Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-04 / 277. szám

KI. 4 6MCIA (IPO 10 (IPO! Eta MINDEN PÁRÉRT S ZAVA TOSSAOl Kém mog azonzációs Irta kirakataink»« KARASZ 3. LINRNED csokoládéknak/ C K MIKULÁSÁT a leg. olcsóbbak és a legjobbak. Dugonics tér 12- ««ám. ns Leírást másolást sokszorosítást «oronklTOl In mérsékelt irhun k««zlt —— KELLER Írógépe«, Kártat BOCS 16. azlra, Dr*kerr*l nembe». Mielőtt képkeretet vásárol, iryöcAdjön m«i áraimról. Tóth képkeretező ^* 1 Mérey noom aarok. 44 l#t tart, hócipő zippzárral P 8'90, Mif a kánt. félcslzma 9*50-10*50 Schvarcs Testvérek, Széchenyi tér 14. wrt Deszkát épületfát, tűzifát, szenet leget AnyVtebben is aiánl, htahoa ««állítva la , STERNBERG ZOLTÁN épületfa fin ttizelAanyagkaraakedfi RAkAczI lér, (Míroy Török ama aarok. Talafoa »-57 •J8 Köiöít nőj ruQúte b Jól moah&tA, MlönfAl« fnonbao P 6'80-tól Excelsior" HARISNYAHÁZA H IBM—— — 30 könyvet cserélhet havi egy pengőért a Délmngvarország kölcsörkönyvtáraban. Mikulási ajándékok részletre is tst legolcsóbban TÓTH órásnál Előnyős ABO beszerzés. Kölcsoy javítóműhely Tört arany, ezüst beváltás. Félbemaradt exisztencia Móra Ferenc díszdoktori beezéde a szegcdi egyetem aulájában. Azt hi szem, mikor díszdoktorrá avatnak, két okból is illene megszólaltatnom a neimes pátosz mély bugásu, méltóságos harangszavát Először a magam érdekében jó volna azzal is leplezni azt nz aránytalanságot, amelyeit magam érzek legjobban az ünnepi óra jelentősége és a magam személyének jelentéktelensége közt Másodszor, mert rhhez a tiszteletre gerjesztő aktushoz, ehhez az ősi tradíciók által megszentelt szertartáshoz, ezekhez a hagyományos ruhákhoz, ennek a teremnek e.cész hangulatához ez illenék. Sajnos, az én lelkemnek se toronyszobája nincs, se a pátosz őregha.angja nem található benne'. Nem mondom, hogy nem is volt benne soha. Olyan fRjnak a gyermeke vagyok, amelyet vasvcsszős preceptor, a történelem nevelt pátoszra s amely h:ilwtiat siratni, hallelujázni és mennydörögni cgvfonnán tud a pátosz bugásával De lelkemből. mint annyiunkéból, akiket csöndes magyarokká lett múlt és jövendő, az utolsó két évtized elrekvirálta a pátosz öreg-harangiát. Az én lelkemnek csak apró csengctyüi maradlak, olyan kis t i n t i n n a b u 1 u m ok, amilyeneket már évezredekkel ezelőtt hallottak csilingelni a szegedi batár napos mezői és parlagjai. A legrégibbet, a római időkből valót, talán én találtam AUót anyán, a Rivó-dülőben, kétezer éves siroeskában. amelyben porló gyermek csontváz nvakáb.tn patinásodott a bronz csengőcske. Rendeltetése nyilván az volt, hogv akárhol esetük-botlik a kis bicebóca a sátor, vagy a gunvhó körül, az anván,tk mindig tudtul adja, morrc repdessen a s/ive « n* anyasziv nyilván akkor is hallotta szavát mikor a kis bieebócából mar egyéb se m..radt, '•«ak a esengő. Az én lelkemnek most minden kis esensetvüje mint ecv erősen rázott sistrum, de mióta a terembe beléptem, azóta e.oyct hallok különösen. A/t. amelyik akkor szólalt mec bennem először. Politikai felszólalások a cipésziparosok vacsoráján (A Délmagyar ország munkatársától.) Az ipartestület cipészipari szakosztálya szombaton este Jól sikerült vacsorát rendezett a Raffay-vendéglőben. Berg János, a szakosztály elnöke az iparosegységről mondott beszédet. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Marosán Emilről, az egy évvel ezelőtt elhunyt iparosveiérről. Marosán — mondotta — példát mutatott az önzetlenségben. Beszédét igy folytatta: — A közelmúlt napokban néhány ur összeült és megválasztotta — amint ők mondják — a blokk vezérét. Ez a néhány ur most pártot keres, amely majd támogatja a vezért; ezt azonban aligha fogják megtalálni. Valamennyi Iparos egyetért abban, hogy szükség van ellenzékre, de nem olyan szervezkedésre, amit néhányan csináltak. Ha 1500 ellenzéki iparos van, akkor ne 30—40 ember üljön össze »vezért« választani. KOrmendy Mátyás szólalt fel ezután. Nem tagadja — mondotta —, hogy az egységes párthoz tartozik, de amikor megkérdezték tőle, mi a programja, azt felelte: Szeged speciális érdekeit és az ország kézmüiparosságának érdekelt akarja képviselni..Végül azt mondotta, hogy »olyan demokratikus gondolkozású kor mány még nem volt, mint a Gömbös-kormány«. Kertész József felszólalását azzal kezdte, nem politizál, de gratulál Körmendynek, hogy volt kurázsija ebben a társaságban propagandát csinálni a Gömbös-kormánynak. Olyan vezéreket sürget az Iparosság élére, akik önzetlenül szolgálják az iparosság érdekeit. A magára hagyatott kézmüiparosságnak végre kezébe kell venni sorsa Intézését. amikor első áldozásra térdeltem le öreg templomunk homályos oltárának lépcsőjén, csak egy-két évvel Idősebb koromban, mint most a nagyobbik unokám. Senki se vegye egy szent hangulat profanizálásának, ha ezt mondom. Szerintem — ez természetesen ön megfigyelésen alapuló egyéni vélemény, amit más másképp tudhat — az ember élete végéig az "marad, aki gyerekkorában volt, csak az ölet méretei változnak s azok hitetik el az emberrel, hogy ő most már felnőtt. De a felnőtt, sőt öreg ember is ér olyan pillanatokat, amelyekben el ámultán Ismer önmagában arra a játékos, nevető, vagy síró kis gyerekre, akiről azt hitte, hogy rög elmaradt mögötte az esztendők hoszÍZU fasorában, minit kígyóról a levedlett bőre. Az én gyerekéletemnek egyik legnagyobb és azóta az életem több fordulóján vissza járó élménye az első áldozásom volt. Hiába van énnekem most fehér fejem és hiába van rajtam folttalan ruha és hiába süt rám ilyen díszes környezet, én most mégis csak az a hajnalban megfoltozott ruháju Tercsiké vagyok, sápadt és ijedt kis gyerek, aki nagvon szeretett volna otthon maradni könyvel és jálekai közt, de azért nagyon sirnn. lia nem eresztenék be a templomba, örül is, fél is, tudja, hogy mo<l valami szokatlan történik vele. ami nagyobbá teszi, mint eddig volt, de azért a szive mégis riadt és tele van szorongással, amint ott térdel áhítatosan és megilletődötten a gyertyák füstjétől megbarnult oltárkép előtt — talán epp.?n ezen a decemberi napon — és Tnmgel tisztelendő ur. mig puha kezével bátoritónn simogatja meg a sápadt kis arcot, a lclkiismeretvizsgáló hangján suttogja el a kérdést: — Kis fiam, igazán tis/.ta-o a szived és méltó v;)gy-e arra, amiben most r. J lesz? A szegedi egyetem mór eldöntötte ezt a kérdést, olyan elnézően, ahogy, azt hiszem, a jó Isten is eldöntötte annakidején. Nagy tiszteletlenség volna pöniiitást kérni és megpróbálni annak a perrendszerü bizonyítását, hogy tévedni méltóztattak. De, -9 szorongó gyermeknek érzem is most ni; g;>m, eléfi meglett korú a.vermek vacvok ahSzéchenyi Mozi Vasárnap, december 4-én Budapesttel egy Időben! Három if Ju szív Főaaersplők: Lilian Harvey, Willy Frltech ét Willy Font Öétfőtől, december hé 5-étA Kadettek Regénye« dráma 10 felvonásban. Főszereplők: Albert •essermnnn Prase Prladtar, T ven Móló» Johannes RleMann. Előadások vasárnapon 8, fi, 7, & . hétköznapokon ő, 7, 9 ónkor Az Alsóvárosi IparoskBr vacsorája (A Délmagyarország munkatársától.) Az Alsóvárosi Iparoskör szombaton este banketten ünnepelte Körmendy Mátyást abból az alkalomból, hogr Szeged képviselője lett Elsőnek. Takáea Béla köszöntötte és arra kérte, munkálkodásával arra törekedjen, hogy minél előbb mfxmlősnUanak li iparosság kívánságai. Körmendy Mátyás válaszában azt fejtegette, hogy elsősorban Szeged speciális érdekeinek, másodsorban az egész ország iparosságának képviselője óhajt lenni. Tehetséghez képest arra fog törekedni, hogy s képviselőházban méltóan képviselje azokat akik öt bizalmukkal megtisztelték. Ezzel szemben azt kéri az Iparosságtól, hogy egységesen álljon mögéje. Soha sem nézett Iparos ét Iparos között különbséget — mondotta —, ezután Is felekezeti és politikai különbözőségre való tekintet néfkül rendelkezésére áll a* Iparosoknak. Végül Papp József üdvözölte Körmendy! hoz. hogy — a fellebbezés szándéka nélkül, sőt « békés megegyezés reményében, — kötelességemnek érezzem a nyilvánosság elő« számot vetni i magam lelkiismeretével. Ami a tisztaszivüséget Illett, azt hiszen, tarnylra az én szénám is rendben van, mint níi gyarló emberé. Embertársaimnak se nem slőgattem, se nem aggattam, a vallásomat sohase bántottam —, igaz, hogy a másét se, — s a hazi, amelynek földjéből két sirhalom az enyém, neken még több volt miníahogy a törvények parancsolják- édesanyám, annál drágább, annál megsiratni annál simogatni valóbb, minél többen bántják. Mindez magától értetődő dolog, amiről normális időkben beszélni Is restelne az ember — semmise tartozik belőle a tárgyhoz. Ezek kötele ségek, amelyeiket jó néhány millió ember legalább is olvnn jól teljesít, mint én, még se lesz betölt díszdoktor. A kitűntatés nekem se a tisztaszivfcségért ad* tott, hnnem, mint itt is ismételten elhangzott és tudományos érdemekért. Ha ez a kitüntetés gában is ritka, ez a kettős indokolás még nagyol)1; ritkasággá teszi s nekem különös kötelesség«-"" a lelkiismeretvizsgálatot. Nos, hát meg kell vallanom őszintén, hotT akár mint iró, akár minit tudós, félbemaradt ni* tenela vagyok. M.a, amikor annvt kész exlsztwf" válik hajótörötté, mielőtt nagv áron megvi!'0'' Jegyével hajóra szállhatott volna, a közős nyo^ < ruság nem kérdezi senkitől, doktori oklevélen va^ a neve, vagy napszámos nyugtán. De az én koromban nagyon megszégyenítő bélyeg volt a J* bemaradt exisztencia", amelynek osztogatását** mindég volt gőg, de nem mindig volt igazság. azt a legtöbbször nem kérdezték meg, hogy ml«* 1 alttá ki pályájából a darabban-maradtat. Ezt a mogara védelmére mondom, mert nekem n^ mentségem. Az én bűnöm az a hallatlan s ság volt és az a határt nem Ismerő amellyel nem tudtam egy kútnál megállap«^. hanem mindig másik után rohantam. A rés»I* \ önöket untatnák, engem fárasztanának és talá" n r s a c I: e h A ö A M 1( M Z! ií tr v, ci Ií b. k. k a m A sj le fa R( Iá m