Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-16 / 237. szám

XIO • I I a IV I nagy vláaiztékb Iskolacipok Zsurkó A r»V;ámn mtruli «»«.nr^iVf W-At mnrikivfll mAlven le- • • ^ nál A rakíáron maradt uesoncipfiket rendkiTÜl mélyen le­asállitott árak mellett árusítjuk. iianyArok: NŐI clpök P 0-30-től Féri! cipők P UvSO-tél Minden párért szavatosság. Nézase meg áras IciraKaiainlcat. KOMwlh Lafo* »ugénit fl. Telefon s 17-72. feligazgató és Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos. Tiz óra öt perckor futott be a hét Pullmann­kocsiból áiló különvonat. Elsőnek szállott ki a kocsiból dr. Lázár Andor igazságügvminlsz­ter, majd utána Petri Pál államtitkár, dr. Temesváry Imre és Farkas Elemér ország­gyűlési képviselők. Lázár László máv. igaz­gató, Tóth József félegyházai, Thurner Mihály soproni polgármesterek, a pécsi Erzsébet egye­tem és a Maurinum küldötte dr. Vargha Demjén és dr. Kasztner Jenő professzorok, báró Rudnvánszkv Béla, a Pesti Első Hazai Takarék igazgatója, Mayer János volt föld­mivelésügyi miniszter, a Műegyetem, a Páz­mány Péter Tudomány Egyetem küldöttei, Kélh'lv Anna Szeged szociáldemokrata kép­viselője és még solcan mások. A rövid fogadtatás után a vendégek autókba ültek és a fogadalmi templomhoz hajtattak. Megijed tlzenegu órakor vonult a ravatal mellé az özvegy és a gyá­szoló család. A nőket sürü fekete fátyol takar­ja. Mindenki mélységes részvéttel figyel föl rájuk, amint elfoglalják helyüket a ravatal baloldalán. Mögöttük helyezkedik el a tör­vényhatósági bizottság, a felekezetek papi disz. ben megjelent lelkészei is. Fél 11 óra volt, amikor mély bugó hangon megszólalt az orgona. Elől a kispapok hosszú sora, azután a szegedi plébániák lelkészei, végül Raakó Sándor főesperes és Breisach Béla nagyprépost, majd utánuk gyászornátus­ban dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök. A papság a szentélybe vonul és megkezdődik a rekviem. A kórust Csornák Elemér karnagy vezényli, az orgonánál Artos Kálmán ül. KBniy Péter Bekviemjét sirjálc az orgonasipok, az ibszo­luciót P. Felsmann Emília és Kertész Lajos ének'ik. Harmincöt percig tart a templomi szer­tartás. A templomi közönség lassan kitódul a napfényben sziporkázó térre és elhelyezkedik a széles terraszon. Hozzák azután a katafalkről leemelt vörösrézkoporsőt A födelén vörös­rózsacsokor. A terén ünnepi mély csönd. Szinte lélekzetét is vissza, tartja a mintegy harminoezernyi tömeg. Az ár­kádos paloták ablakaiban most is két-két gyertya ég, mint etgnap este, amikor a Temp. lom-tér alkotójának megérkezését várta, de a gyertyáknak most nincsen.fénye. A nap lán­gol az égen és elhomályosít minden más íényt A szegedi egyesült dalárdák gyászéneke zen­dül aztán fel a Szent Háromság szobor mel­lől. A dalárdákat Magyar Rezső karnagy ve­zényli. A »Mért oly borús...« akkordjai szo­morúsággal töltik tele a tündöklő terét A virágokkal, koszorúkkal borított ravatal előtt elhelyezkedik a püspök és a papság egy­része. Három kispap azokat a vörös bársony­párnákat tartja, amelvekre Klebelsberg Kuno rendjeleit és kitüntetéseit erősítették. Komor szertartás, majd megkezdi gyászbeszédet a püs­pök. — A mi szent szertartásunk a koporsó felett csak az imádkozást ismeri — mondotta — és az emberi érdemek dicséretét átengedik azok­nak, akiket a baráti és földi kötelékek fűztek az elköltőzötthöz. Tudjuk, hogy az Ur elé áll­hat és bátran hangoztathatja: Uram, nem­csak a Te házad ékességét szerettem, bár a leg­dicsőségesebb házadnak, az emberi léleknek gyarapodását szolgáltam. Azért fáradozott, hogy a lelkek szomjúságát kielégítse, azért dolgozott hajnaltól estig, h^gy felebarátai szá­mára minél jobb boldogulási eszközöket bizto­sítson. Az első beszédet Lázir Andor igazságiigyminiszter mondotta. — A magyar kormány nevében hajtom meg emléked előtt fejemet gróf Klebelsberg Kuno — kezdte. Meghajtom fejemet és nézek utá­nad a nagv magvar sötétségbe, mint a magyar sors várfalára kiállított várta. Nézlek, merre szállt el a lelked, mert ez a koporsó csak földi maradványaidat őrzi, lelked száll, száll mesz­fzire. oda, az örökkévalóságba, ahol nincs kez­det és nincs vég, mert kezdet és vég ott együtt van. — Mit éreztél te. hogv ugy siettél alkotá­saiddal, hogv megadhasd ennek a nemzetnek, amit szived rejt, amit lelked zárt magában kincsek gyanánt? Érezted azt, hogy földi léted ilyen rövid időre van kimérve? Érezted azt, hogv neked ezalatt kell kiöntened a ma­gyar nemzet oltárán lelked kincseit. Csudála­tosak a végzet intézkedései, csudálatos * mi elhivatottságunk. És ezt érezzük akkor is, mi­kor a legnagyobb talány, az elmúlás előtt ál­lunk. Ez az elmúlás is jelent valamit, ez is je­lent reményt, ez is ad hitet. — Nagyokat alkottál, Klebelsberg Kuno. örökkévalóság felé vezetted nemzetedet, örök­kévalóságot biztosítottál magadnak a magyar nemzet történetében. És most, amikor meg­térsz ide, Szegedre, megtérsz ennek a katedra­lisnak a kriptájába, amely katedrálist, amely Szegedet a Te fantáziád emelt naggyá; haza jössz. És ha itt marad is földi porhüvelyed, lelked ebben az országban szerteszéjjel száll, hogy hirdesse, miként kell a magyar nemzet­ért dolgozni. — És árva Szeged népe, veled szemben kö­telességünk van az elköltözött nagy ember em­lékéért, hogy ne érezd árvaságodat, hogy ne érezd azt, nogy elhagyott téged az az ember, aki legjobban szeretett. Ezután Somogyi Szilveszter polgármester mondotta el beszédét: — Gróf Klebelsberg Kunó Szeged díszpolgára, kiváló képviselője, nagy jóakarónk és jótevőnk fájdalomtól csordult sziwel köszöntelek Szeged egész közönsége nevében — mondotta. Nagy szomorúság és fájdalom lett úrrá a mi lelkűn­kön ezen a tragikus viszontlátáson, amikor éke­sen szóló ajkaid örökre elnémultak; amikor vég­leg kiesett a toll a kezedből amelv tollal serken­tettél. biztattál és tanítottál minket — A kultuszminiszter politikájának helyessé­ge csak egy nemzedék múlva túnik ki és válik nyilvánvalóvá Téged, a Te emlékedrt áldani fog­ja a jövő magyar generáció, nmelynek minden irá­nya műveltséget adtáJ, áldani fogja a nemzet, me­lyet külföldi kollégiumaiddal megismertetsz és megszeretLetsz. müveit nagy nemzetekkel. — Aki annyit alkotott, az nem halhat meg egészen, az erő alkotásában, müveiben, intézmé­nyeiben tovább él és különösen tovább él azok­nak emlékezetében és szivében, akik ez alkoti­soknak hasznát veszik. Téged c végzet férfikorod, erőd és alkotó képességed teljében igen korán ragadott el tőlünk. Még annyi jogod lett volna as életbe* is ml nemzet 8« vSros egyaránt stég annyi reményt füztünk a T* kiválóan nagy ké­pességeidhez. — Ennek a Tárosnak a közönsége, min­den osztály és politikai különbség nélkül, még a szervezett munkásság is összetörve állja kö­rül ravatalodat nemcsak azért, mert Szegeden sokat alkottál, hanem azért, mert mindenkinek p?nászát meghallgattad, őszinte sadwel segítet­tél. A nép azt nem felejti d. Kötelességeid tel­jesítésében oly készséggel védled a legkisebbe­ket és páratlan könnyedséggel emelkedtél fel a legmagasabbakig. — Innen helyezünk örök nyugalomra t Temp­lom-térről, amit annyira szerettél. A míthologiai időben Anflon lantjának varázsszavára a téglák és kövek önmaguktól rakodtak Ttaebe város fa­laivá. Magyarországnak ez as egyik legszebb te­re a Te elgondolásod szerint parancsszavadra épült fel, hogy helyet adjon árkádjai alatt a ma­gyar hallhatatlanoknak. A Pantheounak a kö­böl és ércből való lakói fesz It figyelemmel te­kintenek most feléd, mert kiálltad as Élet kohó­dnak próbatüzét és a Te kivételesen nagy ké­pességed megméretett ar igazság mérlegének ser­penyőjén és teljes súlyúnak találtatott — Mi pedig halandó szivünkbe zárjuk a Te em­lékedet szivünkben adunk Neked valódi dísz­sírhelyet és végső bucsut veszünk Tőled: szere­tett díszpolgárnak, képviselőnk, Jótevőnk: Is­ten veled. Dr. Schmidl Henrik rektor a következőket mondotta: — Megdöbbentő és váratlan a gyász, amely reánk szaliadt — mondotta. Kl tudta volna tehet­ségesnek elképzelni, hogy Ily eleven élet pulzu­sa hirtelen megálljon. Ily lángoló elme tüza ki­aludhassék, ily hatalmas dobbanása sziv verése megszünhessék. Ugy éreztük és más lehetőséget nem is tudtunk elképzelni, mint azt hogy Kle­belsberg Kunó grófnak még sokáig, még évtize­dekig kell élnie, mert még oly sok tennivalója volt oly sok nagyszabású tervé* kellett volna még megvalósítania. — Amerre nézünk, az 0 kezének nyomaival találkozunk. Mintegy varázsütésre, olykor szédü­letes iramban emelkedtek Intézeteink és épüle­teink. Igy épült fel másodszor egyetemünk. Vall­juk be őszintén, hogy sokszor kérdeztük, miért e sietség, hiszen ily hatalmas Intézménynél egy fél évszázad is kevés ahoz, hogy nrindeo ágában teljesen kiépülhessen. íme most látjuk, mily nagy szükség volt • hatalmas Iramra. Nagy kultuszmi­niszterünk biztosítva akarta lálni eszméinek. Ideál­nak megvalósulását Szüntelenül sürgette a mun­kát, mert talán önkéntelenül érezte azt hogy oly szeretettel, oly körültekintéssel, oly Unom művészi érzékkel, mint ö, senki sem fogja meg­valósítani az ö terveit, ha ö talán egyszer majd nem tudja személyesen ellenőrizni, hogy gondola­tainak és intencióinak megfelelően folyik-e min­den építkezés és minden berendezés. Ne higyje senki, hogy csak külsőségekben lelte Ideig-óráig őrömét Mert az igazság az, hogy lelkének szün­telen munkájával, szivének minden erejével csün­gött kulturális alkotásainak eme legszebbikén és leghatalmasabbikán. tudományi intézetek felépítését remélte. — Szent fogadalom emelte e hatalmas temp­lom égbe nyúló tornyait — fejezte be beszédét —, szent fogadalommal akarunk búcsúzni mi Is örökké felejthetetlen nagy miniszterünktől, azz; I a fogadalommal, hogy életűnk minden munkái­val, szüntelenül fogjuk építeni a magyar tudo­mány templomát, egy tisztább, jobb és boldogabb mtgyar jövendő biztosítására Gróf Széchenyi Károly beszélt ezután: — Mélységesen megrendülve teszek eleget e szomorú kötelességnek, midőn az Alföldi Bizott­ság nevében fájdalomtól lesújtva utoljára intézem PArl»t modell szerint n I PERZSA-,. S " CSIKÓ- és PÉZSMA- ÍJ Ifi MENTUS é"*kUron « A , "»• P1U,It3 Károlyi uccu 1. (Viro.1 bérhU.) A Tört arany, ezüst beváltás Tóth órásnál, .. Kölcsey ucca 7, j3j Eltínybs A. B. C. részleteladás.

Next

/
Thumbnails
Contents