Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-02 / 147. szám

3 DELMAGyARORSZAG 1933 július fc. Dr. Konczwald Endre: a pécsi Ítélőtábla elnöke Legfontosabb szervünk Beleink és gvomrunk, Ha nem működnek jól, Csak tfTgETrP f1 -t igyunk. résztvevő repülők, számszerint száztizmhatan. Egy-e<*y repülőgép személyzete négy személy­ből áll, azonkivW minden gépen egy repülő­technikus van. öt óra nedven ^erekor egy­szerre emelkedett a magasba a 25 hidroilán. Balbo mini^ter r>T-an"snoki gépe mgy sebes­séggel az élre állt és Milánót reggel nyolckor átrepülve, az Alpok fölé értek. A flotta az Alpo­kat átrepülve, a Rajnát követte. Az első sza­kaszának végállomása Amsterdam. A repülőgépraj délben 1 óra 20 perckor meg­érkezett Amsterdam tengeri repülökikötőjébe. Az egyik repülőgép vízre való leereszkedése rosszul sikerült és a repülőgép a leszálláskor megsérült. Egy halóit, három sebesült (Budapesti tudósítónk telefon,elentése.) Ams­terdamból jelentik: Az olasz repülőraj utja súlyos balesettel járt, amelynek egy halottja és két sebesttltle van. Amsterdamig az utat a 25 hidroplán minden baj nélkül tet'e mesr, az amsterdami légi kikötőben azonban leszállás közben az egyik gép felfordult és személyzete a tengerbe esett. Motorcsónakok siettek a sze­rencsétlenül járt repülőgép se^ltségérs, amely­nek utasai közül három embert kimentettek, de Qulntavalla mechanikus elmerült a ten­gerben. A két másik mechanikus -értetlen ma­radt. Novelll pilótahadnagy és Járta repülő­tiszt könnyebben megsérült. A repülőraj zárt sorokban ért Amsterdam fölé, ahol a lakosság viharos lelkesedéssel fo­gadta. Több holland repülőgép repült elé:ü'c és elkisér+e a repülőrajt az amsterdami hid­roplán-kikötőig. A kikötő körül tőbbezer fő­nyi embertömeg gyűlt össze, hogy lássa a flotta érkezését. Rómából jelentik: Az olasz légügyi minisz­térium a következő hivatalos jelentést adta ki: Az amsterdami leszállásnál Baldini ka­pitány repülőgépe 'ismeretlen okból lezuhant. A személyzetből Baldini kapi'ány, Novell! had­nagy, Jarla őrmester könnyű sebesülést szen­vedett, Landl szerelő sértetlen maradt, Qnintn­valla gépész maghalt. (A Délmagyarország munkatársától.) A kor­mányzó az igazságügyminiszter előte Vesztésére' dr. Konczwald Endr^ kúriai birót, a szegerii törvényszék elnökét a pécsi ítélőtábla elnö­kévé nevezte ki. A pécsi Ítélőtábla elnök 3, dr. Félix Antal nyugalombavonr'ásával üre«je-Vt meg a pécsi tábli elnöki széke, amit most a szegedi törvényszék kiváló és érdemes elnöké­vel töltöttek be. A jelenleg Hévizén üdülő dr. Konczwald Endrét kinevezése alkalmából számosan keresték fel üdvözlő távirattal. A magas kinevezés elismerése és értékelése dr. Konczwald Endre birói és emberi értékeinek, széleskörű tudásának, gazdag tapasztalataink, céltudatos és nemes hagyományokon alapuló vezetői munkásságának. A nehéz kereseti lehetőséget ugy ollrnsulyozhatja, h» szUk»6gidelneK beszerzésivel közvellcnUl a IcrmeltthUz fordul 1 SaJAl CrdeM«ben c»eleks^lk lehAI, hn CIPÍSY Zfurkó János • ^^ * Kossulh L. s.-ut 6. sz. a. gyárüzemében vnsArol, ahol amellett, hogy a legutolsó |a«bAIIUmU Amnwt fedetheti uOkségletét ABC besjar­rtlvnt »tori pt SsszeAllitott raktárMl Tátogathat IcSZdlIIIOll Cgyciri dl 011 rés. — Minden pirért siavatossig! Aussiiria küsdelme a J&orogKeressi ellen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: A rendőrség uj titkos nemzeti szocialista szervezetet leplezett le, amelynek tagjai többnyire középiskolás diákok voltak. A nyomozás megállapítása szerint ez a szövet­ség tartotta fenn a gersthofi külvárosban azt a bombagyárat, amelynek felrobbanásánál a hét elején egy nemzeti szocialista diák életveszé­lyesen megsebesült. Az osztrák szövetségi vasutak elnökigazgató­ja felfüggesztette állásától Proksch fóellenőrt, az osztrák nemzeti szocialista párt München­be menekült országos vezérét. A voralbergi tartományi kormány betiltotta 9 „Heil Hitler" köszöntést és a horogkereszt vi­selését. Megnemtámadási szerződés a kisantant és a szovjet között Prága, fulius 1. A Cseh Távirati Iroda jelenti Londonból: Litvinov szovjet külügyi nép­biztos, Titu lescu román külügyminiszter és a többi érdekelt államok képviselői közt tár­gyalások folynak arról, hogy a támadás fo­galmának genfi meghatározását két egyez­ményben megrögzítsék. Az ejnrik egyezményt Szovjetoroszorszag a szomszédaival, a másikat a kisantant államaival kötné meg. A második egyezményhez Törökország is csatlakoznék. Egy halott emlékiratai Irta Móra Ferenc I. Éppen tíz esztendeje annak, hogy letettem a cirokhegedüt, mint lirai költő. (Lantnak nem mondhatom, akármilyen kegyelettel vagyok ön­magam halóporai iránt.) Már rég el is felejtettem, hogy voltam s ebből látható, milyen tökéletesen meghaltam én költő­nek. Olyan tökéletesen, hogy már kezdek népszerű lenni mint lirai költő. Huszonöt esztendeig cin­cogtam, anélkül, hogy kihallatszott volna a sza­vam a fűből. Mióta elhallgattam, azóta művészek .száján, vizsga versmondó gyerekek gügyégésé­ben, muzsikusok ujjai alól egyre hallom a cirpe­géseimet, amelyekre alig ismerek már rá. Kedves levelekben csordul ki idegen szivek meghatottsága, amelyeket a lira egy ütemben dobogtat az én ha­lott szivemmel. Igaz, hogy olyan versért is engem simogatnak, amit nem én irtam, hanem a tesvér­bátyám, István, meg az unokaöcsém, László, de hiszen mindegy az, igy se esik idegennek s min­denféleképpen a családban marad a vétek. Anto­lógiákban találkoztam a fiatal úrral, aiki én vol­tam, — sietek ellapozni; rádióban riasztanak fel a munkámból a rimeim, — sietek elzárni; az em­ber nem szívesen találkozik önmagával, mint ki­sértettel. Hatnapi hajsza után tegnap talált meg a posta azzal a tiz pengővel, amit a Magyar Tele« for. Hírmondó és Rádió R T. küldött egy mikro­fanba mondott versem jogdija gyanánt. Ez már igen, a pénzeslevélhordó; ez olyan kisértet, akit nem locsol el szenteltvízzel a legőszintébben meg­tért gonosztevő se. ' S ebből látható legjobban, milyen komoly fordu­latot vett az én lirai költészetem, mihelyst meg­szűnt. Jussom van rá, hogy magam is komolyan áttekintsek rajta. Nem annyira a magam őrömére, minit inkább a rend kedveért. Ha már az Irodalom­történet számára elvesztem, mint alanyi költő, legalább az unokáim ne mondhassák, hogy vala­mit takargattam előlük. Tudják meg hogy nem­csak gyalogszerrel ballagott az ő nagyapjuk az olimpus felé, hanem repült is. No, ez tán mégis sok volna. Nem repült, csak repkedett. Olyanfor­mán, mint a veréb. De hát utóvégre azért csak madár a veréb is. Nem igen hiszek benne, hogy az irodalomtörté­net fölásná valamikor azt a nagy tömegsírt, ame­lyik a mi korunkat benövi a felejtés tüskebokrai­vaJ s a magara személyét illetően nem is ajánla­nám az exhumálást. Nagyon sokfelé hagyogattam szét magam s majdnem annyi álnevem volt, mint Dumas pére regényeiben Cagliostronak. Igen ko­moly filozopternek ismert Mágócsy-Dietz Sándor tanár ur, a botanikus és Kövesligethy Radó tanár ur. a csillagász és ugy szerettem őméltóságaikat, hogy nagyon szégyeltem volna, ha megtudják, hogy én nem botanizáini járok a Pieridák ber­keibe és szebb csillagokat látok akkor, ha behu­nyom a szemem. De hát élni nem lehetett se a Zygospórákból, se az Andromeda-esillag ködfolt­jából. A legkülönbözőbb álneveken verseltem össze annyit, ami futotta a vackot a Gyóngytyuk­uccai ablaktalan szobában; a gyertyát, ami nélkül Ott nappal se lehetett látni; a rövidszivart, mint mindennapra való ópiumot és a kenyeret, amely olykor csak minden második napra való volt. Vol­tam Bartos Imre és Fehér Gyóijgy, Tanyai Tamás és Szegedi Gergely, Mór Márton és Atokfaézy Lő­rinc s volt olyan arisztokraita hangulatom is egy­szer, hogy Szántovay Gusztávnak neveztem ma­gamat. De ez csak egyetlen egyszer történt s ak­kor is megbizonyosodtam róla, hogy az arisz­tokráciát nem nekem találták ki A Budapesti Hirlap-ban jelent meg az arisztokratikus ál­nevű vers s harmadnapra helyreigazító nyilatko­zatot küldött be a lapnak az igazi Szántovay Gusz­táv, akinek a létezéséről persze nekem sejtelmem se volt. Valahol a felvidéken élte világát ez az úriember, ugy emlékszek, szolgabíró volt valahol északi Gömörben s nagyon erélyes hangon jelen­tette ki, hogy ő nem azonos a versifikátorraL Fel tudja vinni a családfáját egész a keresztes hábo­rúkig, neki minden őse rendes ember volt, s ogyetlen elvetemedett tagja se volt a családnak, aki vers alá, vagy fölé tette volna a nevét Az első lépést a halhatatlanság felé az Uj Idők-ben tettem, mint Bartos Imre. Tudtam, hogy a lap versrovaitának a vezetője, Póse L*jot jóDaráts&gban van a bátyámmal s nem akartam hog^ te a barátság elfogulttá tegye a bátyám öccsével szemben, azért ragasztottam álszakállt. Hogy miért éppen Bartos Imre nevet választot­tam, art most már nem tudom, hiszen három év­vel ezelőtt se tudtam, mikor ezt az álorcás dol­gomat megírtam valamelyik pesti lapban Pár nap múlva levelert kaptam Bartos Imre úrtól, aki pesti lakos, állandó olvasóm s mint ilyen tudatta velem, hogy egy kicsit elkéstem a leleplezéssel és tökéletesen elrontottam az ő költői karrierjét Ha ő tizenöit évvel előbb tudta volna, hogy én harmincvalahány évvel ezelőtt az ő neve mögé búj­va fogtam a babérszaggatáshoz, akkor ő mint kezdő költő az én nevem alatt küldte volna be a

Next

/
Thumbnails
Contents