Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-15 / 236. szám

DHMAGYARORSZAG i *ém*mm «ilMri«i»«li»iiM«r M «NVtaMtoi MCM t ^ WynwQ « UHv MMN wer* H>. frtiKwn r*v«r~« M iM'Mr«« Szombat 1932 okL 15 Vm évfolyam,236. ÍZ. A lelke élni fog Megint bevonult, Nem a szívekbe. Azok *«r rég aiélvea befogadták é« forriórt magukba zárták, A városba. Amelyet újraalapított. Amelynek polgára lettS amoty most hálás ét meleg filébe fogadja — örökké, AM? valamivel több. mint két éve, bogv lezajMtak azok az ünnepségek, amelyekkel lezárult a szegedi egyetemi építkezések első periódusa. Formailag akkor lett Klébelsbérg Kunó szegedi polgár. Ma I* élénken élnek bennünk a níne* és eleven képek, amelyek ez akkori kultuszminisztert díszpolgárrá avató kőzgyíí'Ccen gyors egymás után leperegtek, A közgyűlési terem »ufoha volt A három karzat Is, A tótét polgári ruhák tömegéből klvlrltanak díszes magyar ruhák és lllaszegélyes főpapi talárok, A hatóság bevonul, A megnyitás formaságain gyorsan túlesnek- Már megy 1« a küldöttig az uj szegedi polgárért. Zajongás, mozgás, morsjlK A földszinten és a karzaton 1«, A hangzavar ejv^rre lelkes és Hadé ¿Ijenzésbe hullámzik át és olvad egybe, Jőn Klébelsberg. Három-négy lépéssel a küldöttség előtt. Fekete Ferenc Józsefben, Keztyüeen Jobb kezében cilinderrel. Mosolyogva, de ünnepélyesen hajlong. Az elnöki emelvény Hé tart. Megáll. Elhelyezkedik, Figyelmesen végighallgatja a rövid üdvözlést. Azután beszélni kezd. Szegedi aspirációkról. Szegedi tervekről. Szegedi álmokról. Szegedi sérelmekről. Szegedi múltról, Szegedi nagyságról. S remek perspektíváin szegedi jövendőről. Legalább félszázadra megadta a helyes és öntudatos. lendülete« és okos városépítés kereteit. Körültekintőn, koncepciózusán, euiópal méretekkel mérve Is kimagasló kulturérzékkel, valamennyi termelő ágat féltő gonddal figyelő gazdasági érzékkel, álmodozón Is, meg reálisan 1«. Ilyen gazdag programja a szegedi nemzeti éa v'rosi munkálkodásnak még nem volt és ma sincs. Ilyen szerves, Ilyen céltudatos, ilyen nagykoncep• íóju se. Szeged következetesen és biztosan csak ennek a programnak a ponlról-pontra való megvalósításával emelkedhclík kl oda, ahova n legnagyobb magyar városépítő akarta fölemelni, valamennyi vidéki város fölé, hó?« Ku^anest mel'ett világvárosi méretekkel 1» mérhotő nagy városa legyen ennek az or?_'_ ak. Az örökké élénk szellemű, az alkotás lázától soha egy pillanatra megszahadulní n^m •urló Klél ?bberg klasszikus díszpolgári beszédét tekintse é» kezelje ez a város nagy fin végakarata gyanánt Kezünkben e:.::l a végrendelettel álljunk a lázns munka robotjából az Br''Tcsend hónába megtért nagy víindor koporsója mellett. A távozóra, aki elmegy, hogy nz Ismeretlen útra lépjen, melyről nem tér meg ulazó, gyakran szokták mondani, hogy szegény. Ha valnhr igaz volt, most Igaz, hogy ml vagyunk a szogények, akik íll maradunk. A távozó fejedelmien razdag lelkének dus örökségével. De kol<luss7.egényen bnrrttokbnn, jó emberekben, megértőkben és méllíinylókban s mc ze elmaradva nemcsak nz ö álmnínnk színe ós pa'arsága s lelkének lendülete, hunem szellemének vaserejil alkotó tehetsége mO.'íStt is. Ki fe*; képes végrehajtani a: ö végrendeletén Nem telt különbséget a hozzája fordulók között Ha egy mód volt rá, ninden kérést teljesített Buzgólkodott a raodáMenwkratáért és fáradhatatlanul egyengette a zsidó boldogulása elé gördült akadályokat Csak embert ismert a az ember részére csodálatos közvetlenséggel, pazar Mlecséggél és elérhetetlenül sokirányú érdeklő léssel tudott mljdig megnyitni. KaIó«4gga1 epostoloskodott minden szegedi figy és minden szegedi ember mellett. Ki lép a nvomába?! Lesz-e. aki megérti tetteiből leszűrhető társadalmi ét erkölcsi végakaratát, amelyet csak a sors zordság* miatt nem foglalhatott írásba? I^esz-e, aki e sbrssuj'.jtta város fc!cat szenvedett lakóiból nem hagyja végkép kiveszni a hitet, aki a legnehezebb időkben is medált közöttünk, retünk és az ó végrendelete szerint járna A, dekWktéwH, nemes nagyra töréssel, ügyünk alapos iniif nf ifi és lelkes tásávaL a szegény istápolására!, a _ felkarolásával, a szép rajongásával aazesaményi* örökké mohó ábitásával? Nehéz időkben adatott ő nekünk. Nehéz időkben vétetett eL »De az értelmesek mindig /énvienek mint az égnek fény-«ége; ét akik sokakat az ¡gazságra viszme. ^ miként a csillagok, örökkön örökké". Kriptája fölé oda lehelne ind: „ ste". Szeged megvalósítja legnagyobb Fiának végrendeletét A Városépítő, a Knltnrpolítíkus s az Ember véeakarr'JL A lelke élni fon. Gróf Klebelsberg Kuno utolsó u||a Szegedre Budapesten óriási részvét mellett szentelték be a holttMtet - ü koporsót pénteken este nagy ayászpompával vitték be a fogadalmi templomba — Szeged bucsuia a ravatalnál Budapest, október 14. Gróf Klebelsberg Kuno budapesti temetése nagy gváfzpompával, hatalma« tömeg részvételével ment Végbe. Már tora r« ggel vonultak a gyászolók a Nemzeti Mozeum elé. A temérdek koszorút az épület fŐIbe járatánál, a lépcsőkön helyezték el. A Munkácsy-lepellel borított koporsó lábánál egyetlen. hatalmas rózsakoszorú fekszik, az őzvegv I.orzoruja: „Felejthetetlen Kunómnsk — Sári" íelirársal. Jobbra és balra sorakoznak a főhci regi családok koszorúi, ezek mellett fekszenek a fefcőh :>/-. a képviselőház, a kormány, Budapest, Szeged közönsége. Bethlen István.'Hóman Bálint koszorúi. 9 óra után hozzák a kormányzó koszorú ját, melynek szalagján ez a felírás 'olvasható: „Nagyrabecsülésem és barátságom je* illetek, majd a főhercegi családok Atiotetanh léül." Tíz óri tálban a kormány tagjai Is gyülekeztek, majd a főhercegi család tagiií. Tiz órakor megérkezett a kormányzó A muzeum körül körülbelül 20 ezer lőnyl tömeg helyezkedett cl. Megérkeztek a szegedi különvonat utasai is. A sok«záz főnyi tömegben ott láttuk dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, begavári Ríirk Bernát felsőházi tagot, dr. Tóth Béla főjegyzőt. dr. Széli Gyulát, az ügyvédi kanura elnökét, dr. Szivessv Lehel kormányfőtanácsrst, dr. Schmidt Henrik rektort, az "egyetem dékánjait, dr. Hunyadi Vass Gergelyt. Kiss Károly, dr. Menvhárt Gáspár, dr. Bodnár Gézát Lájer Dezsőt. Olejnvik Józsefet és m^g sokat másokat. Hét tagu küldöttséggel képviseltette magát a MIF.FHOE szegedi csoportja. A kormányzó megérkezése után bevonult a papság, élén ezfistfcszülcttel a kezében Glsittfelder Gvula püspökkel.. A katafalk mögött elhelyezet t énekkar a Circum dederunt-ot éneI elte, majd Glattfelder pflapOk kezdte a gyászszertartást és ezeket mondta a szertartás végeztével: — A mi tcstvérü ikről megmaradtak az ó alkotásai. Leomlott róla minden disz, amelyet :v. emberek «Jván gazdagon juttattak neki. A végtelen perspektíva honában most egy lélek térdel az Ur előtt és kér bebocsáttatást Ma az alkotó szenvedély és nem a vesző nagyság kéri a meghallgattatás!, hanem csak a szívnek alázatával könyörgő. Isten irgalmát esdő lélek remélheti a bebocsáttatást. Mi nem emberi érdemekkel kopogtatunk testvérünk mellett az CJrnál, hanem hivő lélekkel. Azok, akik szerették, azoknak sebeire nemcsak balzsama, hanem viöasztalás is a főid és az ég örök kapcsolata, akik pedig bírálták, akár igazsággal, akár anélkül, azoknak az elégtétehiyujtásnak itt a legszebb alkalma Ima után Hóman Bálint kultuszminiszter mondott beszédet: — Klebelsberg Kuno hazáját színes esonékkel, tüzes szenvedelemmel, dus alkotásokkal szolgálta és törte, hogy ezek miatt „sárral dobálták s mondták, német lélekkel ir" és dolgozik — mondotta. A feleletet arra, hogy Klebelsberg Kmoban éltek-e nemesebb é<- állandó terjedelmek, élt-e benne a magyar hon Igaz szeretete, mily értékeket hozott a magyar művelődésbe, életpályába, működése adja meg. — Hitte és hirdette, hogy est a nemsetet euk kolturtöténye mentheti meg. Feimea hlrdettf: elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Részletesen fejtegette a kultuszminiszter gyászheszédében. hogy Klebelsberg Kuno szavait gyorsan követték a tettek. — Klebelsberg a „magyar parlag"-ba akasztotta ekéjét és s magyar vidék kaltarájáaak céltudatos fejlesztésével, s középoktatás korszerű reformjával, a gazdasági életre való nevelés fejlesztésével. népiskolák százainak fejlesztésével és emelésével és as Alföldkutatás megszervezésével igyekezett a magyar művelődés eszméit és értékelt a magyar nép széles rétegeibe átültetni. -- A magyar kormány és a magyar kultura minden munkása nevében búcsúzom tőled. gr«Sf Klebelsberg Kuno — fejezte be beszédét a miniszter. Vidd el sírodba barátaid és tisztelőid és munkatársaid szeretetét és tiszteletét Vidd el mindannyiunk meleg búcsúszavát. Ezután gróf Bethlen látván lépett az emelvéiyre — A mühelvtirsak, a bajtársak, a régi fé ia-