Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-25 / 69. szám

TQV5 nárdus 25. DÉLMAGYARORSZÁG i Szándékos emberölés gyanuia miatt vizsgálati fogságba helyezték Bálint Kálmánt Megvizsgálják a leónyégeíff mozlfdfó elmeállapotát (A Délmagyarország munkatársától.) Bá­lint KáImáin kazánfűtő ügyében pénteken for­dulat állott be. Az ügyészség indítványt tett a vizsgálóbíró maik és indiiltvánvában szándékos emberölés büntette cimén kérte Bálint Kál­mán ellen a vizsgálat elrendelését, illetve kér­te Bálint vizsgálati fogságba való helyezését. Egvuillal indítványt tett az ügyészség a vizs­gálóbíróinak a kazánfűtőnek elmeállapotának megvizsgálására. Ez az utóbbi nem azért történt, mintha az eddigi eljárás során gyanú merült volna fel épelméjüségét illert:6ems hanem, mert súlyos bűncselekményeknél a perrendtartás előírja a gyanúsított elmeállapotának kőtelező megvizsgálását. Zomhonj János vizsgálóbíró az ügyészség kérelmére Bálint ellen elrendelte szándékos emberölés büntette miatt a vizsgálati fogságot. Pénteken délelőtt maga elé vezettette a kazán­fűtőt és kihirdette előtte a vizsgálaítii fogságot elrendelő végzését, melyben Báliint megnyugo­dott. A vizsgálóbíró egyúttal intézkedek, hogy Bálint Kálmán elmeállapotát szakértők vizs­gálják meg. Ez ízzel tehát körülbelül eldőlt az a kérdés, bogy az ügyészség milyen cimen fogja a bí­róság elé álliíani Bálint Kálmánt. Az ügyész­ség szerint Bálint szándékosan ölte meg Tóth Ilonát és ilyen cimen készit ellene vádiratot. Bálinit Kálmán ügyének főtárgyalására való­színűleg április végén kerül sor. A GRENZEREK Irta TONELLI SÁNDOR. A frontharcos szövetség felkérésére mult szombaton előadást tartottam a háborúról. Azt hiszem, az előadásomban nem volt egy sze­mernyi nagyképűség. Abból a tételből indul­tam ki, hogy az igazi frontkatonák számára, akik legfeljebb néhányszor tíz, néhányszor száz méternyi szakaszt láttak a legnagyobb csatákból, a háború csak az utólagos meg­világításban lett világtörténelem. Száimukra a háború csak egyéni élmények sorozata volt s ezek az élmények a pillanatnyi beállítottság szerint váltakoztak a félelmetestől és borzal­mastól a humorosig és groteszkig. Egy csomó ilyen apróságot meséltem el, részint abból amit magam láttam és átéltem, részint amit másoktól hallottam. Azt kell feltételeznem, hogy ezekkel az apróságokkal közelebb férkőztem a hallgatóimhoz, mintha stratégiát és takti­kát magyaráztam volna s mintha én is be­állottam volna azoknak a sorába, akik utólag nagyon bölcsek annak megállapításában, hogy mit nem kellett volna csinálni és mit kellett volna csinálni és mit kellett volna másként csinálni. Legalább is erre kell következtetnem abból, hogy az előadás után egész gyürü vett körül s arra kért, hogy irjam is meg, amit elmondtam. Kik voltak a grenzerek? A történeteim egy része arról a horvát va­dászzászlóaljról szólt, amelyikkel én is kimen­tem a háborúba. Tipikusan grenzer-zászlóalj volt; érzésben, gondolkodásban, katonai mivol­tában utóda azoknak a határőrvidéki csapatok­nak, amelyek egészen különleges elemét alkot­ták a régi monarchia hadseregének. Tisztjeik, altisztjeik legnagyobb része oda'ent született, odalent nevelkedett és hacsak háború nem volt, nem nagyon került ki Ogulínból, Karlo­vácról, Petrinjából é3 a többi kis horvát gar­nizonból. Gyerekkoruktól fogva a német nyel­vet használták, mert az volt a hadsereg és a határőrvidéki közigazgatás nyelve, de ez a nyelv a szájukban szlávosan vontatottá és éneklővé vált. Egyenruházott volt nemcsak a külső megjelenésük, hanem a lelkük és gondol­kodásuk is. Majdnem mind jó katonák voltak, de a katonai mesterségen kívül egyéb iránt nem nagyon volt érzékük. A mesterségükre büsz­kék voltak, a császár eltartotta őket s így a vagyonszerzés vágya is rendszerint idejen volt előttük. Műveltséget, a legszűkebb katonai kör­zeten túlterjedő érdeklődést keresni náluk ter­I H.B.C. vevők figyelmébe! Schwarz Testvérek rövid, uri és nSi divatáruházában az A. B. C. be­vásárlási könyvecskék érvényesek. Ajánljuk du'san felszerelt raktárunkat. Széchenyi tér 14. M mészetesen nem lehetett- Az Irodalma! náluk a szolgálati szabályzat, a politikai felfogást pe­dig a császárszakáll képviselte. Még a kilenc­venes évek végén és a kilencszázas évek elején is meglepő volt, hogy a Karszt vidékén öreg emberek kőré!>en mennyire el van terjedve a császárszakáll. Ez még a régi határőrvidék­nek volt a mi időnkbe belefelejtkezett em­léke. A határőrtisztek körében általános volt s onnét a későbbi sorezredek és zászlóaljak kö­rébe is átterjedt a szlávos testvér megszó­lítás. Az utónvét A régi hadseregben száz meg száz adoma keringett erről a különleges határőrvidéki tí­pusról, melyeknek nagy részét nyelvi lefordít­hatatlanságuk miatt nem lehet visszaadni. De van közöttük néhány, amely más nyelvre le­fordítva is, kiválóan jellemzi ezt az egyoldalú és szük látkörü, de katonai mivoltára fékte­lenül büszke fajt. A legismertebb az adomák közül az utánzóit körül forog, amelyet a het­venes években vezettek be a postánál. Az egyik genzertiszt megkérdi a másikat: — Testvér, meg tudnád mondani, ml az az utánvét? • — Hogyne... Tegyük fel, neked kell egy sapka... — De nekem nem kell. — Ez csak feltevés... Tegyük fel tehát, neked kell egy sapka. — Mondom, nem kell, van még odahaza kettő. — Sajnálom testvér, akkor az utánvétet nem tudom megmagyarázni. Második Ferenc József A kis garnizon tiszti étkezőjében az ural­kodó születésnapját ünneplik. Az őrnagy ke­zében tartja a poharat és befejezi a beszédét: — És mindezek után, uraim, emelem poha­ramat a legfőbb hadúr, második Ferenc József császár őfelsége egészségére. Hoch, hoch, hoch! A segédtiszt odasúg: — őrnagy ur, nem második, első... — Hallgass, nem vagyok én történetludöSi A rangot tisztelni kell Két genzer kapitány találkozik a nagy­gyakorlaton. Aki idősebbnek látszik, megszólítja a fiatalabbat: — Szervusz. Kamerád. Els "osztályú kapitány vagy te, vagy második osztályú kapitány ön"? Cordlal Medoc A kővetkező kis történetet Pápay kabinet­irodai főnők meséli el az emlékirataiban. A béke idején a bécsi Burgban mindig egy egész század vonult fel vártára. Ilyenkor a század­parancsnok-kapitánynak az udvari konyháról szervírozták az ebédet. Egyszer a sárgahaj tókás ogulíni gyalogezred egyik századát érte a tisztesség, hogy őrköd­jék a legfőbb hadúr házatája körül. Hagyomár nyos szo' ás szerint az egy órás őrségváltás után már ho ták is a kapitánynak az ebédet. Természetesen nem ordenáncok, mint a tiszt! menázsban szokás, hanem mindegyik fogást kü­lön fehérkeztvüs inas. Vége van az ebédnek és befejeztével meg­jelenik egy előkelő, pofaszakállas, zöldfrak­kos ur. A melle tel« kitüntetésekkel. Baljá­ban ezüst tálca, rajta cimeres üveg. Fesze­sen megáll a kapitány előtt és csak ennyit mond: — Cordial Medoc. A kapitány felugrik, összecsapja a bokáját és meghajtja magát: - Nagyon örvendek. Hauptmann Petrovics, Novók kapitány Ebből a fajtából való volt, de már moder­nizált kiadásban Nóvák kapitány. A név kép­zeletbeli, de az alak élő valóság. Kicsit sze­rette az italt, kicsit nyers volt és goromba, de a legjobb katonák közül való volt, akiket ismertem. Pedig nem végzett hadiiskolát és csak a háborús előléptetések során jutott el az őrnagyságig. Nagyszerű tájékozódó ösztöne volt és ugy otthon volt a terepen, mint senki más. A vezérkariakat, akik térképen keresik a pa­takot, mikor odahallatszik a csobogása, nem sokra becsülte. Az erdőszéleken azonban utá­szok segítsége nélkül olyan nagyszerű gép­fegyverállásokat tudott szerkeszteni, hogy cso­dájára jártak a szomszéd csapattestektől. Ezt a kiváló katonát a háború második esz­tendejében idegesség cimén hazaküldték a frontról. Vele történt ugyanis meg a híres eset, amit utólag százan meg százan maguk­nak vindikáltak. Elől valami lövöldözés kezdő­dött, ami nem volt egészen szokatlan, mert háború idején lövöldözni szoktak az emberek. A divizíó azonban tudni akarta, hogy mi tör­ténik Megszólalt a tábori telefon: - A zászlóalj trónján mért lövöldöznek? Nóvák a világ legtermészetesebb hang járt felelte: — Mert háború van. Utána letette e kagylót. Öt nappal később már Zágrábban pihente egy esztendei front fá­radalmait. Egy este több tiszttársával és tiszti asszonyokkal együtt vacsorázott az Arany bá­rányhoz címzett kis vendéglőben. Ez olyant Itózlminihaionalak nálunk a legolcsóbbak. Tessék meggyőződni. TISZA AKII mállott)

Next

/
Thumbnails
Contents