Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-02 / 147. szám

0 DÉLMAGYARORSZAG 1933 Juliira 2: FRONTHARCOS VAGY CSERKESZ ö i i i • • Itlutraléil cikkek lagjutAnyosabban. ELSŐRANGÚ HÉRTÉKUTÁNI URI SZABÓSÁG Dinit kangarnok, — Tropioal, — Freaoé, — Burett, — nyersselyemanyagok » legnagyobb v 6 I a z t é k b a m FÖLDES IZSÓ «" KLAUZÁL TÉR AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A rosszul fövő kávé) Tóth János szegedi népiskolai felügyel« piaris­tarendi szerzetes volt Élete, működése, sokkal nevezetesebb, semhogy itt részleteznem kellene. Ugy tudóim, hogy külön könyvben is megírták az életrajzát De idős emberek, főleg szakmabeliek, akik még személyesen ismerték, csak a legnagyobb tisztelet elragadtató« hangján emlékeztek meg róla, ha a multak dolgaiban kutatgattam. Személyére egyszerű, igénytelen ember, mérsék­/etes, csak a jó kávét szerette. Mint ahogy az em­ber sokszor azért szenved végig egy hosszú ebé­det hogy feketekávét ihassék utána. A tanyai iskolákat inspiciálva, a várostanyán rendezte be a szállását oda tért aludni, hacsak •agyon messzire nem került Megérkezvén egyszer, ott találta Czilfra Rózáit az uj tanyásnét, akit igen alkalmatos perszónának jelentettek a konyhai tudományok dolgában. — Tud-e kávét főzni? — kérdi Tóth. Mert hogy én nagyon szeretem és mingyárt magammal hoz­tam. — Adja csak ide a tisztelendő nr, megfőző ni én, ha főzni való. Az ebédnek már vége volt Tóth kedves dkép wléssel várja a méltó befejezését — Mi lesz már, asszony? De az csak bujkál, titokzatoskodik, amis véére erélyesen rá kell szólni: — Hol vain ttsz a kávé? Arra szinte összeroskad reöteBcedésében. — Én nera tudom, mi van vele, ilyen szégyen még nem ért az életemben. A disznóláb rongygyá főtt benne, de a kávé még mindig olyan kemény, mint a kő. Ez igy kitalált tréfának hangzik, pedig nem sz. Hiszen tudják a szegediek, hogy vasntja sokáig csak Felsőtanyának volt, ott halad «1 mellette a pesti gyors, meg a személy, ellenben Alsótanya számos része megközelíthetetlen maradt. Csak az évtizedek konferenciájának, igyekezetének, ha­lasztgatásának eredményélt jelentő kisvasút hoz­ta az ottani népekeit közelebb a városhoz. A vasút megnyitása napján, amint még emlékezünk rá, olyan elszánt öreg emberek jöttek be Szegedre, «kik még soha nem jártak a városban. Egész éle­tüket künn töltötték egy helyben, ott születtek, ott haltak meg. A belátogatás valami rendkívüli el­szántságot jelentett, rossz utakon sokfelül nyolc­tiz órai kocsizást — belepnsztnl abba a lő, Isten­kísértés kínozni. BRISTOL BRISTOL t • • • • • BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST, (DUNAPART) árban és szolgáltatásban vezeti Szoba teljes ellátással személyenként II. napi pengőért. Hát Czifra Rozál se járt soha városban, de épp ugy nem ismrte az urak szeszélyét, a kávét. — Főzik? Majd megfőzöm. Szemes, mint a paszuly, csak a szine más, — mennyivel szebb a cirmos tarka babi — aztán ugyan mi lenne belé alkalmatosabb, mint a füstölt disznóláb) Ez ád mindennek olyan zamatot, hogy harmadnap is arról álmodik, mert a szájában ma­rad a z ize. , ­Tóth János népiskolai felügyelő, aki annyi mű­veltséget terjesztett a tanyán, mint a legjobb apos­tolok, — igy vitte el az akácosok birodalmába a feketekávé kulturáját is. (Érdeklődés) Annak idején Taschler József járásbdró W a szobájában és akármilyen kényelmetlen a foglal-4 kozása, kénytelen megadóan végezni. Tudniillik ir. Nyilvánvaló, hogy Ítéletet, mert hogy másféle betűre is pazarolja az isten szénit napját az sok volna a jóból annak, akinek örökös irógörcs vau az ujjaiban. Számtalan, mind az öt njja hátával végzett ko­pagtatás után akkor benyit egy tanyai ielleeü ember. — Aggyon Isten jó napot. Jóska kínlódván a betűkkel, egyszer inkább ceak érzi, mint látja, hogy valaki van a szobában. Fel is tekint és rászól. — Hát kend. édös tatám, mit keres itt? Amaz forgatja a kalapját. — Leginkább azt szeretném tudni, hogy jő* áll-e az ügyem? Taschler nyújtózik egyet, mert a testi fáradsáf megkíván ja ezt a pihen és-szerűséget s fölötte nyá­jasan feleli. — Jól áll .öregem, kitűnően. — Hát osak azt akartam tudni. Istennek ajánlom. — Isten áldja meg. Fogalma se volt róla, ki a „tüsatelkedő", óe hát az se mutatkozott be. Aztán meg nyilván jobb kedvvel távozott is, hogy igy megnyugtatták. (A vizsla a repülőgéppel Tavaly nyáron a kutya-pszichozlis érdekes pél­láját láttam Siófokon. A balatoni fürdőhelyen ak­koriban a legnagyobb attrakció egy hidroplán volt, amelyik a fürdő végéről indult és hat pen­gőért körutazást végzett a jelentkezőkkel. Azok­ból pedig volt bőven. Hatan fértek egyszerre a gépre, 12—15 percig repültek s nyilván erről be­széltek otthon egész télen át Néha leereszkedtek a géppel a szárazföldön is nyolc-tiz méterre, vicceltek, borzongatták a fürdő­vendégek idegét. A parton sétált egy úriember az angol printer vizslájával. Nagyon szép barna állat volt komoly és okos, engedelmesen lépdelt a gazdája mellett. Egyszerre jön a gép egyenest nekünk, alacso­nyan. Nyilvánvaló, hogy a kutya még 1TCJJI látott ilyent, mert izgatott lett, a fűiét hegyezni kezdte, aztán gyorsan lelapult a földre, két lábára fek­tette a fejét. Mikor aztán a gép elrepült, szinte csodálkozva nézett a gazdájára. — Miért nem lőttél arra a nagy madárra? — látszott a szemében a kérdés. Sehogy sem értette meg a mulasztást. Ahogy pedig másodszor is elment felettünk s gép, már nem lapult, hanem mérgesen feléje ug­rott. El akarta kapni. Ha a gazdája nem törődik vele, majd ő ., Az első pillanatban nem értettem meg, mi ez? A kutya „állja" a vadat, tehát már ebből a szóból is kitetszik, hogy nem fekheit le. Ha észreveszi s muharban a fürjet szinte megmerevedik az egés; teste, a füle. Azt lehet mondani, hogy hipnotizálj? a vadat. A siófoki vizsla azonban félt az ismeretlentől, ami szokatlan méretű volt, beszélt is, tehát nyil­vánvaló szerinte, hogy élő s osak bajt hozhat rá Demeter Lajos huszárezredes, kitűnő vadász és kntyaidomitó, akinek elmondtam az esetet ugyan ezt erősítette meg s hozzátette még a harctéri ta pasztalatát A lovak is féltek az ágyndörgésben. Remegni kezdtek és leereszkedtek, szinte emberi módon, s földre Ugyanezt csinálták, amikor nagy gránátok repültek fölöttük. Bob. Halálra gázolta a detektívet a vármegye autója (A Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap este haíalosvégü autószerencsétlenség tör­tént Szentesen. Dobó Emil államrendőrségi detektívet a vármegye személyautója halálra gázolta. A szerencsétlenség pillanatok alatt játszódott le. A detektív kerékpáron igyekezett hazafelé, amikor az egyik sarkon összeütközött a vármegyei autóval. Az összeütközés követ­keztében a detektív széles ívben az úttestre repült és ott véresen, eszméletlenül terült el. Kórházba vitték, ahol néhány perc múlva meghalt. A szerencsétlenségről a szentesi rendőrség telefonon tett jelentést a szegedi ügyészség­nek. A szegedi ügyészség helyszíni szemlét rendelt el. Dr. Bérze Árpád vizsgálóbíró­helyettes szombaton délelőtt a törvényszéki or­vosszakértővel együtt Szentesre utazott a vizs­gálat, illetve a bincolás megejtése végett BENZINGA'ZRESOÍ u e&tt PHOCBUÍ afikvrr* BIZTONSÁG GYORSASÁG KÉNYELEM Szegedi lerakat: MARKOVICS ESEkír 1S-2S: Dqyanotl lequlabb ctónak motorok. Befőttiéft. lekvftrjAt, nfforkij&t, py>rik4j4t, paradi­UlftlIM II *> tofr® >L Akkor lesz esomit „VinVUL tartó*. ínk ita kiMnSra be­rnit grflmflles knnienrilé por. Kapható a kéeiltónél: GERGELY gyógyszerésznél, Kossuth L*jo« sngArnt és nagykorát sarok 203 TTHON «« FŐZNI VETEK mert a Kass konyhája elgfirang-u nyersanyagokból késattlt fisom ebéd* fét önnek díjmentesen házhoz szállítja! Menti adagja már 1 pengötól t Diétás étlap kívánatra! Előfize­tőinknek a heti étlapot minden hétfőn kézbemt­jük. — Napi-, heti és havi elflflzeté» (abonoma) 1 Az éthordókért ktUdSnoeink naponta délelőtt 8 és II éra kűzött jelentkeznek. 101

Next

/
Thumbnails
Contents