Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-03 / 2. szám

Izgalmas vallomások Szekulesz József valuta-bttnUgyének fötárgyalásán Ellentmondások a szembesítéseknél — Kedden folytatf&k a tárgyalást Budapest, Január 1 A budapesti törvényszék hétfőn kezdte meg a kofferes valutaügy főtárgyalásál. A vádlottak padjára egyedül Szekulesa József került, mert Nagy Pált nem adták ki a román hatóságok; Rockenstein Lajosékat pedig a sváijd hatóságok ahelyett, hogy kiadták volna, szabadlábra helyezték. Szekulesz József <w elnök kérdésére gabonakereskedőnek mondotta magát Elmondta, hogy autókereskedésre van iparigazolványa, de ez az üzlete jelenleg likvidálás alatt álL 1932 augusztusában Szegedről Budapestre költözött, bogy gabonaüzletet nyisson. A vádiirat ismertetése után Szekulesa kijeimtette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Az állomáson nem volt, Bauer Máriától a bőröndöt nem ő vitte eL A kérdéses éjszakán odahaza tartózkodott este 8 órától reggel 9 óráig. Vacsora volt nála és a vacsorán résztvett két szegedi ismerőse, Singer Henrik és Lindeníeld Lajos. Délután két emberrel tárgyalt egy likvidáció alatt levő fatelep megvásárlásáról — Hát van vagyona magának? — kérdezte az elnök. — Csak volt, de már nincs. —i Mennyi vagyona volt? — Huszonöt—harmincezer pengő. Ezután elmondotta Szekulesz, hogy este hat órakor az egyik kávéházban találkozott Singerral és Lindenfelddel, akiket meghívott vacsorára. — Ezek szegedi emberek. Honnan ismeri őket? — kérdezte az elnök. — Szegedi ismerőseim, jó viszonyban vagyok velük. — Maga adott nekik kölcsönre pénzt? — kérdezte az elnök. — Nem, én nem adtam nekik! — Na, majd elébe tárom a detektivjelentéseket Mind a két ember meglehetősen megbízhatatlan. — Ott volt az anyósa is a vacsorán? — Igen ott volt — Miért jött fel Szegedrőt? — Vendégségbe. — Más célja nem volt a látogatásnak? Nem azért kérte fel anyósát hogy külföldre siboljon valutát a maga részére? — Dehogy kérem! — Hát akkor miért mondta, Kogy anyósa azért jött Budapestre, hogy innen külföldre utazzon gyógyk ezeltetésre ? — Nem mondhattam ezt. Előadta ezután Szekulesz, hogy vacsora közben megérkezett Nagy Pál, akivel üzleti összeköttetésben állott. Nagy Pál valutát vásárolt — tette hozzá. — Maga nem? — Nem. — Ugyan, hiszen minden levelében beismeri, hogy valutasiber volt... — Hát kérem... valutaügyleteket csináltunk... — Honnan szerezte Nagy Pál a pénzit? — Volt vagy 2000 pengője és nekem is volt néhány ezer pengőm. Nagy Pál a szomszédszobában egy kofferba csomagolta a valutát, amely körülbelül 40.000 pengő értékű volt... — Maga azt mondotta — mondta most a tanácselnök —, hogy a zsarolás aljas bün. Hát a valutázás, a hazaárulás micsoda? A valutaüzérkedés nem a legaljasabb bűncselekmény? Van annál nagyobb bün. Kiveszi a szegény emberek szájából a kenyeret...? — Bocsánatot kérek, én nem siboltam — felelte i-emegő hangon Szekulesz, aki azután elmondotta, hogy a valutát abban a kofferben akarták küldeni, melyet az anyósa vitt magával. Kijelentette Szekulesz, hogy belátja, ez meg nem engedett üzlet volt. — Megmondta anyósénak, hogy mi van a kofferben? — Nem és ő nem is tudta. — Ezt mondja maga és azt hiszi, hogy van, aki ezt el is hiSzi? Szekulesz ezután előadta, hogy a kofferelrablásáról Rockensteintól értesült, aki telefonon Zürichből közölte vele a hirt. Hogy őt a rendőrség keresi, azt telefonon közölte vele a felesége. Soha valutaügyletekkel nem foglalkozott. — Sőt 8000 Napoleon-aranyat hoztak az országba és az egész tőzsde bizonyítani tudja, hogy ez az arany erősítette meg a tőzsdét — Szóval maga hazafi volt? — Mindig az voltam! — Nagyszerű! Bravó! A siberek hazafiak! — kiáltotta az elnök. Az elnök ezután Szekulesz leveleit olvasta fed, amelyekben beismerte, hogy siberkedéssel foglalkozik. Horváth elnök most félbeszakította Szekulesz Hhallgatását s általános meglepetésre a közönség felé fordult: — Kérem, a közönség soraiban ül Dusák ügyvéd nr. Kérem, hagyja el a tárgyalótermet Mint tanút hallgatom ki, mert az iratok tanulmányozása alkalmával rájöttem, hogy ezekben a valutaügyekben érdekelve van. Dusák szegedi ügyvéd elhagyja a termet A tanácselnök felolvassa Szekulesznek egy másik levelét, majd megjegyzi: — Tehát maga ki akarta vinni egész vagyonát külföldre, hogy ott éljen és megszabaduljon a felelősségreívonástól. A tanácselnök egymásután olvasta fel azokat a leveleket, amelyeket Szekulesz József bécsi letartóztatásából irt feleségének, a vizsgálóbírónak, az ügyvédjének, hozzátartozóinak, barátainak. Különösen azt a levelet ismerteti részletesen, amelyben Szekulesz azt hangoztatja, hogy külföldre akar költözni. — Ha olyan nyugodt a maga lelkiismerete — mondja az elnök —, akkor miért gravitál külföldre. — Nem tagadom — felelte Szekulesz —, hogy valutaügyletekkel foglalkoztam. Tudtam, hogy ebből az embernek Magyarországon kellemetlensége származhat. Én sohasem hazudok és tudtam, hogy ha hatóság elé kerülök és megkérdezik tőlem, foglalkozom-e valutaügyletekkel, bevallom, hogy igen. Ezt akartam elkerülni, ezért gravitáltam külföldre. Családomról is gondoskodni akartam. Amikor a feleségéhez irt és gyöngéd érzelmeit hangoztató levelet olvasta fel az elnök, a hatalmas szál ember arcához kapott: sírt. — Látja — mondta az elnök —, felolvastam most ezeket a levelet. Ezek mellett még van egész csomó, amelyekből kiderül, hogy ön bizony valutaügyletekkel foglalkozott — Ezt sohasem tagadtam, most sem tagadom —, felelte Szekulesz, akinek kihallgatása ezzel befejeződött Az első tanú Sturma Emil, a hálóikocsi alkalmazottja volt aki elmondta, hogy szeptember 24-én a pályaudvaron felkereste őt egy férfi és érdeklődött aziránt, hogy a bécsi gyorsvonat hálókocsijában ntazik-e egy hölgy. — Megismerné azt az urat? — kérdezte Horváth tanácselnök. — Ez az nr nagyon hasonlít rá, — mutat a tann a vádlottak padján ülő Szekuleszre — ugyanilyen telt, borotvált arca volt. — Most nem merné rámondani teljes határozottsággal? — Jobban átgondolva, ez az nr kicsit erősebbnek tűnik fel. Az arcát nem nagyon néztem meg. — Pedig ez az arc nagyon jellegzetes — jegyezte meg az elnök —. de különben is azóta meghízott. Hiszen nagyon jó dolga van a fogházban, semmit sem dolgozik. — Kérem elnök nr, lefogytam. Én 111 kiló voltam —, szólt közbe halkan Szekulesz. — Sétáljon egy kicsit, — utasította az elnök — mire Szekulesz felállott és hátratett kezében sírástól átázott zsebkendőjét szorongatva, járt fel és alá a tárgyalóteremben. — A járása hasonlít — Jegyezte meg a tann. Ezután feladták Szekuleszre a zöldes-sárgás szinü börberri felöltőt és a szürke puhakalapot. — Ebben, látja már nem olyan kövér, — mondta az elnök — egész csinos ember. — Igen, hasonlít de nem vagyok benne egészen biztos, még mindig tnlerősnek tartom^ Farkas Flórián vasúti kalauz volt a következő tanu. — Amikor szeptember 24-én a pályaudvarról elindult a béosi gyorsvonat és én a III osztályú kocsiban kezdtem felülvizsgálni a jegyeket, a folyosón találkoztam ezzel az illető úrral — mutatott rá Szekuleszre a kalauz. Ezt a tanút is szembesítették Szekulesszel és a szembesítés izgalmas jelenetek között zajlott le. — Ez volt ez az ember, őrá emlékszem, — jelentette ki a kalauz —, ilyen kabát volt rajta. Jól a szemébe néztem, azért emlékszem rá. Az elnök ismét sétáltatta Szekuleszt, mire a tarra wniwxor Bgymua uTfcn uh ui'sxijmievne, nogy n az a férfi, akit a folyosón látott — Kelenföld irtán mentem be a KáMkocáfia — folytatta ezután a kalauz vallomását — és akkor mondta nekem a hálókocsikalauz, hogy detektívek jártak Ott és az egyik nöutastól elvittek egy koffert. Vitéz Horváth Sámuel háWkocsfkafa«« tett tanúvallomást. Vitéz Horváth Sámuel a szembesítéskor hoszszasan nézte Szekuleszt, azután kijelentette: — Tulkövér nekem ez az ember. — Eddig nem volt az? — kérdezte csodálkozva az elnök. — Kérem, én bejelentettem a rendőrségen, hogy ez az ember tulkövér. Egyszer láttam a fényképét A rendőrségen akkor is azt mondottam, hogy nem lehet az. Ezután Bauer Mária tett vallomást. Jogi képviselője zárt tárgyalást kért, amit azonban nem rendeltek el — Mióta ismeri Steinfeldet? — Tiz éve. — Milyen viszonyban voM vele? i— Barátiban. Közelebbi baráti viszonyban? — Igen, közelebbi baráti viszonyban >— suttogta Bauer Mária. A koffer elrablásáról így vallott: — Amikor megindult a vonat, levetkőztem. Kombinében álltam. Erős kopogtatás hallatszott. Kikiáltottam: Rögtön. Még erélyesebb kopogtatás. TJjból kiszóltam, hogy rögtön, de harmadszor már olyan erélyes volt a kopogtatás, hogy maj gamra kaptam a pizsamát ós kinyitottam az ajtót. Két férfi állott előttem. Az egyiket nem láttam jól, a másik magas, szőke, kövér, szemüveges volt. Hozzám fordult. Maga Bauer Mária? Nem is válaszolhattam, már folytatta: Detektívek vagyunk. Leemelték a táskát, eltávoztak Most szembesítették Bauer Máriát Szekulesszel. >— Ez voM az az ember? — kérdezte az elnök. — Igen. I) — Meg mer rá esküdni? — Igen. . — Beszéljen Is, — mondta az elnök. Szekufesihalk, vontatott hangon Ismételte az elnök után: j — Detektívek vagyunk... Tudjuk, hogy Stelnfeld és Rockenstein valutáit viszi Bauer Mária ismételten kijelentette, hogy 8 volt, egész határozottan ff volt, de szemüveget is viselt Szekulesz ezután ezeket mondotta: — Az ügyész nr emlékezni fog rá, hogy milyen körülmények között történt nála az én szembesítésem Bauer Máriával. Amikor engem felvittek a fogházból, az ügyészségi alelnök ur rászólt az őrre, hogy vezessenek le, mert korán jöttem Ez a nő akkor háttal ült felém. — Az igaz, hogy én először nem Szekuleszt állítottam volna elő vele szemben — jegyezte meg az elnök. — Hát miért követett el 3ngyilko«8*go<í? — kérdezte most az elnök Bauer Máriától. — Hát... rettenetesen tönkretették idegeimet ezek a dolgok, annyira meghurcoltak... A családomat is annyira bántotta, hogy nem tudtam mái« élni... Nagyon szégyeltem magam... Steinfeld Andor lépett most a bíróság elé. — Mondja meg nekünk nyugodtan, hogy mióta foglalkozik vahrtasibolással? — kérdezte az elnök. — Soha nem foglalkoztam vele. — De hiszen mindenki ugy ismerte magát, mini a sibolás főmesterét — Nem lehet az kérem, én nem foglalkoztam ilyesmivel. Szekulesz ekkor felpattant őrei méHőI és kipirult arccal kiáltotta Steinfeld felé: — Ne hazudjon itt annyit Maga foglalkozott valutával.. A 450.000 cseh koronát Is velem közösen csinálta. Ne hazudozzon! — Látja, — mondta az elnök, — ez beszéd, beszéljen maga is őszintén. Steinfeld Szekulesz kitörésére hallgatott, Szekulesz ingerülten kiáltott feléje: — Nagy Palival együtt csináltuk. — Miért költött maga annyit erre az Ügyre — kérdezte Goitein védő. — Hogy Bauer Máriával való viszonyom na tudódjék ki. Guttmann Ágnes tett most tanavaMomást A* elnök szembesítette Szekulesszel.