Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-04 / 126. szám

adásában Megtudta azután, hogy azért nem beszélhet a revizióról, mert annak az árát az utódállamok magyarságával fizettetnék meg. Nem akar alaptalan reményeket gyújtani — folytatta előadását —, de minden reménye meg van arra, hogy nincs messze az idá, amikor bekövetkezik a revízió, mert a mai válság revízió nélkül nem oldható meg. Idézi Apponyi kijelentését, amely szerint először szükség van revízióra, béke csak azután jöhet, mert a revízió elmaradása jelenti a háború.; veszedelmet. Ezelőtt nem régen az utódállamok hallani sem akartak a revizióról, ma már beszélnek róla és szavukból az aggodalom érződik. Llewellyn Jones ezután Angliáról beszélt. Anglia az a nemzet, amely mindig védte a szabadságért, a békéért küzdő kis nemzeteket. Meg van győződve róla, hogy Anglia védelmébe fogja venni és szószolója lesz a magyar igazságnak. Tudja, hogy Kossuth utódainak szavát is meg fogja hallani Anglia, de figyelmezteti a magyarokat, hogy maradjanak továbbra is okoMÖPLE klauzAL TÉR 3. s z Keztyii, mosébör„r Uo ¡s Harisnya, strapa 1.96 EÍÍrftlf nagy választék • UZIHI legolcsóbban. sak. tartózkodjanak minden erőszakos kísérlettől, mert az erőszak elfordítaná a világ rokonszenvét Magyarországról. Mindig csak a békés revíziót követeljük. — Isten adja, hogy minél hamarabb hozzáÍ

usson ez az ország az igazságához — fejezte le nagyhatású beszédét Llewellyn Jones a hallgatóság szűnni nem akaró ovációja közben. Az előadást dr. Lukács György tolmácsolta magyarul, majd .. Revíziós Liga nevében köszönetet mondott az angol képviselőnek. A revíziós gyűlést dr. Koqutowitz Károly zárta be. Az angol képviselő néhány perc múlva már kinn volt az állomáson és Indu viszsza Budapestre. SZENZÁCIÓS TAVASZI GIPŐUJDDNSAGOK fehér cipők és szandojettek m„,.p6 „,«.. .,.*<,„. ;.V.Y.?.'At'.v GRÁCIA CIPÖÜZLETK.Ä AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (ZsivAnybecsület) Bajdor juhász nevs volt valamikor olyan veszekedett, mint a Rózsa Sándoré. Hogy nem lett fogalom a köztudatban, annak az általános emberi hálátlanság az oka. Ilyen regényes világokban, «hol kötetdere menő cselekmények gyűlnek egybe, minden hlr és dicsőség a vezér nevéhez fűződik, az ő alakja domborodik kl mindenből, mint ahogy nem ia Rózsa Sándor követte el a tengernyi gazságot egyedül, amit a krónikák az 0 nevéhez kapcsolnak. Dehogy követte, dehogy. Ha tiz élete lett volna, az is kevés lenne hozzá, hiszen nyomtatott betűt ce látott eddig valamennyi virtusa, (pedig ugyancsak aok mesélni való van még ott). Elég volt annyi, hogy valaki tagja legyen a társaságnak, a bün kiderültekor beszéltek még pár napig az eredeti tettekről, később azonban foszladozott a kevésbé ismert névre való emlékezés, a bir szárnya már a vezér nevét kapta föl s azzal kapcaolatosan terjesztette a történeteket. Pedig Rózsa Sándor bandájában nem Rózsa Sándor volt a legvérengzőbb. A hírhedt ember a vakmerő cselekmények rabja volt inkább s ámbátor az ő keze sem maradt 0 FELSEGE A VENDÉG! Ez a mi jelszavunk és a mi sike~ rünk titka. Mindent a vendégért és mindent a vendégnek 1 A legjobbat, a legolcsóbbat! A legjobb helyen fekvő szállodánkban nagyon jó szobát kitűnő ellátással 12"- P. adunk. ért Bristol Szálloda Budapest Dunapart I tiszta a vértől, aránylag talán a legkevesebbet gyilkolt valamennylök között. Ugy vagyunk ezzel, mint általában a bandájával, amely Szegeddel együtt emlitődik mindenkor, (valljuk meg, nem nagy dicsőségére a városnak). Már pedig ennek is az a magyarázata, hogy Ráday királyi biztos éppen Szegedet választotta székhelyfii, mikor szét kellett ütni az Alföldön a gonosztevések szerzői között. Hát hiszen akadt köztfik szegedi gazember is. de a java mégis a Bácskából, meg a nagy Alföldről került elő, a hetedik vármegyéből szállították őket fürge osendörblztosok a szegedi várba. Szegednek csak ennyi volt benne a szerepe, mégis ugy él jelenleg is a köztudatban az emléke, hogy Rádayt a szegedi zsiványok megfékezésére küldték kl. Hanem most inkább Bajdor juhászról van szó, akit például Kecskemét buckái neveltek nagygyá • aki szerzett saját pátriájában olyan hirt, amelyik alkalmatos időben és kedvező körülmények között utoléri, h.a ugyan felül nem múlja Rózsa Sándorét. Nem a gazdag emberekert fosztogatta, inkább a magafajtáju egyszerű juhászos népeket ölte meg hitvány semmiségekért. Talán szebb juhokat látott, amiket megkívánt a szive, az az Irigy húsdarab, — ki tudja azt! Elég annyi belőle, hogy ölt, el is ásta a holttesteket. Rádayék ugy körülhálózták a gondjaikra bizott területet kémekkel, megbízható emberekkel, hogy alig maradi bflr fedezetlen. Bekerült a városba Bajdor ls, hozzáértő emberek bogozták a bűnügye szálait talán három évig, amíg tárgyalásra került a sor. Csak mellékesen említem meg, hogy a juhász, mint aféle minden hájjal megkent ember, neim igen akart kötélnek állani s nem vallott. Laucslknak, a nagyhírű vizsgálóbírónak össze kellett szednie minden tudományát, ördögi praktikáját, hogy tőrbe csalja, végül fölhasználta az ember babonás természetét és kisértetesdit játszva csikarta ki belőle az igazat. Mikor aztán bevallotta Bajdor a tetteit, nyugodtabb is lett a lelkiismerete. Szabadon járt-kelt a városban, csak éjszaka került zár alá, később odafogták kisegítőnek a konyhára. A vérengző fenevadat, akinek egy-két emberélet kioltása annyi volt, mint egy csirke nyakának elmetszése, — érdemes lehetett látni, amint a legháziasabb dolgokat műveli. Fölgyürt karokkal áll az asztal mellett r vöröshagymát aprít, vagy hust tisztit, de kezében a nagy kés, amellyel akkor döfi le a környezetét, amikor neki tetszik. Nem tette; talán megfordult ugyan elméjében a gondolat, de kivitelre sosem került. Már most az a tudat élt-e benne, hogy elfogják és visszahozzák úgyis, avagy tényleg magába szállott, — azt ugyan annyi idő után hasztalan próbálná kitalálni bárki is, amikor akkoriban sem tudták megállapítani. Bajdor megjuhászkodott és megbízható embernek bizonyult. Szó, ami szó, jól bántak vele, már példa gyanánt emlegették, hogy nini, mennyire változnak az emberi indulatok s alkalmas nevelés mellett kl tudja, milyen hasznos polgár lett volna ez a vérengző fenevad. Történt azonban egyszer, hogy Bajdor nem tudott aludni a kamrájában, (igen nagy volt a hőség), s szórakozottságában rátette kezét a kilinc»re Azt hitte nyilván, hogy odahaza van, azonban az ajtó csakugyan kinyílt. — Ej, ej, csóválta fejét a juhász, hét ez micsoda rend már meginti Végigment a folyosón, a legvégén aztán meg.találta a kulcsárt a földön. Ott feküdt mellette az egész csomó kulcs, hanem az ember olyan részeg, hogy rázás, költögetés, hideg vlz mind nem használt semmit. Csak horkolt tovább. A juhász rendkívül izgatott lett, hamarjában azt sem tudta, mit tegyem Töprengéséből azonban végre is fölocsudva, magához vette a kulcscsomót s kezdte sorra járni a cellákat. Nyitva volt az mind, hát bezárta valamennyit annak rendje és módja szerint Aztán fölkapta vállára az őrt és betelepítette a szobájába. Korán reggel, alighogy pitymallott, H kereste föl a pártfogoltját Az akkorára kialudta a mámorát és ugyancsak nagy szemeket meresztett, hallván a történteket. — Szerencse, magyarázza a Juhász, hogy nem vette senki sem észre a nyitott ajtót, mert könnyen kimenekülhettek volna néhányan. Nagy zsiványok ezek, Instállom! — Hét maga miért nerm használta föl a helyzetet? — kérdezte még mindig hüledezve az őr. Bajdor fölvetette büszkén a fejét — Már kérem alássan, hogy tehettem volna Ilyent? Tudom én ml a becsület a mivel tartozom, ha megbíznak benneml Bob. PPÓRBLTA ÖNU STEINER •Mkmtihely, (felemen tioo» 7.) ulfalta, Mt0n6. olci ó RAKETTHURJAIT? 104 . ORA EKSZER Szabadosáé modern fényképész műterme megnyi t Kárász ucca 8. I. e. 3. alatt. Felvételek minden időben. Művészi nagyiul tások reprodukciók atb. i(?en méltányos áron. Havi 80 Tfillér és havi • pengő az előfizetési dlf a DÉLMAGYARORSZAG k ölcsünköny vtárában