Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-04 / 277. szám

Móra Ferencet ünnepélyes külsőségek közöli avatták a szegedi egyetem díszdoktorává (Á Délmagyarország munkatársától.) Móra Ferencet a szegedi Ferenc Józsoí-Tu dom ánvEgyetrm szombaton délben a bölcsészettudományok honoris CSUHA doktorává avatta. A díszes evatási ünnep pccsélelte meg a száműzött egyetem és a hajiéikot adó város testvéri összeőlelkezését. A szombati ünnep jelentősége még másban is megnyilvánul. A szegedi egyetem Móra Ferenc díszdoktorrá avatásával az eleven irodalma, az eleven újságírás előtt hajtott zászlót. A szombati ünnep ünnepe volt az egyetemnek és ünnepe volt Szegednek. Móra Ferenc avató ünnepségére elküldötte köpeteit Szeged társadalminak minden rétege. A város dr. Somogyi polgármester, dr. Tóth Béla főjegyző, dr Slmkó Elemér főügyész, dr. Szekerke Lajos főügyész, Bcrzenozey Domokos főtanácsos, dr. vitéz Szabó Géza kulturtanáosnok képviselte, az egyházak képviseletében megjelenít Raskó S*.ndor főesperes, dr. Lőw Immánuel főrabbi, Bakó László református és Gyurgyevíts görögkeleti lelkész, a helyőrség tisztikarának küldöttsége dr. vitéz Shvov Kálmán altábornagyvegyesdandárparancsnok vezetésével jelent meg, dr. Szalay József a Dugonics-Társaságot, dr. Preszty Lóránt alezredes a csendőrkerület tisztikarát. W'immer Fülöp és dr. Tonelli Sándor az Iparkamarát képviselte. Féltizenkét órakor érkezett meg Móra Ferenc családja az egyetemre Móra Istvánnal, a múzeumigazgató testvérbátyjával együtt és a padsorok előtt, az aula jobboldalán helyezkedett el. A baloldalon a tiszti küldöttség tagjai ültek. Az első padsorban foglalt helyet Móra Ferenc dr. Somogyi Szilveszter polgármester é.s dr. vitéz Shvoy Kálmán között. Háromnegyed tizenkét órakor vonult be az aulába az egyelem tanári kara a jelvényekkel feldiszitett rektor és a dékánok vezetésével. A teremben ünnepélyes csend volt és dr. Sehimdt Henrik rektor ebben a mély csöndben üdvözölte a diszközgvülés vendégeit, majd bejelentette, hogy a bölcsészeti kartól átirat érkezett, amely arrö lértesiti, hogy a kormányzó hozzájárult Móra Ferenc díszdoktorrá avatásához és «mely kéri, hogy Mórát avassa az egyetem tanácsa a bölcsészettudományok honoris causa doktorává. A rektor lelkérésére dr. Imre Sándor bölrsészetkari dékán ismertette a kar előterjesztését. Elmondotta, hogy Móra díszdoktorrá avatására a bölcsészeti kar mult évi dékánjához, dr. Buday Árpád professzorbor. kettős Indokolású indítvány érkezett. Az indítványozók a kitüntetéssel elsősorban Móra Ferenc irói érdemeit kívánta elismerni, harmincéves irói pályájának értékes eredményeit, másodsorban a régésseti kutatás és a museumlgazgatás terén kitejtett negyedszázados munkásságának tudományos eredményeit. A dékán kari ülést hivott össze és az ülésen résztvett tizenhét professzor titkos szavazással egyhangúlag kimondta. hogy Móra Ferencet díszdoktorrá kívánja avatni. Október 11-én érkezett meg az egyetem rektorához a kultuszminiszter értesítése arról. hogy a SormSnyző TíozziJSrnTt Hóra Ttrme M* avatásához. — Kérem — fordult Imre dékán a rektorhoz —, hogy Móra Ferencet a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává felavatni méltóztassék. — Üdvözlöm Móra Ferenc urat — mondotta a rektor — és felkérem, hogy a szokásos fogadalmat tegye le. Móra Fercne ezüstös feje n közönség tömött sorai fölé emelkedett én az aulában dörgő taps zengett föl, amely csak akkor szűnt meg. amikor Móra megkezdte a fogadalom szövegének felolvasását A fogadalmat a közönség felállva hallgatin vrgig. A rektor ezután felkérte a bölesészetkari dékánt, hogy avassa föl Móra Ferencet. A rektor és a négy dékán külön-külön kézfogással fogadta doktorrá Móra Ferencet, akihez ezután dr. Schmidt Henrik rektor intézett üdvözlő beszédet. — A legnagyobb kitüntetés e*, — mondotta • rektor —. «melyet a ml tudományos Intézményünk adhat. Egyetemünk ritkán él ezzel a jogárévén mindenki OlCSÓn futQat Orion rddiókéasUlékfiex. Díjtalan bemutatás a kővetkező cégeknél: Csányl Anfal, Fekeíesas-ucca 22. Csűri Ferenc, Kárász-ucca 16. Deuísch Albert, Kárász~ucca 7. Fonyó Soma, KOlcsey-ucca 4. Hrabák Károly, Kossulh Lajos-sugárul 6. Jani András, Széchenyl-iér 8. Kelemen Márton, Kelemen-ucca 11. Moskovifz Lafos, KOlcsey-ucca 10. hol megríkatnának, még a praeterita mala távlatából is. Valamit még is el kell mondanom, amiben körülbelül az egész életem benne van. Már nagyobbacska diák voltam, hatodikos, hetedikes gimnazista, amikor a Pallas-lexikon füzetekben megjelent. Ugyanakkor nekem már verseim jelentek meg az Uj Időkben, de azok nagyon fantáziátlan versek lehettek. Tudniillik nem volt annyi fantáziám. hogy olyan jövőt tudtam volna magamnak elképzelni, amelyben én egy lexikon tulajdonosa lehetnék. Szerencsére egy félegyházi hetilap szerkesztője, mi is élő öreg barátom, megkapta, a kiadóvállalattól a füzeteket „szíves ismertetés céljából". S mivel én alkalmazásban voltam a l lapnál — annyi minden meg edz mostanában, hogy Is kimerem vallani: sz'ni-kritikus vcltam — honoráriumul megkaptar a lexikon füzeteket A-tól Aranyig és Araphale-lől Békalen-ig. Nem örök tulajdonul, cvik felvágásra és átolvasásra Akkor nekem merész gondolatom támadt. Elhatároztam, hogy berendezkedem a jövőre ós csinálok magamnak cgv mgeiú ¿rdeklő lexikont nz igaziból, a nyomtatottból kiírom ar. irók élelraj»it. Persze, először csak a lírikusokra grndol tara. De aztán bevettem a regényírókat és rirán^irókat is. Közben azonban a mithologiárj is étvágyat kaptam és Achillesről olyan szép bovzu , cikket másoltam ki. hogv mire készen letl?m \cle, legalább elét kívülről tudtam. Aztán sor került a botanikára, a csillagászatra, sőt a filozófiát is felkaroltam s a vége az lett. hogy lemásoltam a lexikon mástél kötetéi, — rcm hagyván ki mást. csak a számtant és a politikát. Tudomány kedvelésemnek aztán éppen ez a két tudomány veteti vé<»ct Az édesapám kiszámította, hogv a subafoliozásb >1 származó capitáli-t teljesen fölemészti a peirö'eum, édesanyám pedig aki mint kcnvcrsü'.ögető jMzony, már hajnalban fölkelt dagaszt: ú, nz.on 'akadt sirva, hogy még mind g a lámp i t.rllt t görnyedek. Minden asszony született politikus. ö is ^ Tolt az áldott, kijárta a szerkesztőnél, liogv ál'«omból folmon'i.'.s nél\úl elboi v i>s;>u:tk s igr megszünt a honorárium, nem kaptam lübb lexikont Rajtam azonban már nem lehetett segíteni. Fölkerültem az egyetemre és egyforma lelkesedéssel hallgattam Beöthy Zsolttól esztétikát, Gyulai Páltól magyar irodalmat, Lóczy Lajostól földrajzot, Mágocsy-Dietz Sándortól botanikát, Bal tagi Aladártól történelmet, Hampel Józseftől görög művészetet, Czobor Bélá/tÜ keresztény régészetet, és Köves-Ligethy Radótól csillagászatot. Természetes, hogy ennek nem lehetett jó vége Egy huszonhárom éves ifjútól, aki igy eltékozolta az életét — komoly dolgot csak egyet csinált: félévig segédtanár volt — nem lehetett más, csak iró, vagy múzeumigazgató, fen belőlem lett mindakettő, de egyik minőségemben som komolyodtam meg. Az egész életem abban telt el, hogy magános kis sajkámon, amelyet soha nem kötöttem senki nagy hajójához, hol ide, hol oda csapongtam a két part, a tudomány és a szépirodalom közt. Ki is szálltam hol az egyiken, hol a másikon, de végleges megtelepedésre kikötni nem tudtam etrviken «•Mtrl ha valameddig elidöz.tem az egyiken, annál mohóbb vágy kergetett vissza a másikhoz és igy lettem egész, életemre félbenmaradt exisztencia ¡rónak is, tudósnak is. Talán szabad magam azzal állítanom, hogy ha le tudom magam horgonyozni egy hivatáshoz. akár az egyik oldalon, akár a másikon, hagyok magam után valami aere perentrius monumentumot Nem halott márványt és bronzot, hanem valami hosszú életű nagy diófát. arr>;i nemzedékek áldoznak azért, amit nekik terem, az i-ltetöjévcl együtt. így. ahasvérus nyugtalanságától űzetve, be kellett érnem azzal, hogy ha kifelé nem teremtette is meg az életem, amivel talán tartozott, befelé telt és dus volt, hiszen a Cassiopeia m MMssáfától a sirok mélységéig mindenbe bele nézeteit, amin érdemes elámulni s minden serleget a számhoz értetett, ha csak ízelítőnek is, nmit a lélek pohárnoka, a szellem töltöget a maga sz'i-- . :'ju amforájából. K'sJain ember vagyok én. makacs és még a vélt jussából se engedő, nem hopv a maga igazságból' V ígamról való véleményemet se nz. egyetem ioütése, se a recktor magnilicus ékesszólása nem változtathatja meg. Én, akt futottam már meg kitüntetés elöl, vannak rá tanúim, ezt a fölülmulhataftlan kitüntetést csak ugy fogadhatom el, ha nagy részét áthárítom a városra, amelynek én Is csakúgy befogadottja vagyok, mint az egyetem s arra a tiszaparti házra, amelvbe az Isten életem kenyerét letette. ' Engedtessék meg nekem, hogy a nem mutogatott büszkeségen kivül én csak a hálát vállaljam magamra azért, hogy az ón személyemet méltóztattak kiválasztani a nekem szánt disr viselésére. Régen tudom s most uj bizonyságaim is vannak rá, hogy a mi alma mater-unk valóban az a kegyes anya. aki iránt kebléről levált gyermekei egész életükben hálával vannak. Az üdvözítsek kazlaiban, amelyekben jó emberek segitenck nekem örülni, sok van, Ismert közéleti jelesek is. nekem magamnak is ismeretlen jó emberek 1s. akik büszkén közlik velem, hogy ők is a kolozsvári egyetem doktorai. Nekem eddig nem volt jogom dicsekedni, bár a hálát vagy husz éve mondattanul is érzem. Hiszen aki engem régészetre nevelt s aki olyan barátot hagyott rám, mint Buday Árpád, az Posta Béla volt. a kolozsvári egyetem professzora, felejthetetlen és áldott mesterem, aki bizonyosan ide mosolyog most az Úristen aranysztaláról. Ettől az órától kezdve azonban én is elkérkedhetek vele, hogy ennek az egyetemnek a doktora vagyok. Kérkedni akkor szoktam, ha sokan hallják, mint most, a háláit azonban akkor érzem legigazabban, mikor egyedül ülök az Íróasztalomnál. Méltóztassék megengedni illetve jóváhagyni, hogy a hálát és kérkedést egyesítsem ennek "az uj regényemnek a dedikációjában. amelynek utolsó fejezeteit hétfőn hajnalban irtum meg s amelynek clst. példányát már letehetem a szegedi egyetem asztalára. Ez alá az ajánlás alá. amely a mai dálmsok ezer példányban viszi szét a szegedi egvetnn r.tmes és gyöngéd gesztusának hirét a viiágba. mindenhová, ahol magyarok laknak, ez alá az ajáalás alá irtani le először ar uj címemet. Igérein önöknek, hogy soha se fogok rá szégyent boaii.