Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-14 / 156. szám

4. JCtMAOyARORSZAG 1933 iulius 14. ilyen utasítást, megtagadta a vallomást. — Mégis tisztázni kellene ezt a kérdést —, mondotta az ügyész. Megállapítottak ezután, ho^y a százados csak a tartalékos tiszteket ellenőrizheti, a járásbiró pedig tartalékos tiszt, igy kötelessége volt ki­vizsgálni az ügyet. A századoshoz a járásbiró intézett ezután löbb kérdést, igy azt kérdezte többek között, liogy tudja-e kiket büntettek meg még záróra­túllépésért? A százados kijelentette, hogy erről ninrs tudomása, mire a járásbiró azt felelte, hogy néhány tisztet büntettek meg, akik vele egyuM voltak ott a vendéglőben. Dr. Bodor József plébános is érdekes vallomást teít. Elmondotta, hogy hozzá Hevesi mint községi biró ment el tár­gyalni a község ügyeit. Á biró arról beszélt, hogy nem jó vért szül a községben a sok mu­latozás, különösen akkor, amikor sok a fogla­lás. A biró tejles jóhiszeműséggel beszélt, lát­szott rajta, hogy csak jót akar. Arra nem em­lékszik, hogy beszélt-e a biró arról, hogy a já­rásbiró az arakban fetrengett, de az elbeszélé­sének az volt az értelme, ő ezt értette ki az el­mondottakból. A biró azt neki, mint közfelfo­gást mesélte el és abban az időben tényleg igy beszéltek az ügyről Kevermesen. A biróság ezután még két tanút hallgatott ki, Biró Ferencet és Serucza Pétert, majd a tárgyalást elnapolta és a következő tárgyalásra megidézte a többi tanút. Nyakkendők, fehérnemüek •Sffi&M Pollák Testvéreknél, szabott árakon Cstkonles «ec« és SíéiheiifHér Két gyermekholttest a Tiszában A nagylaki családi dráma áldozatai (A Délmagyarország munkatársától.) Jelent tette a Délmagvarország, hogy a halászok hét­főn egy 6 éves kisleány, kedden egy 5 éves kis­fiú holttestét fogták ki a Tiszából a Bertalan­emlék partrészén. A rendőrségnek az volt a feltevése, hogy a két gyermek az áradással kapcsolatban fulladt a vízbe. Csütörtökön a nagylaki román rendőrség telefonon értesítet­te a szegedi rendőrséget, hogy a kifogott gyer­mekek nagylakiak és bűncselekmény utján ke­rültek a folyóba. Sasu Miklós nagylakj földműves a napokr ban összeveszett a feleségével, délután felkap­ta a két gyermekét, kirohant velük a parthoz és mindkettőjüket a vízbe dobta. Ezután ön­gyilkosságot akart elkövetni, de megakadá­lyozták. A román csendőrök arra kérték a sze­gedi rendőrséget, hogy boncoltassák fel a két holttestet és a bonc jegyzőkönyvet küldjék meg a román hatóságoknak, mert az apa elleni bűn­vádi eljárásnál szükség van ezekre az iratokra. Tízévi fegyházra Ítélték a legényt, aki konyhakéssel megölte menyasszonyát A gyilkos azzal védekezett, hogy a lány kérésére Ölte meg menyasszonyát — A törvényszék nem fogadta el a védekezést és szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek (A Délmagyarorszác munkatársától.) Június 12-én kegyetlen gyilkosság történt Magyar­bánhegyesen. Ménesi Béla 24 éves battonyai legény konyhakéssel szivenszurta menyasszo­nyát, Zsótér Juliannát, aki messze vidéken hi­rea volt szépségéről. A gyilkosság meglehető­sen titokzatos körülményék között történt. Mé­nesi Béla a délután folyamán búcsúban volt menyasszonyával együtt. Együtt tértek haza és este Ménesi Zsótéréknál vacsorázott. A lány a távozó legényt ki is kisérte a kapuba. Néhány perc múlva az öreg Zsótér sikoltásokra lett fi­gyelmes. aztán a lánya kiáltozásait hallotta: — Segítség! Orvost! A* öreg Zsótér kirohant a lakásból. A ka­puban belebotlott lánya holttestébe. A lány n.ellett egy hatalmas élesre fent konyhakés fe­küdt. Az orvos megállapította, hogy Zsótér Ju­liannát konyhakéssel szivenszurták és a há­tán is megsebezték. A kés átjárta a szivet és azonnali halált okozott. Nemsokára elfogták a csendőrök Ménesi Bélát, a vőlegényt, aki igen zavaros módon védekezett. Elmondotta, hogy a lánnyal már régebbi idő óta jegyben járt és szerelmi viszonyt folytatott. A lány áldott ál­lapotba került és emiatt el volt keseredve. Ami­kor kikísérte ót a kapuba, a lány azt mondot­ta, hogy legjobban szeretne meghalni. A kést, — amelyet a lány hozott ki a szobából — a lány kérésére ó tette a lány szivéhez és a lány volt az, aki a kést azután á szivébe döfte. Meg­rettenve Kirántotta a kést a lány szivéből és amikor Zsótér Julianna befelé futott, utána hajította az éles szerszámot. Igy sérülhetett meg Zsólér Julianna a hátán. Később a csend­őrök előtt azt vallotta a legény, hogy a lányt o szúrta szíven, de erre a lány határozottan fel­kérte őt. Bevallotta azt is, hogy a kést nem a lány hozta ki a szobából, hanem azt ő vitte magával. De nem volt szándékában ölni, hanem a kést répavágásra használ­ta. A kést azért vitte, mert attól félt, hogy a helybeli legények megverik. Á vizsgálóbíró ¿lőtti vallomása során azt naauholvocsoraa nádban! fia HnlttMlt egy otloq P I­vallofta, hogy amikor ót a lány kikísérte, ak­kor Zsótér Julianna panaszkodott áldott álla­pota miatt és azt mondotta, hogy képes volna piagát agyonszúrni, vagy felakasztani szégyene miatt. Erre ő elővette zsebéből a kését és fel­ajánlotta, hogy azzal szúrja magát agyon. A lány azonban a kést nem vette át, hanem azt mondotta, hogy ő szúrja bele a pengét. Erre ő beledöfte a lányba a lcést. Az ügyészség Ménesi Bélát szándékos embert ölés büntette miatt állította csütörtökön a tör­vényszék Habermann-tanácsa elé. A legény itt is tagadta, hogy megölte volna a lányt, illetve azt adta elő, hogy a lány arra kérte őt, hogy öl­je meg. A kést ekkor odatette a lány szivéhez, a lány azután az ő segítségével belenyomta a kést szivébe. Kijelentette Menesi Béla, hogy it­tas volt ekkor és azért engedett a lány kérésé­nek. Elmondotta még, hogy Zsótér Julianná­val szerelmi viszonyt folytatott és a lány eb­ből kifolyólag áldott állapotba került. Ez volt a lány elkeseredésének az oka, meg az, hogy az esküvőt több izben elhalasztották. A biróság Jőbb tanút hallgatott ki, akik azt Vallották, hogy Zsótér Julianna elhidegült Mé­nesitől, aki igy féltékeny volt a lányra. Azt is vallották a tanuk, hogy a lány nem volt kife­jezetten menyasszonya Ménesinek, csak Méne­si tekintette a lányt annak és Zsótér Julianna volt az, aki az esküvőt halogatta. Kihallgat­ták az orvosszakértóket is, a kik azt vallották, hogy a lány nem volt áldott állapotban és még csak azt sem lehetett határozottan meg­állapítani, hogy volt-e egyáltalában köze Mé­nesihez vagy másvalakihez. Dr. Szarvas János ügyész szigorú büntetést kért, mert nyilvánvaló, hogy Méqesj féltékeny­ségből ölte meg a lányt- A védő azt kérte, hogy a biróság hatarozott felkérésre elkövetett em­berölésben mondja ki bűnösnek a legényt. A biróság nem fogadta el Ménesi Béla véde­kezését, mert azt valószinütlennek és logikát­lannak találta, bűnösnek mondotta ki a vadlot­tat szándékos emberölés bűntettében és ezért 10 esztendei fegyházra itélte; enyhítő körülmény­nek tudta be, ho«?y a gyilkosságot féltékeny­ségből követte el. Az itelet még nem jogerós. ü makói villanykoncesszió meghosszabbításáról tárgyal a miniszteri szakértő (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Megírta a Delmagyarörszág, hogy a kereskede­lemügyi miniszter szakértőt kuld Makóra, aki a város anyagi helyzetének szanálásával kap­csolatosan megviz-gálja a város villanyszer­zSdését. A miniszteri szakértő, Rostássy István műszaki tanácsos csütörtökön megérkezett Ma­kóra. Először dr. Nlkelszky Jenő polgármester­rel tanácskozott, majd a polgármesterrel és Szabó Imre városi főmérnökkel a makói villa­mostelep vezetőjét, Jedovszky mérnököt keres­te fel. A miniszteri kiküldött a délelőttöt a villanytelepen töltötte, a délután folyamán folytatta a tárgyalásokat. Értesülésünk szerint a miniszteri kiküldött megbízatása és munkája arra irányul, hogy a helyszínen informálódjék: egy koncessziómeg­hosszabbitás lehetséges-e és ha igen, mi volna annak méltányos ellenértéke. Tekintve, hogy a szanálási tervek kapcsán felmerült koncesz­szíómeghosszabbílási tervet és a szerződés meg­hosszabbítása ellenében a város által kivánt anyagi ellenszolgáltatás gondolatát időközben a Tröszt elutasította, a miniszteri szakértő vizs­gálatának és makói tárgyalásainak a város sza­nálását illetően legfeljebb elvi eredményei le­hetnek. Szigorú intézkedések a hernyóveszedelem ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Eb­ben az évben szokatlanul nagy pusztításokat okoznak a különféle hernyók, amelyek egves vidékeken hiheteten mértékben elszaporodtak. Megtámadják és letarolják a gyümölcsfák le­veleit, sok helyen olyan kopárakká legelik le a fákat, mintha már áz őszi esők áztatták volna le az ágakról a lombokat. Hogy mi ennek a hernyóveszedelemnek az oka, azt pontosan megállapítani nem lehet, nagyon valószínű azonban, hogy az idei abnormális időjárás kedvezett ezeknek a pusztító férgeknek. A földmüvelésügyi miniszter most rendvivül szigorú körrendeletben hivta fel a város, a köz­ségek és a városok elöljáróságainak figyelmét a nernyóveszedelem nagyságára. Körrendele­tében, amely Szeged polgármesteréhez is meg­érkezett, a miniszter közli, hogy milyen ha­talmas arányokban lépett föl az ország terüle­tén a hernyóveszedelem és milyen komoly ér­dekek fűződnek a veszedelem elleni védekezés megszervezéséhez. A körrendelet szerint egyes helveken már nem csak a gyümölcsfákat, ha­nem — ami a legritkább esetekben foidnl csak elő — az erdők fáinak lomboza át is megtá­madták a hernyók. Épp^n ezért u« sitotta a miniszter a közigazgatási hatóságokat, hogy fegyelmi felelősseg terhével gondoskodjanak a hernyók kötelező irtásáról szóló rendelkezések legszigorúbb végrehajtásáról és a hemvóirtás szigorú ellenőrzéséről. Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes a mi­niszteri körrendelet alapján már meg is tette a szükséges intézkedéseket, hogy Szeged tör­vényhatóságának területén az illetékes köz­igazgatási közegek figyelmeztessék a gazdákat a hernyóveszedelemre és a rendelkezések vég­rehajtására. Azok ellen, akik nem hajtják vég­re ezeket a rendelkezéseket, a legszigorúbb el­járást indítják meg­Ingyen olvashatta a Sélmagvardrszágot mert visszakapja elköltött pénzének 5°/o-át, ha takaré­kossáeri szervezetének üzletei­ben szerzi be szükségleteit.

Next

/
Thumbnails
Contents