Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-23 / 116. szám

szempontjából mindenképen alkalmatlan Mindent el kell követni, hogy megelőzzük az Anschlusst. — A miniszterelnök beszéde — folytatta Hunyady — nem volt helyes az Anschluss-kérdésrol, mert gyenffitette az Anschluss-ellenes elemeket Ausztriában. Bécsi utazása talán jóvátev'ő utazás volt. Az államforma kérdésében meg van győződve, hogy a magyar nép a királyság intézményéhez ragaszkodik. Turi Béla szerint az utóbbi napok eseményei bizonyítják, hogy döntő fordulat elé érkeztünk és épp ezért Magyarországnak külpolitikai téren minden eshetőségre fel kell készülnie. "Az Anschluss bekövetkezése esetén politikai tekintetben sokkal nehezebb helyzetben lennénk, mint Mohács idején voltunk. Wuchinger Manó támadta azt a politikát, hogy a fasizmus és a hitlerizmus mellé szegődött a magyar külpolitika. Tiltakozott a legitimizmus mozgolódásai ellen. Komis Gyula a békeperujitás ügyében indokolatlannak tartja a túlzott optimizmust. Szerinte a békés megegyezéstől nem igen lehet várni a revízió győzelmét. Csak abban reménykedhetünk, hogy a Népszövetség megváltoztatja alkotmányát és igy az ügyek elintezése gyorsabb lesz. Eckhardt Tibor szerint az ut nagyobbik része a revízió felé már hátunk megett van. El kell ismerni Magyarország abbeli érdemeit, hogy minden megcsufoltatása ellenére sem követett Európa-ellenes politikát. A négyhatalmi tervben a revízió az európai politika tengelyévé válik. Benes cseh külügyminiszter jobban tette volna, ha abban az időben mutatkozott volna megértőbbnek, amikor még Csehszlovákia jobb pozícióban volt. Tisztáhan van azzal, hogv a régi Magyarország régi formájában soha többé nem terhét vissza. A horvát nemzetet teljes állami függetlenség illeti meg, a tótok és ruthének autonómiája elkerülhetetlen kövétkezménvé a fejlődésnek. Görgey István után Kánya Kálmán külügyminiszter mondott beszédet. — Két fontos momentumot emelek kí — mondotta —, midőn megállapítom, hogy külpolitikánk főcélja egy igazi és igazságos békének a megteremtése és ennek fixpontja a magvar-olasz barátság, amelynek nagy értékét többek között abban látom, hogy ez lehetővé teszi a más államokkal való együttműködést. Három probléma: a leszerelés kérdése, a nemzeti szocialisták uralomra jutása Németországban és a Mnssolini-MacDonald-féle paktumtervezet foglalkoztatja legjobban a külpolitikai helyzetet. A leszerelés kérdésével Genfben már évek óta foglalkoznak. A leszerelési konferencia már több ízben zsákuccába jutott és a közelmúlt hetekben az ellentétek annyira kiéleződtek, hogy egyesek háborús bonyodalmak veszélyét kezdték a falra festeni. A magyar kormány célkitűzései a konferencián azonosak azokkal, amelyeket Roosevelt elnök üzenetében megjelölt. Ugvancsak egyetértünk vele abban a tekintetben, nogy a f

gazdasági válságból való kibontakozásnak a t szerelési konferencia sikere az alapfeltétele. — Kifogásolták a magvar és német delegációk együttműködését a leszerelési konferencián. Ez a kooperáció fennállott már akkor, ninikor nem Hitler állott a birodalmi kormány élén. Ez a kooperáció természetes következménye annak a körülménynek, hogy Magyarországnak és Németországnak a leszerelés terén sok közös erdeke van. A Hitler-kormány által inaugurált külpolitikával szemben a magyar kormány mindig bizott, hogy ez a politika n békés megoldás útját fogja keresni. Arra lehet következtetni, hogy az Anschluss kérdésében, mely bennünket is közelről érdekel, a német kormány az európai szempontok alapulvételével fog eljárni. Koraínak tartom azokat az aggályokat, amelvek e kérdésnek esetleg már a közeli jövőben történendő felvetésével kapcsolatban felmerültek. Itt akartam megemlíteni még, hogv néhány szónok panaszosan foglalkozott a német birodalom gazdasági politikájával, amely a külföldi mezőgazdasági terményeket fokozatosan kiszorítja a német piacról. Ezek a panaszok sajnos, jogosultak és ez az el{

'árás súlyosan sérti a magvar gazdák létérde:elt. A napokban érkezik Budapestre a német kormány kiküldöttje, hogy megbeszéléseket folytasson arról, hogyan lehetne a mai egyáltalán nem kielégítő helyzetet orvosolni. — A harmadik probléma — folytatta a külügyminiszter —, a Mussolini—MacDonaid-paktumterv. A kisantantállamok hevesen tiltakoztak a terv ellen. Ki akarom emelni, hogy az a rekrimináció, mely szerint ennek a tervnek az éle állítólag a kísantantállamoknak az európai helyzet alakulására gyakorlandó befolyásának megnyirbálására irányul, reánk semmiesetre sem tehet mélyebb benyomást, midőn látjuk, hogy ugyanazok az államok még a nemzeti szuverénitas terén sem hajlandók nekünk az egyenjogúságot koncedálni. Mindez azonban nem fogja a magvar kormányt arra indítani, hogy letérjen arről az útról, amelyre akkor lépett, amikor a békés evolúció elvét kezdte hirdetni. Ez az ut lehet lassú és fáradságos, de bizonyára nem kilátástalan. Az a gyűlöletteljes és szertelenséggel telitett légkör, melynek hatása alatt a trianoni szerződés megszületett, lényegesen megváltozott, aminek természetes és logikus következménye, hogy a trianoni béke alkotta helyzet cseppfoiyositási processzusának egyes jelei már nem is mutatkoznak. A magyar külpolitika a helyzet adottságához alkalmazkodik. Nem játszunk magas tétekben és tartózkodunk minden akciótól, amely az ország létérdekeit veszélyeztetné. Küzdelmünk tartani fog mindaddig, amig ki nem vívtuk teljes egyenjogúságunkat és nem biztosítottuk ugyanazokat a lehetőségeket, amelyekkel mindén szuverén állam rendelkezik. Kertész Miklós kifogásolta, hogy a külügyminiszter túlzottan kihangsúlyozta az olasz barátságot. Gra t z Gusztáv hangoztatta, hogy külpolitikánknak Franciaország felé több melegséget kellene tanúsítania. Az Anschluss-kérdésében a helyzetet aggasztónak, sőt veszedelmesnek tartja. Magyar Pál és Kóródi Katona János után Hegvmegi Kiss Pál hangoztatta, hogy nem hive a legitimista irányzatnak. Zsilinszky Endre kijelentette, hogy nem szabad összekapcsolni a magyar és német revízió ügyét. A többség ezután elfogadta a külügyi tárca költségvetését. Az ülés éjfélután félegykor ért véget. A revízió és a tízéves béke a római paktumban A legközelebbi napokban aláírták a négyhatalmi egyezményt — »A legsürgősebb probléma a revízió, amit nem lehet elsikkasztani« Róma, május 22. Göring római látogatása véget ért és repülőgépén Fülöp hesseni herceg társaságában visszatért Berlinbe. Az első híradásokban magánlátogatásnak jelzett római ut váratlan eseményt hozott: létrejött az a négyhatalmi paktum, amelyet Mussolini és MacDonald római találkozóján nem sikerült elfogadtatni a franciákkal. Szombat este, amidőn híre futott annak, hogy Mussolini átnyújtotta Göringnek a Szent Móric és Lázár-rend nagykeresztjét és hogy ugyanezeket a legmagasabb olasz kitüntetéseket megkapta Papén alkancellár is, aki néhány héttel ezelőtt Göringgel együtt Rómában folytatott tárgyalásokat, bizonyossá vált, hogy Olaszország intencióit szem előtt tartó megállapodás jött létre Rómában, Németország és Olaszország kőzött. Az angol sajtó jelentése szerint lényegileg elkészült a római négyhatalmi egyezmény szövege. amelyben Angiia, Franciaország, Németország és Olaszország 10 évre kötelezettséget vállal Európa békéjének megóvására. Az egyezményt valószínűleg pünkösdkor irják alá a hatalmak képviselői Rómában éa lehet, hogy ekkor Hitler is Rómába utazik. Hir szerint az egyezmény fővonásai ugyanazok, mint az előbbi Mussolini-féle tervezet főbb pontjai, még pedig 1. A négy európai nagyhaltalom együttműködése, 2. A békeszerződések módosítása, 3. A leszerelés ügye, A békeszerződések módosításáról az egyezmény ugy intézkedik, hogy az a Népszövetség utján történhetik, a német egyenjogúságnak fokozatos megvalósitása pedig a többi hatalmakkal való egyetértésben megy majd végbe. A revízió és a leszerelés a pakíum-íervezelben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Mussolini négyhatalmi paktumtervezete az utóbbi napokban nagyjelentőségű diplomáciai tárgyalásai után is megtartotta az eredeti szöveg legfontosabb pontjait. A paktumtervezet ebben a formájában, ahogy a legközelebbi napokban aláírásra kerül, továbbra is a békeszerződések revízióját és az Általános leszerelést ielöli meg, mint olyant, melynek segítségével lehetővé válik a négy nagyhatalom további együttműködése. Á megkötendő paktum — mondják római politikai körökben — mindenkit ki kell. hogy elégítsen. A paktum elismeri a legyőzött államok teljes egyenjogúságát és a győztes államok lefegyverzésével igyekszik az egyenjogúságot keresztülvinni. A legvőzött államok teljes erkölcsi elégtételt kapnak, de Franciaország is kézzelfogható garanciát kap határainak biztonságára nézve. A kisantant, amelv eleve tiltakozik minden revízió ellen, azáltal kap megnyugtatást, hogv a revízió kérdését a paktum nem a négyhatalmi direktóriumra, lynem a Népszövetségre bizza. Mussolini hétfőre tervezett parlamenti beszéde elmaradt, helyette Suvich államtitkár beszélt a kamarában, de nem mondott közelebbit a paktumról. Kifejtette, hogy mennyire sürgős probléma a revízió és hangoztatta, hogy ezt a kérdést már nem lehet elsikkasztani. Feltétlenül megoldást kell találni, amellyel hozzá lehet kezdeni a békeszerződések megváltoztatásához. Revizlóellenes izgalom Belgrádban Belgrádból jelentik: A paktum megkötésének híre nagy izgalmat keltett Belgrádban. Kormánykörökben a paktum szövegének nyilvánosságra való hozatala előtt nem nyilatkoznak, de a lapok már most erélyes akciót indítottak a revizió ellen. Valamennyi lap uj harcot hirdet „a szomszédállamok reviziós propagandája ellen". Vasárnap a nemzeti szervezetek Belgrádban, Zágrábban és Laibachban revizióellenes gyűléseket tartanak. Ingyen olvashatja a Délmagyarországot mert visszakapja elköltött pénzének 5°/»-át, ha takarékossági szervezetének üzleteiben szerzi be szükségleteit