Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

S Mese az elpuzstithatatlan életről Irta Magyar László Kellemetlen volt ez az utazás, nagyon. Útitársai, a (Qrflrött újságpapír, a szürke hamu, a kiszáradt velőscsont az üres szardiniás-doboz, a rongyos stancili, az összetört kávéscsésze darabjai, a fonnyadt krumplihaj. nagyon piszkosak és nagyon kellemetlen szasuak voltak. Undorodott tőlük és féléi ken húzódott meg a piszkos vesszőkosár pereménél Nehezen jutott el idáig. Állandóan fészkelődött, kihasználta a nyikorgó szemetcskocsi rázását, végre is ffilkecmergett egészen a kosár tetejére, majd lecsúszott a szélére és meghúzódott a piszkos zsákrongyba bugyolált füle mögött Eleinte örült ennek a sikernek, élvezte ® friss, csípős levegőt, boldogan gondolt arra. hogy csak az egvlk oldalához érnek a többiek. De aztán, amikor megszekta ezt az örömet is, újból elkedvetlenedett. Bosszantotta « sokáig tartó, zakatoló utazás. Visszataszítónak érezte utitársaságát és hogy meneküljön a kellemetlen érzések elől, elgondolkozott a múltján. Mögötte 1* volt mult, mint minden más mögött, de csak homályos képek maradtak belőle. Mese. szerűvé ködösödölt emlékezetében az egész élete A mese eleje napsugaras volt. Mérhetetlenül széles mezőn állt akkor körülötte mindenütt, egészen a végtelenségig, testvérei álltak. Imádták a napot és harmatot szürcsöltek a gyémántos bajnslókból. Szelíden kacérkodtak a széllel és nőttek egyre növekedtek. Arra már Jobban emlékezett, hogy később, amikor megforrósodott a nyár, boldogan mutogatta duzzndtságát testvéreinek és nagyon büsrice rolt kiserkent szökés bajuszára fs. Valami kék virág állt mellette, annak udvarolgatott. Olyasfélét mondogatott neki, hogy szép szeme van, szép kék szeme, kékebb és mélyebb, mint a föléjük boruló mennyboltozat Valamivel messzebb egv más'k vi. rág állt. Az meg égő piros volt. Olyan niros. mint az éjszaka elöl menekülő nap vére. A piros virágot nem szerette. Nagyon lármás volt a pirossága. Ezekben a napokban mámoros volt Rózsaszínű kódben úszott körülötte az egész mindenség- Amikor pedig eloszlott az opálos kőd. boldogan érezte, hogy élefe betel lefedett Sárga bajusza alatt megkeményedtek a fiai és ugy belekapaszkodtak, hogy karcsú dereka szelíden maghajlott alattuk. Az a nap pedig nagyon borzalmas volt. amikor megjelentek a széles mezőn a kiabáló, daloló kőtlábuak. éppen olyanok, vagy olyanformák, mint ez itt. a kocsi elején és mint a többiek mind, akik kel azóta összetalálkozott. Vad hajrázássat"rontottak neki testvéreinek és rémülten látta, hogy éles fegyverük csapása százával teríti őket a földre. Halk sikoltások hallatszottak a mezőn, de mintha ez a Rikoltás nem fejezte volna ld teljesen a fájdalmukat Jól emlékszik, nagyon megijedt ettől a furcsa melódiává sűrűsödő Jajgatástól, el Is ejtette néhány fiát, majd a szive hasadt mer értük. De nem ért már rá bánkódni, mert az éles fegyverek suhogása egyre közelebbről hallatszott és aztán nyilalló fájdalmat érzntt a lábában, majd ájultan hullott 6 Is a testvérei közé. fsak nagysokára téTt magához, akkor h valami rettenetes zakatolás riasztotta föi. Mintha az ég dúlt volna a földre. Hatalmas szörnyetegek álltak a közelében, lehelletük nehézszagu fekete korom volt. Az egyik véres szörnveteg t-teién két lábúak álllak de, hogy mit csináltak ott, azt nsm lálta jól, mert messze voltak tőle Nyújtogatta a nyakát, mert kíváncsi volt szörnven, de kiderüli, hogy rabbá tették. Sok Ismeretlen testvérével kötözték össze egy csomóba és megszámlálhatatlanul sok Ilyen csomó hevert körülötte is. Zúgtak, zizegtek, sírtak a rabok, de a kötelék erős volt, nem szabadulhattak Aztán hirtelen fölrepült a levegőbe Pillanatok alatt játszón iák !e a dolgok. Az egyik kétlábú megkapta és elvágta a kötelékét. Már-már azt hitte, hogy megszabadították és sikoltozni szeretett volna az őrömtől, de hirtelen elsötétedett körülötte minden és érezte, hogy hideg acélfésűkmarnak bc;e a testébe. Újból elájult és nagyon ?oká tért magához. Körülötte sötétség volt és fülledt, levegőtlen meleg. Akkor eezmélt rá a legnagyobb csudára, az átlénvegíüés csudájára. Tudta, hogy újra kezdődőit minden, hozy ami volt, az teljesen megszűnt frezte, ho;y régi formájában meghalt, de örökéletet tovább éli rejtett Ígéretekben, lekötött erőkén. körűlpáncélozolt, szent nedvekben A fiail>an éli tovább nz önmaga életét, amely annví részre szabadt sz.'t. ahány t'ia volt és mécis közös maradt, egyetlen megbonthatatlan és elpusztihútatlan valófcág. Ugy szeretett volna ekkor belebújni a meleg főidbe, a puha barázdák közé, de rab volt sokmillió társával együtt, valami erős szövetű zsákbörtön rabja Ez a rabság azonban nem fájt anynyira, mert már tudta a titkot Tudta, hogy az éíete az őrök élet egyik része és mindeoképen élet marad, élet lesz belőle. Ez volt a béna rajongás korszaka. Mártirtűielemmel tűrte a rabságot és nem szédült eí, amikor később néhány pillanatra kiszabadult, hogy aztán ismét eltűnjön valami sötét csatornában Kegyetlen, sebesen forgó kövek közé került azok pedig még sokkel több részre morzsolták szét megbonthatatlan életét A picinyke élet-szemek nagy közösségében olvadt fel azután és áhítatos türelemmel várta a sorsát Tudta, hogy más nem lehel belőle, mint élet, mint erő és nem törődött vele, hogy müven meglepetés vár rá a végtelenné teljesedő Időben. Szótlanuf tűrte • rája'öntött forró vizet a só marását, az Izmos omberöklök bokszolását Nagyon picikét félt akkor, amikor bedobták valami forró, tüzes barlangba Egyik ájulásbó! a másikba esett, de a fölocsudás pillanataiban mindig arra gondolt, hogy ő az élet az elpusztíthatatlan, az örökkévaló étet Külőnvalósága véglegesen megszűnt ebben a tüzes kazánban eggyé olvadt sok milliárdnyi társával Később a pokol is lehűlt körülötte. Gőzölögve került ki a barlangból és büszkén érezte barna, piros durcílát. varázslatos illatát, csudálatos izét és erejét A kővetkező órák Igen mozgalmasak voltak. Szinte szédült már a sok utazástól. Végűi Is valami kellemes fevegőjü szobában pihent meg. Pihenése nem tartott sokáig, éles késsel földarabolták, asztalra tették, majd érte nyúlt valaki, még apróbb darabokai tördelt le belőle, végűi 1« nem maradt több, mint amennyi most utazik Ismeretlen további állomásai felé ezen a szemetes kocsin. A dolog ugy tőrtént, hogy előbb belekerűit valami kosárba. Itt békében hagyták néhány napig, de aztán rátaláltak, megnézték, megtapogatták szikkadt keménységét és a szemét közé dobták — A szemét közé — zokogta, amikor elérte önmagát az emlékezésben és méltatlankodva gondolt arra hogy "ő az őrök. az elpusztíthatatlan élet. ligetté a kosár oldala és elhatározta, hogy megszökik. Amikor nagyobbat zökkent a kocsi, fölugrott a kosár tetejére, egy darabig ott tántorgott, de aztán leugrott és a rácson keresztülbuJva, levetette magát a kövezetre A kocsi hátulsó kereke alig egy hajszálnyira gumit eí*melletteBoldogan nyújtózkodott a nyirkos, hideg kövezeten. Szabadnék érezte magát és élvezte, hogy a hűvös szél kiszellőzteti testéből a szemete« koc»i dohos szagát Egyedül volt Az uccán még nem járt senki. Néhány sápadtfényű gázlámpa szegényes világosságot szórt maga köré. De a hajnal már szürkült valahof, a kormosfalu házak mögött Milyen más hajnal, mint az a másik volt, a szabad mezőkön! De azért mégis csak hajnal. Nagymessziről hallatszik még a szemeteskocsi ormótlan kerekeinek zörgése. De aztán csönd borul a mozdulatlan ucclra A gázlámpák fénye égésien elgyöngül és las. san kivilágosodik az ég. Fény nincs, esak szürke, fénytelen, hideg világosság. Most messziről valami közeledő kopogás haL latszik. Egyre közelebb ér hozzá, már egészen itt van mellette. Lopva odanéz. Két kivágott és azélesre taposott cipőt lát Fáradtan ugrálják át egymást Az egyikből hátul kilátszik a piszkos selyemharisnya rongyossága és a mezleien bőr. Valami kétlábú bőre. A cipők unottan kopognak végig a kövezeten. Milyen Jó, hogy Idrhuzódott ugrás közben a kocisut szélére, a gyalogjáró szegélykövei alá, legalább jól megnézheti a mellette elkopogó lábakat Most keményebb kopogás közeledik. Nehéz bakkancsók szöges talpa ütődik a kövezethez- Föl. jebb, de odáig nem lehet már látni, mintha kard csőrienne. A szöges bakkancsok sietnek a cipők után. Most biztosan utolérték, mert megszűnik a kopogás. Néhány pillanatig csönd van, csak valami furcsa suttogást hallani, aztán megindul együtt egy irányban • bakkanc* és » kitaposott félcipő. Milyen érdekes ez a leselkedés. Végre n*«. godtan megfigyelheti • kétlábuak titokzatos életét Hát ez meg ml lehett - Kopp-csosssz, kopp-csosssz, kopp-esosass... Egy rongyokba kötözött bakkancs, meg egy kopott végű rud. Milyen különös, ügy látszik, hogy nem minden kétlábunak van egyforma két lába. Ennek itt az egyik lába rúdból van. Szent Istent Most megállt fippeo ttt, mellette. Biztosan észrevette. Már nyul is érte. Műjén csúnya, piszkos, bütykös keze van. Ilyen csanya kezet még nem is látott Milym alattomosan közelednek feléje aaok a koszos ujjak. De még sem. Nem érte nyúlnak. Lassan alkusznak fölötte és mögötte csapnak le a földre. Egy hamusvégű, laposra taposott barna csutkát fognak meg és azt emelik föl a levegőbe A felemás kétlábú már Indul is tovább- Olyan fásán szói a kopp-csossz, kopp-ctossz... Kis szünet Majd egéss kopogá shangveraeoy öli meg a csöndet. Minden láb, minden dpő más. képen kopog. Az egyik vidáman mondja kiptkopt, kipi-kopi, a másik nagykomolyam szónokolja: kóp. kóp, kóp-kóp. Van, anr.elyik irtó sebesen hadar: kapkapkapkap, a másik húzza, mini a rossz cigány a nótát: csesz-caass, eseu-caass. El lehetne mulatni ezen a koncerten, akár estig is. De most oj hangszer szólal bele a honcer*>e. Sebesen szól és mégis tompán, puhán. ...PldCCSplaccs, paccs-places... Mi lehet ezt Ugyanakkor a másik oldalról halk, npgyon sebes kocogás hallatszik. A taktusa is más. miat a többié volt ... Kepkepkepkep-kepkepkepkep... A plaecs-placos, megakepkepkepkepvalősiggal versenyeznek és mintha ő lenne a cél mert feléje közelednek. Ugyanakkor még mis Is hallatszik Igen határozott lépések. Komolyak, fontoskodóaks ...kóp..Jcóp kóp.. .tam.. .kóp.. .köp.. .kóp.. .tam... Erek néha r.egszakadnak és akkor mfntha kjeICK-SZALAMI viim mmm^mmmimimmmmmmmimmm