Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-04 / 126. szám

1933 funius 4. DÉLMAGYARORSZAG 7 VASÁRNAPI KONFERANSZ Hölgyeim és Uraim, a zelmult hét a ven­dégszereplések tavasza volt Rökk Marika, Beregi Oszkár, Étsy Emília, Muráti Lili és most a tré­fák pünkösdi rózsája: Salamon Béla ur... Virul a színházi élet és egy kicsit fölvirul a konzorcium is, egyhetvenes és kétegész egységekkel a kassza­jelentéseken. Persze viharok is voltak a nagy ven­dégjárásban, hiszen minden csillag göncölszékéri fényességgel és sarkcsülagi kívánsággal érkezik... Rökk Marika elé külön védő- és rohamosztago­kat kellett kivezényelni az autogram-századok ostroma elé. De tengerszemű csillagunk édesen és mosolyogva állta az ostromot és a nagy népsze­rűségben meg kellett hosszabbítania szegedi ki­rándulását Napfényes délben kint állt a kiskapu varázslatos udvarában, amikor a rajongó tömeg­ből egy rajongó kisfiú ugrott elébe sápadtan: — Művésznő kérem, egy autogramot... Marika mosolygott és ceruzát, noteszt kért — Ceruza, notesz... az nincs, — sápadozott a kis rajongó, de aztán kipirulva lelkendezte: — Mindjárt hozok, művésznő! — és lihegve el­szaladt Tiz perc múlva elfúlva ismét megjelent a papírkereskedés kincseivel és amikor a vadonatúj noteszben ott díszelgett Rökk Marika nevének min­den betűje, kis hősünk köszönés nélkül elszaladt és egy Pacific lihegésével rontott be a színházi tűzoltóhoz: — Mondja tűzoltó bácsi, az a néni.., igazán a Rökk Marika?... Muráti Lili művésznő az autogram-víharok után az irodában folytatta a vihart: plakátot és szalagot kért a korzóra, — hallatlan feledékeny­ség! És a vihar parancsaival közölte, hogy ha délután hat óráig nem lesz plakát és szalag, ak­kor este nem lesz előadás. „Férfiúi szavamra mondom", — mondotta ellenállhatatlanul és hi­ába volt minden osztálytársi és barátnői interven­ció, — a szó: szó és délután hat óra előtt öt perc­cel ott hullámzott a korzófölött a színházi szalag zászlaja. És pontosan hat órakor megtörtént a helyszíni szemle a parancs minden szigorával és mivel minden kívánság teljesült: estére mégis megvolt az előadás... A legenyhébb és a legkedvesebb vendég Étsy Emília volt aki másodpercnyi pontossággal kezd­te meg a munkát és nem volt olyan kérés a pró­bákon, amit ne teljesített volna örömmel és mo­solyogva. őszinte humorát a legkritikusabb szín­házi nép egész serege tapsolta. És megható volt Beregi Oszkár találkozása — a harminckét év előtti Beregi Oszkárral. Megható ós megrázó Hamlet-estje után a szegedi könyvnap könyvei kö­zött kutatott és itt találkozott «zen a napfényes korzói délelőttön harminckét év előtti Hamletjé­vel, akit itt játszott el Szegeden, Krecsányi legen­dásemlékü éveiben. Egy rajongó és harsogó Be­regi Oszkár nézett rá — a 32 év előtti képen, ál­modozó szemekkel fekete Hamlet-köntösében. És az ezüsttel havazott, elmélyült és meghalkult Be­regi Oszkár nézett rá a 32 év előtti képen, ál­letet aki nagy zengéssel és hangos kérdéssel in­dult el az élet kérdései felé és aki most megint itt volt Claudius udvarában, halkabb szavakkal és zengőbb hatással. Az ezüsttel havazott megker­tett Hamlet a suttogó szavak nagy orgonása ta­lálkozott itt azzal a régi Hamlettel, aki a fiatal­ság volt a harc volt és a békesség volt.. Beregi Osz­kár könnyes szemekkel nézte sokáig a 32 év előtti Beregi Oszkárt... TENNISZ ütők ingek cipők 15« Tenniszütők hurozása német és francia (Babola) húrral elsőrendű gépünkön Glücksthal és Társa Csekonlc» u c c a 3. Egy édes románc most Hölgyeim és Uraim, Rökk Marikáról és a kopasz úrról, akinek szive virágozni kezdett tengerszemű sztárunk tenger szépségére. Hősünk ugyanis, a kopasz nriember nem szokta szeretni a színházat és nagyságos asszonyának kulturszomját olykor a kávéházi órák gyönyörűségeivel szokta megváltani. Tör­tént azonban a családi csoda, hogy kopasz hősünk felesége őnagyságával ezaLkalommal mégis meg­jelent a szinen és egyre lelkesebb kitöréssel szem­lélte Rökk Marika ördögi táncait és angyali szép­ségét Előadás után áradozva lelkesedett és más­nap reggel őszinte hódolata jeléül — hatalmas virágbukétát küldött Rökk Marika szépséges sze­mének. De ez még nem volt elég a lángragyult hódolatban, — a kávéházi mártír a következő es­tére megint jegyet váltott Rökk Marika előadá­sára. A pénztárnál egy kis vihar is volt hogy a belközép szélére szóljon a jegy, mert kopasz úriemberünk tudta, — színházi habitüé! — hogy szivének májusi hősnője a harmadik felvonás fi­náléjában lejön a színpadról és meg-megáll a széksorok szélsőinél! Este aztán ünnepi feketé­ben, nagyságos asszonyának oldalán pontosan és izgatottan megjelent a nézőtéren, balközép 6. sor, első szék. Vígan tombolt az előadás és hősünk tombolva tapsolt a balközép szélén. De ekkor már a színházi ördögöcskék tudták a kivételes látoga­tást és angyali ártatlansággal megsúgták Rökk Marika ördögi kedvének. És következett ez elő­adás legizgalmasabb ünnepe, a harmadik felvo­nás! Rökk Marika átlebeg a színpadi hidon, lejön a széksorok közé és ott táncol vigan a jobboldal kacagó mezői előtt. Aztán hirtelen fordulattal át­vág a nagyérdemű közönség között megkeresni a baloldal 6. sort kopasz hősünket az első széken, elébe áll, rámosolyog és tündéri közvetlenséggel — letérd cl kopasz hódolója előtt—Egy percnyi feszült izgalom, azrtán széttárja karjait és kacag­va csengő hangján igy szól a térdein a nagyér­demű közönséghez: — Látják Hölgyeim és Uraim, ez a Kopasz ur már másodszor néz meg engem !... Hősünk pirulva nézi a térdelő tüneményt de még mielőtt megmozdulhatna, Rökk Marika hozzá­hajol és — hangos csókot utalványoz kopasz fejének közepére... Finálé: „Egy kis rúzs, egy kis hus"... — és a tengerszemű tü­nemény ajkának vörös vonala ott ragyog hősünk kopasz fejének világító udvarán .. _ Még egy történet Rökk Marikáról, de ezal­kalommal a másik szereplő — Bellák Miklós művész ur. Az utolsó estén történt hogy a kitűnő komikus titokban parókát készíttetett magának Rökk Marika hajáról. És amikor a második felvonás ördögi bár-biginjében a legjobban zúgott a taps a primadonna ördögkerekes saltóira, Bellák Mik­lós hirtelen fejére tette a Rökk-parókát és szó­rói-szóra leutánozta a tengerszemű csoda bo­szorkánytáncait. És a cigánykerekek, a saltók vé­gén röptiben elkapta a fejéről leröpülő Rökk­parókát. Ujabb tomboló siker, de ismételni csak öt perc múlva lehetett, mert Rökk Marika a szín­falak mögött percekig nem tudott magához térni a veszedelmesen ügyes Rökk-paródiától... Bellák Miklósról még azt is jelenthetem, hogy a kitűnő táncoskomikust próbaéneklásre hívta meg — az Operaház igazgatója ... Hangjára és szinészegyéniségére Fleischer Antal figyelt fel legutóbbi szegedi vendégszereplésekor... Sziklai direktor ur meghívta Szegedre újdon­sült társulatához a fiatal miskolci zeneszerző-kar­mestert, Venetianer Sándort, akinek munkás­ságát nagy érdeklődés és várakozás előzi meg. A fiatal muzsikusnak legutóbb — Kairóban volt je­lentős nagy sikere, ahol Harry Mayer amerikai zongoraművész magyar suitje során Kodály Zol­tán müvei mellett bemutatta Venetianer szimfo­nikus költeményének egyik részletét „A gép" a modern zenei törekvések bátor alkotása, a „Jour­nal de Caire" elragadtatással számol be a fiatal magyar szerző talentumáról. Zenei körökben ér­deklődéssel várják Sziklai Jenő társulata karmes­terének szegedi munkásságát... A héten, Hölgyeim és Uraiim Bolondóra-soro­nj divatú bordás kötésű tiszta gyapjú fürdőru­ha igen előnyös formát ad alakjának. A külön­leges kötésmód által az ELASTRICO fürdőruha még soha nem létezett összetartó erővel és ru­galmassággal bir LQMPEL és HEGYI cégnél Tisza Lajos körút. Gyárunk törvényesen védett készítménye112 zat következik az édes emlékű Neményi Li­linkkel és a három LatabárraL A két ifjú La­tabár külföldi sikere után először szerepel Sze­geden; Neményi művésznőt pedig érzékeny csó­kokkal várja édes apja: Remete főrendező ur. Színházi mindentudók szerint a szegedi sejonron az apa-főrendező mellett megjelenik —i a vőle­gény-főrendező is... A jövő héten pedág Manyi Ki*« — igy hir­detik a külföldi plakátok — jelenik meg a szegedi deszkákon Uferini Frédi ur egész büvész-sze­mélyzetéveL A felejthetetlen szegedi szubrett a varázslatok mellett duettet is eltáncol Rajz János úrral a nagyérdemű szegedi közönségnek... És junius közepén még egy variété-attrakciót is pre­zentál a konzorcium vezérkara: a 2 Hugos-t ahogy az attrakciót Bécstől Madagaskárig ismerik... Szombaton társulati ülés és rendkívüli tör­vényszék zajlott le a színpadán. A rendkívüli sta­tárium fegyelmezési ügyben ítélkezett, a társulati ülés pedig elhatározta, hogy junius végéig bizto­san állja és tartja a színházi frontot de ha mű­sor (és közönség) lesz, akkor csak juliusra rende­lik el a takarodót: a kiskapuk szomorú bezárá­sát... És végül még egy angyali történet a szinész­egyesület szigorú tanácsüléséről. Méltóztatik még emlékezni, hogy két év előtt a szokásos direktori akadályversenyben a szegedi trésért együtt lo­vagolt Tolnay Andor és Sziklai Jenő. Az akadályokat vigan ugratták, már csak a zord anyagiak hiányoztak, amikor Tolnay bonviván ur kijelentette, hogy az a legkevesebb, azt a párezer pengőt ő könnyen megteremti. Először azonban nem sikerült elővarázsolni az ötvenezer pengőt, végül pedig még a leszanált ötezer pengővel is bajok támadtak és a Sziklay-Tolnay rt végül is anyagiak hiányában kénytelen volt visszalépni a direktori pályázattól. Azóta teltek-multak az idők. Sziklai főrendező úrból direktor lett Fehérvárott (sőt Szegeden!), Tolnay bonviván ur pedig — most jelentkezett direktornak a Szinészegyesület taná­csa előtt. A tanácsban helyet foglalt Sziklai alel­nök ur i« és felhegyezett fülekkel hallgatta régi cégtársa beadványát. — Mellékelem a kétezer pengő egyesületi kau­ciót — hangzott Tolnay Andor direktori irata —, azonkívül rendelkezem 8 ezer pengő készpénzzel, amiért felszerelést vásárolok, rendelkezem to­vábbi 15 ezer pengő forgótőkével és hogy vállal­kozásom rentábilitását biztosítsam, további 50.000 pengő vagyon a garancia... s em re... Amikor idáig ért Tolnay Andor beadványa, a régi cégtárs, Sziklai direktor nr felpattant és igy szólt: — Tolnay nyert! Ez az az ötvenezer pengő, amivel együtt pályáztunk Szegedre! ...

Next

/
Thumbnails
Contents