Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-15 / 12. szám

i. IS MOST VEGYEN CIPÓT! « napig 151,-os GRÁCIA CIPOÜZLET Kárász ucca 3. Telefon 32—76. Néne meq szenzációs áras kirakatainkat! Bánfinak az a kijelentése, hogy 6 a katonaság soraiból tudna hiveket toborozni, nem meriti ki a vád tárgyává tett bűncselekményt. Ellen­ben miután tudomást szereztek Füssy tervei­ről és azt kötelességszerűen a hatóságnak nem jelentették be, elkövették azt a cselekménvt, amiért a biróság őket bűnösöknek mondotta ki. Füssynél súlyosbító, körülménynek vette a bí­róság. hogy hasonló cselekményekért már bün­tetve volt." Az ítélet felolvasását Füssv csendesen sírdo­gálva hallgatta végig, Hegedűs és Bánfi öröm­tói kipirult arccal hallgatták, hogy szabadláb­ra kerülnek. Dr. Liszkav Lóránd ügyész az ítélet ellen fellebbezést jelentett be, mert a bíróság nem mondta ki bűnösnek Füssyt a gyilkosságra való szövetkezés bűntettében, a másik vádlot­takkal szemben fellebbezett a vádtól eltérő mi­nősítés miatt. Füssy fellebbezett a bűnösség megállapítása miatt és a büntetés enyhítése végett Hegedűs István és Bánfi Ferenc az Ítéletben megnyugodtak, Dinnyés fellebbez, mert ártat­lannak érzi magát. A fellebbezések bejelentése után Füssy sza­badlábra helyezését kérte. A biróság továbbra is fenntartotta Füssy fogvntartását IDEM kelmefestő és YegutlsztitO llzem megnutu BATTHYÁNYI :l!CCA 2. SZAPI ALATT. (Stefánia sétánnyal szemben.) ttah&fenés tetszés szerinti mintákban. Papim, rnha, áffytoll atb. rngyt tisztítása, tohérnemfl­moeás, gallértisztitág gyorsan, pontosan ét olcsón 22­Tessék megpróbálni! AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Csőszfogadás Nagytarjánban) Ünnep délutánján komoly magyarok szállin­góznak a feJsŐvárosi vendéglő felé. Annak a nagyterme körhelyiség, de most szívességből át­engedték a nagytarjámi kertgazdaságnak, amely évi közgyűlését tartja « ennek során elintézi leg­fontosabb kérdését, * csőszfogadást. A terem fő­disze Rákóczi és Petőfi olajnyomatu képe, — a felsővárosi magyarok ennél jobban nem jelenthe­tik a függetlenségüket. Elnöki szíves engedéllyel jelen meghallgatha­tom a közgyűlést, letelepedek egy kis asztalhoz és engedve az általános szokásnak, síiért paran­csodok magam elé Nem sokáig maradok egye­dül, komoly idősebb gazda áll meg előttem, kezet nyujit, mintha régi ismerősök volnánk, aztán leül mellém. Két jóvágású gyerek szakadatlanul tömi a vas­kályhát, a meleg reszketős hullámokban szeli át a szobát, a jelenlevők nagyobbik része mégis téli­kabátban 03, kalappal a fején. — Bácsi, mondom a szomszédomnak, rámeleg­szik a kabát. Csak legyint, hogy hagyjam, ne vegyem észre. (Most tovább kell ugranom jó félórával, akkor ad magyarázatot, nekem mégis itt kell elmondanom): — Könnyesen vagyok öltözve, ingujjban ma­radnék, hát azért Háromra volt meghirdetve a gyűlés, telnek a negyedórák, aztán szállingózva még mindig ér­keznek a gazdák. Ki hinné, hogy ők se pontosak? Már negyedmagammal ülök az asztalkámnál, egyetlen régi ismerős van köztük, de a többi épp olyan barátságos kézfogással húzódott ide, mintha naponként találkoznánk. Ezen hely a Bristol Szálloda Budapest részére van fenntartva. Figyeltük az itt megjelenő további hirdetéseket! « A beszélgetés a kertgazdaság körül folyik, ame­lyik a sziliért sugáruttól a gyevi temetőig terjed, körülbelül 52 holdnyi területen. Apró parcellák­ban többnyire gyümölcsösök, szép, reménytkeltő alakulás és komoly gazdálkodás. — Van itten már egy ezredesnék is parcellája, meg több hivatalnoknak! — világosítanak fel, büszkén az asztaltársaim. — Ez időveJ oda lyukad, magyaráza az öreg szomszéd, immár vörösre főve a télikabátban, hogy olyan lesz, mint a Gedó oldala. „Atvillate­lepül" az egész. (Az érdekes szóképzést feljegy­zem Zolnai professzor ur számára.) Csak az a baj, hogy rontja a tisztviselő kis-telep. — Nem rontja 1 — vágja oda kurtán egy másik asztaltársunk, szintén kalapban és télikabátban, ellenben közvetlenül a kályha mellett. Látom, hogy saigoni ember, bizonyos tekintet­ben fölényes is, mindenre legyint, vagy elkapva a fejéit hümmög lekicsinylő módon. A vita akörül forog, hogy „örökbe mennek-e" azok a földek, vagy csak huszonötévesék, végre az egyik fél hatá­rozott tudomásról tesz vallomást. — Az én fiamnak is van! Tavaly gyütt ki, hogy meg lehet váltani. — Nem sokat érnek a villák, hallok további vé­leményt. Itt is ház. ott is. maradnak kimaradt kis darabka földek, amikkel nem lehet mit csinálni. Az ember a végén ugy adja oda. ahogy mondják. — Hol van az a tisztviselőtelep? — szállok be a témába én is. — Az a Hauseres, világosit fel tömören régi barátom, István. Már négy felé jár az idő, még mindig nem kezdték meg a közgyűlést ellenben egy öreg bácsi ivet hord körül, hogy tessék aláírni, — nyilván­valóan a jelenlevőket akarják tudni a jegyzőkönyv számára. — Mit írjak? — kérdi az egyik gazda. — A nevét — Hát nem tudja maga az éti nevemet? Megértem a tartózkodását, mert sose lehet tud­ni, mi kerekedik a névaláírásokból. A végén még adó is. Végre szól a csengő, megnvitiák a közgvü­lést, felolvassák a tavalvi Jegyzőkönyvet, abból kiderül, hoffv akkor hat férfiú jelentkezett csősz­nek. Az igényük breitéja meglehetős, mert 280 és 1100 oengő évi bér között váltakoztak, mig végül egv 380-as ajánlkozóban állapodtak meg. A zár­számadás tételei közt szerepel a meszelővásárlás 1 oengő 80 fillérrel, a pisjitoly-javitás 2 pengő volt, töltényt számos Ízben kellett venni, a kályha rend­behozatala a csővel együtt nvolc és fél pengő. A csőszház folvik, javítani kellene azt is, — ui ki­adás a láthatáron. A folvóügyeken hamar átesnek, bftr kurtasS­gukban is szigorúak a hozzászólások, — itt ma mindenkit a osőszfogadás izgat, ez a gyűlés fény­pontja. — Van-e nagy tülekedés? — kérdem. — Egy uj ember jelentkezett csak, világosit fel öreg barátom. Láttam, de jobb, ha otthon marad. A két férfit valóban behívják. Az uj vállalko­zó alacsony, vörhenyeges, a régi gyönyörű, szin­te tulfinomult, típus. Kopasz a feje bobja, az alak­ja karcsú, arisztokratikus, a bajusza kicsi, szeme két fekete izzó golyó, — az ember elképzeli, hogy kiadjusztálva milyen szép régi huszárezredest mutatna. Mondjuk, filmen. Az elnök megmagyarázza, hogy mi a csősz kö­telessége Szent Józseftől Szent Józsefig, aztán ki­küldik az uj jelentkezőt, Zomboryt kezdik faggatni. •— Mennyiért vállalja a tisztséget? — A régi bérért 380 pengőért. öreg gazda szólal meg: — Pista, olcsóbbnak kell lentii, nehezek a hely­zetek. Egy kicsit alacsonyabban gondoskodj. A végekről felharsan a szó. — Mennél olcsóbban fog, annál tőbet lop Pistát kiküldik, jöjjön be az uj férfiú. — Mi az igénye? — 320 pengő. — Van felesége? — Van. — Családja? — Egy. Egyébként Tápén volt már csősz, most napszá­mos. — Lépjen ki. Most magára maradt a gazdaság, megindul a vita. Egv horgas orrú szikár ember rövid, de szen­vedélyes beszédet mond. — Inkább egy tudott, mint egy tudatlan. A kü­lömbözetért nem megyünk tönkre. öreg szomszédom teszi be a garast — Nékem se ingem, se gallérom egyik is, de inkább kilépek, mint az ujjal gyüjjek össze. Ha nem gondolkoznak, hívjunk másik gyűlést Nem a tisztessége ellen van kifogásom, de félek, hogy nem marad meg. — Miből gondolja? — Látom a szemibül, hát abból. A régi csőszt dicséri a kővetkező szónok. — fin nyáron sokszor félnégykor ott találtam Razziát tartott a vejével, meg a fiával. — Azért mégis volt lopás! — ovakodik eM esrv türelmetlen hang. — A Csillag-téren sok a gyerek, me^t^P ázz&k a gyümölcsöst. Némelyik ember Beán kerítette be a Csillag-teret, — ha ő nem tudta, más 9e tndja meg­őrizni. Bizonyos filozófia van ebben a megjegyzésben: — A bekerítettért nem fizetek a csősznek. So­se tudhatom, hogy én lopok-e, vagy ő? Az egész délután nagy kritikus voM az, ak' annyit mond: — Igaz, hogy ellopták három fámat azért a Pista megfogta. Jó ember az! Most újból behívják és közlik vele, hogy sokat kért. — Elengedek 15 pengőt feleli. — Meggondoltad rendesen? Pista, olcsóbba» gondoskodj! — repül feléje a sző. — 365 pengőt kérek, egy pengő }«t belől« fv napra. — Hol egy kalendárium? —- kérd! vaJaki. HMha szökőévünk van! Pista megint kivonul, arra hamar megállapod­nak benne, hogy a S65 pengőt meg lehet neki ad­ni Sokkal jobban járnak, mint ha sok gyerekest fo-. gadnának fel, mert ember legyen, aki bs tudja, köt­ni azoknak a száját. Utoljára vonul be Pista és örömmel veszt tudo­másul. hogy álláséban megerősíttetett Kezek re­pülnek feléje, jókívánságok. — Fogd meg a nyulakat is! — Engem ts, ha kilenc után megfogsz! — ajánlja egv kedves öreg gazda. — A jányóknál... toldja be valaki tréfásan. Amire felcsillan az öreg szeme. — Az kék nekem, semmi más! Az elnök nyuitja Pistának a tíz pengő foj^alót. mire kedves indítvány hangzik el: — Adjuk most össze ezt a tiz pengőt, ne kelljen tőle levonni, legyen újévi ajándék. Pista szép karcsú ötvenhat éves alakja éli fi­nom pózban. Határozottan meg van illetődve, hi­szen álláshoz jutott ezekben a szigorú időkben! — Remélem, mondja, a tisztelt gazdaságnak nincs velem baja. Nagyon szépen köszönöm a bizalmat Kimegyek, keresem az uj jelentkezőt már sehol semmi nyoma Bob.

Next

/
Thumbnails
Contents