Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-22 / 18. szám

3Olcsó élelmicIlcKelc MEINL-néi Kárász ucca 6 X doboz szardínia - . 64 fillér 1 dobos bácskai lecsó 64 fillér 1 tubus szardellapaszta 64 fillér 1 idbla tejcsokoládé . 64 fillér 1 nagy idbla 208-as étcsoKolddé ... 64 fillér 1 Üveg Meinl-mustár . 64 fillér >/< kg. fó olcsó ledvé . . P 160 «/« kg. fó olcsó ledvé . . P —-80 547 ezer pengő volt a város tulkiadása az elmúlt évben A pófhifelek flgye a pénzügyi bizottság szombati ülésén (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délben dr. Pálfy József polgármesterhelyettes elnöklésével ülést tartott a pénzügyi bizottság, az ülés napirendjén többek között a mult évi póthitelek kérdése szerepelt.. Sculléty Sándor főszámvevő ismertette a póthitelek elszámolását Bejelentette, hogy az elmúlt évben a városnak 546.956 pen^ő volt a költségvetési előirányzaton felüli kiadása, erre most fedezetet kell kijelölni. Ez a tulkiadás leginkább olyan tételekből tevődött össze, amelyexet u j teherként a kormány háritott a városra. A nagyobb tételek a következők: A város decemberben 76 ezer pengő nyugdíjjárulékot fizetett vissza a városi tisztviselőknek a közigazgatási biróság egyik Ítélete alapján. A szegények gyógyszerellátására ezer pengőt fizetett rá a város, a tifusz elleni védekezés 7000 pengőbe került, a tenyészállatok beszerzésére 10 ezer pengővel költöttek többet az előírásnál, mivel a földművelésügyi miniszter több tenyészállat beszerzését rendelte el. 12.000 pengőt kellett fizetnie a városnak a DMKE-épület átírási illetéke címén. A város többször kérte a kormánytól ennek az illetéknek az elengedését, tekintettel arra, hogy az épület egyetemi internátus és igy állami célokat szolgál, a kormány azonban elutasította a város kérését és behajtotta az illetéket. Az inségenyhitő akcióra 146.000 pengő volt a ráfizetés, ' 12.000 pengőbe került az inségenyhitési célból elrendelt kövezési munka. 32.000 pengőjébe került a városnak az, hogy hat-hét esztendővel ezelőtt egymilliárd koronával járult hozzá az állam a Tábor-uccaí bérház építéséhez. Annakidején ezt a pénzt azzal a feltétellel kapta a város, hogy az épület lakbér jövedelméből részesedést ad az államnak. A lakbérrészesedés kifizetéséről azonban megfeledkeztek. Ugy gondolták, hogy ax egymilliárd koronát államsegélyként tekinthetik. Az állam is megfeledkezett a dologról, de most, hogy átvizsgálták a régi számadásokat, rábukkantak erre a régi követelésre. Egv öszszegben kellett kifizetni a 32.000 pengőre felszaporodott l.-'.bérrészesedcst. A városi inatlanok állami adója_32.000 pen gővel növekedett az elmúlt esztendőben, de 60 ezer pengővel növekedett a város ingatlan egyenértéke. A fakitermelés 52 ezer pengővel került többe az előirányzottnál, mivel egyszerre kétévi famennyiséget termeltek ki a város erdeiből, igaz, hogy a bevétel is több, mint százezer pengővel növekedett. A kisvasat evétele 62.000 pengővel maradt alul a költségvetési várakozáson és igy a városnak a . isvasut beruházási kölcsönéntk törlesztéséhez ugyanennyivel többet kellett fizetnie. A tulkiadások fedezetéül a pénzügyi biz* ttságaváros többletbevételét és megtakarításait jelölte ki, mert akármilyen hihetetlenül hangzik. ilvenek akadtak az elmúlt esztendőben. A kiadási tételeken 265.000 pengőt takarított meg a város, az államtól 200.000 pengő segélyt kapott a forgalmi adó jövedelemből, a niértékesités 53.000 pengő többletjövedelmet hozott és különböző bevételi tételeknél 32.000 pengő volt a többletjövedelem. A pénzügyi bizottság tudomásul vette a pótköltségvetést, majd az ülés napirendjére tűzött egyéb tárgyakat intézte el. Kimondotta a bizottság, hogy az alsóvárosi tornacsarnok felépítését néni tartja időszerűnek. Foglalkozott a városházi toronyőrség megszűntetésére elhangzott javaslattal is, de megállapította, hogy ebben az esetben drága harangozögép berendezésére lenne szükség, és el kellene bocsájtani két tűzoltót. A bizottság ezért nem javasolja a toronyőrség megszűntetését. A Zákány-uccai háztulajdonosok csatornát kértek a várostól és felajánlottak 900 pengő hozzájárulást. MivtT a csatorna 2900 pengőbe kerülne, a bizottság azt javasolja, hogv a város csak akkor építse meg a Zákány-uccai csatornát, ha az érdekelt háztulajdonosok az építési költségnek legalább a felél magukra vánaüák. Deszkát, épületfát, tűzifát, szenet IrAlrcvAt legelOnyOiebben 19 huh9zui am.n', hteho* rnimhtra 1« STERNBERG ZOLTÁN ípflletf* MlTr'rtqríVf<crk'TP tér, (Mi»"-»' *• Török uoc» narok. Telelőn »2—5T. rb'szlbtbb «lecoieíáis«* díjtalan bemutitAs 'tlLlP 5 S t6. TISZA LAJOS KORÚT Lehet-e az alkalmazottnak felmondani a fizetés leszállítása után? A szegedi tffrvényszék elvi Jelentőségű llélele (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes ügyben hozott ítéletet a szegedi törvényszék fellebbezési tanácsa. Az egyik drogéria tulajdonosa arra való hivatkozással, hogy az üzlet jövedelmezősége nem birjia el az addigi rezsiköltséget, leszállította a 35 év óta alkalmazásában levő segédjének fizetését. A fizetésleszállitást kővető hónapban azután felmondott a munkaadó, aki ugy a felmondási időre Járó fizetésénél, mint a végkielégítési összeg kiszámításánál a leszállítóit fizetést vette alapul. Az alkalmazott dr. Dettre János ügyvéd utján pert indított és keresetében előadta, hogy a fizetésleszállitás azzal a hallgatólagos feltétellel történt, hogy annak tudomásulvétele ellerébon szolgálata állandóságát biztosítja s ha a munkaadója mégis felmondott, az alkalmazott nem juthat kisebb összeghez, mint amennyit akkor kapott volna, ha a fizetésleszállitást nem vette volna tudomásul. A szegedi törvényszék fellebbezési tanácsa helyt adott a keresetnek és az alkalmazott követelését megítélte, kimondván azt. hogy az alkalmazott abban a feltevésben vette tudomásul a fizetés leszállítását, hege ezáltal alkalmaztatását biztosítja s ha ebi en a feltevésben csalódott, meg kell ítélni részére azt az összeget, amihez a korábbi fizetése mellett történő felmondás esetén hozzájutott volna. A törvényszék ezért a munkaadót a kereseti összeg megfizetésére kötelezte. Cs. és kir. sas a Kunságon Irta Móra Ferenc. I. A háborn előtt tőrtént valahány esztendővel. Thallóczy Lajos már akkor kegyelmes ur volt, osztályfőnök a közös pénzügyminisztériumban s olyan boszniai alkirályszámbá" ment. Nem csók az öreg királynak volt kedves embere, hanem Ferenc Ferdinánd is igyekezett nyájasakat biccenteni feléje. (Benfentesek memoárjai szerint a trónörökös akkor nagyon bele volt szeretve abba az ideába, hogy a monarchiának valahol gyarmatot kellene berendezni s oda deportálni a negyvennyolcasokat, meg a szocialistákat. A trónörökös elment, szegény, de a piuan desiderhimmal néha még most is találkozni.) Egyszer egy fiatal alföldi tanár mutatkozott b« Thallóczvnak. Keskenyvállu, de va/stagnyaku szittya fiu. Halk beszédű, de velős szavú. Elmondta, hogy egyesztendei szabadságot kapott a városától levéltári kutatásokra s igazolásul átnyújtotta az ajánlóleveleit is. Thallóczynak nagy szive volt, de tüskékkel körülrakva, hogy mindenféle oklalan állatok föl ne legelhessék. A látogatás rossz kedvében találta, minden tüskéje kifelé volt fordulva hegygyek — No, — nézett föl mogorván az újságjából, — hallotta-e már, mi történt tegnap este Bécsben? — Nem hallottam, kegyelmes uram! — Szemfülesebbnek kell lenni. Nagyon jeles eset volt. Egy döglött szamarat fogtak ki a Dunából, meg egy döglött filozoptert Mit szól hozzá? — Boldog vagyok, kegyelmos uram, hogy mink mindaketten életben vagyunk, — hajtotta meg fejét tisztelettudóan az alföldi filozófia eminens doktora. Thallóczy harsány kacagással felugrott és felbontatlanul belegyürte a fiatalember zsebébe az ajánlóleveleket. — Ezek nélkül is tisztában vagyok már veled, öcsém. Nem sajnálok tőled egy pohár szilvóriumot. Nem is sajnálta se a tanácsot, se a kalácsot. Éles szeme meglátta benne a nagyra menendő embert s az ilyent mindig szívesen vette a szárnya alá. Mikor az esztendő kitelvén, búcsúzni járt nála a fiatalmber, azt mondta neki: — Te, nem jó lesz az, ha te egyenesen hazamégy innen, mert nagyon béosl szagod éreznék otthon a földieid. Leviszlek magammal két hétre Boszniába, ott majd kiszellőzködsz. S ugy lehet, otthon ezzel csinálod meg a karriéredet. Tán még polgármesternek is megtesznek a városodban, ha kitudódik rólad, hogy te már igazi hegyet Is láttál. A görbe hegyek országa azonban nem akart fogni a tanár uron. Akármit mutogatott neki a pártfogója, mindenre azt mondta, hogy hiszen szép, szép ez is, de micsoda ez a Kunsághoz képest! Egyszer azonban valamelyik planina kőrengei tegében Thallóczy a karjába kapott. — No hát ilyent láttál-e a Kunságban? — mu| tátott föl egy sziklacsompóra, amin egy óriás i sasmadár tollászkodott. — Fogadjunk, hogy ennek nagyobb a szárnya, mint tenálatok a «oélmalom vitorla. Látod, ez még az a sasmadár lehet, amelyik Zeus után mint szárnysegéd cipelte az istennyilákat. A tanár urnák be kellett ismerni, hogy ez csakugyan királyi madár. — Ahogy vesszük, — magyarázta Thallóczy, aki bejáratos volt minden tudományba. Az ornitológusok Aqnila regalis-nak is mondják, meg Aquila imperialis-nak is. Én már ajánlottam Hermán Ottónak, hogy közjogunk értelmében nevezze el császári és királyi sasnak. Budolf trónŐTÖkos úgyis azt tartotta róla, hogy ez külön sas-spécies, amit direkt a monarchia számára teremtett az Úristen — Ühüm, akár a kétfejű sast, — szólta el magát a tanár ur, mint kunsági ember. Thallóczynak káromkodás csattant föl a valóságos belső titkos tanácsosi száján. Itt az Ősvadonban lehetett, mert itt csak az Isten haPotta. az pedig úgyis tudta. — Hiszen még csak az kellene, hogy a kétfejű sas legyen ekkora! Most olyan kicsike, hogy egy pecsétre ráfér, még se bír vele az Isten se! A tanár ur hasonlatát a sas is meghallotta. Sértődötten lebbent föl a szikláról és beleúszott az aranyfodros felhőkbe. A két magyar megilletődve bámult utána, aztán megszólalt a tanár nr. — Látja, kegyelmes uram, egyszer lőhetne nekünk ilyen csudát. — Kinek nekünk? — A mi gimnáziumunk muzeumának, ahová a népek is bejárnak vasárnap. Megválasztanánk érte kegyelmes uramat díszpolgárnak. — Nem lehet, — csúfolódott Thallóczy, — hiszen nincs nektek akkora szekrénytek, amibe az