Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-25 / 142. szám

Nemcsak Európában, De a nagy világon, AzEnH2EE" íznek, Nincsen párta sehol lett volna izgatni. Ezután arról beszélt, bngv a királt/kérdésben a nemzetnek szaba­don kell döntenie. Királykérdés van. A Habsburg-lotharingiai ház ügye nem egyszerű magyar kérdés, hanem európai probléma, ami egymagában is rend­kívül komplikálja a helyzetet. Ha szent a ko­rona, a szenteket megillető óvatossággal és alázattal kell kezelni és nem lehet kicsinyes intrikákkal, park-klubbeli nuecsokkal elintézni ilyen problémákat. Az elnök ezután szünetet rendelt el, amely alatt Wlassics Gyula elnök megállapodott á Ház tagjaival, hogy délután nem tartanak ülést, hanem a vitát hétfőn délelőtt folytatják. Szünet után Korányi Sándor báró szólalt fel. Hangoztatta, hogy a kétségtelen fejlődés ellenére sok tekintetben még mindig el va­gyunk maradva közegészségügyi tekintetben Nyugateurópa mögött. Az orvoskérdéssel fog­lalkozva kimutatta, hogy Magvarországon több orvos van, mint Németországban. A diák­ság helyzetén sürgősen segiteni kell. Széchenui Aladár szólalt fel. A boldogulás­hoz nem elég a kivitel fejlesztése, mert rendez­ni kell a külföldi adósságok kérdését is és há^ rom évre fel kell függeszteni minden adósság fizetését kamatokkal együtt. Koós Zoltán azt mondotta, hogy a gazdasági viszonyok addig nem fognak igazán mégjavul­ni,. amíg a régi monarchiához basonló kapcso­lat, legalább is gazdasági téren vissza nem áll. Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter szólalt fel ezután. A telepitést lassanként akar­ja megvalósítani anélkül, hogy a gazdasági rendet és a termelést megbolygatná. A vetések állásáról azért nem adott ki ujabb tá jékoztatást, mert a termésbecslést a rendkívüli időjárás csaknem lehetetlenné tette. Ezután az uj bo­lettarendszert ismertette és hangoztatta, hogy a boletlára feltétlenül szükség van. A vitát hétfőn délelőtt folytatják. Benes tárgyalása Párisban a francia külügyminiszterrel A dunai kérdés — „A kisantant számára az osztrák-magyar restauráció problé­mája nem létezik" (Budanesti tudósitónk teiefonjelentése.) Pá- tátott Paul Boncour külügyminiszterrel. ri>ból jelentik: Jeftics jugoszláv külügymi- Benes a tanácskozás után ugy nyilatkozott, niszter után, szombaton délben Benes cseh i hogy a napi politika összes aktuális kérdését külügyminiszter is megjelent a francia külügy- J megbeszéJte Paul Boncourral. Újságíróknak minisztériumban és többórás tanácskozást foly- | arra a kérdésére, hogy szóbakerűlt-e az osztrák-magyar restauráció problé­mája, Benes ép ugy, mint az előző napon Jeftics, a következőképen válaszolt: — A kisantant számira ilyen probléma nincs. 1 " r^.'i "*!*»• Paul Boncour külügyminiszter szombaton délután jelentést tett a minisztertanácsnak a folyamatban levő nemzetközi tanácskozások­ról, különösen pedig azokról a megbeszélések­ről amelvek a dunai kérdés ügyében folynak. A külügyminisztérium félhivatalosa, a Temps, szombatesti számában vezércikkben foglalkozik a dunai problémával és megállapít­ja, hogy az olasz-francia viszonyban beállott fordulat lehetővé teszi a két latin testvérállam együttműködését a Duna-medencében. A Temps megállapítja, hogy az őt dunai állam szövetsége, — természetesen valamennyi ál­lam teljes szuverénitásának fenntartásával — kedvezőbb gazdasági feltételeket teremthet a Duna-medencében, ba Francia- és Olaszor­szág együttműködik, akkor ennek az aj dunai politikának' sikere biztosítva van. A lap végül azt irja, h'ogv a politikai béke az előfeltétele minden gazda­sági békének. Az uj olasz-francia barátságnak tehát elsősorban arra kell törekednie, hogy megoldja ezt a legelső és legfontosabb felada­tot. Sok családnak egy a rtgya: legyen UBIN fotelágya kapható már 99.— P-ért UBIN IMRE kArpUotnAI fiieged, Kossuth Lajos-sugirnt 8, Telefon 84—8.1 Ó Ora, ékszer A vátárlAsnál. favUAsnál W fordulton bizalommal fi|L óráshoz. Kölese I Oin Tört arany, ezüst, régi P beváltás, óra,ékszerja vitások gyorsan, oicsen, tosan. Előnyős A. B.C. réazleteladáa előleg né > zálogjegy Beprotezsáltam városunkat Irta Móra Ferenc Bizonyisten nem azért mondom el, mintha ki­járási illeték fejében díszsírhelyet akarnák érte kapni Szegedtől. Inkább azért, hogy ártatlan em­bert ne fogjanak gyanúba, ha kitör a botrány az Attila koporsói körül s csak a vas kerül a szegedi muzeumba. (Ugyan már azt is csak a padlásra tudjuk vinni, mert már a pincében sinos hely.) Igenis, én leszek az oka, ha Colin ur el­emei! a szegedi határból az arany- és ezüstkopor­sót, mig a másik két jómadár, Monsieur Lavertis­se és Mister Graha.m falaz neki. Az egész világ ismeri ezt a három csirkefogót, bizonyosan Sze­geden is nagyon népszerűek. Ha máshonnan nem, a Pesti Hírlap sárga regényedből, amelyek közül a legnépszrübbek Frank Heller nevét vise­lik. Vasárnap délután éppen a legfrissebb Frank Heller-regényből okosodtam — Hajsza a sik­kasztó után — a pesti szálloda halljában, mikor a portás sürgönnyel ijeszt rám. Sürgönyt kapni otthon se jó, hát még idegenben, különösen otthonról! Az mindég kétszeres Ijedelem. A sürgöny csakugyan Szegedről jött, tehát ott­honról, — de nem hazulról. Fóthy János pesti kollégám küldte. — Frank Hellerrel látogatásodra ide érkez­tünk. Repülőgépen direkt hozzád jött Berlinből. Megyünk utánad. Este hétre portásnál tájékozta­tót hagyj. Most már aztán igazán megdöbbentem. Nini, ez csak nem hajsza a sikkasztó után? Még erre az esztendőre egy fillér segélyt se kaptam a kultúr­palotára, hát mit hajszol engem ez a Frank Hel­ler? Vagy azt hiszi, hogy én a British Muzeum igazgatója vagyok és szegedi palotáimat a Tu­tenkamen kincseiből vettem? A hét órás szegedi gyorssal csakugyan megér­keztek az urak és hamar kiderült a félreértés. Világhirü kollégám nem engem hajszol, hanem az Atilla király őfelségét. Filmet »kar róla irnl va­lamelyik világcég megbízásából, ugyan nem ls róla, csak a sírjáról, ahonnan a három csirkefogó elemeli az aranykoporsót, meg a kincseket Már mosit a svéd kolléga azt hallotta jártában­keltében valami tökéletlen embertől, hogy én, mint régi destruktív nagyon benfentes vajyok az Isten ostoránál, azért szeretne velem intervjut csinálni. — Jó, jó, — mondom, — előbb azonban az urak feleljenek nekem. Megmutatta önöknek Sebestyén kollégám a nagyszéksósi enosenbencsemeket? Mert azokról az sült ki mostanában,, hogy hun ötvösök kezemunkái s alighanem valami hun kegyelmes urnák a nadrágszíján csörömpöltek valamikor. Nagyon sajnálták, hogy nem láthatták a kincse­ket Szőke könyvtáros ur kalauzolta őket, mert Sebestyén tanár ur Kisteleken képviselte a Du­gonics-Társaságot. A könyvtáros ur pedig leta­gadta, hogy ő tud a kincsekről. — Le hát, — mondom megnyugodva, — mert az nagyon olvasott ember s tudja, hogy Frank Heller mögött mindig ott ólálkodik Colin Fülöp Is, an­nak pedig nem tanácsos kincseket mutogatni. — So, — nevette el magát Heller kolléga s a Jobb karjával olyan mozdulatot tett, mintha en­gem akarna megölelni. De én mindjárt kiláttam belőle, hogy ez ugyanaz a gesztus, amellyel Co­lin tanár ur magához fogja ölelni Attila hagya­tékát. Gondolkozás! időt kértem, addig, mig a rádió­felolvasásomat megtartom s azalatt elhatároztam, hogy nagyon óvatos leszek. Csakugyan az is vol­tam. Nem mondtam meg a svéd kollégámnak, hogy hol van eltemetve Attila, csak ugy körül­belül. — Mindenesetre a szegedi határban kell sze­repeltetni Colin úrékat — javasoltam neki vá­rosunknak az öt világrészben való ingyen reklá­mozását. — Zeget, — jegyezte fel a noteszébe. — Szeged, — helyesbítettem a nevünket szép olvasható nyomtatott betűkkel, amiket még své­dül is el lehet olvasnt — Igen, de melyik tájon? _ Kundomb, — diktáltam neki. Tápét is mondhattam volna ugyan, Deszket is, Szőreget is, de én ls vagyok olyan ravasz ember, mint Colin ta­nár ur. Azért mondtam a Kundombot, mert azt már én felástam és bizonyosan tudom, hogy ab­ban nincs az Atilla. Ellenben annyi örömem volt nekem a kundombi ásatásban, hogy megérdemli tőlem ezt a barátságot Ha szép lesz a ftbn, tán annyira megtetszik valamelyik jenkinek, hogy II. F. Kundomb-nak keresztelt! a fiát Ugy éjfélig informáltam a »védet a régi hunok­ról s akkor megittuk vele a Szent János-áldást. (Följegyeztettem vele, hogy ez ls hun szokás, Attila udvarában ls Így volt.) Búcsúzóban ideadta a névjegyét. Nagyot néztem. Frank Heller urat Igazi nevén dr. Gunnar Sernemek hívják s ő ls tanár volt, mielőtt Írásra vetemedett — No né l — nevettem el magam. — Szintén ze­nész vagy, brúder? Igen, csak éppen hogy ő a saját palotájában lakik már tiz év óta — negyvenhat éves mind­össze, igen szép és nagyon elegáns férfi — és a palotáját Casa Colliná-nak hivják, nyilvám­valóan hálából állandó hőse, Colin tanár ur Iránt. De csak nyáron lakik a f jordok közt te­lelni a Riviérán szokott, leginkább Mentoneban. Azért nem rossz dolog svéd Írónak lenni se, — ismerteim el udvariasan. így első találkozásra nem akartam a szivét azzal fájdítani, hogy ne­kem meg egész uecám van Félegyházán. Majd csak legközelebb mondom meg neki. Tud­niillik, hogy nekem ls legyen valami kis hasznom n dologból, tétettem vele egy ígéretet. Rekompen­zálni akartam magam azért, hogy bár ő töreke­dett ide olyan messziről, mégis « fizette a vacso­rát s a hat pengő borravalót is ő adta a főúrnak, aki bizonyosan nem fog ezen a héten a borravaló eltörlése mellett agitálni. Az^ igértettem meg a svéddel, hogy ha jól si­kerül a film, meg a regény, akkor lejön a feleségé­vel, Annié asszonnyal Szegedre, s akkor majd én fizetem az áldomást.

Next

/
Thumbnails
Contents