Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-03 / 2. szám

Városfejlesztés Irta: Sebestyén Endre műépítész. Akd a Fészek Klub kiállításán az iparostanonciskola termeiben felhalmozott hatalmas anyagot alaposan áttanulmányozta, önkénytelenül is arra gondol, hogy városunk történetének ezen értékes dokumentumait miként lehetne a jövő fejlődés szempontjából értékesíteni. Az utóbbi években egyre gyakrabban követelték a királybiztossági várostervek revízióját; e kiállítás egyik legértékesebb tanulsága az, mely igazolja a revizió sürgős szükségét. Hogy azonban ne csak a szakember, hanem a város közönségének legszélesebb réteged is megismerjék az okokat, amelyek miatt ez a kiállítás a mai nyomorúság mellett is aktuális, szükségesnek tartanám a kiállított anyagot megfelelően kiegészítve a levéltár és muzeum anyagából, három csoportban újból bemutatni. Ezen ujabb bemutatásnál súlyt helyeznék arra, hogy az anyag kellőleg feldolgozva, szemléltetően csoportosítva és megfelelő ismertetés kapcsán minél népszerűbb formában jelenjen meg. Szerintem a Szegedi Fészek Klub kiállítása hatalmas lökést adott annak a gondolatnak, hogy a város fejlődését ne a véletlen szeszélye, hanem tervszerű munka irányítsa- ne jusson városunk az elhanyagolt élőfa sorsára, melynek egészséges törzsétől a fattyuhajtások elszívják az életnedveket. Modern városterv alapján egészséges belterjes városfejlesztésre kell törekednünk. Ma életkérdés az, hogy minden fillért okosan és ugy használjunk fel, hogy attól a terhektől elcsigázott polgárság erőt merítsen a további küzdelmeikhez. Elmúlt a kísérletezések ideje, amikor nem tudhattuk, hogy a» uj alkotásokból nem fognak-e ujabb terhek reánk nehezedni. A légszeszgyári tőke mikénti felhasználására nyugodt lelkiismerettel nem adhatunk addig választ, amig legalább nagy vonásaiban át nem tanulmányoztuk azt az alapot, amin városfejlesztő munkánk nyugszik és amig ennek reviziója kapcsán nem mérlegel jük józan tárgyilagossággal a jövő fejlődés lehetőségeit. Ezt a munkát kellene egy ujabb kiállítás első csoportjának szakszerű bemutatásával előkészíteni. Itt kerülne bemutatásra királybiztossági elaborátum, amelyről oly sokat hallottunk. de alaposan igen kevesen ismerünk. Pedig ma több mint ötven év után még mindig ez képezi alapját városfejlesztő politikánknak. Ez az ötven év nagy idő egy város életében! Külföldön sokkal kisebb városok tervét három-négy ízben is revideálták ezen idő alatt. Erre azt az ellenérvet lehetne felhozni, hogy városunk lassú fejlődése azt feleslegessé teszi. Hogy ezen érv nem állja meg a helyét, misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a lassú fejlődés mellett a város körüli telepek ugyanugy megjelentek, mint azokban a külföldi városokban, ahol a szük kereteik azt mint természetes jelenséget eredményezték. Budapest és Szeged egy kaptafára készült Bécs és Köln mintájára. Ez közös szerencsétlensége lett mindkét városnak. A fővárosban, — éppen ugy mint nálunk is —, elmulasztották a revízriót kellő időben végrehajtani. Amikor nálunk gróf Klebelsberg arra törekszik, hogy a pályaudvarok és a városmag kőzött tátongó űrt valahogyan városias jellegűvé töltse, ugyanakkor a fővárost szinte megoldhatatlan probléma elé állítja az a kérdés, miként szabadulhat a nyugati pályaudvar és csatlakozó vasúthálózat szorító gyűrűjéből. Ha a csatornázási kirendeltségre Szeged annakidején olyan hatalmas összeget tudott áldozna, vájjon nem lehetne-e ma, amikor ez egy fillér megterhelést sem jelentene, a városi mérnöki hivatal kebelében arra hivatott személyzettel és az oda beosztott szellemi szükségmunkásokkal előkészíteni — mondjuk húsvétra —, a királybiztossági elaborátum szemléltető bemutatását; ez egyszersmind a kiírandó várostervpályázati program egyik alapkövét képezné, mert semmi esetre sem gondolhatunk ezen elaborátum teljes felforgatására. A csatornázási kirendeltség munkája nem hozta meg azt az eredményt, amit vártak tőle, ha nem csalódom, ez nem a kirendeltség műszaki tudásán, hanem főként azon múlott, hogy egy várostervbe, amely minden vonatkozásában elavult, nem lehet sikeresen épp ugy beleilleszteni egy modern csatornahálózatot, mint ahogyan egy épüleft modernizálásánál is előtt az épület tervét kell elkészíteni és nem a csatornázási részletterveket. Az a munka, amit erre általam javasolt kirendeltség megszervezésére és a városterv bemutatására áldozunk, bőségesen meghozza a maga gyümölcsét. Megismerjük végre az alapot, amelyen még ma is állunk, rájövünk a hibák kutforrásaira és ha semmi egyebet el nem érünk, mint azt, hogy a jövőben nehezebben fog menni a külterjes városfejlesztés munkái«, már ezzel Is értünk el valami eredményt. A kiállítás második csoportját a királybiztosságtól Klebelsberg-ig terjedő időszak töltené ki. Ez beszédes tanúbizonysága lenne annak, hogy milyen sokat veszítettünk a városterv revíziójának elmulasztásával. Hogy véletlenül a városterv a maga idejében annyira tökéletes és Szegedhez viszonyítva még ma is oly nagyszabású, hogy ez alapon a műszaki adminisztráció még ma is lehetséges, az nem bizonyit mást, mint azt a tényt, hogy mérnöki hivatalunk érzi felelősségének súlyát. De kérdem, vájjon meddig tartható fent e veszedelmes állapot, amikor ahelyett, hogy a jövő fejlődés útjait egyengetnénk, véletlenül évszázados akadályt teremtünk. A nyomorúság sok mindenre megtanított bennünket. A tervszerűtlen munka helyett racionális gazdálkodásra kényszerit, a múltban gond nélkül 1. 3 támaszkodtunk az elavult ktrálybíeto*ságl tervekre. Ma már ezen extenzív irányú tervet ia túlszárnyaló extenzivitás előbb-utóbb a város háztartásának csődjéhez vezet. Végül harmadik csoportban gróf Klebelsberg alkotásai kerülnének a maguk teljességében bemutatásra. Soha nem muló hálára kötelezte a Fészek Klub Szeged közönségét azzal a pionir munkával, melyet e kiállítás értékes anyagának bemutatásával és egészséges irányú városkultura utjának egyengetésével közvetve végzett. Ezt a fáradságos és hatalmas, szinte emberfeletti teljesítményt csak egészséges fantáziával rendelkező emberek lelkes fanatizmusával lehetett elvégezni. Gróf Klebelsberg szellemétől megtermékenyített egyesületek munkájától várom annak a szebb jövőnek kialakulását, amelyről ma csak terveket szövögetünk, de legalább felébredünk a biztos Dusztuláshoz vezető dermedt letargiából. Vizsgálat Fábián Sándor halálugrása ügyében Mlérl helyezték el az elmebeteg emberi a Csillagbörtönben (A Délmagyarország munkatársától.) Karácsony másodnapján — mint emlékezetes — Fábián Sándor, a családirtó nagymágocsi gazda a Csillagbörtön harmadik emeletének folyosójáról a börtön udvarára vetette le magát. A Csillagbörtön igazgatósága vizsgálatot indított abban az irányban, hogy nem terhel-e valakit felelősség a halálugrásért. A vizsgálat során a börtönőröket teljesen tisztázták; megállapították, hogy Fábián olyan hirtelen vetette át magát a rácsokon, hogy végzetes tettében megakadályozni nem lehetett. Fábián Sándor halálával azonban mé^ nem zárultak le ennek az ügynek az aktái. Felmerült az a kérdés, hogy Fábián Sándor hogyan kerülhetett a Csillagbörtönbe, amikor azt állapították meg róla a szentesi közkórházban, hogy ön- és közveszélyes elmebeteg és hogy zárt intézeti kezelésre szorul. Ezt az orvosi véleményt Fábián ügyvédje Írásban is megkapta, mégis megtörtént, hogy az elmebetegnek nyilvánított Fábiánt nem helyezték el tébolydában, hanem a Csillagbörtönbe szállították. Az ügyben Szentesen nyilatkozott az alispán és a rendőrség. Az alispán szerint a kérdés kivizsgálása nem a közigazgatási, hanem a bünügyi hatóságokra tartozik. A rendőrségnek nem volt hivatalos tudomása arról, hogy Fábián elmebeteg lett volna és igy szerepe csak arra szorítkozhatott, hogy foganatosítsa a szegedi ügyészség elfogató parancsát, aminek nyomban eleget tett akkor, amikor Fábián Sándor sebeiből felgyógyult Még nem tudták megállapítani a felsőtanyai iioSftfest személyazonosságát (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány nappal ezelőtt, amint azt a Délmagyarország megírta, az alsótanyai rendőrség borzalmas felfedezésről tett jelentést a szegedi kapitányságnak. A feketeszéM földek közelében egy kükoricacsür körül a földművesek emberi hullarészeket találtak. A hullarészek — egy kar, egy láb és egy fej — szanaszéjjel hevertek a csűr körül, nem messzire ruhadarabokat is találtak. A megindított nvomozás során megállapították. hogy a hullarész~k egy idősebb férfi holttestéből valók és valószínűleg kó1^ • 1r 'tyák, vagy rókák marcangolták széjjel. A rendőrség a kukoricacsürben olyan nyomokra Is bukkant, amely igazolni látszott azt a feltevést, hogy a csűrben valaki lakhatott, mert a kukoricaszárak összepréselten feküdtek a földön, valakinek fekhelyül szolgálva Mint az Ilyen leleteknél szokásos, felmerült az első percekben az a gyanú is, hogy nem történt-e bűntény, azonban semmi olyan momentumra nem akadtak, amely azt látszott volna igazolni, hogy a ki'koricacsür lakója nem természetes halállal fejezte volna be életét. A talált hullarészeket behozták Szegedre, a bonctani intézetben megállapították, hogy a csűr lakója érőszakos beavatkozás nélkül halt meg. bűntény nem forog fenn. A hatóságok most a holttest személyazonosságát igyekeznek kikutatni • , ; • ••. • e e u N S <3 O. fi (A O X « h « 1933-ban is fsnntartiuK rendkívül olcsó árainkat: Női kabát dúsan p prémezve r ¿0 P 40"— P70Nehéz doublé férfi télikabát Divat modellkabát Női bundák Fiu télikabátok P 16"— Finom fekete télikabát P 32"— Bőrkabátok P 14P 40" 1T1 Dtan Ignâcz Szegeti. Kelemen n. 5. * 3 tM. SL 5? « Ml ce <t» V) N * 3 N O* >H © 9 i