Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-25 / 69. szám

fi DÉLMAGYARORSZÁG Í933 március készíti a legszebb inget, w«iil f g f f |f £ |l é T116 Rí U t. KATZMAYER teljes felelősség mellett és mindenféle Specialista puha. félkemény éf kemény pallérokban. — Feketesas ucca 21. szám. Kispipa-lé\e Zágrábban. Az őrnagyságát ünnepelték. Nóvák elérzékenyült: — Hölgyeim, a kezüket csókolom, tegyenek meg nekem egy kis szívességet — Tessék. — Menjenek haza tizenegy órakor. Tizenegy órára ugyanis én be fogok csípni és olyanokat mondok, hogy nem fogják kitartani. Nos, ennek a Nóvák kapitánynak egyik legkiválóbb esete volt Pilzno éjjeli megrohanása, helyesebben a tiszti megbeszélés, amelyet előtte rendezett. Hátulról kaptuk a parancsot, egy vezérkari tiszt hozta magával, nagyon részletes, de nagyon ködös utasításokkal. Mint más alkalommal nagyon sok esetben, most se tudtuk mi van előttünk. Nóvák kapitány zsebre gyűrte az instrukciókat és a következőkkel vezette és fejezte be a tiszti megbeszélést: — Fiuk, éjjeli támadás Pilzno ellen. A szituáció a következő. Hat tarokk van a kezünkben és mások bemondták helyettünk a pagát ultimót. Vagy megcsináljuk, vagy nem. A többi már nem ide tartozik. A pagát ultimó sikerült. A tavaszi szezonra «^X leszállítottuk CIPOARAINKAT amiről szenzációs kirakataink megtekintése után meggyőződést szerezhet. M GRÁCIA CIPÓÜZLET WZRÜt AZ ÉLET MOZIJÁBÓL' (Névnapi bonyodalmak) Az alábbiakban egy gyermekemlékemet mondom el, azonban bevezetőnek idéznem kell Tömörkényt aki a József-nap jelentőségét igy örökíti meg el nem muló saép szavakkal: — „József, aki némelyek szerint ács volt, mások szerint kőműves, ácsoknak és kőműveseknek hathatós pártfogójuk, egyúttal azonban f

ndviselő szentjéül ismeri a föld népe is. Az szemében József az, ald ügyel a vetésekre, a jószágokra és elintézi azon kívánságokat, amik az időjárásra vonatkoznak. Mivel az többféle. E^yik ember száraz időt kívánna, amikor a ¡másik esőt, mert más a buza. meg más a kopás vetemény, más a szőlő. Itt különböző óhajtások vannak aztán és szükséges, hogy okkal-móddal menjen a dolog. Megy is, mert Szent József odakint igen nagy tiszteletben van. A kalendáriumban nincsen a nevenapja piros betűkkel írva, azonban annak tartatik. Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állana, József napján a földet szerszámmal turkálni nem szabad. Ilyenkor csönd van és ünnep. A tanyák csöndesek, csak délután felé hallatszik errőlarról a gyermekek éneke. Szemit Józsefet így éri minden nevenapján a tisztelet. Szobrot vagy ilyesmit azonban nem állítanak neki. A »zenitek közül az csak Flóriánnak és Jánosnak szokott kijárni, miás körülmények között Ellenben József az ünnepi napot kapja". Ezek után pedig jön az én dolgom. .... Közeledvén József napja, nagyon KI akadtam magamért tenni. Első elemibe járok már, illik, hogy verssel köszöntsem az apámat. — Tudsz te verset? — kérdeztem az anyámat. — Kérj az iskolában. Ki is mentem Rédl Ferenc elé és nyújtom a panaszom. — Két órakor gyere el a lakásomra, majd kapsz. Alig kaptam be az ebédet útnak eredtem. Délvidéki kis utcáinkon most óvakodik végig a tavasz, meriUába* szerb lányok halovány ibolyacsoKToeskákat árulnák virágos tányéron, a falak mentén ^«mboanak a gyerekek, — nem érdekelt semnu, nagy feladat állt előttem, csak mentem. Rédl már készen várt átnyújtotta a cédulát, amire valahonnan kiirta a verset Akrosztikon volt, így kezdődött: 'Jutalmul adja az Ép Oltalmát éltedre mindétJ, Zsarnok but elűzzön .,, Erre a három sorra még emlékszem, a máCsikós divaternyő 12 részes csak 11'80 Hotfmann Dezsőnél Osekonice ueca 4. ts sík kettő elenyészett. Annyi azonban bizonyos, bogy a negyedik sor E-vel kezdődött az ötödik pedig F-feí, különben, mi lett volna az akrosztikonnal? Kerestem én azóta már sokszor azt a titokzatos könyvet, amelyet legutoljára Rédl tanító ur vizitsziobájámak az asztalán láttam. A keskeny kis Íróasztalon, ahol elhelyezkedni nehezen lehetett a nagy darab embernek, szemben a vitrinnel, ócska pokrócok során, amik százféle rongydarabból készültek. Ezekért a rongyokért eljártak bizonyos házaló asszonyok és felvállalták a munkát Akkoriban tele volt velük minden szegényebb háztartás. De mintha épp mostanában kezdenének megint divatba jönni! A könyv nyomára azombam soha nem jutottam, pedig nyilván volt abban más névnapokra való vers is. Boldogan mentem haza, gibioeltem ugyan egy sort a gombozóknak, de mentem, amikor egyszerre csak az apáimmal talákxm magam szemben. — Hált te hol csavarogsz? — kiáltott rám. —- A tanító urnái voltam. — Mi dolgod neked ilyenkor a tanítónál? Nagyon megijedtem, csakugyan a csavargás gyanújába 69em, de akkor villámgyorsan eszembe jutott, bogy hiszen hát tudom én magamat igazolni! — Ezt kaptam! — szedtem elő a cédulát Az apáim gyanutlanul elvette, elolvasta, aztán visszaadta, hamarosan meg se értette, mi az? —i A" te nevednapjára való, magyaráztam meggyőzően. Benne is van, hogy József. Mit nem adina érte az embeT, ha megmaradnának az ilyen emlék árnyalatai ís! Hogy mit láthattam az apám arcán, — föltéve, hogy értek akkor a megfigyeléshez. Mikor az anyámnak elmondtam a találkozást megrémült — Megmonditad, hogy hol voltál? — A cédulát is megimultattam. — Szamár vagy! Elrontottál mindent. Azért a névnap reggelén mégis ugy tett az apám, mintha most hallaná először az üdvözlést amelynek a szövege engem egészen elzsongitdtit Főleg a „zsarnok bú'-ba voltam szerelmes, az olyan kiadósan hangzott. Mondom, nagyon szeretném, ha egyszer találkoznék azzal a könyvvel, amit nyilváin valami elszánt kántor állított össze. Hiányzik az életemből az utolsó két sor. Az igazat megvallva megpróbáltam én már, hogy magam pótolom, de egyik szöveggel se voltam megelégedve, hiába játszak velem az emlékezés homályos ördöge, hogy a zsarnok but az „Egedről" kellett elűzni. De mi az ötödik sor első szava? Az ilyesmiben töprengő emberre mondják: — De sok ráérő időd van! Pedig nincs igazuk, mert a nagyon ráérő embernek, továbbá a pihent eszünek, igen ritkán jut valami az eszébe. Csak a folytonos forrás, forrongás a termelő. A másik névnapi eset két hónappal később kövatkezett eL — Majd gratulálsz a keresztapádnak, Jelentette kí az apám. Iskola után gyere be hozzám a hivatalba, lediktálom. Elébem tette a papirost tollat ragadtam, szörnyen otthonos voltam már a betüvetésber ó sétált a szobában és mondta, az eszemhez irányítva a közölni valókat. Jelezte a pontokat, a vesszőket is, minthogy az infterpunkcióban gyengén van még eleresztve az első elemista. Azonban az öreg régi diákos ember volt ő a pontot punktumnak nevezte, a vesszőt kommának, ezért futotta el arcát a vér, mikor végül megnézte, hogy mit írtam. Valahogy így hangzott az: Édes jó Keresztapáml Nevenapja alkalmából tiszta szívből kívánom koma, hogy a jó Isten sokáig éltesse punktum adjon az Isten erőt koma egészséget koma sok szerencsét és teljesítse a kívánságait punktum ... — Mit Írtál? — kiáltott rám— Azt, amit hallottam. — HM a vesszők hol maradtak? — Azokat nem mondtad! — Ezek micsodák? Mutatja a piros tintával aláhúzott Jrama" szókait — Megbolondultál? MI ez? Koma! — Te hivod ugy mindig a keresztapámat bogy koma! Ma is hallom azt a kacagást ami elfogta az egész hivatalt — Ezt nézzétek! — hrfvta őssae apám a kollégáit Már vége volt a rossz kedvének, 6 mulatott a legjobban. Voltak akik a pártomra álltak, alighanem azt fejtegették, hogy ne latlnozzanak az selő elemistának, — azonban tény, hogy az apám baráljai még esztendők múlva is ugy fogadták a köszöntésemet — Szerbusz komál "Bob. padozotdeszha minden méretben a legolcsóbb BACH fatelepen, Párisi körút 35 (volt Somló-telep). n Príma •zárat f| Nyolcad H581 | Kegyed 36966 6 ^"g6)! 2332412 MI ^Egéa« 83146 24 P«"*6 fr I H Fél 18716 18 p^jl Negyed 31464 6 Pe^jl || Nyolcad 63014 3 PenS6|l Pető Ernő ftfárusltónál m Szeged, Szechenvlter 5. sz.