Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

f. i Ujabb bronzkori temetőt tárt fel a szegedi muzeum Deszken (A Délmagyarország munkatársától.) Mióta a deszki határ megszűnt uradalmi terület lenni és hozzáférhető lett a muzeumi kutatások számára, azóta a tiszántúli falu csak ugy ontja a régészeti kincseket. Mig a körnvékbeli uradalmak soha nem jelentik be a napfényre került leleteket, amelyek nyomán a kutatás megindulhat, a kisemberek sürün tesznek jelentést a muzeumnak és maguktól ajánl'ák fel földeiket megásatásra. Doszk határából az utolsó három év alatt kilenc bejelentés érkezett a szegedi muzeumhoz és öt helyen végezte!? nagyeredményű ásatást. Egy kőkorszakbeli őrtelepen kivül egy rézkorszakbeli és 3 korai bronzkori temetőt ástak fel néhány kilométerre egymástól. Ezeknek a leleteknek a bizonysága szerint az ősidőkben, évezredekkel ezelőtt a deszki határ nagyon lakott aránylag silril népességű terület volt, amely valószínűleg nagy szerepet vitt a Tisza—Maros szögében. A szegedi muzeum pár héttel e előtt fe;'ezte be az ötödik deszki őstemető jeltárását, még pedig ezúttal a falu belső területén Kovács Antal és Martinov Milos egymással határos kertjében. A két gazda önként ajánlotta fel telkét a muzeumnak, amely majdnem négyheti munkával 149 sirt ásott fel a két telken. A Deszk-belterületi temető szintén a korai bronzkorból származik, amely a vasat még egyáltalán nem, a bronzot is csak ritkaságképen ismerte és együtt használta a kő- és csontszerszámokkal. Kora tehát körülbelül 4000 évre tehető. A sírokban a csontvázak az oldalukon feküdtek, felhúzott karokkal és lábakkal, úgynevezett zsugorított helyzetben. A sírokból több mint 250 edény került ki, tálak, csuprok és kis ivóedények, valamennyi cserépből, amelyek a. szőregi és pitvarosi bronzkori edényekre emlékeztetnek, azonban néhány uj tipust is mutatnak. A bronz ismeretét néhány bronzeszköz — tőrök, pitykék és fejdíszek — bizonyítják. Igen nagy számban találtak a halottak derekán valami mész-szerü masszából, továbbá csontból, állatfogakból és melegtengeri kagylókból, csigákból készült gyöngyöket. Ez érdekes bizonysága annak, hogy a kereskedelem már évezredekkel ezelőtt is összekötötte egymással a távoli területeket. g\ SZERENCSE JEGYÉBEN Standard rádióval KEZDJE MEG az uj évet! SOMOGYI POLGÁRMESTER: SOMOGYI FŐKAPITÁNYRÓL Huszonöt esztendő Szeged szolgálatában (A Délmagyarország munkatársától.) Csendesen, észrevétlenül érkezett el dr. Somogyi Szilveszter polgármester közigazgatási, városi szolgálatának negyedszázados jubileumához. Huszonöt évvel ezelőtt, 1907 decemberében nevezte ki dr. Kelemen Béla akkori főispán a városi rendőrség főkapitányává a fiatal dr. Somogyi Szilveszter királyi alügyészt, aki addig a szegedi törvényszéken teljesített szolgálatot. Az a huszonöt év, amelyet a volt alügyész a város szolgálatában töltött el, Szeged történetének egyik legsúlyosabb negyedszázada, hiszen beleesik a négyesztendős világháború, a forradalom, a proletárdiktatúra, a francia megszállás, az ellenforradalom, de beleesik az egyre jobban mélyülő világválság. Nehezebb időket alig töltött még polgármester ennek a városnak az élén. Az 1879-es árvízkatasztrófa idején az egész világ részvéte élesztgette az iszapsirba fulladt várost: — No ezt jól megcsináltad, hiszen ez a mi szegény mámink feje! S a mécsvilágnál csakugyan kiderül, hogy az ifjú fejvadász a jövendőbeli anyósát vette igénybe nagykorúsítás céljaira. Az anyóskérdésnek ennél gyökeresebb megoldását gondolni se lehet * A következő dologjogi kuriózum a Kaukázusból való. Ugyan inkább dologtalanságjogi. Az egyik kaukázusi törzset la maróinak hívják. Borzasztó régi nép ez, most már csupa nemes urak maradtak belőlük s azok olyan kevesen vannak, hogy elférnek néhány hegyszurdokban. De még igy is többen vannak, semhogy mindnyájukra eshetne egy-egy birkanyáj s ezért megesik, hogy a szabadságszerető és munkanemszerető lamaroi nemzetnek vannak olyan fiai is, akik még a betevő falattól is függetlenek. Mit tesz ilyenkor a büszke hegyi nemes ur, akinek büszkeségével még a koldulás se fér össze, nemhogy a munka összeférne? A nemes ur a legősibb emberi foglalkozáshoz folyamodik: lop. No hiszen ez közelebb is megtörténik a Kaukázusnál, de nem olyan törvényes formák közt. A lamaroi falvakban ki van mondva, hogy aki tolvajpályára lép, de ugy, hogy ezt kellő módon közhírré teszi, annak hét esztendeig szabad a lopás. Hét év nagy idő s ügyes ember azalatt összeszedheti magát. Az egyik aulból birkát lop, a másikból kecskét, a harmadikból ásót, kapát, a negyedikből bográcsot s mire az iparengedélye lejár, akkorára egészen tekintélyes lamaroi polgár lehet belőle. Attól kezdve aztán akkor se ragad a kezéhez semmi, ha utána hajigálják. Ugyan az már nem is volna ajánlatos, mert annak a kezét, aki iparengedély nélkül lop, ha csak egy vad-fügét is, irgalmatlanul levágják most magár ah agyottan, szinte halálraítélten küzd az elsorvadás ellen. Dr. Somogyi Szilveszter megfeledkezett erről a jubileumról. Meglepetten néz ránk, amikor kérdezzük felőle és azt kérdezi, honnan tudjuk, ki hivta föl rá a figyelmünket Dr. Szalay József kerületi főkapitány értesitette róla szerkesztőségünket betegágyában irt levelével. — Persze, Szalay Jóska — mondja nevetve a polgármester —, mindig ő volt az, aki számon tartotta az évfordulókat Időről-időre betoppant hozzám még főkapitány koromban és rendelkezett: ma van öt éve, hogy kineveztek főkapitánnyá, — gyerünk a Prófétába. Ma van hat éve, hogy tartod a főkapitányi pálcát, — indulás sörözni! Talán ha ő nem figyelmeztet rá, megfeledkezem minden évfordulóról. Most is hü maradt régi szokásához, nem felejtette el a dátumot Tényleg 1907 decemberében nevezett ki Kelemen Béla főkapitánnyá. — Baksa József volt az elődöm a főkapitányi székben, de Baksát azonban, akit a főispán Hódmezővásárhelyről hivott át Szegedre, konvent! előadóvá választották meg és igy főkapitányi állásáról lemondott. Kelemen Béla, akit régen ismertem, magához hivatott és megkérdezte, akarok-e főkapitány lenni. A kérdés váratlanul ért és igen meglepett Addig nem is gondoltam rá, hogy otthagyjam az igazságügyi pályát. Szerettem flgyésa lenni, szerettem hadakozni az esküdtszék előtt a veszedelmes védőkkel, Balassa Árminnal, meg a többiekkel. Kelemen Béla látta, hogy habozok, hát gondolkozás! időt adott. Én azután meggondoltam a dolgot és benyújtottam pályázatomat. Bövidesen meg is történt a kinevezés, ha jól emlékszem, december 7-én, 1907-ben. Uj hivatalomat &zr után hamarosan el is foglaltam. — Megbánta-e polgármester ur — kérdeztük —, hogy fölcserélte az igazságügy szolgálatát a város szolgálatával? — A főkapitányi hivatal elfoglalása óta nem volt időm gondolkozni ezen a kérdésen — válaszolta —, mert azóta állandóan el vagyok foglalva. Éreztem azonban, hogy a főkapitányi állá« csak átmeneti jellegű. Mint főkapitány is állandóan belekontárkodtam a közigazgatásba. Arra mindig büszke leszek, hogy rendőrkoromban én szerveztem meg a köztisztasági hivatalt, nagyon kemény csatákat kellett vivnom érte a tek. Tanáccsal. Kezem nyomát azonban otthagytam a rendőrségen is. Szalay Jóskával együtt rendőriskolát csináltam. Hires, mintaintézmény lett az egész ország számára. Ugy kimüveltük a szegedi rendőrlegénységet, hogy csudájára jártak öreg budapesti rendőrfőtisztek is. Én szerveztem meg a rendőrség bejelentőhivatalát is. — Hét esztendeig vezettem a rendőrséget, 1915ben választottak meg polgármesterré. Szerettem rendőr lenni és ma is büszke vagyok arra, hogy LORD irányításommal a rendőrség több olyan gyilkosság tetteseit nyomozta ki, amely még főkapitányságom előtt évekkel történt, de ma is szégyenlem, hogy egy gyilkosság kinyomozatlan ma is. Valami Samu nevü napszámost vertek agyon a matyéri tanyákon. Ügyetlenül nyomoztunk, a tettesek megmenekültek ... Pedig tudom, hogy kik a gyilkosok, csak az ügyetlen nyomozás nem eredményezett ellenük döntő bizonyítékot... Nagyon s»égvenlem magamat miatta. Ezután arról beszél a poIgárm3»te-, hogy milyen más, mennyivel színesebb, hangulatosabb volt akkor az élet. A Kopp szanatóriamról emlékezik, a Császárt és Királyi Körtársaságról, amelynek teljhatalmú elnöke Tömörkény István volt. Derűsen, biztonságosan, békességben röpültek az akkori napok. Visszahozhatatlanul elröpültek. Beszélgetés közben bejönnek néhányan a szobába. Aktákkal fölszerelt referensek és fölhasználják az első alkalmat, hogy az elintézésre váró ügyeket belereferálják a polgármester fülébe. A színesen, tarkán elevenedő emlékeket egyetlen pillanat alatt szétrebbentik ezek a mai szürke gondok. A polgármester elkomolyodik, már nem gondol a „Császári és Királyi Köztársaságra", a hajdani sörözésekre, megfeledkezik a Jubileumról, — rendelkezik, aláir, határozatot diktál és néha elgondolkozva behunyja szemét. m, L Széchenyi Mozi Vasárnaptól, 1933 január hó 1.-től TARZAN (Az őserdők ura) JOHNNY WEISSMÜLLER az usző világbajnok Előadások vasárnapon 3, 5, 7, 9, , hétköznapokon 5, 7, 9 órakor Főszereplő : Deszkát,épületfát,tűzifát,szene! liAkcmt legelőnyösebben 19 nUH9£Ul aj4nii htahoz szállítva is , STERNBERG ZOLTÁN éptlletfa és ttlzelöanyagkereskedS Rákóczi lér, (Mérey és Tőrök uoo» Íirok. Telefon 82—57.