Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Elegáns v, Ml |M#A CIPÓT, i ZSURKO-nái WlrW I olwíbb.» vA9Aroit»aí, ÍO0­olcsóüban vA9Aroih mert a nagybani gyártás lehetővé teszi a prima minőségnek olcsó áron való árusítását. Mtit cipő . . . P 8-5O-iŐl Ö n Férff cipő? fekete éa barna P ÍVSO-töl Gyermekcipők nagy válaszlékban. A. B. C. beaxenéal Qely. Kosaulh La fos »ugérut 6. Telefon: IT-7Z. részt állandó jelenlétével és a miniszterrel érint­kező személyek szemmeltartásával elérte azt, hogy Vass József régi barátai a minisztertől eltávolod­tak. Az igy szerzett hatáskört Dréhr Imre a hozzá kő »el álló és kedvét kereső személyek támogatá­sára, valamint az ő rendelkezéseinek vakon nem engedelmeskedő tisztviselők üldözésére, megbé­lyegző áthelyezésére használta fel. feljogosított­nak érezte magát arra, hogy még a miniszter intézkedéseit is módosítsa. Hatalmi túltengése utóbb már annyira Jutott, hogy az OTI hatáskörébe tartozó utasításainak teljesí­tésére paplrszelateken, vagy telefonon szólította fel az OTI hivatalos vezetőit. így fejlődött ki az a kivételes és szokatlan hatásköre, atpely a mi­niszteri teendők megkönnyítésének ürügyével olyan hatalmat egyesitett magában, hogy az ál­lamtitkár szerepe gyakran nem csupán egyenran­gúvá vált a miniszter szerepével, hanem azt felül is multa. A vádirat ezután ismerteti a Batthvány-féte bicskei kastélv megvásárlásának történetét. — A vásárlás körül történteiket, — mondja a vádirat —, Krausz Simon mondotta el, más tanuk vallomása szerint Batthyány Gyuláné nem 425.000 pengőt, hanem csupán 377.000 pengőt kapott kéz­hez. Krausz Simon nyeresége nem 34.000, hanem 75 ezer pengő volt. Krausz Simon vallomása szerint Dréhr Imre éveken át állandóan kapott nagyobb FOG orvosi rendelés Feketasas ucca 31. sz. MUfogak aranyból éa tefiér fémből. Fogtöméa. Fogőuseds. Mérsékelt dllszahás. Perzsa-, B Legjobb Csikó- és £ Legszebb Pézsma- „Legolcsóbb Rosmannál D A Kárász ucca. összegeket tőle s ezekről az összegekről elismer­vényt nem adott, mert a pénzt Krausz Simon visz­szatéritési kötelezettség nélkül adta politikai és közjótékonysági célokra. Megállapítható, hogy a vétel körül a minisztérium részéről kizáróan Dréhr Imre tárgyalt s az összes ügyiratokat az ő utasítására szerkesztették. így történt, hogy még az eladó által is legmagasabban 425.000 pengőre értékelt ingatlant minden műszaki becslés nélkül az értékét jóval meghaladóan 500.000 pengőért vá­sárolta meg az állam részére és ily módon 75.000 pengő vagyoni kárt okozott a kincstárnak. Ezután a hűvösvölgyi üdülőtelep megvásárlásának történetére tér át a vádirat. A Krausz Simon bankház nyeresége 70.000 pengő volt. A szerződés létrejöttének napján Krausz Si­mon megvSsSroIta az ödMőtelep felszereléséi és belső berendezését összesen 56.000 pengőért, a kö­vetkező napon 100.000 pengőért felajánlotta a nép­jóléti minisztériumnak s az ajánlatot Dréhr Imre anélkül, hogy szakértőkkel megnézette volna, el is fogadta. A 100.000 pengőt a bankháznak ki is utal­ták, holott a tanuk vallomása szerint az ingóságok legfeljebb 2000 pengőt értek. Még az albertfalvai parcellázás ügyével foglalkozik a vádirat. Bámutat a vádirat arra, hogy a rendkívül nagy tételt jelent« vásár­lás milyen példátlan gyorsasággal bonyolódott le Dréhr Imre közben jöttével. Ebben az ügyben hiva­talos hatalommal való visszaéléssel vádolja az ügyészség Dréhr Imrét, megállapítja, hogy Vass József miniszter az érdekeltek közül senkivel sem tárgyalt, mindent Dréhr Imre intézett, ellentmon­dást nem tfirő modorban. Sőt felelősségre vonta azokat, akik ebben az ügyben a miniszternek akar­tak referálni. — OTI-ügyekben én vagyok a minisater. A tár­sadalombiztosítás én vagyok! — mondotta ijvén­kor. Ezután a kisebb ügyekre tér át a 110 oldalas vádirat A főtárgyalásra, amelynek időpontját a törvényszék rövidesen mefiállapitj a.._102 tannt idéz­nek be. "/n, *HILlP S l u _ ResZLETRE »LECOLCíiftSRN' DljTfllRN BEMUTRTA5 TISZA LAJOS KORÚT «A. Befejezték a fehértói halgazdaság földmunkálafait Ősszel megtartják az első városi halászatot (A Délmagyarország munkatársitól.) A fehér­tói halgazdaság földmunkálatait az esztendő utolsó napjára befejezték. H. Pap István, a Szegedi Armentesitő Társulat igazgató-főmér­nöke, aki a várostól kapott megbízás alapján elkészítette a halgazdaság terveit és verette az épitéf* munkálatokat, szombaton délelőtt beje­lentette a városházán Scultéty Sándor főszám­vevőnek, hogy a halgazdaságban foglalkoztatott négyszáz földmunkást átvezényelték az algyői csatorna eliszaposodott szakaszaihoz, hogy ott megkezdjék a csatornafenék tisztítási munká­latait. Befejezték a halgazdaság töltéseinek erősí­tési munkálatait is. A töltések belső oldalát rőzsefonással vonták be, hogy megvédelmezzék a hullámverés rombolásától. Beje'entette az igazgató-főmérnök azt is, hogy a medencéket a fagyos idők elmultával benépe­sítik az előre megvásárolt pontyivadékokkal és igy kora ősszel megtarthatják a város leg­újabb üzemében az első halászatot. noIIIIVRT íAlogcédulftt, régiségeket, mütir­«111111 I M I y gyakat veszek és eladok Vállalok olcsón óra e» ékííerjavltótt DEUTSCH IMRE Szeged, Gróf Apponyi Albert (Iskola)-uoca 8. st. Vadakról Irta Hóra Ferenc. I Jelein értekezésemet nem azoknak a vadaknak óhajtom szentelni, akik „amik", hanem azoknak, amelyek „akik". Nem a müveit emberiség vad dolgai foglalkoztatnak, hanem azoknak a boldog néptörzseknek a müvelkedései, amelyeknek nincs történelmük, ennélfogva vadaknak neveztetnek a müveit emberiség által. A vadakhoz a magam részéről ugy jutottam, nogy napjainkban többet olvastam az újságok­ban a müveit emberiségről, miínt kellett volna s ezzel nagyon eltaláltam rontani a szám izét. Ugy segítettem magamon, mint a macska, amelyik ha nagyon telepákosztoskodja magát, akkor füvet rág utána a kertben. Az én gyógyító füveim, ha megcsömörlók a mostani világi dolgoktól, mindig az exotikus útleírások. Mentül vadabb nációkról szólnak, annál bizonyosabban kikúrálják az em­bert. Vagy azzal, hogy ők még bolondabbak, mint mink vagyunk és ez jól esik vigaszíalásnak Vagy azzal, hogy sokkal bölcsebbek minálunk, amiben boldogító reményt lehet találni. Mert ebből az következik, hogy ha még egy kicsit igyekszünk és egészen visszavadulunk az ős-állapotba, akkor ne­künk is lesz annyi magunkhoz való eszünk, mint a pápuáknak, meg a bakiriknak és masukulum­Wknak. Sok hasznos tanulságot merítettem a vadak körül való studiiumaimból s amit tanultam, azt közokulásul kihiresztelem. Egyrészt azért, mert nem vagyok kapzsi természetű ember s örömmel segítek boldogulni másnak is. Másrészt az újon­nan szerzett hasznos ismeretek jobbadán olya­nok, hogy gyakorlati értékesítésükre én már elő­reláthatólag nem fogok vállalkozni. • Itt vannak például a kalabiták, — azaz nem itt vannak, hanem valahol Borneoban, ahol Mjöfoerg kollégám — a sarawaki .muzeum igazgatója — egész életre szóló barátságot kötött velük. Meg is^ érdemlik, mert nagyon rendes emberek s ha egyetlenegy felebarátjuknak a fejét levágták, azon tul a légynek se vétenek többet. Az az egyetlen­egy fej azonban kötelező, addig a legény nem megy férfiszámba, még ennek a társadalmi kö­telességnek eleget nem tett. Addig nem tetováltat­hattat kék krokodilust a hasára, nem fűzhet réz­karikát az orrába, nincs se aktiv, se passzív vá­lasztójoga s nem állnak'vele szóba az asszonyok. Persze ez a legnagyobb baj. Mert rangok és mél­tóságok nélkül ott is csak elvan az ember, de asszonnyal is ugy áll a dolog ott is, mint nálunk. Nehéz vele kibírni, de nála nélkül meg lehetetlen kibírni. Egyszóval: a legény ott is elkezd legyeskedni a lány körül, aki azonban szigorúan rendre uta­sítja: — Eredj, te málé, hiszen még azt se bizonyí­tottad be, hogy férfi vagy. A legény érzi, hogy a szemrehányás jogosult, fogta a parittyáját, meg a pánvváját, kiveszi ma­gát az őserdőbe és haza se tér szombat estig, ami-, kor is a hölgy lába elé fektet egy óriási szarvas­bikát. — Idenézz, csillagom, mit hoztam neked! A lánynak azonban eszeágában sincs odanéz­ni. ugy tesz, mintha se hallana, se látna s azt kér­di, ugyan lesz-e holnap eső s fölvéheti-e ő a para­dicsommadár tollából való szoknyát, vagy csak a hétköznapi fügefalevelet vegye föl? A legény megszégyenli magát, most még hosz­szabb kirándulást tesz s mikor Visszatér a lányos­házhoz, egy orangutánt tesz a küszöbre, kétszer­akkoréit, mint ő maga. Ezzel elbánni már igazán férfimunka volt, mert az orangután nemcsak erő­vel van felruházva, hanem ésszel 1«. Köztudomás szerint csak azért teteti magát majomnak, hogy ne kelljen neki adót fizetni. Mindezt a lány is tudja, de azért elplttyesrti a hermilgyökérrel pirosra festett száját, meglöki lábafejével az adócsaló szörnyeteg fejét és fölmu­tat az ereszet alá. Ahol is szép kivarrott, sallan­gos zacskóban feketére füstölt és talitarkára ki­festett emberkoponyát ringat a szegfüszegszagu esti szellő. — Odanézz, gyerek! Az én apám még nem volt ekkora, mint te vagy, mikor ezt szerezte! A fiatalember erre megdühösödik, szügyébe vágja a fejét, kimegy a mezőre, ott az első batáta­föídön meglát egy guggoló öregasszonyt, aki na­gyon belefelejtkezett a gyomlálásba, azt szó nél­kül vakszemen üti a dorongjával, lenyisszantja a fejét a görbe késsel s most már azt guritja az imá­dott nő lába elé az esti csillagok fényében. — Ez már igen, — veti magát az imádott sö a hős fiu karjába, — most már csak ásó-kapa tí­laszt el tőled, édes szivem. Gyere, jelentsük be az öregeknek az eljegyzést. Azzal a legény boldogan felemeli a fejet, ném a lány után a verandára, ahol a táti egy Üosit bosszúsan tekint föl a munkájáról, mert épren a nyilait mártogatja az upaszrfa mérgébe éí nem szereti, ha ilyenkor zavarják. Mikor a;onban meglátja a kérőt, amint kezében lóbálja i nagy­korusági bizonyítványt, megenyhül az öreg ur ar­ca és elnéző mosollyal mondja:

Next

/
Thumbnails
Contents