Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-02 / 172. szám

DELMAGYARORSZAG SZEGED. SserkMCtMég: Somogyi ucca 12.1.em. Telefon: 23^13.^Kiadóhivatal, kniotOnklfnyvtar «• tegytrada Aradi ucca S. Telefon : 13-0®. - Nyomda : IHw tinót ucca 1®. Telefon : 13^oA raviro« levélcím nélm»nvn">«rao «reoed Szerda, 1933 augusztus 2 Ara 12 Ollér IX. évfolyam, 172. S2. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20. Vidéken é* Budapesten J.OO.kUHHldWn 0.-40 peng«- - Egye* ném Ara hétköznap ÍZ, vniér- és Ünnepnap 20 1111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megte~ lent* hétfA kivételével nanonta reqqel A városi tisztviselők létszáma A városi költségvetés előmunkálatainak adataiból sokféle és sokirányú tanulságot keltve emelkednek ki azok a számok, melyek a városi alkalmazottak státusának méreteit tüntetik fel. Nem beszélve a rendszeresített állásokban véglegesen alkalmazottakról akár közigazgatási, akár nem közigazgatási tisztviselők is az alkalmazottak, a városnak 226 olyan alkalmazotta van, aki nem szervezett ideiglenes állást tölt be, megszüntetett állásokban, mint létszámfeletti alkalmazott és kisegítő díjnok 110 teljesít szolgálatot a városnál s negyvenen, vagy ötvenen vannak olyanok is, akik minden dijazás nélkül dolgoznak a városnak. Ezek szerint körülbelül négyszáz olyan alkalmazottja van a városnak, aki nem szervezett állást tölt be. A város költségvetésének háztartási szempontból két katasztrofális tétele van. Az egyik az adósságok törlesztése és kamatai, a másik az alkalmazotti fizetések. Nemcsak összegszerűsége folytán nehezedik ez a két tétel katasztrofálisan a város költségvetésére, hanem azért is, mert — a legújabb időkig legalább, — nem volt a városnak hatalma arra, hogy enyhítsen valamit ezeken a költségvetési terheken. A transfer és a dollárkurzus most segítséget hoznak a városnak, a tartozások kamatának mérséklése s a dollár árfolyama igen jelentékeny mértékben csökkentette azt az összeget, amit a város adósságai a költségvetésbe felvenni kényszeritettek. Roosevelt sokkal többet tett a városi költségvetés tehermentesítése érdekében, mint Somogyi Szilveszter s az egész városi magisztrátus együttvéve -Valóban indokolt lenne, ha az Egyesült Államok elnökét a közgyűlés megválasztaná díszpolgárnak, vagy legalább is örökös tagnak. Sokkal több érdemet szerzett rá, mint — mondjuk — Teleki Pál. A két tehertétel közül az egyik tehát lényegesen enyhült, a másik, a személyi kiadások tétele azonban csak azokon a korrekciókon ment keresztül, amelyeket a kormány kőtelezővé tett, de azzal már nem enyhült, amit a kormányrendelet kötelezővé nem tett, csak megengedett S ha most szemünk elé idézzük a főszámvevő adatait, amivel költségvetési előirányzatát beterjesztette, akkor kénytelenek leszünk belátni egyrészt azt, hogy a város vezetői semmit sem követtek el annak érdekében, hogy a takarékosság szempontjai ebben a vonatkozásban is érvényesüljenek, ellenben minden tőlük telhetőt elkövettek azért, hogy a megengedett mértéken s a legnagyobb optimizmussal megvont teherbíró határon tul növelje, duzzassza, kiépítse és elterebélyesitse az adminisztrációt. Lehet-e nem komoly kilátás, de halvány remény arra, hogy a város tisztviselői kara létszámban és munkabeosztásban egyrészt a közigazgatás feladataihoz, másrészt a város anyagi erejéhez alkalmazkodjék? Jól tudjuk azt, nogy a város, amig csődbe nem jut s talán még azután is, nem bocsáthat el tisztviselőket. De tudni kellett volna azt is, hogy a tisztviselők túltengő létszámával szemben nem az elbocsátás, hanem a nem alkalmazás adja az egyetlen 4cézbevehető fegyvert- A város azonban még a törvény tilalmával, még a kormányrendelet parancsával sem törődve szervezi egyre az állásokat s tölti azokat be megsértve a törvényt és a miniszteri rendelkezéseket. Ha kellett, a város vezetősége trükkökkel védte meg a tisztviselők létszámát. Előfordult, hogy a kormányhatóság maximálta az ideiglenes dijnokok számát s arra kötelezte a törvényhatóságot, hogy az általa engedélyezett számot meghaladó ideglenes dijnokokat bocsássa haladéktalanul el. Ugy látszott akkor, hogy nincs kitérés a miniszteri rendelkezés végrehajtása alól- Amikor azonban a rendelkezéseket meg kell sérteni, akkor rendelkezésre áll az ügyesség, a leleményesség és a rabulisztika. Ót perc alatt elhatározták, hogy az elbocsátandó dijnokok nem dijnokok, hanem ideiglenes kezelők s azután jelentették a belügyminiszternek, hogy most már csak annyi dijnoka van a városnak, amennyit a belügyminiszter ur őnagyméltósága engedélyezni kegyes volt. Senki nem követelheti azt, hogy vegyék ki annak a szájából a kenyeret, akit az éhenhalástól még a hivatala megment. Minél rosszabbak az idők, annál több emberséget kell tanúsítani mindenkinek. De mégis csak hibáztatni kell azt a rendszert, amelyiknek alkotóereje nem szervezett állások betöltésében merült ki s amelyik nem tudott mást teremteni, csak ideiglenes, de véglegesen eltiltott állásokat s amelyik a városnak nem tudott mást szerezni, csak ingyenes munkaerőt. S felmerül természetesen az a kérdés is, melyik törvény, melyik szabályrendelet, melyik közgyűlési határozat adta meg a város polgármesterének azt a jogot, hogy fizetésnélküli tisztviselőket alkalmazzon, melyik jogszabály tette számára lehetővé azt, hogy állásokat szervezzen, munkaköröket kijelöljön s elfogadja az ingyen-munkát? Az egyetlen erkölcsös felfogás csak az lehet, hogy fizessék meg a jól végzett munkát s ne fogadják el ellenérték nélkül azoktól, akik arra végzetesen rá vannak utalva. De a város vezetősége nem tud mást, csak létszámot növelni, állást állásra halmozni, alkalmazni a tekintély (olykor tehetséges) ajánlottak s azután kikerülni azt a problémát, amit a felduzzasztott létszám vet fel. Hevixiós-bisionsáQOt küld Rí a Népszövetség ? Páris, augusztus 1. Az „Echo de Paris" feltűnő cikkben tárgyalja a békerevizió megvalósításának problémáját. A lap szerint a revizió gyakorlati megvalósítására irányuló uj akció azoknak a megbeszéléseknek az eredménye, amelyek a közelmúltban folytak le Mussolini és Gömbös között. A terv az, hogy a Népszövetség szeptemberi tanácskozásán Magyarország, vagy valamely más hatalom egy bizottság kiküldését indítványozza, amely megvizsgálná, hogyan lehetne gyakorlatilag alkalmazni a népszövetségi alapokmány 19. szakaszát, amely a szerződések reviziójára vonatkozik. Gömbös rádióbeszéde íix&ónapimUKödéséröl és a fövő politikai feladatairól Egyenjogúság és revizió, Ausztria és JSémeiország, a lltlcos válasziAfoa és a pártatlan közigazgatás — »Külpolitikai célKitűzéseinket csalcls nyugodt, békés, kiegyensúlyozott belpolitikai atmoszférában le&et szolgálni« — Az ut, amelyen elindultam, nehéz, sziklás és tövises. Voltak, akik tőlem az azonnali és a gravitális megoldások politikáját követelték és mert ez nem következett be, sokszor erős birá latban volt részem. Nem szaladtam délibábok után és lidércfények sem tévesztettek meg. Olyan időket élünk, testvérek, amikor a lassú, kitartó és céltudatos munka sokszor szürkének és színtelennek tetsző szakadatlan egymásutánja és nem a grandiózusnak és zseniálisnak látszó, de valójában gyökértelen elgondolások sziporkázó ötletei vezetnek a célhoz. A ármány (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Gömbös miniszterelnök kedden este dr. Antal István sajtófőnök kíséretében megjelent a Stúdió épületében, hogy a mikrofon előtt elmondja rádióbeszédét. A miniszterelnököt H I a t k y Endre igazgató fogadta. Kilenc órakor helyet foglalt az előadóasztalnál és elmondotta beszédét az ország külpolitikai helyzetéről és a legközelebbi jövő politikájáról. Gömbös Gyula beszédében a következőket mondotta: — Magyar Testvéreim! Beszámolómat jöttem elmondani — kezdte beszédét —, de egyúttal a legközelebbi teendőkről is kívánok szólani. A kritika elhallgatott, mert tudta, hogy a nemzetnek szüksége van a megbontatlan lelki egyensúlyra és ösztönösen érezte, hogy a magyar nemzet csak akkor teljesítheti történelmi misszióját, ha egységes célkitűzéssel és egyséf

es akarattal áll Európa keleti kapujában. Amior az év folyamán többször hangsúlyoztam a nemzeti függetlenség és állami szuverenitás teljes szükségességét, ugy éreztem, millió és millió magyar szív dobbant össze az enyémmel, mert tudta, hogy csak az a nemzet bír nemzetközi súllyal, csak az a nemzet méltó jövendőd re. amely megbecsüli függetlent ge és szuverénitása értékét, azzal akar és tud is élni. a lassú, kitartó, céltudatos munka szakadatlan egymásutánján felépülő stílusát választotta és most e munka tíz hónapjának végén nyugodt lelkiismerettel állapithatjuk meg, hogy ez a munka megteremtette a maga gyümölcsét. Megteremtette, bár — és ezt sietek nyomatékosan hangsúlyozni — még korántsem mondhatjuk el. hogy mindaz, amire vállalkoztunk, el volna érve. Munkánk nincs befejezve sem külpolitikai, sem belpolitikai szempontból. Csak az előkészítés, az uttörés és az akadá-