Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-25 / 142. szám

DEMAGYARORSZAG SZEOEO. SzerketzUMég: Somogyi ueca 22.1.em. Telelőn!23-33.'KladdhlToíal, kOIctUnklltiyTtAr togylrodo Aradi UCCU 8. Telelőn r 13-00. - Nyomda i LHw Lipót ucca 10. Telelőn » 13'Of) TArlrntl é* levélcím nílm«oyn">r»iAg Szeged Vasárnap, 1933 junius 25 Ara 20 fillér Atyl* IX. évlolyam,-«t Az állam és a város A kultuszminiszternek az az elhatározása, amivel az egyetemi épitöbizottságot feloszlatta, a városnak lényeges érdekét nem sérti. Mégis fájdalmasan érint bennünket ez az intézkedés, mert a végét jelenti annak a munkának, azoknak az alkotásoknak, annak a századokra kiható tevékenységnek, melyek az egyetemi építkezéseket hozták létre. Elkészült a mérleg azokról a kötelezettségekről, melyeket az állam beváltott s melyek beváltásával adós maradt s ezzel szemben látjuk azt, hogy mit teljesített és mivel maradt adós a város. A város és az állam megegyezett és ez a megegyezés lett a város kötelezettségeinek alapja s ez szabta meg a város teljesítésének mértékét is. A város tartozik az államnak még 250.00Q pengővel, az állam viszont tartozik a városnak s tartozik a szegedi egyetemnek a bonctani intézet, az elméleti orvostani intézet, a szemészeti és idegklinika épületeivel. A város a nyolc és félmillió pengőnek szolgáltatása után aránytalanul nagyobb mértékben teljesítette kötelességét, mint az állam s ez az aránytalanság annál szembeszökőbb, mert a város által fizetendő 250.000 pengő még esedékessé sem vált. A város tehát egyetlen fillérrel nem maradt adósa az államnak. A városnak jósra lenne arra, hogy ezeknek az intézeteknek és klinikáknak éoületei felemelét sét követelje, a vá.csnak joga lenne arra, hogy az államtól mindannak az építkezésnek végrehajtását igényelje, amit az állam magára vállalt s aminek vállalása ellenében kötelezte magát a város példátlanul nagyszabású hozzájárulására. S a varos most nem is azért harcol, hogy az egyetem meg nem épített épületeit megépítse a város, Szegednek most azért kell harcolnia, hogy az épületeiben csonka egyetem Intézményeiben és működésében ne csonkuljon meg. Ha Szeged város a jogait érvényesíteni tudná, ha a közerkölcsön kívül lenne más tekintély, mely az államot köte'ezetlségeí beváltására bírhatná, akkor a város követelhetné a meg nem épített klinikákat és intézeteket. A város ezt nem teszi, bizonyára azért, mert úgyis kilátástalan volna törekvése s miután áldozatait meghozta, miután kö'e'ezettségét teljesítette, miután a mór megtette kötelességét, az állam arra készül, hogy a város teljes szolgáltatása ellenében csonkán nyújtott ellenszolgáltatását még tovább csonkítsa. Az államnak az lenne a köte'essége, hogy megépitse a szemészeti és idegklinikát s az elméleti orvosi intézetek otthonát s ezt a kötelezettségét az állam ugy késiül teljesi'eni, hogy a jogi fakultást elvezényeli. Az állam arra van kötelezve, hogy adjon s ezt a kötelezettségét ugy akarja teljesíteni, hojjy elvesz. Az állam nem hivatkozhatik még a gazdasáqi lehetetlenülésre sem, mert a baromfikereskedö is csak altkor hivatkozhatik rá, ha még egyik fél sem teljesített. Nincs a világon olyan jogrendszer, mely elismerné a gazdasági lehetetlenülésre való hivatkozást annak részéről, aki a vele szerződő féltől a szolgáltatást már felvette. Ha volna bíróság, amelyik az állam és a város nagy perében ítélkezhetne, vagy arra kötelezné az államot, hogy emelje fel a hiányzó épületeket, vagy arra, hogy adja viszsza a városnak a város által nyújtott szolgáltatás jelentékeny részét. Azért, mert a város «em fordulhat bírósághoz oltalomért, lehet igy kiszolgáltatva az államnak? A bíráskodás az államhatalomnak egyik ága s az állam, melynek hatalmát a bíróságok gyakorolják, helyezheti magát ennyire a szerződés törvénye és a jog fölé? Az állam megteheti azt, hogy elvesz akkor, amikor adnia kel'ene s megteheti ezt csak azért, mert hatalma nagyobb, mint az államot alkotó polgárságé együttvéve. A jogot a n'ép közérzülete te'-emtette meg s lehetnek esetek, amikor a népnek nemcsak alkotni, de alkalmazni is kell a iogot. Hiába fügELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken ét Budapesten 3.00, klllfOldOn 0.-40 pengő. - Egyes szóm óra hétköznap 12, vatár- ós Ünnepnap 20 llll. Hlrpetések (elvétele tarifa szerint. Megfe~ leni« hétlfl kivételével naoonta reggel gesztették fel az esküdtszék működését, egy esküdtszék még megmaradt: az alkotmányos jogait gyakorló nép esküdtszéke. Ha az állam a hatalom jogán csele'szik, akkor a polgárságnak kell érvényesítenie az erkölcsnek és jognak princípiumait. Ez a város nem juthat koldvssorra amiatt, mert az állam nem teljesiti kötelezettségét ve!e szemben. A polgásígnak mes kell találnia az önvédelem eszközét, ha nin-s senki, akihez szorongattatásában segítségért és oltalomért fordulhatna. Letartóztatták az alsóausztriai horogkeresztes képviselőket (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Az alsóausztríaí tartományi kormány szombaton este letartózlatási parancsot adott ki az alsóausztriai tartománvgyülés nyolc nemzeti szocialista képviselője ellen. A frakció vezetőjét, L e op o 1 d tartományi tanácsost, aki tényleges százados, katonai járői tartóztatta le. A többi nemzeti szocialista képviselő közül csak négyet sikerült letartóztatni, hárman elmenekültek. A királykérdésrö I, a és a berlini útról bessélí Gömbös a felsőőáxban Budapest, junius 24. A felsőház szombaton délelőtt folytatta a költségvetési vitát. Elsőnek Kapi Béla evangélikus püspök szólalt fel, aki többek között megemlékezett gróf Klebelsberg Kunóról és ezzel kapcsolatban az intézmények fentartásáról, a felekezeti iskolák nehéz helyzetéről beszélt. Ezután Gömbös miniszterelnök beszélt. Azzal kezdte, hogy a mindennapi kenyérért folyó küzdelemben fontos kormányzati intézkedések szükségesek. A nemzeti öncélúságot — folytatta — nem a magyar glóbus szempontjából hirdeti, nem a magyar glóbus politikája helyes, hanem a nemzetnek minden dolog fölé való helyezése; ez az igazi nemzeti politika. Minden cselekedetünket és intézményünket, tehát a királykérdést is ebből a szempontból kell nézni. Nem lehet tehát ellentét köztünk ebben a kérdésben sem, mert hiszen a király is csak szolgája a nemzetnek. A nemzeti öncélúság jelenti létünk etikai alapját. Bíznunk kell a magyar jövöben. < A miniszterelnök ezután a kultuszkérdésről beszélt, kijelentette, hogy diszpari'ás mutatkozik szükségletek és alkotások között. A felekezeti kérdést épen ugy, mint minden egyéb kultuszkérdést, csak tiszta ésszel, ceruzával és papírral a kézben lehet megoldani, ki kell számítani, hogy mire van szükség. Amikor a kormány a sokat panaszlott központi apparátust le akarja épiteni, akkor minden oldalról megfogják a kezét. Beszélnek a közigazgatás decentralizálásának szükségességéről is, de jaj annak a kormánynak, amely ezt me-akarja tenni. Az egész gazdasáf' élet '-öveteli a közterhek leszállítását — folytaita Gömbös —, amely pedig csak racionalizálás utján érhető el. Gömbös ezután arról beszélt, hogy a politikai életben r.em é-s&ékény, mert macával hozta azt a katonai tulajdonságot, hogy akire l-nek, az visszalőhet. Kijelentette, hogy nem törődhetünk bele abba a szerződésbe, amelynek revízióját napirenden tartottuk. Követelni kell, hogy az ors-á^ legnagyobb terhe a megcsonkítás, a magyar lélek rem tud beletörődni a börtön levegőjébe. A miniszterelnök ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Kijelentette, hogy a négyes paktum nagy cselekmény volt. A nemzetközi élet ténvezői igyekeznek meítteramtpni a béke útját. Meg kell teremteni a béke atmoszféráját és a római kormány elnökének rendkívül nagy érdeme lesz, hogy ezen az uton elindultak a nemzetek. — Reméljük — mondotta Gömbös —, hogy valóra válik a gondolat, amelyet kormányprogrammá avattam, amikor a revíziót első programponttá tettem. A miniszterelnök ezután ismét a belpolitikára tért, amikor a testvériséget hangoztatta és a magyar élet összekovácsolásának szükségességét kell belátni akkor is, amikor a királykérdésről van szó. Ilyen atmoszférában kell ezt a problémát is megoldani. A leszerelés kérdésében egyenjogúságot kérünk, nem azért, mert háborút, hanem azért, mert békét akarunk. Szuverénitást akarunk csonkaországunkban is. A londoni konferenciát illetőleg annak a reménynek adott kifejezést, remélhető, hogy olt gazdasági kérdésekben elvi megállapodásokhoz juthatunk. El kell jönni annak az időnek, amikor a londoni konferenciát európai, vagy különleges középeurópai és keleteurópai konferencia kovát; A miniszterelnök berlini útjáról is beszélt és azt mondotta, hogy berlini utja azt a célt szolgálta elsősorban, hogy a hatalmas német birodalommal való gazdasági kapcsolatunk kiépítésének lehetőségét tanulmányozza Berlini utja belföldön verte fel a legnagyobb port. Külföldön senki sem tudta azt, hogy azért ment Berlinbe, hogy horogkeresztet importáljon, csak idehaza, ahol a leakeuósbó kel-