Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-15 / 61. szám

n D É L M A G 7 ARORSZAG" 1933 március 15. Válóper után — hamisfanuzási per Napfényes meleg idő van Abbáziában Mérsékelt áron kitűnő ellátás PARK Pf NSIÚBAN. Maőijar ház. Központi íehvfis. Hideg-meleg fiz a szobákban. Központi Ifites. * Felvilágosítást nyújt: Neu Ernő bank- és váltóüzlet utazási Irodája. ao (A Délmagyarország munkatársától.') Fekete cslkóbundás njolett nő: Szűcs Jánosné, született Karácsonyi Mária és két vádlottársa került kedden a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa elé- A társai voltak: Nagy Ferenc Kossuth Lajos-sugárut 31. szám alatt lakó gazdálkodó és ennek volt kapása, Turbuk Kolos. Szűcs János, Nemestakács-uccai pék, a férj, mint sértett szerepelt a bonyolult bünügyben, amely a kettőjük között folyó házassági bontóperből származott. A férj és feleség ellenségként nézegették egymást végig. A tárgyalás hangulata izzó volt. A vádirat szerint Karácsonyi Mária és Nagy Ferenc hamis tanúvallomásra bírta reá Sánta Antal soffőrt és Turbuk Kolos kapást, akik azt a hamis vallomást a szegedi törvényszék előtt meg ls tették és ezért Sánta 100, Turbuk 50 pengőt vett át Nagy Ferenctől. A bonyolult bünügy előzménye a következő: Szűcs János pék, akinek Királyhegyesen malma is volt, feleségül vette Karácsonyi Gergely nagygazda Mária nevű ler'nyát. A íi talok m ndössze két és félhónapig voltak együtt, az aszszony ezután elhagyta férjét és megindította ellene a bontópert 8 házassági kötelék súlyos megsértése elmén. Ebben a perben Sánta soffőr és Turbuk kapás Szűcs János ellen tett vallomást. Sánta azt vallotta többek közölt, hogy a fiatalasszonynak Szücséknél ötöd-hatodmagával kellett aludni egy szobában, hogy megvádolta az anyósa azzal, hogy a kasszából pénzt vesz ki, azután, hogy a férj nem akart az anyjától elköltözni és más hasonló dolgokat vallott. Turbuk pedig olyan értelmű vallomást tett, hogy egyik éjjel a Szatymaz-ucca 53. számú ház kerítésén látta kiugrani Szűcs péket. Meggyőződött arról, hogy az illető Szűcs volt, mert az uccán a járókelők is azt mondották neki, hogy Szűcs pék ugrott ki az uccára. Szűcs János igyekezett, hogy ezeket az állítólagos hamis tanukat bíróság elé állithassa Ezért kieszelte azt a trükköt, hogy két ismerősét, Wallenstein Lajos kereskedőt és Schmidt Géza asztalost elhajtatta lakásában és magához csalta Sántát, aki — állítólag — ott bevallotta, hogy hamisan vallott 100 pengőért, de ezt azért tette, mert állásnélkül volt. Turbukot Is sikerült megfogni Schmidt Géza utján, aki később otthagyta a mesterségét és magánnyomozó lett. Turbukot elcsalta egy kocsmába és ott a kapás borozgatás közben bevallotta neki, hogy ötven pengőt igért volt gazdája, Nagy Ferenc azért, hogy vallja Szűcsre a kerítésen való átugrást. A rendőrség előtt Turbuk háromszor is megváltoztatta vallomását Először beismert mindent, azután visszavonta beismerő vallomását, harmadszorra pedig kijelentette, hogy első vallomása volt az igazi. A keddi tárgyaláson Sánta soffőr nem jelent meg. A biróság az ő ügyét elkülönítette és majd annakidején külön fogja letárgyalni. Turbuk Kolos a főtárgyaláson mindent tagadott és kijelentette, hogy őt nem pénzelték le. Tagadott Karácsonyi Mária is, Nagy Ferenc is. Karácsonyi Mária azután, hogy férjét elhagyta, egy év után Nagy Ferenchez költözött és annak háztartását vezette- Nagy Ferenc egyébként a fiatalasszony édesanyjának másodunokatestvére. A biróság ezután tanuként kihallgatta a férjet, azután Schmidt Gézát és Wallenstein Lajost, akik ugy vallottak, hogy Sánta is, Turbuk is mindent beismert előttük. A bíróság nem hozott ítéletet a bonyolult ügyben, hanem a főtárgvalást a bizonyításkiegészítése végett elnapolta. TIZ FILLÉR (A Délmagyarország munkatársától.') A mai viszonyokat jellemzi a következő apró rendőri eset. Kedden délelőtt a Feketesas-uccában egy elegánsan öltözött hölgy retiküljéből kiesett egy 10 filléres. A kis fehér pénzdarab, alighogy leesett az aszfaltra, nyomtalanul eltűnt- Elgurult valamerre és lehet, hogy beleesett a csatornáha, de nem került elő, bármilyen kétségbeesett arccal is kereste a tulajdonosa. A hölgy valósággal kétségbeesetten kutatta az aszfaltot. Nem restelt lehajolni, minden kis papírdarabkát megmozgatni, csakhogy rátaláljon a szürkeségre. — Borzasztó borzasztó!... — mondotta. Rövid néhány perc multán már sokan vették körül az izgatott hölgyet. Valaki megkérdezte: — Elvesztett valamit? — Igen — felelte —, egy 10 fillérest. - Egy tízfillérest?.,. — mondták szinte áhitattal. Azután hozzáfogtak a kereséshez. A hölgy most még Izgatottabb lett, mert most már figyelnie kellett a többieket, hogy nem v'ágja-e valaki zsebre a pénzt. Hamarosan az egész környék a pénzt kereste. Némelyek hozzáláttak az aszfalt felszedéséhez, valaki pedig a házfalak alját kezdte bontogatni. Térdepelve, csúszva haladtak fokról-fokra előre. Felosztották maguk között a terepet. Rajonokban dolgoztak, gyűrűt képeztek a tlzfilléres körül és vadásztak rá... Senkinek eszébe 96 jutott abbahagyni az izgalmas keresést. Végre is az vetett véget a jelenetnek, hogy az egyik nyomozó felegyenesedett és indulni készült A kárvallott hölgy rácsapott: - Kérem, ön megtalálta és zsebrevágta a pénzemet...! - De kérem! Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást! — kiáltotta a fiatalember. De a hölgy nem hagyta magát. A többiek segítségére siettek. - Nem szégyenli magát? — mondották a fiatalembernek. Szó szót követett, rendőr került elő, aki J az egész társaságot leigazoltalta és felirta bot| rányokozásért- De a hölgy a fiatalember, a fiatalember pedig a hölgy ellen külön is feljelentést tesz... Szegény, kis kultura A kultura a társadalom mostohája. Akár van válság, akár nincs válság, a kultúrát sosem érezzük édesgyerekünknek s a legkisebb veszély esetén is róla mondunk le a legkönnyebben. Valahogyan mindig idegenkedünk tőle, nem tartjuk fontosnak, nem hiszünk benne s egyensúlyunk legcsekélyebb megbomlása ls elegendő ahoz, hogy kiutasítsuk körünkből, megtagadjuk s közömbösen nézzük halálos vergődését. Az ember a kulturát nem szereti, csak játszik vele unalomból, szórakozásból, eredményein tréfálkozik, szegény kulturát senki sem veszi komolyan. Máz, álarc, érdekesség, korszerű kosztüm a kultura. mely megrészegíti a művészek nyugtalan fantáziáját, esetleg jogcímet ad tömeggyilkosságok zavartalan végrehajtására, néha tetszetős jelszavak világgádőregésére kompolyitja a demagógot, faragvány a korbács nyelén,, kegyeletes szertartás a bitófa körül. ködkép, láz, lidércnyomás, gyilkos kezek uri gesztusa, jótékonysági egylet étienhalók között aggódó orvos a harctéri hullák hátán, üresség forma; ez a kultura! Szomorúan Jelentéktelen, semmitmondó kerete az ember nyers, kegyetlen, hiábavaló történetének. Senkisem gondol rá s azok talán a legkevésbé, akik szivesen rejtegetik kisded önzéseiket a kulturkodás varázsleple alá. így Hitler és a többiek, beszélnek, szavalnak, hatalmaskodnak s első tettük mindig az, hogy az okvetetlenkedő, szerencsétlen kis kulturát félrelökik ívelő utjukból. Mit nekik évezredek verejtéke, ősszekuporgatott kincseoskéje, láaflelmék és robotolók acweleie. mit nekik vívmány, uj lehetőség jövendő; egyszerűen kardot rántanak s irtják, pusztítják a létezés egyetlen szent és igaz barátját: az emberi gondolatot. A társadalom összerándul a gondolat érintésére, mintha vitriolt cseppentenének rá s csak az alkalmat várja, hogy kilökje magából, mint gyűlölt, zavaró, idegen testei. Ez a művészek sorsa, de nem kedvez a tudománynak sem jobban a nterencse, ha alkalom kínálkozik száműzetésére. Még nem zajlotjak le az egyetem körül támadt viták, egyelőre csak anynyit tudunk, hogy a nagy leépítési lázban megint csak egy kultúrintézmény szúrt szemet, megint csak a kulturát érzik fölöslegesnek s p vele való leszámolástól remélik a helyzet jobbrafordulását. Bizonyára sok tenni való akadna még az országban. mely könnyítene a válság nyomásán, nem, legelőször a fölösleges terhektől kell megszabadítani a sülyedő hajót s mi más is lehetne ez, ha nem ez a gyalázatosan alkalmatlankevdó kultura? A kulturánál előbbrevaló a társadalom leghitványabb funkciója is. Hejehuja, dáridó, panama, állásfoalmozás, protekció, parentálás, díszfelvonulás, bürokratizmus, éh bér, autó, ünnepi ebéd és minden. Csak a kultura nem lel pártfogóra. A gázgyári pénz hovaforditásának problémája régóta őrli az agyakat, minden bizonnyal jó és nemes szándék vezérli az illetékes tényezőket s e hasábokon elismerésünkkel adózunk a sok töprengésért. Ugy van! Útra kell. piacra kell, strandra kell a pénz, a bankok is türelmetlenek, minden rendjén van, csak az szomorít el mibennunket. hogy a töprengőknek minden eszébe jutott ut, sport, piac, titokban talán gázlámpa, cserkészet, kisvasút, park és minden mi szép és jó és praktikus, csak éppen a kulturáról feledkeztek meg. Senkisem gondolt arra, hogy ebben a városban egész sereg művész viaskodik az éhhalállal, akik magyarságot és huszadik századot szeretnének reprezentálni, akik vannak olyan fontos tényezői a közönségnek, mint az úszóba jnokok, akik valaha talán többet jelenthetnek a magyar kultúrának, mint a labdarugók egész légiója s mégsem törődnek velük. Legalább egy valaki emiitette volna meg őket, a szegény háborodott talentumokat akik sorstól és sugallattól elhivatva arra születtek, hogy a kultura vazallusai legyenek, mert a művészet mégis csak kultura egy kicsit. Senkisem pendítette meg egy apró válságunkhoz mént alapítvány lehetőségét, mely néhány embert mentene meg évenként az erkölcsi és anyagi lezülléstől. Mért lehetnek csak a Baumgartenek ilyen nagylelkűek, a város mért nem érzi kötelességének, hogy a különben is agyoncentralizált magyarság vidéki értékei is számottevő tényezői lehessenek a knlturána.k. Erdély mért tudott kibontakozni idegenek között is és Szegednek mért kell lesülyednie testvérek között is? Ki ellenezné, hogy az a néhány ember, aki produkál, támogatásban részesüljön, éppen azért, mert válság van s mert büszkék még ma is csak agyonnyomorgatott művészeinkre lehetünk? Kik jelentik a magyarságot külföldön? Mért csak a kultura a mostohája a társadalomnak ?.. Berezeli A. KArely.