Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-21 / 290. szám

J01. 21 gattl legelőnyösebben as Steín Péter SSS szavezetni őket a nemzeti alapra. ért log vo~ életéből. S A nemzcl yeteaie alatt a munkást is értem: helytelen volna kiküszöbölni őket a nemzet Azonban ki kell jelentenem, hogy világnézeti egyöntetűség, a nem­zeti életben való részvétel, a patriárkális éleiben való együttműködés ennek a harmó­niának az egyodüli alapja. Megértés a mun­kaadó részéről a munkás felé és nv?gértés a munkás részéről a munkaadó felé. Az egyoldalú érdekek hajszolása katasztrófát jeleit »<* rém zet életében. — Nemzeti egységet nem azért hirdetek, hogy pártra tegyek szert, hanem azért, mert ugy ítélem meg a helyzetet, hogy a sötétségben ösz­sze kell fogózni, össze kell bújni, hogy el ne tévedjünk, hogy erősek legyünk. Tisztelet és becsület a munkásnak, ám Kérdem: a tisztvi­selő, a katona, a pap, a kisgazda, a kereskedő nem munkása-e a nemzetnek! Mindenki mun­kád aki a nemzetért dolgozik. Ezt a jelzőt nem lehet kisajátítani. —r Hamis fogalmak korában élünk. Rend­szerint tetszik a demokrácia jelszava, de mi­iven jogon beszélhetnek egyenlőségről és test­vériségről, amikor a kommün alatt ez nem volt meg. A szónok beszélt azokról a fáklyákról Is. amelyeket ők gyújtanak meg. Kétféle fáklya van: egy, amelyik világit és egy, amelyik gyúj­togat Én a szociál izmusban semmi tartalmat nem látok. A szocializmus igazi tartalmát én a részemről a munkásságról való gondoskodás­ban látom. A munka megbecsülése, a munkás jólcte, a közös termelés igazságos megoszlása révén érhető cl a szociális jólét ugy, hogy polgárt nevelek a munkásból. Ezt a cializmust hirdetem én. De abból a szocializ­musból, amely mindent le akar rombolni, hogy a kisebbségét ráerőszakolja a nemzetre, nem kérünk. Mi többségben vagyunk, mert mi pol­gárok és harcos polgárok vagyunk, akiknek tapasztalatai vannak. — Azt is kifogásolta a szónok, hogy én ér­zem magamat hivatottnak a válaszfalak lebon­tására. Ebben a munkában nem konkurrálok velük, mert erre a munkára én vagyok a hi­vatott, én képviselem a többséget és hivatalom­nál fogva, én vagyok a nemzet vezére. — örömmel állapitom meg, — folytatta ez­után Gömbös —, hogy a kiiufujtott testvéri Job­bot nem utasították vissza itt Szegeden sem. Runélem, hogy a demokrata párt és a többiek nem azérl lesznek mögöttem, hogy engemet szolgáljanak, hanem a nemzetet akarják szol­gálni. Az erősebb ötemü élei — Uj magyar embertípusra van szfikség — mondoiia tovább — a belső tanaimat kereső­re és nem a felületesen élőre. Annak idekn, amikor itt Szegeden összeültünk ellenforradal­mat, történelmet csinálni, valljuk meg, hogy az ellenforradalmat akarók nem egészen azt a politikát óhajlollák, amely azután következel' Ezért volt az, hogy ellenzékbe vonultam. Az erősebb ütemű étetnek csinálok propagandái. A száguldó repülőgépek, az autók, a rádiók, a távolbalátó készülékek nem engedik meg a hu­szadik században azt a lukszust, hogy Pafó Wagner HargH (értezett vfléz dr. Shvov Kálmftnné, Ferenc, Ernő és Jenő ugy a maguk, mint a rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik, hogy édesatyjuk kereskedő, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank elnöke folyó bő 19-én, munkás életének 76. évében, aste 7 órakor, hosszas betegség után, a halotti szentségeket felvéve, az Úrban csendesen elhunyt. Földi maradványait f. hó 21-én dflután 2 órakor a Klauzál tér 7. számú gyászházban a róm. katb. vallás szertartásai szerint besxentaljük és a belvárosi temetőben levő családi sírboltba helyezzük el örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozatot folyó hó 21-én d. a. 10 érakor fogjuk a szegedi Fogadalmi templomban az Urnák bemutatni. Az örök világosság fényeskedjék neki! özv. id. Wagner Ernőné szili. WBss Adél •ÓgTJrtjójB Wagner Béla unokaöccse vitéz dr. Shvoy Kálm&n veje A Szagadj Kereskedelmi és Iparbank igazgatósaga, felugyeló­bizottsóga és tisztviselő kara mélységes fájdalommal jelenti az intézet elnökének WAGNER GUSZTÁV um.k elhunytét. A megboldogul! 45 év óta volt bankunk igazgatóságának tagja, majd elnöke. Puritán egyéniségével, gazdag tapasztalataiból leszűrt életbölcsessé­gével, példaadó, lelkiismeretes munkásságával karolta fel intézetünk minden ügyét és érdekét. Nemes egyénisége, szilárd jelleme lesz a mi példaképünk­Emlékét hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Pálként éljünk. Ahhoz, hogy a t a maga mozgásában ne okozzon bajokat, kell, hogv szervezett legyen. A szervezettségnek viszont feltétele az alarendellséq. Ha a nemzet alá tud­ja magát rendelni a felsőbb érdekeknek, ha tisztában van azzal, amit akar. akkor a harc nem lesz meddő. — Uniformba kell öltöztetni a magyar köz. életet, egységessé kell tenni, nem arről van szó, bogv ki az elnök, az alelnök, mert ezen ml magvarok össze tudunk veszni, sem arról nincs szó, hogy ki köszön előre, mart ezen meg pláne össze tudunk veszni, — hanem arról, hogy kű 1- és belpolitikai vonalvezetésben az egész nemzet egyet akarjon. Akkor nem fog­juk bárgyún nézni a történelem folyását, pn­'anatok alatt, ha kell, cselekvőképesek leszünk «Nem csúszom el a narancshéjon" — A nearaeti munkaterv, amelyat már so­kan halába ítéltek, sok mindent tartalmaz. Itt van például a nemzeti őncéhzsáy gondolata, amely azt fejezi ki, hogy senkisemmi, csak a nemzet — amelyet én sorsközösségnek neoezei rajra. állásra, foglalkozásra, vallásra való te­kintet nélkül — valami. A nemzet önmagáért van. Mindenki: miniszter, munkás, polgár, szolgája a nemzetnek. Napszámosok vagyunk mindnyájan, akik dolgozunk a magyar rőgézt Ha én kezet nyújtok mindenkinek, nem a inasam táborába hívom őket, mégis «elvi fenn­tartással" élnek, mert lesik azt a bizonyos na­rancshéjat. amelyen a politikai életben oly könnyű elcsúszni. De én élesszemü vagyok, mindent látok, én nem csúszom el narancshé­jakon. Közbeszólás — Mi van a tönkrement hncRkfflesöntriat. dobosokkal? — kiáltotta ekkor közbe *cr har­sány hang. — A népkonyhátokkal! — kiáltotta egy másik — Nagyon hálás szoktam lenni a figyel­meztetésekért — válaszolta Gömbös — bér ne­kem nincs szükségem rá. Magam is tönkre­ment hadikölcsöntulajdonos vagyok. Azt kér­dem a közbeszólótól: meg tudná oldani ezt a problémát? — Meg! — kiáltotta a közbeszóld. — Meg? — Meg! — hangzott másodszor is. Gömbös most igv válaszolt: — Jelentkezzen leérem a titkárnál. Előjegy­zésbe veszem, hogv ilt Szegeden nagvkápaci­tásu, széleslátókörü államférfiak «életnek... Ezután igy folytatta: — Elismerem, hogy ex súlyos probléma, de nem első kötelesség, mert ha van jólét, a tá­jé sebeket könnyebb gyógyítani. N^flyobb f robiémáink vannak. Elismerem, hogy ez a érdés fáj, de még jobban fáj nekem az, ha egy nemzet nem tua áldozatot hozni és nem tudja elfojtani keserűségét Ma más kérdések­ről van szó. A mezőgazdasági export fokozásá­ról, a budapest—kecskeméti—szegedi transz­kontinentális autóut megépítéséről, a magyar revizió gondolatáról. Fontosabb, hogy a hiteléletben olyan stilnst terenrtiünk. amelynek alapján a tőke a termelést szolgál­ja, egészséges telepítési politikára van szikség, modern hűtőházakra, hogy a külföldi piacot ellátni tudjuk, olyan tarifális politikára, amelv mellett a termelés nines veszélyeztetve. — fis még egyet akarok még mondani Ve­lem szenvedélves hangon nem lehet tárgyal­ni. Amikor én nyugodt mérsékléssel beszé­lek és cselekszem, akkor velem nem lehet igy beszélni, mert azt mondom: vagyok olvau le­gény, mint te, kedves barátom! Á magyar zi* vanja az erős kezet, mely simogatni 1« tud. Tekintély és tisztelet nélkül nincs semmi. A lőke — Nemzetkőzi kapcsolatok mj srtn révén - kell találni a termelés rentabilitásáL Pi* . szerezni kell éa megtartani kell a piaco­kat. Enélkül nincs élet Meg ken indítani a vérkeringést, törekedni kell egy kiegyen sulyo-

Next

/
Thumbnails
Contents