Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-15 / 236. szám

X. 15 ifteK bucsuznaE nercemben Tőled — mon'd'-tta Nem emlékbeszédet mondunk, hanem eljöttünk, hogv még egyezer kezet fosrjunk Veled. Eljöttünk, hogv elmondjuk: pótolhatatlan veszteség a Te távozásod a konstruktív magyarok táborából A Te életed nem volt negáció, a Te életed pozitív érték volt egy nagy plnsz a nemzet életében. A nsmre* nagy építőmunkája voltál, a háború után a magyar kultura minden kövét Te raktad le. — Trianon után Te mentetted meg a magyar knlturái az enyészettől. Nem lehetett ezt a munkál ugy megoldani, hogy a nemzettől áldozatok ne követeltessenek és ő nem törődve a gánccsal, szemrehányással, ment a maga utján. Meg vagyok győződve, hogy egy későbbi kor, egy boldogabb idő igazságot fog szolgáltatni neki és áldani fogja gróf Klebelsberg Kuno munkáját Addig is vigasztaljon az, hogy Magvarországon a gáncsvetés, a rágalom, a befeketités és a népszerűtlenség éppen azokat kiséri. nkik konstruktív munkával értékeket teremtenek a nemzet számára és a népszerűség. a babér koszorúja azoknak homlokát övezi, nkik csillogó szavakkal szédítik meg a tömegek lelkét és ezek mögé a csillogó szavak mögé rejtik • nemzetre nézve meddő életüket Az egységes párt nevében Váry Albert mondott beszédet — A bucsuzásnak ebben a fájdalmas pillanatában —, mondotta Váry — még egyszer megjelenik előttünk sima, mozgékony alakja. Csodálattal néztük, hogy lánglelkü apostolként mint járja he a kultura minden ágát, minden vidékét. Bámuljuk sokoldalúságát: jogász, közjogász, vérbeli politikus, született külpolitikus. történész, tudós, iró és újságíró, fanatikus kulturpolitikus, nagy mngyar államférfiú és nemzetének szerény hü fia és önzetlen munkása. A szellem és a tudás zsenije egyesült benne a cselekvés, az alkotás zsenijével. — Tragikus magyar sors, hogy meg kellett halnia, hogy mindezt róla megállapíthassuk. Sűrűn érték támadások, de ö állta r'oket a támadásokat. Tómadáiok közben és után bátran, bízó tekintetét a magyar jövőre szegezve, ujult erővel indult ujabb feladatok felé. Kegyetlen magyar végzet, hogy vérrel éc súlyos áldozatokkal kell felépítenünk a magyar jövendőt A bllcsubeszédeí< elhangzása után a katafalkról levették a koporsói és a gyász!:ocsira tették, majd a menet elindult a nyugati pályaudvar felé. A szegedi gvorsvonaton két óra busz perckor gróf Klebelsberg Kuno elindult utolsó szegedi útjára. A város halottja Szegeden A yyászmenet utja az állomástól a Templom-térig — Harangzugás közben helyezték el a koporsót a ravatalon (A Délmagyarország munkatársától.) Délulán négy óra. Szegedre halálosan néma csönd borul. Sötétruhás csoportok vonulnak lassan a Boldogasszonv-sugárut felé, a gázlámpák sápadtan fölvillannak, a fény szomorúan szűrődik át a fekete fátyolokon. A lassan szürkülő ég alatt széles, fekete zászlók úsznak és hatalmas zászló lebeg a Fogadalmi templom két tornya között is, a házak ormáról is. Szeged Klebelsberg Kuno koporsóját várja. A templomban már all a fekete katafalk. Hatalmas gyertyatartókat helyeznek köréje, felállítanak két imazsámolyt előtte. A ncma tömeg ellepi a hosszú utvonalat a templomtól a Boldogasszonysugárufon végig az állomásié. Egyesületek, iskolák, testületek vonulnak föl állandóan. Fekete seregeket ont a város minden része. Eleven embersövény keletkezik az ut két oldalán. A házak ablakában halványfénvü gyertyák lángja lobog. A gyorsan szürkülő énről sötét felhőfátylak ereszkednek a gyászoló város fölé és néha lehull a sápadt emberarcokra egy-egy langyos esőcsepp. öt óra. A pályaudvar benépesedik. Olyan nagy a csönd, hogy fölhallalszik az Indóház-térről a lovak dobogása. Jobbfelől, a raktárházak felé áll majd meg a va^on. Negyed hatkor mindenki elindul arrafele. Mindenki, mert itt van az egész város. Csak azok hiányoznak, akik kisérik a vonatot, akik ott voltak a budapesti ravat?l mellett A halottas kocsi, hat fekete ló előtte, már ott áll a helyén. Ott van a fehér koszorús kocsi is. Felvonulnak a fáklyás egyetemi hallgatók és közrefogják az üveges kocsit. Most kigyúlnak a fáklyák. A sárga fények körülölelik a kocsit. Fél hat. A helyén áll mindenki. A fáklyások mögött a fehér karinges papok, mellettük az apácák. A kocsi mögött az egyetem, a város, a katonaság. Az első sorok mögött érezni a végtelen tömeget. A végtelen embertömeg, a gyászfátyolos lámpák és a fekete zászlók fölött lassú szárnycsapásokkal száll az állomás felé a harang«* zugó gyászéneke. Valami fény villan jobbfelől és hangtalanul, l:;r- 'n előuszik a sötétségből a gyorsvonat. A világos vonatablakok mögül sápadt arcok suhannak el és a világos vagonok után úszik a sötét halottas vagon. Néhány vasutas fut el a tömeg előtt, amvlv felszólítás nélkül háirább húzódik, hogy felszabaduljon az első sínpár. A fekete vagon pedig lassan leszakad a világos vonatról, uj mozdony kapaszkodik bele és gyorsan vontatja a váltóhoz. Olyan nesztelenül történik mi-'' n, mintha a vaskorokeket is fekete posztóval vonták volna be. A kalapok, a cilinderek leemelkednek a feli kről, a csákókhoz föllendülnek a kezek éj a sötét vagon megáll a fáklyafényben. a h"lnttas kocsi mellett. Zárt ajtaján fehér luresztes cédula. A kereszt fehér mezejében ci rnzával irt szó: Holtlest. Alatta: Szeged. 7ői. vonattal. Ez alatt másik cédula: Gyorsáru, Filgut. Közben odaérkeznek a halottas kocsi fáklvafénykörébe azok. akik együtt utaztak Budapestről a koporsóval. Az egyetemi tanács tag|ai és a szegedi küldöttség tagjai. Az özvegy roskadozó testtel, sűrűn és mélyen hfátvolozva szállt le az egyik elsőosztályu koCfiból. Az elsőosztályu várótirem előtt dr. Pálfv József polgármesterhelyettes, majd dr. Somogyi Szilveszterné fogadja. Bekísérik a váróterembe, ahol összeroskadva vár. A fátyolon keresztül látszik, hogy hullanak a könnyei. Ott vannak mellet le a rokonok, sógora, sógornője és azok, akik igen közel álltak a halotthoz. Kertész K. Róbert, Denhof Antal. Kulisár István. Itt, a váróteremben még lassabban telnek a percek. A harangok zúgása áttör a fa' ' ">n, a lezárt ajtókon és zsongással tölti be a 10rogva muló időt. Odakinn, a fáklyafényben, felnyitják a kocsit. Az ajtó mögül koszoruszag árad ki. Herva.ié virágok szomorú illata. Néha besuhan egy-egy fénysugár a koszorúk közé és látszik az óriási láda, a koporsó komor koporsója. Először a koszorúkat adogatjak le. Egymásután kerülnek ki azok a koszorúk, amelyek a budapesti ravatalt díszítették, a kormányzó koszorúja, a családé, az özvegyé Szeged városáé, a főhercegeké, a képviselőházé. Néhánynval a halottas kocsit diszitik föl, a többit a fehér koszorús kocsira helyezik. Valaki megkérdezi a csöndesen dolgozó emberektől. hogy hány perc múlva emelik le a koporsót. — öt perc múlva a kocsin lesz — hangzik a halk válasz. Nagyon hilkan hanpzik. de mindenki meghallja.' A tömegben csöndes mozgás támad, a tekintetek átfúrják a sötétséget és döbbenten lesik a koporsót. Nyolc ember birkózik vele. Végre lassan leemelik. Fehér selyemcsiokes szemfedője ugy lobog körülötte, mint a fáklyák lángja. Hatalmas érckoporsó, nyolc ember görnyed aiatta, mindenki tudta, hogy a tompafényü födele alatt gróf Klenelrberg Kuno érkezett meg utoljára Szegedre. A család ott áll a halottas kocsi mellett, a fáklyák fénykörében. Elfojtott zokogás hallatszik. óvatosan betol ják a koporsót a kocsi üvegfalai közé és ebben a pillanatban kis tölsvfakeresztet ad le az egyik vasutas a kiürített vagonból: „Itt nyugszik gróf Klebelsberg Kuno. Élt 57 évet." Raskó Sándor főesperes magasra emeli a kocsi mögött a keresztet és megkezdi a rövid szertartást. Távolabbról halkan felzendül a tanítóképző dalárdájának gyászéneke. A koporsóra szentelt viz hull, aztán fehér tömjénfüst száll feléje és rácsukódik az üvegajtó. A fáklyák körülzárják a kocsit és megindulnak vele a lejárat felé. Előtte mennek sz apácák, a papok. A lejárat két oldalánál vasutasok és tűzoltók állnak sorfalat lenn pedig a lámpákkal, fáklyákkal kivonult egyesületek. Gróf Klebelsberg Kuno utolsó szegedi utiára fálvolos zászlók borulnak. Nem hallatszanak vezényszavak, rendelkezések, a menet Iskola és harisnyák, kötöttáruk «» legjobbat a legolcsóbban lusztlg Imre KöttHfáru üzlete Széchenyi ttr 2.Tisza-szálló melled önmagától rendeződik. Az Indóház-térről először a lovasrendörök szakasza kanyarodik ki a Boldoaasszony-sugárutra és linlad ogyvonal^b&n a templom felé, a fekete zászlók alatt és a fátyolos lámpák között. Kísértetiesen sutét a sugárut, pedig az ablakokban gyertyók világítanak, de ez a gyönge fény még komorabbá teszi a tompa »ötetséget. A rendőrszakasz után jó távolra a cserkész csapat lép. A taktust a katonazenekar gyászmdulója adji ehhez a meneteléshez. Aztán a bajtársi egyesületek pajzsait vi k a pajzshorúozók, majd a bajtársak osztaga következnek egyszerre lépő nyolcas sorokban. Utánuk következnek a;: apácái, és a papol* és a papsi'g u'án úszik a fáklyafénnyel koszorúzott halottas kocsi. A gyászlénévben menetelő oszlopokat nem le het látni,'d-i a Nettős sorfallá tömörült tömeg érzi ennek a gyászmenetnek minden lépését Olvan csend van mindenütt, h'ogv a leghalkabb suttogás is élesen hallatszik. Hallgatnak a harangok is, mintha megdermesztette volna nyelvüket a gyász. Csak akkor cseng föl meszsziről a sírásuk, amikor eléri a koporsó a tít.árképző intézetet, a halott alkotó első állomását. De csak a távoli harangok szava zug. al-óvárosié, a felsővárosié, meg a rókusr a Fogadalmi templom harangk.'.rusa néma maiad. Hct óra. A lovasrendörök szakasza most rri el a Templom-teret. A Templom-iér csodálatos gyásznompával várta megálmodóját. Mintha minaen misztikus szépségét erre nz alkalomra tartogatta volna. A sötét fahk gyertyafényes ablakgvöngysorai vontak koszorút köréje, drágábbak a' legdrágább és ékesebbek a legékesebb ékszernél. Meleg fényességgel várakozott a templom, hogy vJgleges hajlékot adjon annak, aki itt választott magának örök pihenőhelyet. És most, hogv a rendőrlovak patkója alatt megdobbant az aszfali, felsírtak a harangok