Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-13 / 182. szám

DELMAG7 ARORSZÁG T95Í augusztus T5­Propaganda ide, propaganda oda, a mosó TC^V Ezt kér|e mindenütt szappanok Közi mégiscsak legjobb a Csak ezzel mosson. Készíti VIOH FERENC, Tisza Lajos körül 53. sz. lakával. Utána a Martín-kávéházba mentünk, ahol zöldes peppermint likőr mellett vártuk meg az uj esztendőt. Mikor februárban haza­jöttem, a fiuk, akikkel együtt voltam Szilvesz­ter estéjén, egy képet küldtek nekem, egy amerikai festőnek a rajzát, akit nem ismerek. A képen egy kis angol magasra emeli a po­harát és csaik kőrvonalaikhan látható szellem­poharakkal kocint. Az aláirás „Absent frisends", távollevő barátok. A távollevők, akik elutaztak, elmentek. Háry Gyula mondotta nekem, hogy a kép nagyon szép és a technikája nagyon ér­dekes, mert gummin van sokszorosítva. Min­dig erre a technikai részletre kell gondolnom, ha a képet látom, mert csak igy tudom ma­gam előtt is eltitkolni az elfogódottságomat. Kezdem hinni, hogy nagyon is sokan van­nak már, akik elmentek. Kezdem hinni, hogy már nem azok a nagy utazások, amelyekét odakint teszek meg, hanem, amelyek idebent játszódnak le, a saját szobám négy fala kö­zött. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Regényfejezet a háborúból) Kipling említi, a csodálatos mesemondó, hogy nagyon sok fejőt csinált az Isten, de szive csak egy van a világon minden népnek. így történik, hogy ha mesét hall, gyermekké válik az ember, öt magáit is a Keletnek gyöngyszavu mesemondója tanította meg rá, hogyan gyakorolja a mestersé­gét. — Először is mesélj az embereknek olyan dol­gokat, aminőket együtt láttatok. Beszélj aztán olyan dolgokról, amiket csak magad láttál, végül olyanokról, amiket csupán hallottál. Aki hallga­tódzó és a szegényeket nem kergeti eű az ajtó­jától, mindenütt talál mesét, mert a földnek egész kereksége telistele vwn velíik. Azért legjobb mese­mondó a szegény ember, mivelhogy neki minden éjjel a főidre kell szorítani a fülét. A főiddel, a magyar anyafölddel, kapcsolatos ¿z a történet is, amely most lát először napvilágot, bár tudni is kevesen tudnak róla. Nem sok ok volt rá, hogy dicsekedjenek vele, azonban olyan ré­gen történt, hogy immár ártatlan bürokratikus tévedésnek tekinthető és el lehet mondani. lf>15 áprilisában érvényben volt már a statá­rium, mikor Kalla IHéa husz éves szegedi közhu­szár főbenjáró bűncselekményt követett el Meg­sebezte és megrabolta a menyecske-barátnőjét, hogy a holmikkal a leány-ideáljának kedvesked­em. .Sokáig hajkurászták. mert az akkor még tel­jességében meglévő Makkos-erdőben bujkált, egész svadron hnszár kergette lóháton, valamennyi rend­őr, amiig elfogták és megvasalva behozták a vá­rosházéra Borbola Jenő elé. Szép fiatal kölyök voK, megszántam, szóba áll­tam vele. — Hogy követhet fi taMzárgverek Uven ocs­mányságot? Dacosan válásáéit. — Hát ha egyszer megtanítják az embert a há­borúban gyilkolni. » -- Illés fiam, mondom, ez csak olyan matikus beszéd. Nem sok időt tölthettél «1 a fronton, mert « húttlisfrád szerint épp nyolcszor szöktél mqg. Végigmért a tekintetével. — Én ott voltam, de nem minden zsidóféle mondhatja ezt magáról. — Ezért a szemtelenségedért felkötnek, biztat­tam gyengéden, mint ahogy a hadbíróság csak­ugyan kötéUltali halálra Ítélte, bár megnyugta­tok mindenkit, hogy semmi fél« befolyásom nem Tf>lt ez ügyben. Április 27-ét irtunk, minden gyönyörűségével itt volt már a tavasz é? szegény jó Vörös Tibor generális iir szive lázasabban vert, mint Kalla Illésé. — Mit nem ér meg öreg korára az ember, halá­los ítéletet kell aláírnom! — sóhajtozott. Az akkoron a kerületnél jogászi észnek tisztelt /én kapitány pedig sürü káromkodások közt dik­tálta az írnoknak, akit akkor Ka bók Győző, az eredetnél is eredetibb Göre Gábor, alakított: — Végrehajtási négyszöget és záró sort a hú­szé rpótszázad rendel. Egyebekben utalok a szol­gálati szabályzat első részének 708. pontjára. Az eljárásról jelentés teendő. Illést osle fél nyolckor lámpafénynél felhúzták, a végrehajtása négyszög parádésan bevonult, az öreg jogászi észnek tisztelt állomástiszt ur pedig egy pofa sert rendelvén a Barossban, különféle jel szókat adott ki a Battla-gy ereknek A vadgalambról szólt éppen a nóta, aki a ka­lászra szállt, mikor a kapitány hirtelen tarkójára osap és nagyot ordit. — Marhaság! Elfelejtettem parancsba tenni, hogy akasztás után Kalla ülést temessék el. Azt most képesek ott lógatni a feltámadásig. Az asztalnál ülők bólongattak rá, hogy biz az meglehet, sőt egy főorvc» meggyőződéssel vallot­ta, hogyha nem volt parancsban, nem voltak köte­lesek eltemetni Nagy kijózanodás támadt egyszerre a kapitány rohant az állomásparancsnokságra, felhívta a huszárkaszárnyában a segédtisztet. — Kiment vacsorálni a városba, mondja a te­lefonügyeletes. — Ha megjön, azonnal hívjon fel. De mondd csak, fiam, mióta vagy szolgálatban? — Dél óta. — Nem hallottad, rendben ment-e az akasztás? — Rendbe®. — Eltemették? — El — Nem tudod, hogy hova? — A belvárosi temetőbe, mert ott úgyis mindig meg van ásva egy sor sir. — A hősök közé? Hejnye, azt a... különben köszönöm, végeztem. A kapitány urat. soronkivüíi mértékben kiverte a veríték, hogy mit kell most csinálni? Mert a nó­tában könnyű azt mondani: „N-em bánom én, akár­mit is beszélnek", — honvédbőrben azonban nem egészen igy van. A kapitány ismerte a törvényt, mely szerint minden emberi hullának kiásatásáboz hatósági engedély kell, azt is csak egy évvel az eltemettetés után lehet kérni. Ha a szabályt be­tartják, egy óra múlva az egész katonaság egy nap múlva a monarchia, egy hét múlva minden semleges hatalom azon röhög hogy Szegeden az akasztott rablógyilkost hőssé avatták Abban a pillanatban telefonál a huszár-adjutáns. — Kérlek kezdi a kapitány, az irodából dobjál M mindenkit. Megvan? Akkor ide vigyázz! Elő­ször is van-e pénzed? Rendben van. Rögtön hi­vasd azt a vaddisznó altisztet, aki Kallát elföl­deltette, adj hozzá négy megbízható embert ásó­val és villanylámpával. Menjenek a rabok teme­tőjébe, ássanak egy sírt, aztán irány a hősök te­metője, Kallát kiássák ügetés a koporsóval a rabtemetőbe, elássák bevonulnak minden ember­nek adsz őt koronát, rendezzenek egy kis tort, de akinek a szája eljár, az maga is statárium ailá kerül hadititok megsértése cdmén. A pótszázad pedig reggel szolgáladri jegyen jelenti, hogy a ki­végzett közhuszár temetése szabályszerűen meg történt. Igy elintézvén mindent, visszament a Barossba, mert most már mindegy volt, hogy akármit ie be­szélnek. Mondta is másnap a tábornok: — De vörös a szemed! Tán megsirattad a hu­szárt­— Inkább az örömtől sírtam, mert hogy feltá­madt. — Miket beszélsz? — Mondom én, mert üres a sírja. Az óbester urnák nem sok haja volt, de az a kevés is az égnek meredt, mikor meghallotta a történeteit Azután visszasimultak a hajszálak. Még csak annyit, hogy a költség több volt öt koronával a tervezettnél. A temtőcsőszt ugyanis el kellett csalni a korcsmába, ott leitatni, hogy ne lásson semmit. Az ilyen embert ugyanis elra­gadja a hivataloskodás fontossága és ostoba mó­don ragaszkodik elavult civil törvényekhez, amik­nek semmi értelme sincs háborúban. Bob. PAPLANIpOMAN 1857 At» Mihály és Fia cégnél. Szeged Kárász ucca 14. Mozgalom a szegődi tarhonya propagálásáért (A Délmngyarorszáq munkatársától.) Szom­baton délben a szegedi tarhonya propagálása érdekében szükebbkörü értekezlet volt a vá­rosházán- Az értekezleten dr- P á 1 f y József polgármesterhelyettes elnökölt és azon részt­vett V á r a d i Géza miskolci tanár, a szegedi tarhonyagyártás egyik propagálója, dr. Cser­z y Mihály, a kereskedelmi és iparkamara tit­kara, Kardos Géza tarhonyagyáros és a sze­gedi nőegyesületek több vezetőségi tagja. Ar­ról tárgyalt az értekezlet, hogy miképen le­hetne a szegedi tarhonya fogyasztását emelni és a tarhonyát mind szélesebb körben megis­mertetni. Hosszabb vita után elhatározta az értekezlet, felkéri a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­ségének szegedi szervezetét, hogy a Szegedi Hét idejében hívjon össze országos kongresz­szust Szegeden és ezen tartsanak a háziasszo­nyok előtt ismertető előadásokat a tarhonyá­ról. Ugyanekkor kiállítást is rendeznek a sze­gedi tarhonyakülönlegességekből és bemutat­ják azt is a vidéki háziasszonyoknak, hogy a szegedi tarhonyát hányféle variációban lehet elkészíteni. SZEGEDI ÉRTESÍTŐK Tunyogi Csapó János reálgimnáziuma. Sze­ged legfiatalabb középfokú iskolája: Tunyo­gi Csapó János reálgimnáziuma az elmúlt tanévben fejzte be második esztendejét és az értesítő szerint kiváló eredményt ért el. Műkö­dését a mult év októberében engedélyezte a kultuszminiszter. Egyelőre csak négy osztálya volt. Jelesrendü volt 4, jórendü 11, elégséges ­rendű 13 növendék, 5 tanuló bukott meg egy­egy tárgyból, osztályismétlésre egy sem. Ér­dekes, hogy a tanulók egy kivételevel szege­diek, illetve Csongrádmegyeiek. Az intézetnek 9 rendes és óraadó tanára van, az iskola mel­lett internátus működik. A jövő tanévben ötö­dik osztálya is lesz az intézetnek. A' szegedi II. kerületi MadácK-uceai állami polgári fiúiskola értesítőjét Igerth Antal igazgató szerkesztette. Az iskolának ez a hat­vanadik értesítője, tekintettel arra, hogy az iskola 1873-han nyilott meg. Ez idő alatt — mondja az értesítő — 20 ezer gyermeket bo­csájtott szárnyra polgári erényekkel vértezve. Az iskolának az elmúlt tanévben 332 növen­déke volt. Ezek közül nem szegedi, illetve csongrádmegyei kilenc volt. A tanulók tanulmányi eredménye kielé­gítő. Jelesrendü volt 12, jórendü 8ő, elégséges 168. Javítóvizsgától tehet 51, ismétlésre bu­kott 15 növendék. A tanulók legnagvobbrésze iparos szülők gyereke. 105 kisiparos fia tanult a mult évben a Madách-uccai oolgáriban. «

Next

/
Thumbnails
Contents