Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-25 / 69. szám

TQV5 nárdus 25. DÉLMAGYARORSZÁG i Szándékos emberölés gyanuia miatt vizsgálati fogságba helyezték Bálint Kálmánt Megvizsgálják a leónyégeíff mozlfdfó elmeállapotát (A Délmagyarország munkatársától.) Bálint KáImáin kazánfűtő ügyében pénteken fordulat állott be. Az ügyészség indítványt tett a vizsgálóbíró maik és indiiltvánvában szándékos emberölés büntette cimén kérte Bálint Kálmán ellen a vizsgálat elrendelését, illetve kérte Bálint vizsgálati fogságba való helyezését. Egvuillal indítványt tett az ügyészség a vizsgálóbíróinak a kazánfűtőnek elmeállapotának megvizsgálására. Ez az utóbbi nem azért történt, mintha az eddigi eljárás során gyanú merült volna fel épelméjüségét illert:6ems hanem, mert súlyos bűncselekményeknél a perrendtartás előírja a gyanúsított elmeállapotának kőtelező megvizsgálását. Zomhonj János vizsgálóbíró az ügyészség kérelmére Bálint ellen elrendelte szándékos emberölés büntette miatt a vizsgálati fogságot. Pénteken délelőtt maga elé vezettette a kazánfűtőt és kihirdette előtte a vizsgálaítii fogságot elrendelő végzését, melyben Báliint megnyugodott. A vizsgálóbíró egyúttal intézkedek, hogy Bálint Kálmán elmeállapotát szakértők vizsgálják meg. Ez ízzel tehát körülbelül eldőlt az a kérdés, bogy az ügyészség milyen cimen fogja a bíróság elé álliíani Bálint Kálmánt. Az ügyészség szerint Bálint szándékosan ölte meg Tóth Ilonát és ilyen cimen készit ellene vádiratot. Bálinit Kálmán ügyének főtárgyalására valószínűleg április végén kerül sor. A GRENZEREK Irta TONELLI SÁNDOR. A frontharcos szövetség felkérésére mult szombaton előadást tartottam a háborúról. Azt hiszem, az előadásomban nem volt egy szemernyi nagyképűség. Abból a tételből indultam ki, hogy az igazi frontkatonák számára, akik legfeljebb néhányszor tíz, néhányszor száz méternyi szakaszt láttak a legnagyobb csatákból, a háború csak az utólagos megvilágításban lett világtörténelem. Száimukra a háború csak egyéni élmények sorozata volt s ezek az élmények a pillanatnyi beállítottság szerint váltakoztak a félelmetestől és borzalmastól a humorosig és groteszkig. Egy csomó ilyen apróságot meséltem el, részint abból amit magam láttam és átéltem, részint amit másoktól hallottam. Azt kell feltételeznem, hogy ezekkel az apróságokkal közelebb férkőztem a hallgatóimhoz, mintha stratégiát és taktikát magyaráztam volna s mintha én is beállottam volna azoknak a sorába, akik utólag nagyon bölcsek annak megállapításában, hogy mit nem kellett volna csinálni és mit kellett volna csinálni és mit kellett volna másként csinálni. Legalább is erre kell következtetnem abból, hogy az előadás után egész gyürü vett körül s arra kért, hogy irjam is meg, amit elmondtam. Kik voltak a grenzerek? A történeteim egy része arról a horvát vadászzászlóaljról szólt, amelyikkel én is kimentem a háborúba. Tipikusan grenzer-zászlóalj volt; érzésben, gondolkodásban, katonai mivoltában utóda azoknak a határőrvidéki csapatoknak, amelyek egészen különleges elemét alkották a régi monarchia hadseregének. Tisztjeik, altisztjeik legnagyobb része oda'ent született, odalent nevelkedett és hacsak háború nem volt, nem nagyon került ki Ogulínból, Karlovácról, Petrinjából é3 a többi kis horvát garnizonból. Gyerekkoruktól fogva a német nyelvet használták, mert az volt a hadsereg és a határőrvidéki közigazgatás nyelve, de ez a nyelv a szájukban szlávosan vontatottá és éneklővé vált. Egyenruházott volt nemcsak a külső megjelenésük, hanem a lelkük és gondolkodásuk is. Majdnem mind jó katonák voltak, de a katonai mesterségen kívül egyéb iránt nem nagyon volt érzékük. A mesterségükre büszkék voltak, a császár eltartotta őket s így a vagyonszerzés vágya is rendszerint idejen volt előttük. Műveltséget, a legszűkebb katonai körzeten túlterjedő érdeklődést keresni náluk terI H.B.C. vevők figyelmébe! Schwarz Testvérek rövid, uri és nSi divatáruházában az A. B. C. bevásárlási könyvecskék érvényesek. Ajánljuk du'san felszerelt raktárunkat. Széchenyi tér 14. M mészetesen nem lehetett- Az Irodalma! náluk a szolgálati szabályzat, a politikai felfogást pedig a császárszakáll képviselte. Még a kilencvenes évek végén és a kilencszázas évek elején is meglepő volt, hogy a Karszt vidékén öreg emberek kőré!>en mennyire el van terjedve a császárszakáll. Ez még a régi határőrvidéknek volt a mi időnkbe belefelejtkezett emléke. A határőrtisztek körében általános volt s onnét a későbbi sorezredek és zászlóaljak körébe is átterjedt a szlávos testvér megszólítás. Az utónvét A régi hadseregben száz meg száz adoma keringett erről a különleges határőrvidéki típusról, melyeknek nagy részét nyelvi lefordíthatatlanságuk miatt nem lehet visszaadni. De van közöttük néhány, amely más nyelvre lefordítva is, kiválóan jellemzi ezt az egyoldalú és szük látkörü, de katonai mivoltára féktelenül büszke fajt. A legismertebb az adomák közül az utánzóit körül forog, amelyet a hetvenes években vezettek be a postánál. Az egyik genzertiszt megkérdi a másikat: — Testvér, meg tudnád mondani, ml az az utánvét? • — Hogyne... Tegyük fel, neked kell egy sapka... — De nekem nem kell. — Ez csak feltevés... Tegyük fel tehát, neked kell egy sapka. — Mondom, nem kell, van még odahaza kettő. — Sajnálom testvér, akkor az utánvétet nem tudom megmagyarázni. Második Ferenc József A kis garnizon tiszti étkezőjében az uralkodó születésnapját ünneplik. Az őrnagy kezében tartja a poharat és befejezi a beszédét: — És mindezek után, uraim, emelem poharamat a legfőbb hadúr, második Ferenc József császár őfelsége egészségére. Hoch, hoch, hoch! A segédtiszt odasúg: — őrnagy ur, nem második, első... — Hallgass, nem vagyok én történetludöSi A rangot tisztelni kell Két genzer kapitány találkozik a nagygyakorlaton. Aki idősebbnek látszik, megszólítja a fiatalabbat: — Szervusz. Kamerád. Els "osztályú kapitány vagy te, vagy második osztályú kapitány ön"? Cordlal Medoc A kővetkező kis történetet Pápay kabinetirodai főnők meséli el az emlékirataiban. A béke idején a bécsi Burgban mindig egy egész század vonult fel vártára. Ilyenkor a századparancsnok-kapitánynak az udvari konyháról szervírozták az ebédet. Egyszer a sárgahaj tókás ogulíni gyalogezred egyik századát érte a tisztesség, hogy őrködjék a legfőbb hadúr házatája körül. Hagyomár nyos szo' ás szerint az egy órás őrségváltás után már ho ták is a kapitánynak az ebédet. Természetesen nem ordenáncok, mint a tiszt! menázsban szokás, hanem mindegyik fogást külön fehérkeztvüs inas. Vége van az ebédnek és befejeztével megjelenik egy előkelő, pofaszakállas, zöldfrakkos ur. A melle tel« kitüntetésekkel. Baljában ezüst tálca, rajta cimeres üveg. Feszesen megáll a kapitány előtt és csak ennyit mond: — Cordial Medoc. A kapitány felugrik, összecsapja a bokáját és meghajtja magát: - Nagyon örvendek. Hauptmann Petrovics, Novók kapitány Ebből a fajtából való volt, de már modernizált kiadásban Nóvák kapitány. A név képzeletbeli, de az alak élő valóság. Kicsit szerette az italt, kicsit nyers volt és goromba, de a legjobb katonák közül való volt, akiket ismertem. Pedig nem végzett hadiiskolát és csak a háborús előléptetések során jutott el az őrnagyságig. Nagyszerű tájékozódó ösztöne volt és ugy otthon volt a terepen, mint senki más. A vezérkariakat, akik térképen keresik a patakot, mikor odahallatszik a csobogása, nem sokra becsülte. Az erdőszéleken azonban utászok segítsége nélkül olyan nagyszerű gépfegyverállásokat tudott szerkeszteni, hogy csodájára jártak a szomszéd csapattestektől. Ezt a kiváló katonát a háború második esztendejében idegesség cimén hazaküldték a frontról. Vele történt ugyanis meg a híres eset, amit utólag százan meg százan maguknak vindikáltak. Elől valami lövöldözés kezdődött, ami nem volt egészen szokatlan, mert háború idején lövöldözni szoktak az emberek. A divizíó azonban tudni akarta, hogy mi történik Megszólalt a tábori telefon: - A zászlóalj trónján mért lövöldöznek? Nóvák a világ legtermészetesebb hang járt felelte: — Mert háború van. Utána letette e kagylót. Öt nappal később már Zágrábban pihente egy esztendei front fáradalmait. Egy este több tiszttársával és tiszti asszonyokkal együtt vacsorázott az Arany bárányhoz címzett kis vendéglőben. Ez olyant Itózlminihaionalak nálunk a legolcsóbbak. Tessék meggyőződni. TISZA AKII mállott)