Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-25 / 294. szám

Xll. 25 Dr. Dallosné Boros Juliska Bonbon friw n I e r e finom cukorka üzletébe, S*écl\eiiyl lér 13, Kék Csillag mellett, karácsonyra . Clnvi* bonbonok és Cfichaailll Scbmidt, Dreher Mau , Boon dr. NOnS teasütemények, UBlDodUO, Wander atbi cukorkák erkeztek. teasütemények, TÖRÖK SÁNDOR BANKETT A KEK SZARVASBAN IIOINY 85 Ousztáv egy pillanatig támadásra készen rá* meredt, egyszerre elkezdett nevetni. — Hehehehe — s nem bírta abbahagyni, — hehehe, hahaha — bugyborékolva nevetett — hahaha, ne haragudj, de valami eszembe jutott, hehehe... hát ezt el kell mondjam... ezt muszáj elmondanom... tudod még az in­ternátusban, hahaha... egy főhadnagy tanított minket tornára, egy vadállat becsületszavamra, ugy bánt velünk, hogy az Idegenlégió valami menyorszá<»i lánynevelő intézet ahhoz képest, be­csületszavamra... szóval, például álltunk vlgyázz­ban. hát mindenkit külön maga elé állított: hasat be! sarkat össze! mellet W! — mutatta, ordított utánozva és kivörösödve hahotázott -- vál- j lat egyenesen és az egész test egy kicsit előre > dül, lilgy... szempilla nem rezdül, ez a vigyázz 1 állás! Nem egyenesen, soha nem egyenesen, mint egy darab fa. Előre dűlni! Ebben van az értelem: az alantas parancsra vár! így. Na- j gyon utáltam. Hát kérlek, állok előtte, hasat j be. vállat egyenesen, szempilla nem rezdül, kitűnő, megdicsért, hahaha, Bergen nagyon jól van! Erről a fiúról példát vehettek! Hahaha, és nem tudta, hahaha, a marha nem tudta^ nem tudta a marha, hogy a cipőben mozga­tom a lábam nagyujját, hahaha. Tönkretettem az egész vigyázz-állást és nem tudott róla, óriási, aztán elmondtam a trükköt a fiuknak és azok is csinálták, ott álltunk sorban az egész osztály és mozgattuk a lábunk ujját a cipőben, hahahaha. Haléziusz felfigyelt az elején és kezdett fel­derülni és mosolygott, nevetett és végül ha­hotázni kezdett és a kezét csapkodta már, i nem birt magával és utánozta Gusztávot, is­mételte és könnyes szemmel nevetett bruha­házva. — Hahaha, hahaha a cloőben, hahaha, a láb­ujjukat, nahát. — így röhögtünk — és már a hangja visi- j fásba biesaklott a nevetéstől — Így röhög- j tünk. aztán — mesélte Gusztáv és ujjá- j val mutogatott magára és Halézluszra — be- i csukatta az egész osztályt. Az egyik elkezdett ' röhögni, egy Retezár nevű kis vörös fiu és erre mind hahaha és ott álltunk vigyázzban és röhögtünk, röhögtünk, hahaha és négy napra bezáratott valamennyiünket, hihaha, és még ma se tudhatja, hogy mit röhögtünk. — Hehehe, nagyon jó, óriási - Haléziusz át­ölelte Gusztávot és ugy nevetett — a Retezár elkezdett, hahaha, nagyon Jó — és álltak ketten és egymás képébe nevetlek, egymást vállon­csapkodva. fel-felhorkanva. Bergen zavarodottan és értelmetlenül, vala­melyes megvetéssel állott előttük, egy arcizma meg nem rándult. — Ml az? — kérdezte fahangon — ml van teletek? öusztáv elkomolyodott. — Nincs érzéked a humor iránt — mondta kedvetlenül és a nyakkendőjéhez nyúlt. — Neveletlen vagy. — Apám! — Csend. Eredj. Veled — fordult Haléziusz­hoz — tisztáznom kell egyetsmást. — Édesapám — mondta Gusztáv kicsit nan­gosan — velem nem lehet így beszélni. — Eredj a szemem elől. holnap beszélünk. Takarodj! — Te! Haléziusz hozzálépett és megölelve — nanana — cslttttotta - nanana - a az ajtó felé tolta. Gusztáv vállat vont és kilépett az ajtón. Haléziusz percig állott az ajtó előtt, háttal Bergennek, aztán pattintott az ujjával, sarkon­fordult, a díványhoz lépett és leült. — Hát parancsolj velem, tessék — és egye­nesen felnézett rá. Bergen feléje fordította a karosszéket és le­ült — Nézd Edward, az Imént mintha... mintha főbeütöttek volna, előbb a fiam dolga... aztán te... de most már nyugodt vagyok. Amiket te elmondtál, szörnyű dolgok. Haléziusz bólintott. El volt készülve, körül­nézett és a megfelelő hangot méregette. — Szörnyűeknek látszanak — mondta súly­talanul, inkább elbeszélve — szörnyűeknek lát­szanak Itt, a perlgordi állomásfőnök harminc éves Jubileumán, a Kék Szarvas külön szobá­jában — kakukos óra, befőttes üvegek, birs­almaszag, őrangyal és ezek a szarvas Izék — szörnyűeknek látszanak. Belátom. Kétszázötven esztendővel ezelőtt ennek a Waldemar her­cegnek nem tudom hányadik üke, Nikolas őr­gróf egy baratlnszki Istállóban beszélte meg a száműzött Verhovokkal a neuenburgi pucs­csot. A fia lakodalmának az éjszakáján. Ször­nyű lehetett és nevetséges. A kastélybar állt a mulatság, fáklyatánoot Jártak és rajnai boro­kat ittak, tósztokat mondtak és trágár vicce­ket a nászéjszakáról. És az istállóban jámbor tehenek kérődztek — talán Riskának htvták az egyiket, képzeld, hahaha, vagy Margaret­tának — és a béres vasvillával állott őrt az ajtóban és ber.t az istállóban ezalatt NBroTas őrgróf megalkudott a három Verhov testvér­rel, akik italoskedvüek voltak és sovány pén­züek, de becsületesek — nem hfgyta bele­beszélnl, vitte magával — trágyas.rag volt és a tehenek bőgtek és kint állt a béres a vas­villával, a béres, akit Andreas Malutnak hív­tak és azon az éjszakán báróságot szerzett az unokáinak ,de erről se nem tudott, se nem tehetett. Szörnyű lehetett és nevetséges. De történelem lett belőle. Két nap múlva bevonul­tak Neuenburgba, egy hét alatt az övék lett az ország és Nikolas őrgróf lovasszobra előtt minden derék polgárember, megemelinti a ka­lapját. ha arra vezet az utja. Te is. Honmentő Nikolas, Nagy Nikolas, a neuenburgi győző, hehehe. — Azt mondod... — Várj. Nem túlzok, Józan vagyok. Nem minden lesz történelem, ami szörnyű, vagy ne­vetséges. Csak, ami sikerüL Ha sikerül, nem­zeti hős vagy, ha nem, gonosztevő, lázongó söpredék. És később egyszer talán mártír. Csak az eredmények igazolnak. Ez sikerülni fog. — Miért? Miért - előredűlt a széken és a szájába nézett — miért? — Mert megvan a történelmi pillanat — súgta Haléziusz Edward — érted? megvan a szaga a dolgoknak — körülnézett és orrát mozgatva, erősen felszívta a súlyos esőszagot — megvan a levegője a dolognak. Csak egy ember kell, ald most elrántson egy szál gyufát Te kellessz. — Beszélni tudsz. — Cselekedni is. — De most én kell, hogy beszélje^ -1 Ber­gen Antal felállott és eléje lépett szétvetett lábakkal — én nem vagyok denunciáns — mondta durván — de kötelességeim vannak. Haléziusz pillanatra összehúzta, a szemét és az arca nagyon rossz lett ettől, valahogy ál­lattan alattomos, de rögtön el is simult Fel­állott (Folyt kflv.) F'telfia «zerteszlfi: PÁSZTOR IÖZSEP. Nyomatott a ktadótntutdono« Détmagrararnftg Hírlap- M Nyomdavállatai Rt kSnyrnyooidá]Abaa. Feleifis üzem rezei fi: Klein Sándor. Vegyen karácsonyra hasznos és olcsó lakberendezési tárgyakat Príma plllss ottománterlta . . Pengő 45-— JómtnOaéqll ebédlöszönyeg . „ 30-— Futószőnyeg, 70'cm. azéles . . „ 1'40 Esen reklámáraink tclxárólag Karácsony Hetében érvényetek. - Többi cikkeinkben la mélyen redukált arak, óriási válasxték l Domán Mihály és Fia Kárász u. 12. Alapítási év 1857. 9 e o u <0 N S o a N «0 o X » V i* « 1X1 évben Karácsonyra ez a mi olcsó ajánlatunk: Női kabát dúsan D 00. prémezve r ¿0 Divat modellkabát P 40"­Női bundák P 70"— Fiu télikabátok Nehéz doublé férfi n iAl télikabát P 16 Finom fekete télikabát P 32" Bőrkabátok P 40' P 14'­BSao ignácz Szeged, Kelemen n. 5. ? s Ml ü •T » Ml 3S T (b V) s 13 a N & © a i

Next

/
Thumbnails
Contents