Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

1933 április TO. DELMAG 7. A R O ß S Z A G TT BACH FA SZÉN koksz brikett Telefon: 11-26. LÉC DESZKA 5s£taIoÍarü Telefon: il-ZO. Párisi-köruí 33. Boszniai reminiscenciák Irta dr. Kovács József Mostanában, mikor a gombáin ódra szaporodó adóterhek miatt napról-napra lejebb kell szállíta­ni az igényeinket, szinte szemrehányást teszek magamnak, hogy tán én ls oka vagyok ennek, mert annak idején tevékeny részt vettem a bosz­niai okkupációbau, amibe, ha bele nem ártjuk magunkat, ma ls a régi boldog Időket élnénk. Az 1878,-iki berlini kongresszus bdzta ránk Bosznia-Hercegovinának, ennek az állandó tűzfé­szeknek a megszállását Ugy a magyar országgyű­lés, mint a bécsi birodalmi gyűlés tiltakozott bár­milyen hóditó kaland ellen, de az udvar erre nem sokat hederített s elrendelte a mozgósítást • mi­után Andrássy Gyula akkori külügyminiszter meg volt róla győződve, hogy simáin és vérontás nél­kül, úgyszólván egy katonabanda bevonulásával megy végbe az okkupáció, csak a XlII-ik hadtes­tet s néhány gyaloghadosztályt mozgósítottak. A felkelők azonban tőrbe csalták a ml katonátokat s megtámadták, a seebsült foglyokat pedig kegyet­lenül lemészárolták. A rossz hírek hallatára sá­tán a bécsi kormány a III., IV„ V. hadtestet is a harctérre küldte, azonfelül honvédzászlóaljakat is, ami ellen Pest vármegye alispánja hiába til­takozott A IV. hadtest, amelynek kötelékébe tartozott a 68. számú Rodich-gyalogezred is, Samácnál kelt át a Száván. Előtte való este kaptuk a parancsot, hogy hajnalban a ml ezredünk Il-ik bataillonja pontonokon evez át a túlsó partra s védi a hídfőt, hogy a pionírok hidat verhessenek, melyen aztán az egész hadtest ágyukkal, társzekerekkel s min­den cókmókjukkal átkelhessen. Mondhatom, hogy nem volt kellemes érzés a földre teritett lópokrócon abban a tudatban haj­tani nyugalomra a fejemet, hogy másnap a kora reggeli órákban épen a mi bataillomunk hajókáz­zon áit a túlsó partra a hldíö védelmére, mert bizo­nyosra vettem, hogy egy jól irányzott ágyulö­veggel elsülyeszfcik a pontonunkat és én a Száva hullámaiban lelem halálomat. Szerencsére másként alakultak a körülményeit. Samácnál nem voltak elkészülve fogadtatásunkra a bosnyákok, mert megtévesztettük őket Brecskát vettük ágyútüzelés alá, mintha ott akarnánk meg­lepni őket s eközben jól működő Ucháclus ágyú­inkkal négy helyein felgyújtottuk Samácot mire a tanácsbeliek meggondolták a dolgot s a bíró vezetése alatt fehérzászlóval jöttek elibünk, meg­adták magukat. Ezzel ón annyira meg voltam elé­gedve, hogy akkoriban egy rud szalámi képezte legértékesebb vagyontárgyaimat, de azzal a bíró­val, ak{ a jóhirt hozta, még azt is szívesen meg­osztottam volna. Samácnál nem ejtettek' bennünk semmi kárt, Brecskánál találtunk először nagyobb ellenállás­ra Kora reggeltől késő estig tartott a csata, 150 sebesültünk volt végűi sturmot rendelt el a hadtest­parancsnok, kiürítettük a várost, még a sebesülte­ket és halottakat is magukkal vitték. 24 órai zsák­mányolást engedtek a legénységnek, akik éltet ls ezzel a joggaL Feltörték a lakásokat, boltokat és a talált tárgyakon osztozkodtak. Egy Istállóban talált bornyut leöltek és egész éjjel főzték nagy üstökben a bornyupaprikást. Fá­rasztó munkát végeztek reggeltől estig de ettől az éjjeli mulatságtól nem sajnálták sem az Időt sem a fáradtságot Hasogatták a selyemkelmét kap­cának, a z értékesebb részét különösen az öreg re­zervisták belepakolták a hátizsákba, hogy majd hazaviszik az asszonynak. Én a sebesülteket be­kötözve egypár tiszttársammal egy kiürített la­kásba aludni tértem. Másnap reggel alig találtam rá a tiszti szolgámra, — egy csabai tót gyerek volt —, egész éjiel ő is zsákmányolással foglalko­zott és a hátaslovamra egy elrekvirált selyem­paplant terített s hogy a ló sem unja magát egy süveg cukrot tett elébe. Utána való napon a Majevica Flaninén talál­tunk ellenállásra. Ennek a hegynek a lábánál fek­szik Dolnja-Tiizla, ezt is elfoglaltuk s aranyifju­ságomnak 11 hónapját itt kellett eltölteni. Reggel egy óra alatt elvégeztem a maródiviziitet aztán térzenét hallgattunk, délutánonként kiránduláso­kat tettünk lóháton, betértünk egy-egy útszéli ká­véházba. Meg kell adni, hogy még a hegyek közt . is • coffánákban kitűnő feketekávéval szolgáltak kl bennünket Ellenben a kosztjuk rossz voit Egy­szer egy bosnyák lakodalomba voltam meghiva, ott szereztem tapasztalatot Azért tiszteltek meg a meghívásukkal, hogy egypár lövés leadásával emeljem fényét a lakodalomnak, ök le voltak fegyverezve, a lakodalmi ünnepélyhez azonban ottani szokás szerint csak ugy hozzá tartozott a lövöldözés, mint a papi áldás és ez a szerep én rám hárult A menü keosketuróból, füstölt kecs­kehusból és rózsamézzel töltött palacsintából ál­lott Rákit Ittunk rá, ez valami gabonapálinka­féle. A kenyerük meg olyan hamuban kisült bodag. A boszniai okkupáció több mint 100 millió fo­rint költségbe került a sebesültek és betegségben elhaltak száma 8000 körül volt, ami nagyon elke­serítette a publikumot, hátha még azt ls előrelát­ták volna, ami 40 év múlva utána következett... Régi sima grenadin függönyöknek —. 340 modern, színes indantren festését vállalom tetszés szerinti mintával. Lakások művészi berendezése, függönyök, teritök, párnák késeitőse, régiek át­legjobb anyagból méltányos árért. Reitzerné Harczos Nelly. Aradi u. 6. CSERZY MIHÁLY ÉS TÖMÖRKÉNY ÖZVEGYE EMLÉKEZIK SZEGED KÉJ NAGY ÍRÓJÁRÓL (A Délmagyarország munkatársától.) Két szegedi iró özvegyét, özv. Cserzy Mihálvnét és őzv. Tömörkény Istvánnét kerestük fel, hogy elbeszélgessünk velük a szegedi föld két nagy írójáról. Mind a két özvegy egymástól telje­sen külön, de mégis azonos életet él: férjük emlékének, családjuknak szentelik életüket és teljesen visszavonulva figyelik a mai élet ro­hanó iramát. Az egyik nyolc, a másik tizenhat évvel ezelőtt vesztette el férjét. Cserzy Mihályné Maros-uccai kis házában éldegél — örülök — mondja —, hogy valakinek eszébe jut az én férjem is... Szemrehányás van a hangjában, de ez azon­nal eltűnik, mikor a régi szép időkről kezd be­szélni. A könyves polcon ott sorakoznak Ho­mok diszkötéses kötetei: „Kint a pusztán „Földművesek", „Játszik a délibáb", „Vasár­nap délután" és a többi, amelyek olyan nevet szereztek Írójuknak és Szegednek — Más világ volt akkor — mondja az öz­vegy. Ez a „más világ" a régi békeidőket jelenti, amikor a Légrády testvérek 15 forintokat küld­tek le egy vasárnapi tárcáért. Két tár*a árából egy hónapig élhetett egy kis család. Homok pedig szorgalmas volt, ezt bizonyítják a meg­őrzött pénzesutalvány-szelvények is. Egész garmada piros cédula tanúskodik arról, hogy hullott a pénz az izes, magyar Írásokért. Cser­zy Mihály rengeteget irt, egészen halála nap­jáig dolgozott. — Ma is egy sereg kiadatlan kézirata fekszik az Íróasztalon — mondja özvegye. Legalább tizenhat kötetre való kézirat maradt utána, ugyanannyi, mint amennyi megjelent... Éle­te munkájának a fele itt porosodik, sor ke­rül-e rájuk valamikor, ki tudja?.,. Egyik kéziratban meglévő regényében a magyar nép, a magyar paraszt életet irta meg a bölcsőtől a sírig... — Nagyon szerény ember volt a férjem — folytatódik a beszéd. Nem vágyott soha el Sze­gedről, ezért a városért kívánt csak dolgozni. Amikor Pestre hívták, azt válaszolta, hogy nem megy, mert 6 szegedi, ősszenőtt ezzel á várossal, nem érezné jől magát sehol másutt... A falról Homok fiatalkori képe néz le a szo­bára. — Meg sem érdemelte ez a város azt a nagy szeretetet. Az emberek hamar felejtenek, nem is hálátlanok, csak felejtenek.«. A másik özvegy Tömörkény Istváimí a Tisza Lajos-köruton lakik, egy hatalmas oérházban. A „Célszerű szegényemberek" iró­iának özvegyéről igen keveset tud a világ. Se­hová nem jár, jóformán senkivel sem érintke­zik gyermekein kívül. Az újságírót is ide­genkedéssel fogadja és csak nehezen melegszik fel, csak akkor, mikor a régi időkre terelődik a beszélgetés. Legényember volt még Tömör­kény, amikor a „Szegedi parasztok es egyéb uraíc" cimü kötetét a! mai özv. Tömörkényné­nek ajánlotta. Abban az időben az özvegy is vidám volt. Későbbi férjével sokat jártak tár- < saságba, Pestről is jártak Szegedre írók. A ré­gi „Kis Kass-"ban találkozott össze a társaság, — hej, de régen volt...! — Kit érdekel ma az olyan irás, amilyen ai övé volt? — kérdezi az özvegy. A modern írók kiszorították a régieket teljesen... Más a mai ember, sőt, más már a mai paraszt ls, nem olyan, amilyennek az én uram látta és meg­írta... Arra a kérdésre, hogy szokta-e az ura köte­teit olvasni, Így felel Tömörkényné: — Hát, megvallom, ritkán. Nincs Időm rá, meg aztán — teszi hozzá enyhe mosollyal — lépést kell tartani a korral... és most annyi uj könyv jelenik meg, hogy az ember alig győ­zi elolvasni őket... 842 CIANOZASf poloska és molyk&r ellen a legtökéletesebben és legolcsóbban végez a lllllllillllllllllllllllllllllllllll LakásfertőtSenftö Vállalat cyanozó irodája Szeged. Dugonics tér 12. - Telefon: 31—77. OLCSÓ rillÍRES ÁRAK A NAGYSTRANDON! Fürdőbérlet az egész szezonra ..,,.., ,P Gyermekek ée tanulók részére P Kabinbériet családok részére (4 személyre) egész szezonra , ... P Maeánkabinok helybérletei — tekintet nélkül a nagyságra — I. sor P * n »»»» n. „ P * » i) * n n IH. a P Magánkabin helybérlet a fürdőtelepen egész évre megőrzéssel . . . P Napi fürdőjegy vetkőző fülkóvel P —.20 Mintán a bérkabinok csak korlAloH számban állanak rendelkezésre, ajánlatos a bérlet Iránt mielőbb Intézkedni. Mindennemű felvilágosítás kap&aíó a 15—67. telefonon, ki 7.— 5.— 10.— 6.— 5.— 4.— 5.—

Next

/
Thumbnails
Contents