Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-18 / 186. szám

A vér szava — Erdélyi levél. — Samu báosi világéletében a régi vágású, ke­mény emberek közé tartozott. Most 77 éves, amit ugy fejez ki, hogy: — Két hetes vagyok 1 Bólyongok otthon, a régi pátriában, nem mu­lasatiiatlam el, hogy fel ne kerestem, hiszen olyan bolond az ember, hogy szántszándékkal keresi né­ha azt, ami fáj. Erdély bércei néztek ránk a közelből, az erdők zsongása mondotta az altató mesét Azaz hogy va­lami szédüietféle fogja ed ilyenkor az embert na­gyon szeretné, ha egyszerre csak a szemét dörgöl­hetné, mintha most ébredt volna fel a nyomasztó, csúnya éjszakából. — Ejnye, de kellemetlent álmodtam, alighanem sokat vacsoráltam az este Hála a jó Istennek, nem igaz berfőle semmi. Nyilván a szivemen feküdtem. De akkor is Jobb, ha én nyomom meg mint ha más nyomorgatja. — Szomorú lehet itt az élet, Samu bácsi, adtam fel a szót. Az öreg a pipaszárral hadonászott. — Ez a kis átmenet nem számit, kivárjuk a végét. Én már csak kivárom. Szeretnék, ha eltűn­nék közülük, de azt lessék. Itt maradok élő lelki­ismeretnek. \zért mégis volt szomorúsága, az ebédutáni bo­rozgatásnál panaszolta el. — Azt olvastam valamelyik tudományos újság­ban, hogy az ember vére két-három hónaponkint kicserélődik. Fenézik! Nem tudja az, aki mondja, hogy mit beszól. A német tudós is arasztnyi vastag könyvet irt a búzáról, elragadtatottan dicsérték, hogy soha ennél tökéletesebbet, aztán egyszer a mezőn Járva, a szörnyű okosa nem tudta a búzát megkülönböztetni a zabtól. Az elevenbe kell nyúl­ni itt ¡4, sokkal többet ér az minden elméletnél. Hát hallgasd meg hogy miket beszél a vér. Tudod, hogy egy lányom van, aki oláh nevü em­berhez ment férjhez annak idején. Bendes népek voltak, magyar államhivatalnok-familia, soha fer­deséget bennük nem lehetett találni. De még fur­csát sem. Magyar nemességük is vsn, mert ezt an­nak idején bőven osztogatták, ha katona volt a családban s harminc évi szolgálata ntán azt kérte mellékletnek a nyugdijához az öreg kapitány. De beolvadtak, magyarok voltak. A vőoi most se fog­lalkozik politikával, nl a birtokon, távol minden­től és mindenkitől. Beszélni nem szoktunk az ál­lapotokról, de azt hiszem néha, bogy restelkedik. Tudod, van a leplektől független szemérem is, az ember pedig néha akkor a legbeszédesebb, amikor néma. Már most haladjunk csak sorjába. Három fiu-unok ám van. embernyi emberek, Kornél, Imre, Árpád. Kornél a gazdaságban van, egészen az apja egyénisége, tiiri a világ ideiglenes változatát de néha kitör, főleg ha okvetetlenkednek neki az úgy­nevezett „uj honfoglalók". — Csak Járjon a száto/k és hozzatok ki a sod­romból, egyszer megbolondulok, magiamra kapom a régi magyar kntonaruhámat a mi ott van min­dig a szemem előtt és ugy szétvágok köztetek a bagolyfészketekhen, hogy szerteszóródtok. Ezt az Imre öccsénsk mondja, aki hivatásos oláh tiszt és vadabb a régi Idők minden dákoro­mánjánál. Azokat a frázisokat karatyolja, amiktől megkótyagosodtnk Itt nálánál okosabbak is, ma­gyar társaságba nem jftr, nagyhatalmi tébolyok bámljá'k. Szegény anyja fejgörcsöt kap a neve puszta említésénél is. A legkisebb flcose. az Árpád, őmiatta ment át az öreg hazába. — Nem akarok testvérgyilkos lenni, mondta egyszer. Árpád haza se jár, ml keressük M néha, mi­kor már osordultig a pohár és kívánkozunk utána — Hogyan fajulhatott el ennyire az az Imre? — Ezt kérdezem én is. Magyarázd meg, ha oko­sabb akarsz lenni. Tanulmányozd a tudósokat, hogy mit mondanak a vérről, meg a vér szaváról. — Várjunk csak, bátyám, menjünk csak sorjá­ban. A bátyám famíliája? — Amennyire vissza tudok menni, szin tiszta magyar volt Székelyek vagyunk, az anyám kivétel, mert ő lengyel volt. — Hát a néni származásai — A feleségem? Szegénykém magyar volt ő is, de ott anya! ágon van egy kis örmény vér. Vi­szont a gyerekek apai nagyanyja magyar volt. Uát mi csinálja ezeket az elváltozásokat? A vér, a környezet, vagy a levegő? És hol vannak azok a mesgyék, amelyekre le muszáj térni az egyenes útról? Sorolta fel a különféle sok megnyilvánulást, vagy ahogy ő mondta, az elfajulást — Kinos lehet igy az élet, kedves bátyám. — Nem is kino6. maga a pokol. De várj osatk, nincs vége, most következik a cifrája. Kornél Is, Imre is házasok, van már két dédunokám, egy­egy fia mindegyiknek. Valamikor nagy dolog, szent dolog volt nekem az unoka fogalma, elég ko­rán ért az öröm, hol voltam én még akkor az öt­ven évtől 1 Azt hittem, megáldott az Isten, hogy aránylag fiatalon, a szellemi tulajdonságaim tel­jében ereszthettem szárnyra a gyerekeimet, örül­hettem az utódaimnak. Most fokozódhatnék az öröm, de kevés jut belőle — Ez érdekel, milyenek a dódek? — A Kornél magyar lányt vett eí. A fia sötét gyerek, nem szívesen nevet bizalmatlan minden­kihez, a paraszt kölykekkel szeret a legjobban hancúrozni s megtanult magától oláhul anélkül, hogy erre bárki kényszeritette volna. Akárhány­szor magyarul kérdezek tőle, valamit és 6 oláhuJ felel. Imre felesége oláh leány. Elképzelheted, kapós volt a fiu, valósággal vadásztak rá, nagy vagyont kapott. A fiát Bomulusnak hívják, ennivaló ara­nyos gazembw, hozzánk huz és komédiát csinál, ha nem tölthet nálunk egész heteket. Erről lepat­tog minden idegen szó, de ugy szavalja a Talpra magyart, hogy belekönnyesedík a szemem. Nem győzöm törni magyar verssel. Ne hidd, hogy ti­tokban valami ravaszsági politikát folytatok és én uszítom Akárhogy vérzik a lelkem, ezt nem ten­ném meg, jöjjön minden szépen magától. Minden­ki azt a levegőt szippantsa fel, amelyikre a lelké­nek szüksége van. Jön ő is magától. Egyszer hal­lotta, hogy dúdolok magamban valamit, ngy he­gyezte rá a fülét mint a nyul és nekem rontott: — Én is szeretném azt énekelni. — Nem neked való, pöttyem, feleltem szomo­rúan. — Ha te énekeled, akkor én ís akarom. — Mit tehettem volna, most harsog a házunk, amikor égnek meresztett nyakkal zengi, hogy Is­ten áldd meg a magyart — Hogyan fogadja az ilyesmit az apja, hiszen a z . . . Samu bácsi hangja reszkető lett, mint aki küz­kődik a sírással, meg a nevetéssel egyszerre, az­tán megakad a torkán a szó: — Nagy gazember a kölyök, holnapra előkerí­tem, mert te még olyat világéi etedben nem láttál, — külön megkért, hogy ne áruljam el. Nincs még négy éves és máris ismeri az apját, tudja, kivel van dolga. Hát mondd meg, mi van azzal a kicse­rélődő vérrel? Hol annak a szava? Értesítés I Hölgyfodrászszalortomat KoMalh Ln>o< Miqrtrnt Z3. »1A hrlvrrtrm At. HF.Rf DI OIZELL4 Más ingatlanára kapóit kölcsönt Oklrathamisltási per a törvényszéken (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi törvényszék Gömöry-tanácsa csütörtökön tárgyalta Szabó István és felesége okirathamísi­tási ügyét. Szabó István feleségével együtt, két évvel ezelőtt felkereste dr. Hunyady-Vass Gergely ügyvédet és előadta, hogy 1000 pengő kölcsönre volna szüksége, a kölcsön fedezetére ingatlana van. Az ügyvéd helyettesét, dr. Sebe Bélát — aki azóta, mmt emlékezetes, tragikus módon elhunyt — kérte meg, hogy men jen el SzabóékkaJ a telekkönyvi hivatalba és irja ki onnan Szabóck ingatlanára vonatkozó adato­kat. Ez meg is történt és ezek után az úgyvéd megszerezte Szabóéknak a kölcsönt. Csak ké­sőbb derült ki, hogy más Szabó István telek­könyvi adatait irta ki dr. Sebe Béla. A csütörtöki tárgyaláson a házaspár azzal védekezett, hogy nem ók, hanem dr. Sebe Béla irta ki az adatokat. Nekik tényleg volt és van ingatlanuk, ha nem is annyi, amennyi a má­sik Szabónak, akivel összetévesztették őket. A bíróság ezen az alapon fel is mentette Szabó Istvánt és feleségét. Gabonaközraktárak felállítását sürgetik Makón A város képviselőtestülete hétfőn rendkívüli közgyűlési tart (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Makó város képviselőtestületét hétfőn délelőtt 9 órára rendkívüli közgyűlésre hivta egybe Ni­kelszky Jenő polgármester. A rendkívüli köz­gyűlés tárgysorozatára felvett ügyek közül ki­emelkedik az az inditvány, amelyet dr. Diós­szilágyi József és Lövenbach Benedek városi képviselők terjesztenek elő. Az indítványozók arra utalnak, hogy a nagy búzatermés feleslegeit a fogyasztó államok önellátási politikája és elzárkózása folytán ex­portálni alig tudjuk s a nagy kinálat annyira lerontja a buza árát, hogy a termelőtársadalom katasztrofális válságba íiithat. Ennek a vesze­delemnek a megelőzésére és hogy a kisebb gaz­dák ne legyenek kénytelenek buzájukat hala­déktalanul s bármilyen áron piacra dobni s ezzel a további árleromlást felidézni, sürgős kormányintézkedést kívánnak. Olyan országos rendelkezést, amelv a meglevő gabonaértékesi­gabon akés? csl hitelt folyósít. Az indítványozók szerint a 100 holdon alóli termelők közraktárba beszállí­tott gabonája után, a minőség szerinti napi piaci árnak 50—60 százalékát folyósitaná az állam kölcsönképen 5 s','izalékos" kamatozás mellett. A városi képviselőtestületben bizonyára sok szó esik erről a kérdésről, minthogy azonban a megyei városok képviselőtestületeinek fel­irati joguk sincsen, az eredmény aligha lehet más, minthogv megkérik a vármegye törvény­hatóságát, hogy foglaljon hasonló ér­telemben állást és irjon fel a kor­mányhoz. Hogy azután a vármegye ennek a feliratnak az elkészítésére összehiv-e rendkí­vüli közgyűlést, vagv megvárja az októberi év­negyedes közgyűlését, az egyelőre bizonytalan. A hétfői rendkívüli közgyűlés tárgysoroza­tán szerepel még Nagy Ernő gazdasági egye­sületi elnök és tarsainak indítványa a községi szeszfőzde üzembehelyezéséről. Az idei nagy gyümölcstermés szesszé való feldolgozásának sürgős szüksége joggal aktuálissá tessi a ma­kói községi szeszfőzde régen vajúdó problé­májának sürgős és gyökeres rendezését. Még egy gazdaindítvány iesz ezen a csupa gazda­bajokat tárgyaló rendkívüli közgyűlésen, a Ma­kói Gazdasági Egyesület kérelme a makói mén­telep fenntartására adott városi segélv rende­zése üevében. A Winkter fflrészgijér (most Sylvania) fflzlfa apüfdta újból tizembe helyeztetett. Bükk-, gyertyán-, cserhasáb, tuskózott és ap­rított fa legolcsóbban beszerezhető.. Házhoz­szállítás. Viszonteladóknak nacrv árkedvez­mény. EgQeüárusHÓ: STERNBERG ZOL­TÁN épületfa és tüzelőanyag: kereskedő Rákóczi tér. (Mérey u. és Tőrök u sarok.) — Telelőn 32-57. Ugyanott ütryes tiizifaüavnökök kerestetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents