóstatisztika adatai feltüntetnek. Ennek a megismerésnek akarja ellene szegezni az ünneplő Szeged, a feltámadt város és az egész vidék a maga élniakarását. Nemcsak a saját, hanem az egész ország és a főváros érdekében is: Visszaállítják Ausztriában az általános véderő-kötelezettséget A |övő héíen megkezdik a sorozást — Az oszírftk hadügyminiszter teltQnést keltő beszéde (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Vaugin tábornok, hadügyminiszter bejelentette, az általános véderőkötelezettség visszaállítását. A miniszter egy keresztény német egyesület zászlóavató ünnepségén mondott beszedében közölte, hogy megtörtént az első lépés az általános véderőkötelezettség visszaállítása felé és még ezen a héten megiele;nik' az uj véderőrendelet, amelynek értelmében a sorkatonaságon kivül tartalékhaderőt rendszeresítenek rövid szolgálati idővel. A szolgálati idő hat hónap lesz és a sorozások a legközelebbi héten megkezdődnek. Minden félévben 8—10.000 újonc vonul be hathónapi katonai szolgálatra. A miniszter bejelentette, hogy sikerűit keresztülvinni a nagyhatalmaknál a St. Germanei békeszerződés Katonai rendeltetésének ezt az enyhítését és hogy ezzel most már megtörtént a döntő lépés az általános véderőkötelezettség visszaállítása érdekében. A tábornok ezután á nemzeti szocialisták ausztriai tevékenységéről beszélt és kijelentette, hogy a kormány a legrövidebb időn belül egyszer s mindenkorra végez a belső ellenséggel. A kormánynak még igen sok eszköz áll rendelkezésére. Még mindig meg van az az ütőkártyája, hogy a hazaárulókat egyszerűen eltiltja közérdekű foglalkozástól; elveszi tőlük orvosi, vagy ügyvédi igazolványukat, nem engedi őket kereskedelemmel foglalkozni. Rendelkezésére áll még a kormánynak az ostromállapot kihirdetési eszköze is. A német állampolgárságától mepfosztott Heinrich Mann a hágai bíróság elé veszi sérelmet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Heinrich M a n n t az állampolgárságától megfosztott német irót a Riviérán erte az a hír, hogy a birodalmi kormány őt is kitaszította a német állam kötelékéből. Heinrich Mann nyilatkozott ezzel a kérdéssel kapcsolatban francia újságíróknak és azt hangoztatta, hogy szerinte az állampolgársági jog megvonása lehetetlenség. Ha valaki ellensége egy kormánynak és esetleg forradalmi tevékenységet is folytat, akkor is csak börtönnel, vagy száműzetéssel lehet büntetni, az állampolgárságot azonban nem lehet megvonni tőle. Végül kijelentette, hogy a kérdést kiváló nemzetközi jogászokkal fogja megbeszélni és a7t hiszi, ho^y ügyét esetleg a hágai nemzetközi Ítélőszék is napirendjére tüzi. A franciák háborús fenyegetést látnak a saar-vidéki tüntetésekben (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A német sajtóban élénk visszhangot keltett az a párisi hir, hogy a francia közvélemény háborús fenyegetést lát a vasárnapi saarvidéki tüntetésekben. Valamennyi berlini lap a legerélyesebben visszautasítja ezt a feltevést és azt hangsúlyozza, hogy a Saartüntetésekben elhangzott beszédek nem jelentenek semmi mást, mint azt, hogy a Saar-vidék lakossága semmi körülmények között nem engedi érvényesülni a franciák Saar-vidéki aspirációit. A nacionalista tüntetések visszhanqfa (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A vasárnapi németországi nacionalista tüntetések ismét előtérbe tolták a leszerelés kérdését. A külügyminisztérium hivatalos lapja, a Temps héttő esti számában vezércikkben foglalkozik a német—francia vi-