Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

APOKALIPSZIS Irta TONELLI SÁNDOR. Nem lehetelr háhorn-párti, inert lá'tam a a modem háborút kint a frontokon és láttam a frontok mögött, a »mögötte»" országrészekben. Nem lehetek háboru-párti, nem a magam személye miatt, amely katonai vonatkozásban idestova kezd már nem számítani; nem is azok miatt, akik katonai szolgálaton teljesítenek, mert minden elv tiszteletben tartása mellett az a meggyőződésem, hogy egy kis kntonal szolgálat nagyon jó fegyelmező je a túlságosan pezsgő ÜÍJu zabolátlanságnak. De nem lehetek háboru-párti a gyerekek miatt, akiknél láttam, hogy a háború mit rabolt el legszehb és gondtalan éveikből és akiknél láttam, hogy gvcrnsekéveik mennyivel szegényebbek voitok, mint a miéiTik, akik a hosszú béke periódusába születtünk bele s akinek már férfikorunk derekát törte ketté a háború. Látom a nagyobbik fiamat, aki négy esztendős korában büszkén emlegeti te, hogy ő a képeskönyvből ismeri perecet és látom a kisebbiket, aki sirva dobta el magától az első narancsot, mert keserűnek találta a héját, mikor mohón beléharapott. És nem lőhetek háboru-párti, mert talán a mesterségemnél fogva is, másoknál jobban és intenzivebben kell átélnem a háború utáni esztendőket és látnom kell az erkölcsi és anyagi értékek pusztulását és a szörnyű nyomorúságot, amely vaskarmaival marcangolja az egész világot Az utólagos bölcseség megvilágításában látjuk, hogy mennyi mindont másként kellett volna tennünk és mennyi mindenben másként kellett volna cselekednünk. Csak most látjuk, hogy milyen igaza volt a svéd kancellárnak, aki megállapította, hogy kevés bölcsességgel kormányozzák a világot. Most látjuk, hogy milyen kevéssé volt bölcs a cár, aki ' godett a nagyhercegi párt háborús uszításainak és mennyire nem volt igaza Izvolszki kérkedő kijelentésének: „Cent ma petite guerre". Ma tudjuk, hogv mennyire hibásan kalkuláltak a generálisok, akik preventív háhorut sürgettek és tud juk art is, hogy mekkora hiba rsuszott be a Saturday Review jóslásába, mikor azt irta, hogy minden lövedék, amely egy német hadihajót eltalál, Anglia gazdagodását jelenti. Hol van Anglia ettől a gazdagodástól és hol van az egész világ a mi időnkben már vissza nem térő jólétnek attól a mértékétől, amelyet 1914 derekán szélvihar módjára söpört el & harsonák riadója és a riadók harsonája? Nem vagyok háboru-párti és mégis, ha nem ez érzés meleg vágyódásával, hanem a gor dolkodás hideg számításával akarom megtudni, hogy mi van a jövendőnek szaiszi fátvola mögött, akkor azt kell hinnem, hogy az ö' ;" békére mi még nem számitihatunk. Legalább is mi nem vagyunk az a nemzedék, amely megérheti a világ -viszonyainak olyan rendezését, hogy a háború lehetősége kikapcsol*'jék az emberi valószínűségek köréből. Elvonatkozva a napi politikának minden kérdéstől és elvonatkozva a saját külön problémáinktól, tisztán logikai alapon a világbéke ^reklamálásának és a háború tilahnazásának u lehetetlenségét abhan látom, hogy nincs, aki az ilyen határozatoknak érvényt tudjon R/ rezni. Ha én állam vagyok és azt mondom. hr>py lopni nem szabad és gyilkolni nem szabadj akkor tudom azt is, hogy ennek a tilalomnak érvényt fogok .szerezni s aki a tiiahnat Megszegi, annak számolni kell azzal, hogy ! rá sújtani az állam nevében működő bü: (?tő Igazságszolgáltatás pallosa. De a nemzetek és országok közötti viszonylatokban a renitenssel szfmbr t ki legyen a határozatok ^grehajtója? A vérszegény ós tehetetlen Nép®'!am, amelynek van hatalma, magyarán megadva hadserege, hogy a háborút akarót, a háborút megüzenőt legyűrje és akaratnak elismerésére kényszerítse? Egyszóval "óhorn a háború ellen és a békének háborúval *»ló kikényszerítése? ez a gondolatmenet nemcsak önmagávaló ellentmondáshoz vezet, hanem más a*adálvokon is megbicsaklik. Mondjuk, nogy ** i-yen háborút megelőző, vagy háborút megbüntető expedíciót a kicsinyekkel szemT^1 *égre lehet hajtani. De vnjjon ezt meg lecselekedni a nagyokkal szemben is? vállal-e az a fellételezett felsőbb hata^ T fusr-tVWI t|ll«íá"r>s rMVAf mfltrrtrfl. viszont ha a rizikót nem vállalja, nem teszi-e kockázatossá az egész béke-elgondolást? Mert a valóség azt mutatja, hogy a történelmi igazságszolgáltatás kétféle mértékkel mér: eggyel a hatalmasok és eggyel a gyengék számára. Hivatalosan ezt az elvet dejcretálni nem szabad, de azért a valóság valóság marad. Harmincnégy esztendővel ezelőtt a Main« nevű hadihajó egy kubai kikötőben felrobbant és az Egyesült Államok ezért megüzenték a háborút "Spanyolországnak és elszedték gyarmataikat. A vizsgálat kiderítette és az amerikaiak is elismerik, liogy a hajó felrobbantásához a spanyoloknak nem volt semmi közük, de az eredményen ez nem változtatott Ma a Népszövetség megállapítja, hogy a mandzsúriai hidak felrobbantásához a kinai kormánynak semmi köze és enyhe fejcsóválással fejezi ki rosszalását a japánok eljárása fölött. Áz eredmé.iven ez se fog változtatni: a japánok a teheteílen Kínától elveszik Mandzsúriát. A japán lapok pedig felsorakoztatják a példákat, mikor Angolország is ugyanígy járt el és elébe tárják az Uniónak a kubai esetet és a spanyol háborút. Idem est si duo faciunt idem. De tegyük fel, hogy mindezek a logikai, erkölcsi és tárgyi akadályok nincsenek. Tegyük fel, hogy pünkösd napján összeülnek az államok teljhatalmú megbízottat államférfiaikat megszáll ja a szentlélek és mire megérkezik az uj karácsony szelid Jézuskája, megegyzésre jutnak és hátsó gondolatok, az egész megegyezést kigúnyoló záradék-paragrafusok nélkül kimondják, hogy mától vagy holnaptól fogva el van tiltva minden háhoru. Hol fogiák akkor a tilalmat garantáló nemzetközi hadsereget elhelyezni? Mert ugyebár azt még se lehet száz százalékos komolysággal elhinni, hogy megoldás az, hogy minden állam hadseregének egy bizonyos kontingensét szűkség esetén az államok felett álló és velük rendelkező hatalomnak rendelkezésre bocsássa? Főleg akkor válik ez a Népszövetség által komoly formában tárgyalt megoldás kétes értékűvé, ha esetleg annak a tag-államnak kell a kontingensét kiállítani, amellyel szemben egy ítéletet kell végrehajtani. És ha még élne Rabelais, reá kellene bízni a francia javaslatnak a népszerű sitését, amely szinte isteni naivitással ugy véli a kérdést megoldandónak, hogy a nehéz tüzérséget és a legi háború eszközeit irják át a Népszövetség kontójára, a mai tulajdonosok pedig őrizzék a készleteket, addig míg a Népszövetségnek szüksége lesz rájuk. Szóval maradjanak felfegwe rzett ós lefegyverzett államok, csak az előbbieknél a fegyverek birtoklásának a jogcíme legyen más. A mai állapotok és a mai formák között az állandó béke és a leszerelés hangoztatásából az őszinteség hiányzik. Az éllímok csak azért beszélnek a leszerelésről és a háború elitéléséről, mert nem akarják magukat mások erkölcsi elítélésének kitenni, akik alapjában véve ugyanugy gondolkodnak, mint ők. ' Mert mit jelentsen máskülönben a háborúellenes paktumoknak az a passzusa, amely a háború eltiltása után mégis kivételt enged az országok létérdeket és a nemzeti becsületet érintő kérdésekben1 Hát van háhoru, amelyet nem ezen a cimen indítottak és van-e háború, emelvnél nem az ország létérdekére való hivatkozással korbácsolták fel a nemzeti szenvedelmeket? Vájjon 1870-ben nem a nemzeti becsület megsértése volt-e a jelszó, amely Franciaországot katasztrófába kergette és 1914-be.i nem azt hitte-e mindenki az árok innenső oldalán és tul Is. hogy az ország létérdeke forog kockán? Talán még a jóhiszeműséget sem léha* eze!:től a hívőktől megtagadni. Ezért nem hiszek én ma a leszerelés komolyságában. Lehetek pacifista, de nem hihetek a paciflzmushan. Pedig tudom nagvon jól, hogy egy uj háború hatványozott felfokozása lesz mindazoknak a borzalmaknak, amelyeket tizennyolc esztendő előtt kezdtünk megismerni. Hol vagyunk ma azoktól as idillikusán szép időktől, mikor eseményszámba meni az orosz fronton, ha a fejünk felett egy-egy ellenséges repülő megjelent? Ennél jóformán még az amerikai hadvezetőségnek propaganda-filmjei is ijesztőbbek, amelyeken száz repülőgép takarja el az eget és berregésük ludhőrösre remegteti a páholyok és zsöllyék publikumának dobhártyáját. Ilyenkor sok minden végigcikázik az emberek agyán: a rövid órák alatt hadiszerek gyártásara átalakítható ipari üzemek, a frontmögötti országrészekben katonai objektumokra, hidakra, nagyvárosokra leszórt bombák, a sárga gázok és kék gázok és mindazok a borzalmak, amelyek mellett idillikus gyermekmesévé zsugorodik össze az apokalipszis Írójának víziója. Akadályokat nem ismerve és akadályokat legázolva robognak a tenkok, velük szemben pedig talán felvillannak a halálsugarak, melyek távolról megolvasztják a vasat felrobbantják a lőszerraktárakat és elpusztítanak minden szerves életet Pedig ez csak találgatás, amellyel szemben a valóságot éppenugy nem tudjuk elképzelni, mint ahogy 1914-ben senki se látta előre, hogv milyen tesz igazában a háború és milyenek lesznek a következményei Azok a leleplezések, amelyeket államférfiak és hadvezérek tizennégy esztendő óta emlékiratok és visszaemlékezések formájában Írogattak meg egymásról. csak stílusban, de nem a lényegben haladják meg a malomalatti világpolitika jóslásainak szinvonalát.És m& Ismét ott vagvunk, hogy csak azt tudjuk, hogy a jövő háborúja nem lesz gyerekjáték, de kontúrjait még csak elképzelni se tudjuk. Ha pedig ez igy van, akkor velem szemben, aki nagyon sokszor hirdettem az optimizmus jogosultságát, felvetheti akárki a kérdést hogy szabad-e optimistának lenni ezekkel az apokaliptikus elképzelésekkel szemben. A válaszom változatlanul az, hogy igen. Ha nem magamat és nem eztt a muló generációt nézem, hanem az ember örök történetét, akkor azt kell látnom, hogy az emberiség történetének vannak nagy megrázkódtatásai, de sorsának ivelése állandóan felfelé halad. T^ehet. hogv épen a háhoru« eszközöknek állandóan erősbödő teljesítőképessége és a pusztulás lehetőségeinek felfokozása lesz az, ami Népszövetség nélkül, hipokrita lefegyverzési paktumok és meg nem támadási szerződések nélkül 1«, önmagától lehetetlenné teszi a háborút. Lehet, sőt valószínű, hogy az emberiségnek lesznek még irtózatos. apokaliptikus háborús megpróbál tatásai és csak azután jön el az «mberek szabad akarásán, belátásán alapuló megértésnek az ideje. Lehet hogv ez az idő a mi egyéni életünkhöz szabott időszámítás szerint még messze van. De el fog következni, mert ezt parancsolja az apokalipszis logiká:a és a karácsony ereje. Nagy újévi vásár a KÉK CSILLAGBAN! Olcsó szabott árak! Kitűnő minő séq és dns vdlasxiélc: dlvatlcelmékben, selymekben és szőnyegekben. Msradékvásár mélyen leszállított árakon. Ismeri, figyelmes kiszolgálás! Kísérje figyelemmel kirakatainkat! DhraSáruház a „Kék Csillagho Széchenyl-tér és Kárász-ucra sarok. 11 • II