Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-02 / 172. szám

% DECMAGYARORSZSG 1933 augusztus 2. Gandhit szabadon bocsáltották és Ismét letartóztatták Szabadságát nem engedi semmiféle feltételhez fflznl {Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bombayből jelentik: Gandhit és családját ked­den délután elszállították Ahmed-Abadból és állandó lakóhelyükre, Poonába vitték őket. A legutóbbi rendelkezések alapián Poonában va­lamennyiüket szabadlábra helyezik, egyúttal azonban közlik Gandhival, hogy Poonát nem hagyhatia el és tartózkodnia kell minden olyan ténykedéstől, amely kimeriti a passzív ellen­állásra való felbujtás bűntettét. Ha nem tesz eleget ennek az utasításnak, akkor azonnal új­ból letartóztatják és kétévi súlyos bSrtSnre íté­lik. A késő esti órákban érkező jelentések szerint Gandhi, amikor Ahmed-Abadból visszaérkezett Poonába és közölték vele, hogy ismét szabad, kijelentette, hogy szabadságát nem engedi sem­miféle feltételhez fűzni és nem hajlandó abba­hagyni harcát. Noha a hatóságok megtiltották neki, hogy elhagyja Poonát, első dolga az volt, hogy kimenjen a városból, mire a rendőrség emberei ismét letartóztatták. lyok elhárításának pionír munkáját végeztük el, de túlzás nélkül állithatjuk, hogy sikerült előbbre vinnünk a nemzet ügyét. — Lelki vonatkozásokban a nemzet messze tul van azon az általános bizalmi krízisen, amelyben volt, amikor a kormányzást átvettem a miilt év őszén. Már-már pesszimisztikusnak volt mondható a hangulat Kormányralépésem idején. Éhben a lelki állapotban azt tartottam legelső feladatomnak, hogy visszaadjam a nemzetnek önmagába vetett bizalmát és jöven­dő történelmi küldetésének tudatára ébresszem a magyarság egyetemét. Külpolitikai tekintetben a magyar probléma az európai kérdések hom­lokterébe került A magyar nemzet többé nem számkivetett, jelentéktelen és számításra sem érdemes tagja az európai konszernnek, hanem súllyal biro tényezője az európai politikának és barátságát Európa leghatalmasabb nemze­tei is értékelik. Azok az utak, amelyeket Rómában, Berlinben, Bécsben, majd ismét Rómában tettem, nemcsak jelentős gazdasági összekötte­téseket teremtettek a magyar munka produk­tumai számára, de az ország külpolitikai vo­nalvezetésére is értékes támaszpontokat. A nem­zet immár nem áll egyedül az európai és a vi­lágpolitikai válság hullámverésében. A ma­gvar igazság szava mind erőteljesebben, mind sűrűbben hangzik fel a nyugateurópai nagy nemzétek közvéleményében és a legtekintélye­sebb külföldi ténvezÓk, — legutóbb az angol alsóház 100-nál több tagja — egyre-másra nyilatkoznak meg a magyar ügy igazsága mel­lett — Belpolitikai tekintetben a hátam mögött levő 10 hónap legfigyelemre­méltóbb eredményének azt tekinthetem, hogy sikerült a nemzet széles rétegeit a nemzeti egy­ség gondolatának és a nemzeti egység eljövete­lének szükségességéről meggyőznöm. A nemzet egyre több és több tagja látja be, hogy csak akkor tudunk megbirkózni a mai szörnyű vi­szonyok megpróbáltatásaival, ha széthúzás he­lyett az összetartás, az cgyenetlenkedés helyett áz egység és a pártoskodás helyett a kooperáció utján haladunk előre. A pártök összecsapásai, amelyek még a közelmúltban is veszélyeztették a közvélemény nyugalmát, nem haladják tul a normális kereteket, aminek következtében olyan parlamenti és parlamenten kivülí atmosz­féra teremtődött, amely alkalmas arra, hogy megvalósítsuk mindazokat a reformokat, ame­lyeket a fejlődő nemzeti élet követel és amelyek a nyaklóm, a béke, a munka, az igazság és az egység birodalmát akarják megteremteni a Ti­sza és a Duna két oldalán. A gazdaságpolitikai vonalvezetés tekintetében is jelentős stációkra tekinthet vissza a kormány, bár ezen a téren volt vállal­kozásunk a legnehezebb. Legfontosabb felada­tomnak a kormányralépésem idején szinte tel­jesen megbénult külkereskedelmi relációnknak újjáépítését tekintettem. Evégből a kormány helyreállította a normális kereskedelmi vi­szonyt a legfontosabb piacokkal: Ausztriával, Olaszországgal, Németországgal, valamint pro­vizóriumot hozott létre a körülöttünk fekvő országokkal is. A kormány erőteljes és sikeres küzdelmet folvtatott a költségvetési deficit meg­szüntetése érdekében, amelyet sikerült is elér­nünk anélkül, hogv a nemzet egvetlen jelentős kulturértékét feláldoztuk volna. Enyhítettük az adóbehajtási eljárást, nagv lépéssel vittük elő­re a gazdaadósságok rendezésének az ügyét. Megállítottuk az indoknélküli gazdaárverése­ket és az egyre sorvadó gazdasági élet nekilen­ditésére jelentős beruházásokat eszközöltünk. — Bár természetesen még messze vagyunk attól, hogv a gazdasági és szociális helyzet ked­vező alakulásáról számoljak be. azt azonban, hogy a gazdasági és szociális helyzetben észre­vehető könnvebbedés tnnasztalható, feltétlenül meg kell állapitanom. Nagy feladatok, nagy munka előestéjén állunk és mindaz, amit a kor­mány eddig végzett, csak az első és előkészítő stádiuma volt annak az alkotó és újjáépítő te­vékenységnek, amelynek célja kifelé a magyar­ság nagv központi célgondolatának: az egyenjogúságnak és a revíziónak el­érése, befelé pedig olyan független, öncélú nemzeti ál­Vam kiépítése.' amely egyforma boldogulást. Bécsben folytatják kereskedelmi Budapest, augusztus 1. Az osztrák—magyar kereskedelmi tárgyalásokat Stockinger osztrák kereskedelmi miniszter és F a b i n y i Tihamér részvételével a megbízottak kedden délelőtt folytatták. Stockinger H e n n e t Lipót báró osztrák követ társaságában megjelent Gömbös miniszterelnök hivatalában es vele hosszabb ideig tárgyalt. Az osztrák miniszter ezután a földmüvelésügyi minisztériumba ment, ahol K á 11 a y Miklóssal folytattak megbeszé­léseket. Délután Fabinyi és Stockinger Bánhi­dára utaztak, hogy az erőmütelepet megtekint­sék. egyforma igazságot és egyforma anyagi és er­kölcsi jólétet biztosit a nemzet minden dolgozó fiának. — E célkitűzésemnek, amely az elkövetkezendő kormánypolitika alapgondolatát alkotja, ugyancsak meg vannak a maga lelki, külpolitikai, belpolitikai és gaz­daságpolitikai vonatkozásai. A lelkiek tekinte­tében a magam részéről ezután is minden ren­delkezésemre álló erővel arra törekszem, hogy ébrentartsam, sőt fokozzam a nemzetnek saját magába és történelmi küldetésébe vetett bizal­mát. Csak a jó és helyes politika tudja a nem­zet lelki szilárdságát tartósan alátámasztani. Tudatában vagyok a jó és helyes kormánypo­litika szükségességének. Ezen feladatoknak és kötelességeknek a rea­lizálása alkotja a magunk elé tűzött kormányzati tevé­kenységnek azt a második nagy etapját, amely­nek körvonalai az őszkor ujbol meginduló po­litikai tevékenység során fognak határozott for­mában kialakulni. A külpolitika eddigi célja a belátható ideig mindaddig, amig nemzetünk­kel elkövetett történelmi igazságtalanság jóvá nem tétetik, nem lehet más, mint az igazságtalanság megszüntetése: egyen­jogúság és revizió. — E cél elérése, békés elérése érdekében vet­jük latba ezentúl is a nemzet minden morális erejét. Azt a világtörténelmi szerepet, amelyet az olaszok hatalmas Duceja az európai béke megteremtése, a nemzetközi nyugalom és al­kotó munka biztosítása terén az elmúlt idők­ben kifejtett, nemcsak a történelem fogja mél­tán}'olni, de már a mai kortársak is méltányol­jákl Mi, magyarok csak büszkék lehetünk arra, hogy az ő segítő társai vagyunk egy grandió­zus történelmi munkában, amely végső kifejlő­désében az európai és emberi érdekek megmen­tését és ezekkel párhuzamosan a magyar jogok érvényesülését is fogja eredményezni. — De szilárdan törekszem arra is, hogy azt a benső és bizalomteljes viszonyt amelyet Ausztriával sikerült teremte­nünk, amelynek üdvös eredményei oly szembetűnően jelentkeznek gazdasági és politikai téren egy­aránt, a jövőben még jobban elmélyítsük. Eb­beli törekvésünkben azonban ne tévesszük szem elől azon nagy ér­dekeket sem, amely bennünket Német­országhoz fűznek és amely érdekek azt írják elő számunkra, hogy talál juk meg és ápol juk e hatalmas birodalom­mal is. amely mindig számottevő tényezője a az osztrák-magyar tárgyalásokat Kedden este elterjedt hírek szerint a magyar —osztrák tanácskozásokat Budapesten nem fe­Í 'ezik be, hanem a jövő héten a magyar keres­;edelmi delegáció Bécsbe utazik. Előrelátha­tólag K á 11 a y földmüvelésügyi miniszter is Bécsbe utazik és ott fejezik be a tanácskozáso­kat, azokra a pontokra nézve, amelyekben Bu­dapesten nem jött létre megegyezés. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter szerdán este szakértők kíséretében Olaszország­ba utazik a kereskedelmi és gazdasági megálla­podásoknak a rögzítésére. világnak, az európai politikának, az együtt­működésnek, különösen a gazdasági együtt­működésének a lehetőségeit Külpolitikai célki­tűzéseink a legkevésbé sem akadályai annak, hogy többi szomszédainkkal, a kisantant ál­lamaival is a béke, megértés és az érdekek köl­csönös tisztelet jegyében rendezzük viszonyain­kat. — Belpolitikai teendőink mérvét a vázolt külpolitikai feladatok szabják meg, mert nagy külpolitikai célkitűzéseinket csakis nyugodt békés, kiegyensúlyo­zott belpolitikai atmoszférában lehet szolgálni. Evégből kl akarom küszöbölni a közéletből mindazokat a zavaró momentumo­kat, amelyek a nyugodt, normális, organikus politikai fejlődés kerékkötői. Meg fogjuk" alkotni a titkos választó­jogot — mondotta ezután Gömbös —, ele vigyázni fogunk arra. hogy e nagy­fontosságú alkotmányreform ne járjon a nemzeti érdekek csorbulásával. At fogjuk szervezni a központi és helyi köz­igazgatást a modern közigazgatási és népgon­dozási elveknek megfelelően és a közigazgatás teljes politikai pártatlanságának biztosításá­val. Intézményesen biztosítani akarjuk és fog­juk a közéleti tisztaságot. Megszüntetetjük mindazokat a visszásságokat, amelyek egyes állások és jövedelmek aránytalan megoszlása miatt joggal hívják ki a közvéleménv kritiká­ját. — Gazdasági és szociális tekintetben is lé­pést kívánunk tartani azon követelményekkel, amelyeket a mai nehéz viszonyok rónak a kor­mány vállaira. Rendezni fogjuk a gazdaadós­ságokat, de erre irányuló törekvésünkben szi­gorú figyelemmel leszünk arra, hogy a rende­zés ne érintse az ország egészséges hitelszerve­zetének teljesítő képességét. Tovább építjük külkereskedelmi kapcsolatainkat és áldozatokra is hajlandók vagyunk, hogy mezőgazdasági terménveinknek piacot szerezzünk. Törekszünk külföldi adósságaink becsületes rendezésére, de a nemzet életerőinek a veszélyeztetése nélkül. Megkezdjük a telepítés nagy problémájának a megoldását. Jelszavunk marad a régi: a mun­ka. a becsületes munka megbecsülése és meg­védése. — Magyar Testvéreim! — fejezte be beszédét a miniszterelnök. Eddigi kormányzati mun­kásságunk megerősítette bennem azt a hitel, hogy önfegyelemmel, szervezetten, hősi akarat­tal, nemzeti öntudattal áthatott kötelességtelje­sitéssel nemcsak feltétlenül leküzdjük az elénk tornyosuló nehézségeket, de egyengetjük az utat a magyar érdekeknek igazságos és méltá­nyos érvényesülése felé. Ebben hiszek aláza­tos keresztén magyar lélekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents