Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-16 / 237. szám

D&MftGYARORSZAG SZCOCU. SzerketzlOtAg: Somogy* UCCA Z2.1. emu Teletöm: 23-33. - KI a óhlrntal, icltlcMnkitnyTtar é* tepylroda i Aradi ucca 8. Telefon t 13-OA. - Nyomda < Ltfw Llpói ucca 19. Telefon t 2t>-34. TATirntl et levélcím • Délmaoraronzág S»eged A nagy temetés A lokálpatriotizmus teszi-e, hogy mind ama beszéd közül, amely az ország és a város nagy halottjának ravatala mellett Budapesten és Szegeden elhangzott, — az egyházi beszédek természetesen kivülállanak minden összeha­sonlításon, — minekünk Somogyi Szilveszter beszéde tetszett legjobban nemcsak mint szó­noki teljesítmény, hanem mint amelyik be­széd ennek a városnak lelkéhez s ennek a városnak gyászához a legközelebb állo't Bú­csúztathatták mások a nagy politikust, nr al­kotó minisztert, a kiváló tudóst, a nagy nem­zetnevelőt, az eredményes kulturpolitikust, a barátot és bajtársat, Szeged polgármestere azt búcsúztatta benne, akit ez a város vesztett el s akit ez a város gyászol. Nem tagadjuk: Klebelsberg Kunó ravatala mellett nemcsak a családtagok, mi szegediek is rászorultunk a vigasztaló szóra. S nem tagadjuk azt sem, hogy nekünk felette jólesett a kormány képviselőjének szavait hallani, aki azzal Igyekezett megmutatni bennünket, hogy a kormány Iparkodni fo-* elfelejtetni ezzel a várossal nagy veszte«é«ét. a kormány törődni fog azzal, hogy a város ne érezze meg nagy pártfogójának elvesztését. Ez a vigasztalás is csak a veszteség sulvát méri 'e1 s érzékelteti meg. A kormány és minden konníny csak megkísérelheti a veszteség pótlását, csak ipar. koáhatlk arra. hogy ez a váró" ne érezze meg elárvulfrságát, csak törődést i<<érhe', de kár­pótlást nem adhat. A polgármester elérzéke­nyült s elérzékenvitő gyászbeszédélen emii­tette azt is, hogy sem á városnak', sem a város polgárainak nem volt olyan gondja s nem volt olvan ügye-baja, amit a város nagy jóltevője ne tett volna a magáévá s ne segí­tett volna az elérhető legjobb elintézésig. S minél keservesebbek az életkörülmények, a gond-fának minél több ága huz benn"'i!,-et, minél jobban rá vagyunk utalva az állam­hatalom támogatására. au"ál lobban érzi a vá­ros és érzi a város minden polgára annak a jóságos, serifen! siető hatalmas bardtnnlc hiá­nyát, amit most veszítettünk' el. Az'államhata­lomnál s az államhatalom gvnlrorlófnál ő volt a város nagykövete s nacykörete volt minden szegedi nolgárnak és minden szegedi kíván­ságnak ís. Amikor a város polgármestere ^e-mtoljára Találkozott vele mrtr a S7a*»alónumi *e'e<7STo­bában. hálála előtt pár nappal arról beszélt még Klebelsberg Kunó, hogv a móravárosrészi gyűjtőcsatornát meg keVe^e énjtení az ínség­munkálatok során, mert a Cserepes-sornak Víztelenítést ««rtk ennek segítségével lehet el­érni. Nem volt ennek a városnak sem kulturá. lis, sem gazdasági, sem financiális, sem város­rendezési, sem népióléti ügye, amivel ne fog­lalkozott volna s aminek elintézését nem segí­tette volna példátlan tanultsiftfnak s bámu. latos tájékozottságának tanácsaival. A város vcretőséfe talaját resztette el benne minden eddicr vészelt munkásságnak, alig volt jelen­tősebb kérdés, amiben rem kérték ki taná­csát s amiben nem szabták a maguk állás­foglalását azokhoz az irányelvekhez, amelve­ket Klete^'erg Kunó gróf szinte rajongó vá­rosszerelete s kivételes müveltsére jelölt kl. N'incs az a hatalom, amelyik eb! en a vonat­kozásban pótolni tudja a város veszteségét. A végrehajtó hatalom annyi halszerencse közt s oly sok viszály után fordulhat még rokon­szenvvel e város feló s ha e^ik-másik kér­Vasárnap 1932 oki. 16 Ara 24 fillér Vm. évfolyam, 237. désben revízió alá vehette meggyőződését, re­vízió alá veheti még a szegedi kérdésben ls, jöhet még idő, amikor ez a város érezheti újra a kormánytámogatás melegét, de annak' az együttérzésnek', annak a teremtő harmóniának, annak az odaadó segítségnek' és oltalomnak, annak a fáradhatatlan tevékenységnek s al­kotó láznak, amit Klebelsberg Kunó gróf élete jelentett a város s e város minden polgára számára, fájdalmas elvesztését nem pótolhat­ják intézmények vissza vezénylésé vei, vagy itt­tartásával. Hálásak vagyunk azért a kormány­igéretért, amit Klebelsberg Kunó gróf rava­tala mellett kaptunk, Íme, Szeged nagy jól­tevője még haló porában is tud segi'.eni, de a támogatásnak, segitségrek azt a lel késségét és állandóságát, amit ő jelentett a város szá­mára, sem pőtolní, sem helyettesíteni nem ELOriZCTfi > Napon a helyben 3.20 Vidéken é* Bu<tapMl«l>«0. kUllflldOn A*40 pengO - Boyé* «4« hé,kn«­nan 1«. vauSr. «* Ünnepnap 24 mi. H detese<c felvétele eatffa «erlnl. Megfe­leniir hélMVvtte'*^1 nwnnola reoaei lehet Az emberi kiválóság igy romlója le a vá­laszfalakat, amiket a napi politika emel fel. S a ravatal mellett, a sir felett még a komoly ellentélek is elülnének, nemcsak azok, ame­Iveket a napi politika termelt ki. A gyászban nincs ellentét és nincs különbség köztünk a hálában sem. A politikának joga, talán köte­lessége is volt felmérni azt, amit tett, de mi csak hálásak tudunk lenni azért, amit alko­tott. Az ország lényes temetést reidezh-'ett, de ahogy Szeded népe gyászolja a nagy Alko. tót, az könnyesebb, meghatóbb, elérzékenyü­lőbb, őszintébb és bensőségesebb volt. S ta­lán ezért méltóbb volt hozzá, az elköHözölthoz is. Ha mással nem, a könnyeinkkel váltunk méltóvá ahoz, hogy sírjába hanyatlott teste a szegedi főidet termékenyítse. nagy halotlfál KV berg Kuno utolsó utján a fogadalmi templom , ^ kriptájáig (A Délmaqyarorsz*^ _jilc»társától.) Szom. baton délelőtt temette el Szeged óriási részvét­tel és fenséges pompával nagy halottját, gróf Klebelsberg Kunőt. A temetési szertartás rek­viemmel kezdődött fél 11 órakor a fogadalmi templomban, a hatalmas Templom-tér már kilenc óra után benéperedett. F.gvmásután vo­nultak fel a térre a bajtársi egyesülete'^, az iskolák növendékei, az egyesületek és a tes­tületek és példás rendben sorakoztak fel a" templomterrasz koszorúkkal borított lépcsői előtt. A budapest iravatalról Szeredre szállí­tott köszörűk két hatalmas vasúti kocsit töl­töttek meg és öt fuvaroskocsi Szállította a küldeményt a templom elé. A ravatal körül' csak azokat a koszorúkat helyezték el, ame­lyek a budapesti ravatalt Is d'—Üc'.ték. Őröl Klebelsberg Kuno nefitz érchoporsóla egész éjszaka ott állt a fogadalmi templom kupolája alatt, a katafalkon, amelyre csak néhány gyertya hintett gyönge fényt A ko­porsó előtt apácák imádkoztak. Korán reggel, alig világosodott még, kezdték meg a belső koszorúk elhelyezését. A konorsó el-5 került az özvegy és a kormányzó koszorúja, köréje pe­dig az orsázggyülés két házáé, a közoktatás­ügyi minisztériumé, külön Hóman Bálint kul­tuszminiszteré, József és Frigye? főhercegeké, Gabriella főhercegnőé, Kertész K. Bóbert ál­tamtitkáré, a vármegyéké és a városoké, Al­brecht főhercegé, Budapesté, a kormányé és Bethlen Istváné. Szeged hatalmas koszorúját külön tartotta két városi huszá[tt Kilenc óráig hatalmos tömegek tekintették meg a ravatalt, amelyhez meg­szakítás nélkül tartott a zarándoklás. Kilenc órakor lezárták a templomot és eltol kezdve csak azok juthattak be, akiknek a számára helyet jelölt ki a rendezőség, a hatóságok küldöttségei, az egyesületek és a Budapestről érkezett gyászolók. Tiz óra után gvorsan bené­pesedett a templom. A katafalk előtt a ba; társi egyesü'é'ek tagjai tartottak dlsrőrséget és ejfy árvalányhajas cserkész-szakasz. A padok között és a kijáratoknál diszslsakos rendőrök és cserké­szek állnak, az érkezőlet fehér karinges papok kalauzolják előre kijelölt helyükr^ A rende­zőket dr. Balogh István lelkész irányítja Se­hol semmi zökkenő, semmi torlódás, pedig egyre nagyobb és nagyobb tömegek érkeznek a templomba. A jobboldali padmezőVet a vi­dékiek számára tartották fenn, a baloldali me­zők a szegedieké. Az első sorokban kapnak helyet a vidéki egyetemek képviselői, a deb­receni, a budapesti és a pécsi egyetemek ta­nácsának jelvényekkel megjelent tagjai. a jobboldalon a szegedi egyetem tanácsa és ta­nári karának minden tagja. Az első padsor­ban foglal helyet dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagy, dr. Schmidt Henrik rektotr dr. Pálfy József polgármesterhelyettes. Somogin polgármester a szentélyben a kegyúri izék­ben foglalt helyet. A kereszthajó jobboldali padsoraiban helyezlier'c' t el dr. I.ázár Andor igazságügyminiszter, dr. Láng-MiHozky Ernő táblaelnök, Petri Pál államtitkár, a képviselik küldöttsége, Mayer János volt földmüve?ős­ügyi miniszter vezetésével, Lázár László Máv. igazgató, a lengyel kormány képviseletében báró Korsack Bavmnnd k^yc'sSéfíi ^t^. A budapesti különvonat Az állomás környéke szombaton délelőtt már jóval a különvonat befutása előtt meg­élénkült. Az állomástól a fogadalmi temp­lomig vezető útvonalon díszruhás rendőrök várakoztak. Tiz óra tájban kezdtek szállin­gózni az állomásra a zsakettes, cilinderes urak, akik a különvonattal érkezőket várták. Egymásután érkeztek a perronra dr. Láng Miticzky Ernő táblai elnök, dr. Rócz Andor elnöki titkár kíséretében, dr. Tarajo«sy Béla, a.; ügyészség, dr. Zombory Jenő a fóügvész­s-ég, dr. Konczwald Endre a törvé vszék el­nöke, majd megérkezett dr. Somogyi Szil­veszter polgármester dr. Tóth Béla föjcgvzó társaságában, megjelent dr. Veress Gábor üz-

Next

/
Thumbnails
Contents