Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-13 / 182. szám

T933 augusztus 13. nf! M A (, / A P O I? 7 A G Felhívás Szeged közönségéhez: Augusztus 26-án olyan ünnepi hete kezdődik Szegednek, aminőre ez a nemzedék nem emlék, szik vissza. Délután megnyílik a Szegedi Hét és este magtartják országos érdeklődés közepet­te Az ember tragédiája első szabadtéri előadá­sát. Ezt a két eseményt a művészi, társadalmi és gazdasági eseményeknek hosszú sora követi, mindaddig, míg le nem zajlik az utolsó szabad­téri előadás és ameddig befejezést nem nyer a Szegedi Hét utolsó aktusa. A rendezőség gon­doskodott arról, hogy az ország második váro­sát az ünnepi hét egész ideje alatt az ország minden részéről felkeressék, de arról is gon­doskodni szeretne, hogy az ország második vá­rosa mindenképen méltónak mutatkozzék a fe­léje forduló országos közvélemény előtt. Ennek érdekéhen ügyelnünk kell arra. hogy az ideér­kező idegeneket, akik bizonyára az ünnepi hét első napjaiban jönnek el a legnagyobb számban, minél jobban minél méltányosabb írért és minél kényelmesebben el tudjuk he­lyezni. Ezért felhívással fordulunk a város minden lakójához, akiket felkérünk, jelentsék be nélkülözhető lakrészeiket és lakásaikat s tegyék ezt meg olyanok is. akik nem hivatásszerűen, vagy nem a megélhetés lehetővé tétele, vagy megkönnyítése érdekében foglal­koznak szobák albérletbe adásával Tegyék meg a közért, tegyék meg városukért, mert ha Szegednek ez az első nagy idegenfor­galmi megmozdulása minden tekintetben sike­res lebonyolítást nyer. megtörtént a frontáttö­rés s reményünk lehet már a legközelebbi jö­vőben további nagy akciókra és az idegenfor­galmi életbe való intenzív bekapcsolódásra. 4 bejelentést az Idegenforqalmi Hivatalba, a Szegedi Hét és a Szegedi Szabadtéri Játékok irodájába lehet eszközölni. Idegenforgalmi Hivatal. Szabadtéri Játékok. Szegedi Hét. Gyermekb*iutósos megbetegedés Oszentivánon (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Csanádmegye tiszti főorvosa a megbetegedé­sek és járványos betegségek fellépésének ag­gasztó tüneteiről számolt be a közigazgatási bizottságban előterjesztett jelentésében. Beje­lentette, hogy ószentiván községben egy gver­mekbénulásos megbetegedés fordult elő, a be­teget megfigyelés és kezelés céljából a szegedi klinikára szállították. Feltűnő nagv számban jelentkeztek az idén először a maláriás meg­betegedések, amelyekből 12 esetet jelentettek az elmúlt hónapban. A nvilt gümőkór megbe­tegedések száma az elmúlt hónapban 189 volt. Különös aggodalommal tárgyalta a bizottság a hasi hagymáz jelentkezését öt esetben Ta­valy ebben az időben négy esettel indult ez a járvány a vármegye területén és szeptember­re 400 megbetegedés történt. Ennek a kérdés­nek a tárgyalása során a bizottság éles bírála­tot mondott a makói piaci tisztaság hiánvos­ságairól és szigorú utasitást adott a tiszti főor­vosnak, hogy a legerélvesebb rendszabályok megtételére tegven előteriesztést. Evezősök! TRÉNINGRUHA minden szinben kenható HABSELYEM BLUZ evönyörtl színekben LUSZTIG IMRE SZÉCHÉNYI TER 2. TISZA SZÁLLÓ MELLETT. BEFŐZÉSHEZ ÜVEG: 5 db. 4 dl. befőttes fehér 95 4 db. fél 1. befőttes fehér 96 3 db. 0.65 1. befőttes fehér 96 6 db. 2 dl. lekváros fehér 96 5 db. 3 dl. lekváros, fehér 95 4 db. fél I. lekváros fehér 96 3 db. 0.75 1. lekváros, fehér 96 6 ív pergament papír . . . —.24 1 gombolyag spárga . . -.09 "Paradicsom 2 db. 1 1. lekváros, fehér 96 6 db. 3 dl. babos, fehér 96 5 db. fél L babos, fehér 95 4 db. 0.75 I. babos, fehér «6 3 db. 1 l. babos, fehér 96 2 db. 1 és fél L babos, fehér 96 1 db. 2 L babo«, tehér 58 5 db. fél 1. babos télfehér 85 EDÉNYCSARMOK 5 db. 0.75 1. babos télfehér Ifi 3 db. 1 1. babos félfehér 84 2 db. 1.5 1. babos, félfehér 68 2 db. 2 L babos, félfehér 941 Uborkás üveg literje fehér 24 Uborkás fiveg l.-je félfehér 18 Uborkás üveg l.-je sötétzöld 18 Tisza Lajos körút 38. szám. Talafoni és leKvárfözöetlényeH és UstöK. 17-82. Messze utazás négy fal között Irta TONELLI SÁNDOR A napokban nagyon messze útra indultam: bejártam a tulajdon szobámat és állomásokat tartottam a falakon függő képek előtt A képek évek sora alatt gyűltek össze, mindegyik kép ábrázol valamit, mindegyik kép mond valamit. Szinte azt mondhatnám, mindegyik képnek megvan számomra a maga külön, sajátos egyé­nisége. Mindegyiknek más a tárgya, más a raj­zolásának és festésének módia, más a kerete, más és más érzést vált ki a nézőjéből. És mégis ez a képnek csak a materiális megjelenése, amelynek szellemi hátterében a gondolatok­nak, elképzeléseknek, visszaemlékezéseknek egész tömege viharzik. Ami a képek mögött van, az talán érdekesebb, izgatóbb, mint amit maguk a képek mondanak. Az egyik kép az Etna. Szikszay Ferenc E asztellrajza. Ki volt állítva a Nemzeti Szalon­an Szikszay gyűjteményes kiállításán 1906 február 15—március 16 között. A kiállításnak sikere volt és Szikszay, aki előző évben a párisi szalon nagy aranyérmét elnyerte, a beérkezett, neves piktorok közé került. Aztán, ki tudja miért, Szikszay Ferenc főbelőtte magát. Ma­radt utána egy csomó kép, szétszórva Páristól Budapestig és maradt tömérdek szertefoszlott, be nem váltott reménvség. A kép Zborav Ala­dár hagvatékából került hozzám, aki a kilenc­százas évek eleién egyik sokat ígérő novella­irója volt a ,.Magvarország"-nak. ö is egész fiatalon halt el 1908 őszén. Az utolsó könyvét három barátommal egvütt én rendeztem sajtó alá az árvái javára. Derékban kettétörött élet­pálya volt az övé is. Hiábavaló a kérdés, hogy mi lett volna belőle, ha a sors hosszabb élettel ajándékozza meg. Teván Istvánnak egy kis képe mutatja leg­jobban, hogy mi minden emlék tud egy kis rajzhoz kapcsolódni. Szegény Teván a fiatal festőgenerációnak volt tehetséges tagja, mikor kitört a háború. Odakint a fronton állandóan rajzolt és festegetett. A rajzai közül hozzám került két orosz hadifogoly képe, akik alá is irták a nevüket. Nikola Pavlovics és Zachar Micsenko. Hova lett ez a két orosz közkatona, melyik fogolytáborba sodródott el, melyik ma­gyar parasztgazdához került ki munkára és mi lett velük odahaza a vörös Oroszországban. Ki tudja megmondani? Tevánnal tudom, mi tör­tént. Egy bolond, eltévedt golvót kapott a hom­loka közepébe és most ott pihen Bukovinának valamelyik jeltelen sírjában. A képe itt van a szobám falán egy másik rajz társaságában, amelvik szintén névvel van ellátva: Anna Lu­kowska, Baliatvn, 1915 julius 15. Egy csinos lengyel leány képe, akit Teván megörökített. Most itt mosolvog a képe az én szobámban. Nem tudom róla. kicsoda, nem tudom róla mi lett vele, talán boldog családanya, talán már ő is elment oda, ahonnét nincsen vissza­térés. Talán egvesek emlékeznek még Sulgin orosz tábornok nevére, aki öt vagy hat esztendő előtt előadást tartott Szegeden is az orosz összeom­lásról. ö volt a cárnak utolsó hadsegéde, aki a fehér ellenforradalmak leverése után Kon­stantinánolvba menekült. Ott érte egv Feste­tics grófnak a meghívása, aki szentpétervári katonai attasé koráhan harátkozott össze vele. Sulgin tábornokot mikor Szegeden tartotta az előadását lekísérte Obolenszki herceg, a Kau­kázus volt kormányzója, aki éveken át elis­mert feje volt a budapesti orosz emig­ránsoknak és egyben raktárnoka a Han­gyának. Törődött öreg ur volt már Obolenszki herceg, mikor elkerült hozzám és megállt a halott magyar festő kis képe előtt, amely a két orosz hadifoglyot ábrázolta. Az öreg her­ceg megállt a kép előtt, nézte, sokáig nézte, az­utan szótlanul kezdte a könnyeit törölgetni. És mi, akik vele voltunk, magyar katonák és civilek vegyesen, talán éreztünk is valamit a megindultságából. Gémes-Gindert, a szobrászművész, aki Bu­dapesten tagja volt néhai legénykori társasá­gomnak, megmintázta Harmath Hedviget, a Vígszínház fiatal művésznőjét, aki a legszebb Katica volt a nagyon sok Katica közül, akik a Heidelbergi diákélet főszerepét valaha alakí­tották. Sötétbarna keretben lóg a szobor képe a többiek között a szobám falán. Se az, akit ábrázol, se az. aki mintázta, nincs már az élők között. Az ő életük is csak igéret maradt, sokatmondó, de félbemaradt igéret. Nagyon fiatalok voltunk, mikor ez a szobor készült és mikor a Heidelbergi diákéletet ját­szották a Vígszínházban. Az egyik előadáson egy ezredes ült előttem, békebeli ezredes, őszü­lő fejjel és őszbecsavarodott bajusszal. Mikor a színpadon a Gaudeamust kezdték énekelni, lopva elővette a zsebkendőjét és a sötétben tö­rölgette a szemét. Akkor nem értettem, mit le­het sirni azon. hogy a diákok mulatnak a színpadon. Most már kezdem én is megérteni. És mit tudom én, hány ilyen vonatkozás fű­ződik a többi képekhez? Sejtelmem sincs róla, hogv mi lett Assmannal, a Leipziger Illustrir­te Zeitung háborús rajzolójával, aki 1917 nya­rán két képét ajándékozta nekem. Az egyik Belgrád elfoglalását, a másik a cattaroi öblöt ábrázolja, amint egy hidroplán emelkedni ké­szül a Lovcsen fölé. Mindkét kép természet után készült, a tisztek, a katonák, akik rajtuk vannak, éltek és élnek is talán. Ki tudja, a le­rajzolt hidroplánnak talán Konyovics Deme­ter volt a pilótája, aki a háború alatt Cattaró­han szolgált, egész sereg bravúros repülést hajtott végre és egy ideig, mint instruktor a szegedi repülőtéren is teljesített szolgálatot. Ma a jugoszláv hadsereg repülőflottajában vi­sel előkelő rangot. Egyik kicsiny képem a régi Szent Demeter templom, közvetlenül a lebontás előtti állapo­tában, mikor már a tornya meg volt kurtítva és a hajója hátul el volt vágva, hogy hely le­gven az épülő fogadalmi templom számára. Mellette a régi piarista gimnázium épülete. Hova lettek azok a százak és ezerek, akik va­laha térdeltek ebben a templomban és akik fa­ragcsálták az öreg gimnázium padjait? Yorick sorsára jutottak, aki mosolygó volt és vidám, amíg élt és nem maradt utána egyéb, csak egy koponya a hamleti ötprengés számára. ... 1908 Szilveszter estéjét Newyorkhan töl­töttem egy tizennegyedik emeletén levő ven­déglőben. Csupa fiatalember volt a társaság­ban, magyarok és amerikaiak vegyesen. Arra emlékszem, hogy egy templomnak a keresztje pontosan egymagasságban volt a vendéglő ab­A MUSK&TLI Kézimunkabolt üz,etét Kárász ueca 3. sz. alá (Brauswattor-helyiség) áthelyezi. dlKiSltösés előtt ré?l helyiségében (KOlcsey ucca 5. sxám) rendkívül olcsó vásárt rendez.

Next

/
Thumbnails
Contents