Délmagyarország, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-11 / 257. szám

DEM AGYAKORSZAG BZeOCD. ScerkMztOtég: fcomooyl UCCO •2. Lem Telelőn: 23-33. 'KladóhlTBtal, kOlcMnkflnyirtAr legylrada • Aradi nooa 8. Telefon > 1MW. * Nyomda * UJw LloOt ucca 1«. Telefon t 20-34. Távirati é( leveleim • Délmaoyaronzág ««eged Péntek, 1932 nov. 11 Ara IC fillér VIII. évfolyam, 257. sz. ELOriIETÉS: Havonta helyben 3.20 •tdAken «• Bndnpe«len XW, kUimiddn «V40 pengd •»• Boyé» «Am ára hetkllx­nao Iá, To*dr> ét ünnepnap (111. Hir­detések felvétele tarifa werlnl. Meglc­1rnl>< h«IM ktyélelév^l "xnonia reiqel A város és az egyetem . Nemcsak az egyetem belső életének, de a táros szempontjából is nagy jelentőségűnek tartjuk azt a beszédet, amit a kiváló tudós és kiváló pedagógus, Imre Sándor tartott teg­nap, a szegedi egyetem megalapításának hat­vanadik évfordulóján. Ugy érezzük: ezzel a beszéddel vált szegedi egyetemmé a kolozsvári egyetem, ezzel a beszéddel vált történelmi em­lékké a tegnap valósága s ezzel a beszéddel vált valósággá a tény, aminek felismerése és bevallása ellen tiltakozott az emlék, a vágy és a fájdalom. Huszonhárom félév kellett az átalakuláshoz • Imre Sándor konfessiója ugy hangzott és ugy hatott, mint a zárókő letétele annak az átala­kulásnak, amit a történelem változásai indí­tottak útnak s amit ennek a városnak áldozat­készsége, kulturszeretete s félévszázados egyetem utáni áhitozása siettetett a befejezés felé. A patinás emlékű történelmi félmúlt s a nehézlélekzetü jelen kőzött ment végbe ez az átalakulás s a város népe az örömérzés elége­dettségével s a hozott áldozatoknak az elért eredmények egybevetésével életrehivott nyu­galommal látja, hogy a menedékhelyből ott­hon lett s akik otthon vannak, azokat a vágyak­ból és emlékekből szőtt aranyszálak sem húz­zák' már innen másfelé. Nem kell tagadnunk, hogy a huszonhárom féléven keresztül nem mindig volt ennyire me­leg s ennyire bensőséges a város és az egyetsm közötti viszony, miut amilyenné vált s ami, azt hisszük már csak az évek múlása által lehet bensőséggel és melegséggel telitettebb. Volt rá eset, hogy a város közönsége, amikor •z egyetemért hozott áldozataira hivatkozott, csak számadatokat kapott cserébe s annak bi­zonyítását, hogy a város nem áldozatot hozott, hanem okos üzletet kötött Volt rá eset, hogy a szegedi közéletet egyik-másik törekvés kissé önkényes jogcimen igyekezett kedvtelése fó­rumává tenni nem a személy súlyával, de az egyetem és tudomány tekintélyével, volt arra ls eset, hogy véres fejek buktak ki a kapukon, melyeket szegedi polgárok áldozatkészségével építettek meg s hiába vártuk a megtorlásnak, vagy a fegyelmezésnek megnyugtató szavait. De mindezt csupán azért emiitjük, hogy an­nál jobban tudjunk örvendezni Imre Sándor lélekből leledzett szavai hallatára. Ezek azok a szavak, melyeket már régen vártunk s ré­gen várt ennek a városnak polgársága s ezek azok az igazságok, amelyeknek elismerése könnyebbé teszi a hozott áldozatok súlyát. Ez a beszéd — pillére annak a hidnak, amelyik az egyetem és a város között megépült s ami­nek bokrétaünnepélye lehetett volna a hatvana­dik évforduló. Nem akarunk hivalkodni az ál­dozatokkal, melyeket végre ellenszámla s a nyereség meglobogtatása nélkül ismert el az ünnepi szónoknak bölcs és nemes szava, de "lég egyszer arra kérjük azokat, akik másként emlékeztek eddig ezekről az áldozatokról, hogy a mai időkhöz, a mai idők pénzügyi ziláltsá­gához és teherviselő képességünk mai lerom­lottságához méretezzék ennek a városnak vál­lalt és viselt áldozatait s meg fogják érteni, miért jutnak hozzánk olyan közelre azok a szavak, amelyekkel az áldozó város áldozó Polgárságáról az egyetemi ünnep szónoka meg­emlékezett. S talán akkor kevesebbszer fog elő­fordulni az is, hogy szegedi szülök gyermeke hiába kér a szegedi egyetemre bebocsáttatást s a szegedi Alma Mater szegedi szülök gyer­meke előtt ereszti le a sorompót. Minden hely, minden környék, minden milliö, minden történelmi mult és minden sorsközös­ség más-más feladatot, célt, kötelességet, irányt jelöl ki. Szeged és az Alföld nem lehet csak geográfiai letelepülőhely s feltételes megálló­hely az egyetem utjain, az egyetem tudomá­nyos feladatai, tudományos törekvései, az egyetem által szolgált tudománypolitika kell, hogy bizonyos vonatkozásokban alkalmazkod­janak a hely és környezet parancsaihoz. Az egyetemi jelleg kötelezettségeket ró a városra s a város derékül Igyekszik is megfelelni ezek­nek a kötelezettségeknek, — de az egyetem sem vonhatja kl magát azok alól a tekintetek elől, melyek a hely és környezet adottságaiból folynak s melyeket a város egyetemszeretete és egyetemkultusza kényszerű engedelmesség­ből könnyen emel önkéntes feladatvállalássá. Bizonyára nem a tegnap napon vált a ko­lozsvári egyetem szegedi egyetemmé, de a teg­napi napon kapta a város polgársága ennek egyetemi elismerését. Senki nem kívánhatja azt, hogy a szegedi égy etem fe'.ejtse el a régi ott­hont, amit ml sem tudunk s mi sem akarunk elfelejteni soha s szakitsa ;1 azekat a szálakat, melyek Erdélyhez fűzték, hiszen ha elszakadná­nak, ha elszakadhatnának ezek a szálak, akkor a történelmi restitució gondolatának s küzdel­mének ereje is megtörne, — mi csak azt kí­vánjuk, hogy legyen múlté az egyetem által élvezett vendégszeretet s érjen véget a ven­dégjog érvénye, mert az egyetem szegedi egye­tem lett s Intézményeiben és munkásaiban a polgárjogok teljes élvezetébe lépett. Ugy érez­zük, hogy ez a tényleges állapot és ez a jogi helyzet manifestálódott a tegnapi ünnepen s ezért örömmel és büszkeséggel köszöntjük örök s hisszük: zavartalan frigyét a Városnak és az Egyetemnek. Hitler Kancellárságát köveieliR a nemsteii sseocialisiálc Papén tárgyalásokat kezd a Koalíció megteremtésére (Budapesti tudósítónk telefen jelentése.) Ber­1 ínból jelentik: Papén kancellár csütörtökön kihallgatáson volt Hindenburg elnöknél, aki­nek bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd a pártvezérekkel a nemzeti koncentráció létre­hozásának megkísérlése érdekében. Hindenburgnak és Papennek az az álláspont­ja, hogy a kormánynak a nemzeti koncentrá­ció megvalósítása esetén is úgynevezett pre­sídcális kormánynak kell maradnia és hogy a pártpolitikát továbbra ts távol kell tartani a kormányzattól. A tanácskozások pénteken kezdődnek a párt­vezérekt ' nzonban nem sok eredménnyel biz­tatnak. mert a nemzeti szocialisták lapja, az Angriff már most leszögezi, hogy a nácik csak abban az esetben vesz­nek részt a nemzeti koalícióban, Ka a kancellárságot Hitler Adolf veszi át. A nácik szerint a politikai válság megoldásá­nak ez az egyetlen lehetősége. Véres tUntetés Genfben 12 halottal és 65 súlyos sebesülttel A katonaság gepleauvertazet adott a tüntető tömegre — A monkásszerieze­tek Altalános sztrálk tieluett az áldozatok temetésén rendeznek n|abl> tűntetést A sváld államtanács katonaságot vont Össze a rend biztosítására Genf, november 10. (MTI.) Az egyébként élénk és előkelő hangulata népszövetségi fő­városban, Genfben, az éjszaka véres Incidens történt, amely az eddigi jelentések szerint 11 halottat és 65 sebesöllel követelt. Sok sebesült állapota aulyos. Az események a következőképen játszódtak le: Az egyik polgári párt szokásos nyilvános ülése alatt a szocialisták és a kommunisták a termen kivül gyülekezni kezdtek. A rendőrség megtette a szükséges óvintézkedéseket és igy a gyűlés színhelyét is elzárták a csoportosulók elől. Amikor a tömeg tüntetése mind fenye­getőbb jelleget öltött, a rendőrség erősítést kért. A tömeg a katonaságot vad kiáltozással ós gyalázkodással fogadta, többen kiragadták a fegyvert a katonák kezéből és borsót szórtak a szemükbe. Több katona megsebesült Egy tiszt, akit furkósbottal ütöttek le, eszmélet­lenül esett össze. Különösen feltűnt az, hogy számos nő is résztveit a tünte­tésben. A rendőrség kényszerhelyzetbe kerülve, további gyalogs/á'.ad kiküldését kérte. Minthogy a ki­vezényelt csapatok nem tudtak másként ren­det csinálni, gépfegyvereket állítottak fel. A tüzelés megkezdése után le­írhatatlan pánik támadt. Tlz halott és nagyszámú sebesült maradt az összetűzés színhelyén. A tüntetés azonban még mindig tovább folyt a tömeg az Internacloná­léra zendített, majd az egyik szocialista vezér, akit a tömeg a vállaira vett, beszédet mondott, amelyben nyíltan lázított a genfi hatóságok ellen. Erre a tüntetés ismételten megkezdő­dött és a csapatok kénytelenek voltak u|ra tüzelni. Az eddigi megállapítások szerint az első lövés az egyik szomszédos htiz tiblakából dördült el. A tüntetés során tlz katona is súlyosan megse­besült. A svájci kormány még az éjszaka megtette a szükséges intézkedéseket annak megakadá­lyozására, hogy a zavargások felélénküljenek. A genfi hatóságok megállapítása szerint a tárna-

Next

/
Thumbnails
Contents