Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-16 / 38. szám

II. Jftfe Bálakra, estélyekrecsah gFb «•¡ff» PoIIák Testvéreknél nélkül igen nagy mennyiségű törkölyt ittak meg. Az egyik halott gyomrában a boncoló orvos egy teljes liter törkölyt talált. Megállapítást nyert, hogy a legtöbb ál­dozat szegény, nincsetlen ember volt, akik rosszul voltak táplálva és így legyengült szer­vezetük elvesztette ellenállóirépességét. A ma­radék törkölyt szerdán reggel felküldték az országos bírósági vegyvizsgáló intézetbe vegy­elemzés végett és lefoglalták Németh Ferenc szeszfőzdéjének berendezését is. Értesülésünk szerint az ügyészség Németh Ferenc ellen semmiféle eljárást folyamatba nem tesz. A szeszfőzőt az eddigiek szerint gon­datlanság nem terheli. A vizsgálatot tovább folytatják. Szerdán délután 3 órakor temették e! a köz­kórház halottas házából a szesztragédia négy áldozatát A gyászszertartást Varga Ferenc káplán végezte. A temetésen igen sokan jelen­tek meg Sándorfalváról. Eljöttek az áldozatok családtagjai, akik sírva állották körül a ko­porsókat. A beszentelés után a koporsókat gyászkocsira tették és a belvárosi temetőbe szállították, ahol a szegényrészben helyezték őket nyugalomra. Ismeretlen nő holttestéi fogták ki a Marosból (.x Délmagrjarország munkatársától.) Az apátfalvai csendőrség tegjnap este a Marosból egy női holttestet húzott ki. A holttesten alig volt ruházat és annyira oszlásnak indnlt, hogy arcvonásai sem voltak kivehetők. A községi or­vos megállapítása szerint a nő 25—30 év kö­rüli és körülbelül 3—4 hét óta lehetett a vízben. A csendőrség megkereste a marosmenti közsé­geket, falvakat, de sehol sem tudnak felvilágo­sítást adni a halott személyére vonatkozólag. Az utóbbi hónapokban egyik községből, vagy faluból sem tünt el senki, akinek személy leírá­sa ráillene a Marosból kifogott nőt holttestre. Valószínűleg a holttest a megszállott területről kerülhetett Apátfalvára. Az orvosi vizsgálat során a holttesten külerőszak nyomait nem fe­deztek fel, valószínűnek látszik, hogy az isme­retlen nő öngyilkosságot követett el. A nyomo­zás folyik. A kisgyermek lugköves szerencsétlenségéért elítélték az anyát (A Délmagyarország munkatársától.) Arorlt év juliusában az egyik zákányi tanyán súlyos szerencsétlenség történt. Lázár István 19 hóna­pos kisfiú egy csészéből marólúgot ivott és sú­lyos sérüléseket szenvedett. Gondatlanságból okozott súlyos t estisért és címén az ügyészség a kisfiú édesanyját és nagyanyját a vádlottak padjára ültette tekintettel arra, hogy egy szo­bában laktak, közös háztartást vezettek, együtt használták a lugkőoldatot és mert nem sikerült megállapítani, hogy a lúgos csészét melyikük tette oly alacsonyra, hogy a kisfia elérhette azt Az ügyet szerdám tárgyalta a törvényszék Víírf-tamácsa. A bíróság a kisfiú édesanyját ítélte el 20 pengő pénzbüntetésre, a naggamj­ját felmentette. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogyha az édesanyja is a lakás­ban tartózkodott a szerencsétlenség idején, ak­laor ő felelős a gvenmekért MHHMHUMtmrc: • I—I !•—ill w— [hfjHffiiwo farosra! | • | Hv* a Bodenl-tó mellett MérnSklSkoIa gépgyártás é» elektrotechnika» repülőgépkésiHés és aotomobflépHéa résiére­Prosn<»tl»s ' M 3 H törvényszék elutasította Szekeres Lajos keresetét a szegedi egységespárti fan ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Beszá­molt a Délmagyarország arról a perről, ame­lyet Szekeres Lajos, a „Szegedi Napló" volt gépmestere és igazgatósági tagja indított 12 ezer pengő erejéig a vállalat igazgatósági tag­jai ellen. Keresetében Szekeres különféle vád­dal illette az igazgatóságot. Keresete szerint hamis mérlegek készültek, hibás vezetés ural­kodott és mindezek következtében 12 ezer pen­gő értékű részvénye elértéktelenedett. A bíróság terjedelmes bizonyítást folytatott le az ügyben és dr. László Adolf táblabíró szer­dán hirdetett ítéletet a pörben. A bíróság el­utasította Szekeres La jost keresetével és köte­lezte 720 pengő perköltség megfizetésére. A tör­vényszék ítéletében kimondotta, hogy a kere­setben foglalt tényállndékok nem felelnek meg a valósásnak, a vállalatnál szabálytalanság nem történt. A biróság ezt Valihora István tanúvallomásából állapította meg. Valihora volt ugyanis az, aki az igazgatóság megbízásá­ból annakidején a vállalat ügyvezetését meg­vizsgálta. Megállapította a bíróság azt is, hogy Szekeres Lajos mindenben benne volt min­flzorjyalmag, polprárit vérrzett leányokat előnyomdába alkalmaz és hsmzonoket munkára felvesz Muskátli Kézimunkaipar Kölcsey ucca 5. — Jelentkezés délelőtt, — (Gyakorlott leányokat szűkség esetén laposhimzéshoz betanít.) sí: denről tudott és ha még lett volna is szabály­talanság. azt ő is elkövette volna, mert Szeke­res a vállalat vezetésében ténylegesen résztvett. Ha tehát lett volna szabálytalanság Szekeres akkor sem követelhetne semmit sem a felpere­seken. A biróság a keresetet mint alaptalant utasította et. Homokkartel után: lopási feljelentés A megvádolt homok szállítókat felmen­tették (A Délmagyarország munkatársától.) Körül­belül két esztendővel ezelőtt — mint ismere­tes — kartelszerü megállapodás jött létre. A megerryezés szerint a homokosok érdekeik vé­delmére elhatározták, hogy homokot csakis az egyesülés adhat el. Az egyesülés később meg­szűnt, mert hárman kiléptek belőle és tovább a saját szakállukra dolgoztak. Nemrégiben az egyesülés egyik tagja. Juhász Géza lopás miatt feljelentést tett két kilépett tag ellen a járásbí­róságon. A feljelentés előadta, hogy a két volt tag: Takács István és özv. Molnár ístvánmé ho­mokaátanyait az egyesülés bérli, ők mégis on­nam szállítanak homokolt. Szerdán Ítélkezett az ügyben a szegedi já­rásbíróságon dr. Gaál István járáshiró. A fel­jelentő vállalkozó nem tudta igazolni a vádat. Dr. Adler Dezső védő felmentést kért A biró­ság mind a két vádloltait bűncselekmény hiá­nyában felmentette az ellenfdc emelt vád alól. Kassák Lajos: Munkanélküliek A háboruntáni irodalom erősen tendenciózus. Az iróli saétcsoportosniltak s különböző jelszavaik lobogói alatt hadakoztak az elérhetetlen békessé­gért Voltak jobboldaliak és baloldaliak, keresz­tényszocialisták és kommunisták, mindegyik cso­port kitermelte a maga ideológiáját s a végső és nidikális megoldás érdekében ádáz harcot foly­tattak egymás ellen. A művészi érték háttérbe szorult s az alkotás esztétikai megítélésénél iis az volt a döntő, hogy az illető iró melyik világnézet szószólója. A baloldali Írónak az volt a köteles­sége, hogy merészen szembeforduljon a mai tár­sadalmi berendezkedéssel 9 hogy egyetlen alkal­mat se mulasszon el, mely nyilvánvalóvá teszi a kapitalizmus alkonyát Ezek az írók természet­szerűleg hivatkoztak arra az egyre erősödő osz­tályra, mely leginkább érezte a tőke nyomását s világnézetük dindalát összekovácsolták a prole­társág előretörésével. Ezek az irók különböző elgondolások alapján hittek egy uj emberi szintézisben, univerzálizmus­han, k ollektivizmusban s igyekezték alv ban a társadalmi rétegben gyökeret verni, mely soha nem élvezhette az individnalizmns előnyeit s igy sem osztály-, sem egyéni tradíciók nem tet­ték elfogulttá a polgári mult vívmányai iránt. Ez a csoport proletár-ideálokat teremtett, harcolt egy szociális embertípusért, ujszabásu házakat konstruált, fölbontotta a színpadot, összeszab­dalta az irodalmi sablonokat; egyszóval tartalmi­lag és Formailag vállalta a forradalmat. Amilyen gyorsan kibomlott azonban az ideoló­gia s amilyen határozottan kiaJakult a program, olyan válságba zuhant maga a művészi kifejezés. A háború utáni néhány esztendő a kísérletezéseik legnagyszerűbb s leghisztérikuisabb kora. Zseni és általentum állt a formabontás szolgálatába. Minden valamire való iró érezte, hogy a mult csz­közei nem elegendők uj szimbólumok és világérzé­sek megszólaltatására. Az irodalmat de egyálta­lán a művészet egész területét, elárasztották a pokoli ós groteszk ötletek. Betű versek és szám­versek jöttek forgalomba s az újításba belemá­morosodott művészek lázasan és hitesen hirdet­tek hadat a logika utolsó pillérei ellem is. A nagy kollektív felbuzdulásnak tehát az lett az eredménye, hogy a szociális táborra aspiráló irók tolvajnyelvet találtak ki, egyéni képekkel és frázisokkal, melyek éppen a nagytömegek előtt bizonyultak gyökérteleneknek. Ennek a harcnak volt zseniális vezére és művé­sze: Kassák Lajos. Becsületes volt és mindent végigpróbált, nagy koncepciók igazgatták leganar­ehikusabb elképzeléseit is, minden, ami megvaló­sult benne, lelkiismereti és becsületbeli kérdést jelentett számára. Kassák sosem volt felelőtlen, még dadaista korában sem, ő kísérletezett pró­bált, keresett s egyáltalán nem véletlen, hogy „nagy tornái" után ő volt az első is, aki megpil­lantotta a kivezető utat Kassák regényei ma már a magyar irodalom legértékesebb alkotásai közé tartozik. Forradalmi kísérletezéseiből friss, erőteljes nyelvet hozott miagával, leegyszerűsödött, kiforrt, kialakult s ma már kész művészi fölszereléssel viv meg ugyanazért az ideológiáért, amit már akkor is, nagy válságai idején vállalt magára. , Kassák szocialista s nj regényé» is világinézete szolgálatába állítja. Mélységek fakadnak föl ben­ne, az emberiség Iegkatasztrófálisabb kora, a munkanélküliség kora s harcosan, bátran, kétség­beesve keres orvoslást a halálraítélt proletár­tömegek számára. Két dolgozó embert emel ki a gyárakból, hogy lélekromboló, mechanikus mun­kájuknál is tragikusabbá festhesse a céltalan ődöngés martíromságát. A munkanélküli elveszti a hitét még a saját előnyéért küzdő világnézetben is, a munkanélküli nem szerethet nem gyűlölhet, nincs semmije, kilökött tagja a társadalomnak, nincs célja és rendeltetése, egyetlen megoldás van csak a számára s ez a: halál Kassák könyvét lehetetlen közömbös magatar­tással végigolvasni. Képei gyujtóak, érvei nueg­gvőzőek s szinte az a sötétség i* természetsze­rűvé válik, mely a munka válságát ilyen kilátás­talanná teszi. Kassák nem proponál semmit a nyomor megváltoztatására, de minden sorából kizeng egy remélt wj társadalmi rend közeledésé­nek indulója. Kétségtelen, hogy a regény alakjai néha nagyon is mintaszerűek, mintaproletárok s a tnlságos cél­tudatosság itt-ott áttöri a tisztult művészet kere­teit. A szimultán effektusok gyakori alkalmazása néha nagyon is kirajzolja az iró szándékát; de van-e jogosultabb tendencia, mint a Kassáké? Nyomorgó milliók megmentéséért folytatott mű­vészi háború nem szentesiti-e az eszközöket? S talán tényleg elérkeztünk ahhoz a korhoz,amikora társadalmi viaskodások elvonják figyelmünket egy pillanatra a hajdani szépség-ideáloktól s ami­kor a kisebb esztétikai defektust meg tudjuk bo­csájtani a nagyobb erkölcsi igazságért Berezeli A. Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents