Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-18 / 136. szám

Néha-napján hasznos, Fél pohár Gyomrot'belet tisztit S a uért fei/rissiti. Igmandi miniszterelnök útját bizonyos körök a legitimizmus kérdésével 1s öseeköttetésbe hozzák. Gömbös kezével elutasító mozdulatot téve kijelentette, hogy Magyarországnak ennél sokkal fontosabb problémái is vannak, a magyar termény elhelyezése mindennél fontosabb, ennek a kérdésnek az elintézése végett utazott Berlinbe. Dollfuss visszaérkezett Bécsbe (Budapesti tudósítónk telefonjelentéss.) BécsMi jelentik: A rendőrség teljesen tisztázta a bombamerényletek hátterét. Az erről szóló jelentést a kancellár elé terjesztették, aki szombat este hazaérkezett Bécsbe és nyomban hozzálátott a jelentés áttanulmányozásához. Az Extrablatt szerint a rendőrségi jelentés felsorolja a tettesek és a felbujtók nevelt Is. (Budapesti tudósttónk telefonfelentésv.) Pártsból jelentik: A Journal értesülése szerint Dollfuss kancellár párisi tartózkodása alatt részletesen tájékoztatta D-I->diert és Paul-Bonoourt arról a heves támadásról, amelyet Ausztria függetlensége ellen intéznek. A francia államférfiak kijelentették, hogy ezzel a helyzettel szemben nem maradhat egyik nagyhatalom sem közömbös. Az ügyben még nem történt döntés abban az irányban, hogy milyen lépések történjenek, mert a franciáknak az volt a felfogásuk, hogy ez nem egyedül Franciaországtól függ, de bizonyos, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország nem tart ezt a helyzetet. ! A nehés k»r«Mtl ]«hetö.ég«l °CT •Uon.aiyozhatja, ha izUkMgietelnek betcenétAvel kHzveUcnlll a SaJAt ArdekCben cselekszik lehat, Wa lermflfihllz fordult CIPŐT Zsurkó János ^^ Kossuth L s.-ut 6. sz. a. gyárilzemében vAaArol, aholajn.ll.tt,hogy • leflutolíó |m*4||||aM flwA*| árfln »lAWílíMI. ABC bouardlvat K*ri a» «..»«MlitoM raktArrAl »»lógathat IBStdIIIIUll SIOll (11011 rM. — Minden piHrt .«»v.to.ság ! Washington cáfolja a valutafegyverszüneti egyezményt ' London, junius 17. A világgazdasági konferencia munkája azombaton szünetelt. Az értekezlet résztvevőit családtagjaikkal együtt délután az angol király látta vendégül. A több mint kétezer főnyi vendégsereg fogadására nagy előkészültek történtek. 'A valutafegyverszüneti egyezményről szóló hirek, amelyek főleg angol körökben terjedtek el, tulkoraiaknak bizonyultak. Washingtonban határozottan cáfolják, hogy a megegyezés a valutakérdésekben létrejött volna. Hangoztatják, hogy a Londonba küldött delegátusoknak és Hull külügyi államtitkárnak nincs felhatalmazása Ilyen nagy horderejű megállapodás megkötésére. Roosevelt elnök pedig a valutarögzités jelenlegi tervét határozottan ellenzi. Molykár ellen mesóvia bundáiát teües felelősséget ésbiztositáaaal ifj, ÍM HSNTUS Miklós divatszfloa, Károlyi ucca 1. Olcsó Ali Nyári szfirraejafitás mélyen leszállított áron Felmentő ítélet a zugligeti halálvillamos ügyében Budapest, junius 17. A budapesti büntetőtörvényszék szombaton tárgyalta a zugligeti halálos villamoskatasztröfa ügyét. Január 4-én történt a katasztrófa a Zugligetben, a Sophlanum leánynevelő intézet növendékeivel. A robogó villamos kiugrott a sinekből és nekirohant egy kerítésnek. Az összeütközés következtében Bartal Kató növendék agyrázkódást, Gundel Mária koponyaalap! törést szenvedett; mindkettő meghalt. Az ügyészség Törzsök István kocsivezető ellen kétrendbeli gondatlan emberölés és közveszélyü cselekmény miatt adott ki vádiratot A szombati tárgyaláson Törzsök azzal védekezett, hogy mindent megtett a szerencsétlenség elhárítására, működésbe hozta az összes fékeket, de semmi sem használt A szerencsétlenségnél ő is megsérült A bizonyítás lefolytatása után a törvényszék felmentette Törzsökőt, mert gondatlanságára nem merült fel adat. A Óra, ékszer A fordulton Tóth í^r^rs^sTr DL Jaj, de szép az a Pest... Irta Móra Fcren* OH nem Igen vagyok falusi kislány, de azért én 1« ritkán szoktam Pestre menni s olyankor mindig esik velem valami különös történet. Ebben a mostani különös történetben csak maga a történet különös, a szereplők nagyon közönségesek. Egy kocsi, egy fiatal ur, meg egy öreg ur. A kocsi diadalkocsinak nagyon különös volna, de bérkocsinak igen közönséges. A legközönségesebb bérkocsik egyike, amelyek a nyugati pályaudvar körül utolsómohlkAnkodnak. A fiatal ur Is nagyon különös volna velszl hercegnek, de pesti fltyflritynek egészen közönséges. Az öreg űrről meg mondanom a« kell azt, mert az én magam vagyok. De azért ennek a három közönséges szereplőnek a története mégis egészen különös történet, nem hiába, hogy a Zrinyl-uccában kezdődik. (Ámbár a különös történetek inkább végződni szoktak a Zrinyl-uccában.) Ott volt valami dolgom, soká tartott s későn vettem észre, hogy eljárt az idő. Szerencsére elcsíptem egy életunt konflist, • igy az autóstandig se kellett időt vesztenem. Ahogy be akarok szállni, oda toppan a fiatal ur, az a bizonyos, és rám szól: — Pardon Igazgató nr, szabad volna egy nagy szívességre kérnem? — Tessék. — mondom s megindítom a nyomozást a gyufaskatulya után. Mert bizonyosra vettem, hogy ehhez lesz cimezve a szívesség. Nincs nagyobb jótétemény, mint gyulátlanoknak gyufát adni. Fel lítietne venni az lralmgasság hét testi cselekedetei mellé nyolcadiknak. T>e hát nem erről volt szó. A fiatal kedves mosollyal magyarázkodott — Engedje meg igazgató ur, hogy én is felülhessek a kocsijára. Nagyon sietős dolgom van és nem látok kocsit a környéken, a villamosok meg tetszik látni, megálltak. Különben már találkoztunk 1« igazgató úrral, talán tetszik Is rám emlékezni. — Hogyne, hogyne, — siettem rá visszamosolyogni, — kérem, legyen szerencsém, tessék parancsolni. Nagyon szégyeltem volna, ha kitudódik rólam, hogy akkor se tudom, kicsoda, ha a fejem elütik. Ha már ő emlékszik rám, nem sérthetem meg azzal, hogy én meg ne emlékezzek ő rá. (Persze nem jutott eszembe, hogy Pesten minden második ember igazgató ur. Vidéken még most is csak elnök ur-nak szólítjuk, akinek nem tudjuk a titulusát.) A jobboldalamra ültettem, amit ő is egészen természetesnek talált. Kényelmesen szétterpeszkedett, előkapott egy elgyötört cigarettát rágyújtott és odaszólt a kocsisnak: —Mehetünk. A nyugati felé kerüljön, ott majd mutatok egy virágkereskedést, az előtt megállunk, tatám. Engem csak azután kérdezett meg szeretetreméltó mosollyal: — ügyebár meg tetszik engedni? Mi az ördögöt tehettem volna, persze, hogy meg tetszettem engedni, noha én az Astoriába akartam menni. Megtaláltuk a vlrágkeresfcedést s a kellemes fiatal megint felém biccentette a fejét: — Könyörgöm, osak egy pillanatra Hosszú pillanat volt, nem jó lett volna megmeredni annvi időre. Szemirámisz függőkertjeit meg lehetett volna venni addig, mig a fityfirity két szál szegfűre megalkudott. —Már meg is vagyunk, — pattant fel mellém s adta a parancsot a kocsisnak. Király-ucca ennyi, meg ennyi, közel a fasorhoz. — Pardon, — mondtam félénken, — talán most már átengednem a kocsit önnek, én már villamoson is elmegyek inna. — Kisztihrmd, — fordult feléim lelkes tiltakozás sal, — világért se akarnám, hogy én miattam ké< nyelmetlenkedjék, igazgató nr. Kérem, hisz« pár lépés az egész, már ott is vagyunk. Már akkor gurultunk is a Szondy-nccábaa, vsgj hol s neon tudtam, hogy káromkodjam-e, vagy nevessek. Hát csak ugy mosolygó formán vonogattam a szám s azt mondtam, hogy tessék parancsolni, ha benne vagyunk, most már kivárom, mi lesz belőle. Hát az lett hogy sz ntitárs a Kirily-neoal ház előtt megállította a kocsit s beszaladt a kapu alá „csak egy pillanatra." — Most már aztán sebesen s Kálvin-térre, kérem! — próbáltam végre éo la dirigálni a kocsist, de akkorra megint ott volt a fiatalember, csóválva Izgatottan a két szál szegfűt s már megint oda is bodorodott mellém. — Hátha Igazgató urast Is ngy tetszik, akkor a Garay-téren szállnék le Hová is méltóztatik menni? — Az Astoriába. — Nohlszen onnan oda 1« el lehet Jutni Hát persze. Hiszen Kolumbus is Ara erikán keresztül akart Japánba jutni, — kezdett bennem kavarogni az epe. Hiába no. csak nem való nekem egyedül jönni erre a Pestre. Hol veszek én most annyi energiát hogy megszabaduljak ettől a fesztelen törökömtől, aki nem ereszt? Ml lesz. ba a Garay-téren sem akar búcsúzni? öt lökjem-e le a kocsiról, vagy magam ugorjam le? Nem tudom, mire szántam volna magam s hogy a Zrinyi-uccába vittek volna-e vissza, vagy a mentőkhöz. Mire eldöntöttem volna a kérdést álltunk a Garay-téren egy kis cukrászda előtt. Láttam, hogy itt már helyéin vagyunk. Az ajtóban egy siheder lányka toporgott aki» nagyon meg-