Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-15 / 12. szám

15- 12 SZARAZ ANOD és zseblámpa elem SAVMENTES TARTÓSSÁGBAN UTOLÉRHETETLEN fl 20 filléres igazolvány és a 30 filléres recept A beteg, az orvos és a gyógyszerész a legújabb OTI-feherről (A Délmagyarország munkatársától.) Az OTI szegedi intézeténél is életbelépett a 20 filléres munkaadói igazolvány, a 20 filléres igényjogo­sultsági igazolás és a gyógyszerek árával kap­csolatos 30, illetve 20 filléres különdíj fizeté­sének rendszere. Ismeretes, hogy az OTI-ren­delet milyen izgalmat és elkeseredést okozott a pénztári tagok és az orvosok körében. A rendelet egyrészt megterhelte a tagokat, más­részt csökkentette a pénztári orvosok illetmé­nyeit. Az uj rendelet életbelépése óta az in­tézetnél a betegforgalom jelentékenyen megcsap­pant Megtörtént az is, hogy egy napon mindössze 4—5 uj beteg jelentkezett, mig azelőtt átlag 25 uj beteg esett egy napra. A rendelet ugyanis költségessé teszi a betegnek a jelentkezést, mert egy egészen enyhe lefolyású betegség­nél is meg kell fizetni a 20 filléres munkaadói igazolványt és a 30 filléres recept diját. A pénztári tagok között nagy az elkeseredés. Eddig sem volt valami rózsás a pénztári tagok helyzete, most azonban a nehéz gazdasági vi­szonyok között, egy ilyen uj megterhelés új­ból megnehezíti a betegellátást. A Délmagyarország munkatársa felkereste dr. Baár Jenőt, az OTI szegedi kerületének igazgatóját és nyi­latkozatot kért tőle. Dr. Baár Jenő azonban ki jelentette, hogy ebben az ügyben nem te­het nyilatkozatot mert erre felhatalmazása nincs. Más oldalról nyert információnk szerint az uj rendelet nem okozott nehézséget az adminisztrációban, mert a tagok jelentke­zése megcsappant. A munkaadói igazolvány beszerzését a nagyobb vállalatok ugy igyekez­nek megkönnyiteni alkalmazottaiknak, mun­kásaiknak. hogy nagyobb tétel blankettát vá­sárolnak és ezeket esetenként a betegek rendel­kezésére bocsájtják. Beszélgettünk egy pénztári orvossal, aki a következőket mondotta az uj rendelet­ről: — Az orvosok a havi 130—140 pengős fize­téssel igen rosszul vannak dotálva. Ezért a fi­zetésért szinte emberfeletti munkát kell végez­niük. 1928-ban körülbelül 1500 pénztári tag esett kerületenként. A taglétszám csökkenése folytán ezévben 1100 tag esik ugyan egy-egy kerületre, de ezeknek családtagjaikkal való el­látása óriási feladatot ró az orvosra. — Ami a rendelet további, a betegeket ille­tő részét illeti, azt rendkívül sérelmesnek tar­tom. Az a helyzet, hogy mig azelőtt a beteg rossz néven vette, hogy az orvos nem irt szá­mára orvosságot, most egyenesen kéri, hogy borogatással és hasonlókkal gyógyítsuk őt. En­nek az a magyarázata, hogy a betegnek 30 fil­lért kell térítenie receptenként az OTI-nek. Ha tehát az orvos 40 filléres orvosságot ir, akkor ezért a betegnek 30 fillért kell fizetnie. Leg­többször pedig nincs miből. Ilyen esetben nem egyszer az történtik, hogy az orvos ad pénzt a betegnek. Az intézet mindenképen jól jár, mert egyrészt csökkenti a betegforgalmat az ujabb megterheléssel, másrészt pedig a 30 fillérekkel csinos summára tesz szert. Beszélgettünk a gyógyszerésszel is. aki elmondotta, hogy az intézeti orvosok ál­tal irt receptek átlag 90 fillér értékű orvosságot jelentenek. Az uj rendelet tehát az OTI gyógy­szerszámláját egvharmdával csökkentette. Igen sokszor megtörténik — mondotta a gyógysze­rész —, hogy a beteg elhozza a reeptet, de a 30 fillért nem tudja megfizetni. Ilyen esetben a gyógyszerész alig tehet mást, minthogv 30 fillér nélkül is kiadja a gyógyszert jóllehet azon a recepten alig keresi meg a 30 fillért. Az OTI tehát nemsak a betegekre, az orvosokra, de a gvógyszerészekre is terhet rótt Beszéltünk egy pénztári taggal, aki ezeket mondotta: — Eddig sem igen vettük igénybe a pénz­tárt, legföljebb akkor, ha múlhatatlan szükség volt rá. Elseje óta azonban költséges passzió betegnek lenni, mert az külön pénzbe kerül. Most jobban örülünk a borogatásnak, mint az aszpirinnak, mert a borogatás legalább nem kerül pénzünkbe... VASÁRNAPI KONFERANSZ Hercegek, Hercegnők, hát megjött a tél is, hó is, — de talán még szabad reménykedni: hátha meg­jön a tavasz is?... Egy kis virágzás, egy kis nap­fény és remény — és talán a hó is leolvad a tetők­ről és a szivekről. Egyelőre szagom tél van nemes színházunk vidékén, befűtötték az összes kazáno­kat; a paranos: teljes gőzzel előre! A legközelebbi páncélos cirkáló a héten: írja hadnagy ur, Meller Rózsi képeskönyve. A cirkáló nagy sikerrel járja a tengereket, Szegeden tizszer egymásután tűzték műsorra. Hosszú tárgyalások előzték meg a páncélos vizrebocsájtását, mert meg kellett oldana a díszletek és a kosztümök gibral­tári problémáját. A helyzet végül is az, hogy meg­szerezték a Belvárosi Színház hadikikötőjének rajzait és Szegeden is felépitik a stilizált meséket mesélő képeskönyvet. Egy síkban oldják meg a meséket és már nagy iramban rendezgetik az el­ső próbautakat. A cár őfelségét — Harsányi Re­zső szerepét — Deréky János fogja játszani, Tn­ray Ida szerepét Pallay Manci és Delly Ferenc hadnagy urát Lázár Tihamér. A szárnysegéd: Csellé Lajos, az irnok: Várady Pál és Huszár Pufi szörnyű sonkakincseivel Bellák Miklóst tisztelték meg. A képeskönyvet Vándor Andor rendezi ösz­sze, a haditervek szerint tizszer egymásután ... És írja hadnagy után — a prózai fronton — Nikoláj hadnagy ur következik, ó, „Boldogság völgye" Dobay Gyula ecsetjével... És utána még egy szegedi szerző: Görög igazgató elfogadta Ma­dár Imréné színmüvét, a „Soror Benigná"-t... Hétfőn rabló urak jelennek meg a színen Louis Verneuil asszonyáért. A szépségében legizzóbb Kizárólag CSUK AZ UDV9RBMN OrotzIAn ti. O. *z. alatt eladásra kerfllnek a városi zálog- &*vArécf>n visszamaradt tárgyak, n. m. bntor, szS­házi ulTCICOCII nyeg,függöny, varrógép, ágy- és asztal­teri tSk, toll, fehérnemüek, férfi- és nSifelöiMSk, télikabátok, szövetek zon íróra, csellé, rézmozsár, festmények, stb. Megtekinthető: d. e. 8—12-ig, d. a. S—7-ig. 14« fekete Lázár Mária ma este érkezik Szegedre — tizenhat év után. Tizenhat év előtt már volt egy kivételes premierje Szegeden január 16-án: akkor nyitotta ki szemeit kisfia és Lázár Mária azóta nem járt Szegeden... Törzs Jenő rabló ur csak hétfőn érkezik, mert szombaton este még Szomo­ry Dezső II. Józsefét — az isteni Josephust — költötte újra a Magyar Színház színpadán Tnrnay Ernő főrendező ur nagyszerű orkeszterében. Két­napos szegedi sejour után Josephus folytatja tra­gikusan hamleti életét a pesti rivalda fényében ... Ujabb vendégszereplésekről is be kell számol­nom. A Szegedi Fészek Klub nagyszabású ünnepi előadást rendez a színházban: Csortos Gyulát in­vitálta meg Szegedre, hogy eljátsza magasságos művészetének megindítóan nagyszerű szerepét: a hetvenéves Clausen professzor márciusi illatú, ok­tóberi palettáju szerelmét Gerhardt Hanptmann esti opuszában, a „Naplemente előtt" költészeté­ben. Csortos Gyula legelső szabad estéjén megje­lenik Szegeden Gerhart Hauptmann maszkjában. Rövidesen Kiss Ferenc is megérkezik, ezúttal fiatal férii minőségében és — operetti produkciók­ban. A Mézeskaláes-ot —sziv küldi Sílvnek szíve­sen — és a Muzsikus Ferkó-t fogja eljátszani. És a legközelebbi hölgwendég: a fiatalok tán­cos triójának harmadik tagja, Hubay Elzi (a trió: Rökk Marika, Tabódy Klári és Hubay Elzi.) A tervek szerint a Békefi—Lajtai Latriola-operettel, a „Fekete Iány"-nval fog debütálni... Egy-két operettvásárlás is szerepel műsoron: az „Aranypáva", Békefi—Doleoskó költeménye, ami még a Városi Színházban páváskodott, a „Felség csókja", Szántó Mihály és Erdélyi Mi­hály érzékeny szonettje. És végül a kitűnő spa­nyol „Garamba", — zenenélküli operett zenével", ami ötszázszor zenélt Madridban és Barceloná­ban és ami most startolt a Kamara Színházban. E bizarr kis muzsikában, ha igazak a tervek, a szín­igazgató szerepét — Görög Sándor fogja lejteni... Székelyhidy Adrienne művésznőre még méltóz­tatnak emlékezni, tavaly Szegeden működött, most Kassán szerepel, ahol Vágó Artúr ur lett — • főrendező. Megszőkült művésznőnk a napokban egy napra Pesten virágzott és a legfelejthetetle­nebb Kiss Manyinkról hozott nagy híreket A fel­vidéki Havas-jelentések szerint Tommy-Manyi kisasszonyunk signor Uferini Fredy bűvészete nélkül Munkácson vendégszerepelt, mert minden varázslat ellenére sem tudja elfelejteni a szinpad mámorát. A hírekre nagy versenyfutás kezdődött meg Manyinkért, de még nincs döntés, hogy merre felé indul: Kassára-e, vagy — Szegedre... Hangversenyéletünk lelkes dirigenséhez, Kan doktorhoz levél érkezett Genfből: Anna Marié Gug­liolmetti irta, aki elfogadta a meghívást és február 13-án Szegeden fog énekelni. Telmányi Emil is je­lentkezett, aki a Sibelius koncert mellett el fogja játszani Fichtner Sándor vadonatúj hegedüszoná­táját. Kivételes premier: Telmányi mutatja be Sze­gednek Fichtner Sándor legújabb opuszát... Hétfőn vadonatúj tag érkezik nemes társula­turkhoz: Márkus Lajos bonviván-mester, aki vég­legesen Szegedre szerződött. Közben azonban több ifjú művésszel és művésznővel szerződésfelbon­tási mazuri csata kezdődött meg... El kell mondani még Könyves-Tóth Erzsi édes esetét a kritikával. Éjfél felé édes beszélgetés kezdődött a kandalló árnyékában. Pesti vendégek' Is voltak a társaságban és a sok színházi szó után újságok és kritikák körül pergett az éjszaka. Régi emlékezések elevenedtek meg és a vitában Leila hercegnő is elbeszélt egy történetét. Miskolcon tör­tént ahol egy ismeretlen, induló fiatal művésznő háromszavas szerepet játszott a Jedermann elő­adásán Az előadás nagyszerű volt, mégis másnap a háromszavas ifjú színésznőről jelentek meg nagy áradozó szavak az újságokban. — Hogy milyen színésznő volt, nem tudom, — folytatta Könyves Tóth Erzsi —, de a bőre gyö­nyörü-fehér volt. Még sokáig folyt a sző, majd csöndesen meg­szólalt az egyik pesti ur. — És mi lett a művésznővel? — Eltűnt. Senki sem tudja. — Az ifjú színésznők férjhez szoktak meimT, — szólt egy másik ur —, biztosan ő is férjhez ment... — Biztosan, — válaszolt szerényen pesti ven­dégünk —. a művésznő az — én feleségem... Csütörtökön Pirandello IV. Henrike vendégszere­pelt a művészet és a költészet fényében. A premier esemény volt és élmény volt, a nézőtéren meg­jelent egv kitűnő ur is, aki az évek múlásával ki­csit megtestesült az élet és az irodalom lelkes sze­retetében. Megtestesült lelkesedéssel nézte a szu­gesztiv előadást, mégis a második felvonás után — tiz óra előtt két perccel — hirtelen felállt he­lyéről és sürgősen kabátiát kérte a ruhatárban. — Nem tetszik az előadás? — kérdezték tői; meglepetten. — De Igen, a darab remek, az előadás kitűnő! — válaszolta megtestesült hősünk. — Akkor hát miért siet el? — Mert X-ékhez vagvok hivatalos a negyedik emeletre és az Y-palotában — csak Hz óráig jár a lift... Kczimnnkafoiialak nálunk a legolcsóbbak. Tessék meersryőződni. TISZA iÍRIIIIi|Z(»fz°8pnüri5rMnettl

Next

/
Thumbnails
Contents