Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Elegáns v, Ml |M#A CIPÓT, i ZSURKO-nái WlrW I olwíbb.» vA9Aroit»aí, ÍO0olcsóüban vA9Aroih mert a nagybani gyártás lehetővé teszi a prima minőségnek olcsó áron való árusítását. Mtit cipő . . . P 8-5O-iŐl Ö n Férff cipő? fekete éa barna P ÍVSO-töl Gyermekcipők nagy válaszlékban. A. B. C. beaxenéal Qely. Kosaulh La fos »ugérut 6. Telefon: IT-7Z. részt állandó jelenlétével és a miniszterrel érintkező személyek szemmeltartásával elérte azt, hogy Vass József régi barátai a minisztertől eltávolodtak. Az igy szerzett hatáskört Dréhr Imre a hozzá kő »el álló és kedvét kereső személyek támogatására, valamint az ő rendelkezéseinek vakon nem engedelmeskedő tisztviselők üldözésére, megbélyegző áthelyezésére használta fel. feljogosítottnak érezte magát arra, hogy még a miniszter intézkedéseit is módosítsa. Hatalmi túltengése utóbb már annyira Jutott, hogy az OTI hatáskörébe tartozó utasításainak teljesítésére paplrszelateken, vagy telefonon szólította fel az OTI hivatalos vezetőit. így fejlődött ki az a kivételes és szokatlan hatásköre, atpely a miniszteri teendők megkönnyítésének ürügyével olyan hatalmat egyesitett magában, hogy az államtitkár szerepe gyakran nem csupán egyenrangúvá vált a miniszter szerepével, hanem azt felül is multa. A vádirat ezután ismerteti a Batthvány-féte bicskei kastélv megvásárlásának történetét. — A vásárlás körül történteiket, — mondja a vádirat —, Krausz Simon mondotta el, más tanuk vallomása szerint Batthyány Gyuláné nem 425.000 pengőt, hanem csupán 377.000 pengőt kapott kézhez. Krausz Simon nyeresége nem 34.000, hanem 75 ezer pengő volt. Krausz Simon vallomása szerint Dréhr Imre éveken át állandóan kapott nagyobb FOG orvosi rendelés Feketasas ucca 31. sz. MUfogak aranyból éa tefiér fémből. Fogtöméa. Fogőuseds. Mérsékelt dllszahás. Perzsa-, B Legjobb Csikó- és £ Legszebb Pézsma- „Legolcsóbb Rosmannál D A Kárász ucca. összegeket tőle s ezekről az összegekről elismervényt nem adott, mert a pénzt Krausz Simon viszszatéritési kötelezettség nélkül adta politikai és közjótékonysági célokra. Megállapítható, hogy a vétel körül a minisztérium részéről kizáróan Dréhr Imre tárgyalt s az összes ügyiratokat az ő utasítására szerkesztették. így történt, hogy még az eladó által is legmagasabban 425.000 pengőre értékelt ingatlant minden műszaki becslés nélkül az értékét jóval meghaladóan 500.000 pengőért vásárolta meg az állam részére és ily módon 75.000 pengő vagyoni kárt okozott a kincstárnak. Ezután a hűvösvölgyi üdülőtelep megvásárlásának történetére tér át a vádirat. A Krausz Simon bankház nyeresége 70.000 pengő volt. A szerződés létrejöttének napján Krausz Simon megvSsSroIta az ödMőtelep felszereléséi és belső berendezését összesen 56.000 pengőért, a következő napon 100.000 pengőért felajánlotta a népjóléti minisztériumnak s az ajánlatot Dréhr Imre anélkül, hogy szakértőkkel megnézette volna, el is fogadta. A 100.000 pengőt a bankháznak ki is utalták, holott a tanuk vallomása szerint az ingóságok legfeljebb 2000 pengőt értek. Még az albertfalvai parcellázás ügyével foglalkozik a vádirat. Bámutat a vádirat arra, hogy a rendkívül nagy tételt jelent« vásárlás milyen példátlan gyorsasággal bonyolódott le Dréhr Imre közben jöttével. Ebben az ügyben hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolja az ügyészség Dréhr Imrét, megállapítja, hogy Vass József miniszter az érdekeltek közül senkivel sem tárgyalt, mindent Dréhr Imre intézett, ellentmondást nem tfirő modorban. Sőt felelősségre vonta azokat, akik ebben az ügyben a miniszternek akartak referálni. — OTI-ügyekben én vagyok a minisater. A társadalombiztosítás én vagyok! — mondotta ijvénkor. Ezután a kisebb ügyekre tér át a 110 oldalas vádirat A főtárgyalásra, amelynek időpontját a törvényszék rövidesen mefiállapitj a.._102 tannt idéznek be. "/n, *HILlP S l u _ ResZLETRE »LECOLCíiftSRN' DljTfllRN BEMUTRTA5 TISZA LAJOS KORÚT «A. Befejezték a fehértói halgazdaság földmunkálafait Ősszel megtartják az első városi halászatot (A Délmagyarország munkatársitól.) A fehértói halgazdaság földmunkálatait az esztendő utolsó napjára befejezték. H. Pap István, a Szegedi Armentesitő Társulat igazgató-főmérnöke, aki a várostól kapott megbízás alapján elkészítette a halgazdaság terveit és verette az épitéf* munkálatokat, szombaton délelőtt bejelentette a városházán Scultéty Sándor főszámvevőnek, hogy a halgazdaságban foglalkoztatott négyszáz földmunkást átvezényelték az algyői csatorna eliszaposodott szakaszaihoz, hogy ott megkezdjék a csatornafenék tisztítási munkálatait. Befejezték a halgazdaság töltéseinek erősítési munkálatait is. A töltések belső oldalát rőzsefonással vonták be, hogy megvédelmezzék a hullámverés rombolásától. Beje'entette az igazgató-főmérnök azt is, hogy a medencéket a fagyos idők elmultával benépesítik az előre megvásárolt pontyivadékokkal és igy kora ősszel megtarthatják a város legújabb üzemében az első halászatot. noIIIIVRT íAlogcédulftt, régiségeket, mütir«111111 I M I y gyakat veszek és eladok Vállalok olcsón óra e» ékííerjavltótt DEUTSCH IMRE Szeged, Gróf Apponyi Albert (Iskola)-uoca 8. st. Vadakról Irta Hóra Ferenc. I Jelein értekezésemet nem azoknak a vadaknak óhajtom szentelni, akik „amik", hanem azoknak, amelyek „akik". Nem a müveit emberiség vad dolgai foglalkoztatnak, hanem azoknak a boldog néptörzseknek a müvelkedései, amelyeknek nincs történelmük, ennélfogva vadaknak neveztetnek a müveit emberiség által. A vadakhoz a magam részéről ugy jutottam, nogy napjainkban többet olvastam az újságokban a müveit emberiségről, miínt kellett volna s ezzel nagyon eltaláltam rontani a szám izét. Ugy segítettem magamon, mint a macska, amelyik ha nagyon telepákosztoskodja magát, akkor füvet rág utána a kertben. Az én gyógyító füveim, ha megcsömörlók a mostani világi dolgoktól, mindig az exotikus útleírások. Mentül vadabb nációkról szólnak, annál bizonyosabban kikúrálják az embert. Vagy azzal, hogy ők még bolondabbak, mint mink vagyunk és ez jól esik vigaszíalásnak Vagy azzal, hogy sokkal bölcsebbek minálunk, amiben boldogító reményt lehet találni. Mert ebből az következik, hogy ha még egy kicsit igyekszünk és egészen visszavadulunk az ős-állapotba, akkor nekünk is lesz annyi magunkhoz való eszünk, mint a pápuáknak, meg a bakiriknak és masukulumWknak. Sok hasznos tanulságot merítettem a vadak körül való studiiumaimból s amit tanultam, azt közokulásul kihiresztelem. Egyrészt azért, mert nem vagyok kapzsi természetű ember s örömmel segítek boldogulni másnak is. Másrészt az újonnan szerzett hasznos ismeretek jobbadán olyanok, hogy gyakorlati értékesítésükre én már előreláthatólag nem fogok vállalkozni. • Itt vannak például a kalabiták, — azaz nem itt vannak, hanem valahol Borneoban, ahol Mjöfoerg kollégám — a sarawaki .muzeum igazgatója — egész életre szóló barátságot kötött velük. Meg is^ érdemlik, mert nagyon rendes emberek s ha egyetlenegy felebarátjuknak a fejét levágták, azon tul a légynek se vétenek többet. Az az egyetlenegy fej azonban kötelező, addig a legény nem megy férfiszámba, még ennek a társadalmi kötelességnek eleget nem tett. Addig nem tetováltathattat kék krokodilust a hasára, nem fűzhet rézkarikát az orrába, nincs se aktiv, se passzív választójoga s nem állnak'vele szóba az asszonyok. Persze ez a legnagyobb baj. Mert rangok és méltóságok nélkül ott is csak elvan az ember, de asszonnyal is ugy áll a dolog ott is, mint nálunk. Nehéz vele kibírni, de nála nélkül meg lehetetlen kibírni. Egyszóval: a legény ott is elkezd legyeskedni a lány körül, aki azonban szigorúan rendre utasítja: — Eredj, te málé, hiszen még azt se bizonyítottad be, hogy férfi vagy. A legény érzi, hogy a szemrehányás jogosult, fogta a parittyáját, meg a pánvváját, kiveszi magát az őserdőbe és haza se tér szombat estig, ami-, kor is a hölgy lába elé fektet egy óriási szarvasbikát. — Idenézz, csillagom, mit hoztam neked! A lánynak azonban eszeágában sincs odanézni. ugy tesz, mintha se hallana, se látna s azt kérdi, ugyan lesz-e holnap eső s fölvéheti-e ő a paradicsommadár tollából való szoknyát, vagy csak a hétköznapi fügefalevelet vegye föl? A legény megszégyenli magát, most még hoszszabb kirándulást tesz s mikor Visszatér a lányosházhoz, egy orangutánt tesz a küszöbre, kétszerakkoréit, mint ő maga. Ezzel elbánni már igazán férfimunka volt, mert az orangután nemcsak erővel van felruházva, hanem ésszel 1«. Köztudomás szerint csak azért teteti magát majomnak, hogy ne kelljen neki adót fizetni. Mindezt a lány is tudja, de azért elplttyesrti a hermilgyökérrel pirosra festett száját, meglöki lábafejével az adócsaló szörnyeteg fejét és fölmutat az ereszet alá. Ahol is szép kivarrott, sallangos zacskóban feketére füstölt és talitarkára kifestett emberkoponyát ringat a szegfüszegszagu esti szellő. — Odanézz, gyerek! Az én apám még nem volt ekkora, mint te vagy, mikor ezt szerezte! A fiatalember erre megdühösödik, szügyébe vágja a fejét, kimegy a mezőre, ott az első batátaföídön meglát egy guggoló öregasszonyt, aki nagyon belefelejtkezett a gyomlálásba, azt szó nélkül vakszemen üti a dorongjával, lenyisszantja a fejét a görbe késsel s most már azt guritja az imádott nő lába elé az esti csillagok fényében. — Ez már igen, — veti magát az imádott sö a hős fiu karjába, — most már csak ásó-kapa tílaszt el tőled, édes szivem. Gyere, jelentsük be az öregeknek az eljegyzést. Azzal a legény boldogan felemeli a fejet, ném a lány után a verandára, ahol a táti egy Üosit bosszúsan tekint föl a munkájáról, mert épren a nyilait mártogatja az upaszrfa mérgébe éí nem szereti, ha ilyenkor zavarják. Mikor a;onban meglátja a kérőt, amint kezében lóbálja i nagykorusági bizonyítványt, megenyhül az öreg ur arca és elnéző mosollyal mondja: