Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

Szeged vendégeihez! Meleg ssereteltrl köszöntjük Szegőd vendé, gejt, akik Húsvét napjára lerándultak hozzánk. Meleg szeretettel köszöntjük őket s amikor feltárjuk előttük ai'^ ami a mienk, feltárJuk elöltük szépségeinket és nyomorúságunkat, engedjék meg nekünk, hogy kéréssel is fordulhassunk hozzájuk. Ezt a várost a politika az elmúlt hónapokban a vádlottak padjára ültette le. A politika, amelyik nem mindig az erényt jutalmazza (bár nagyritkán ez is meg?sik) és nem mindigabúnt torolja meg(l)ár erre is volt már példa), most Szegeddel akarja meglakoltatni mindazt a felelőtlen költekezést és gyeplőtlea gazdálkodást, ami tiz éven keresztül a ránkszakadt gazdasági válság hatását az elviselhetetlenségig fokozta. A szegedi építkezéseket ugy állították az ország közvéleménye elé, mint szimbólumait az állami javak és adóbevitelek eltékczlásának. S most olyan felfogás erösödótt meg s olyan felfogás mutatkozik meg elhatározásokban és intézkedésekben, amelyik a dédelgetés látszata után a fenyítés valóságát küldi ránk s amelyik bizonyára azt tartja, hogy a szegedi intézmények kipusztításával s szegedi intézményeknek elvezénylésével lehet csak kiengesztelni az ország megbántott kózszellemét Akiket most Szegedre hozott az érdeklődés, a kíváncsiság, a szórakozás öröme, vagy akár csak az alkalom, azokat kérjük fel védőnknek és támogatónknak. Csak a felületes általánosítás teremthette meg azt a közszellemet, amelyik a szegedi büntető expedícióit követeli meg. Nézzenek szét ebben a városban s valóban fognak látni gyönyörű épületeket, kőbe épített szépségeket, egy darab — Európát találnak itt a fogadalmi templom körül. De azt is meg kell látniok, hogy nem jutott pénzünk a kövezet kátyúinak betömésére, meg kell látniok azt is, hogy Magyarországon nincs olyan elhanyagolt országút, mint amilyenek Szeged aszfaltos uccái. Nem szégyenkezünk miattuk, mert ma nem szégyen a szcgé.njtség s mert ezek a feltépett testű uccák harcolnak most a mi nagy igazainkért Szegeden előbb volt transzfermoratórium, mint a vflág bármelyik táján, mert transzfermoratórium volt az is, hogy elhalasztottuk az uocák javítását, elhalasztottuk a csatornázás kibővítését, elhalasztottuk a vízvezeték kiterjesztését, elhalasztottuk a város fejlesztésének, az. egészségügy szolgálatának, a lakásprobléma megoldásának minden korszerű intézményét s ami pénz rendelkezésre állott s ami pénzt elő tudtunk teremteni búzából, borból és verejtékből, azt mind — transzferáltuk az állami feladatokat betöltő állami epületek építési költségeihez. Ezért állíthatják be Sv -ged t bűnbakul az ország nyilvánossága elölt, ezt akarják most megtorolni harminc-negyven és ötven év óta szegedi állami intézményeknek elparancsol ásával? Ez a város tizennégymillió pengős áldozatot hozott az állami egyetemért és az állami klinikákért, ez a város még az unokái nyugodt éjszakai álmái is elzálogosította azért, hogy az állammal szemben vállalt kötelezettségeinek meg tudjon felelni, erre a városra ugy kényszeritették rá az áldozatokat, nfint ahogy az országra kényszeritették rá a háborút s most ezzel a várossal akarják mef/jizrttetni a morá'is és materiális jóvátételt? Azért engedtük lerongyolódni uccáinkat, azért tettük le a fegyvert a tuberkulózis elleni harcban, azért él Szegeden tízezer eml»cr eg'szségetrabló pincelakásban, mert erőnkön felül és a teherviselő képességünkön tul vettünk részt az állam terheiben? És végtére is: nem Lillafüred épült Szegeden és nem népjólr'i minísz'.éii'tm! N-:m zsokéitokra költötték Szegedon a pénzt és nem nagyurak rokonainak adósságát fizötték ki ebből a pénzből, nem állami virágcsokrokat rendeltek mos és fizettek ki a Szegeden elköltött pénzből és nem fagyéi mileg elmozdított államtitkárok arckéjvit rendelték m» rajta töbl>ezcr pcld ágyban. .4 lttdrtn.inrj és reniZ'H kullnr-j gazdagodott, a ma»yraisíí« te remtő ereje juloll bízom sá^lio-: állal . Ila ezt a pénz! szövői kezetekbe. u k<'.- sünök tx>r lúz.tklwj és kegydijakba ö U . • jlna beí<-. már I rég ttereszfeft wMW afűi rg. Or maradandót alkottak, MBK a tndomttír, a szépség, a kultura jutdtt otthonhoz, v»n mire hivatkozni a felületességnek és a fetel«taoségnek s van mit ccrpr* deBeti-tíxA állítani az ország félrevezetett közvéleménye elé. Mi azt hisszük. Szeged nendégeiből Hzemkét óra alatt Szeged barátai Tesznek s akik nekünk barátaink, azok segítenek majd bennünket abban a küzdelemben, amit a város érdekében folytatunk az ország közvélzményénék felvilágosításáért. Arra kérjük Szeged barátait: ne engedjék ezt a várost uton-utfélen megrágalmazni, legyenek szószólóink mindenütt, segítsenek bennünket olyan közhangulat kitermelésében s olyan közvélemény kialakításában, amelyik nem fogja megengedni, hogy büntessék ezt a várost az államnak, a magyarságnak és a kulturának hozott példátlan áldozataiért , Szeretettel köszöntjük Szeged vendégeit s kérjük őket, necsafc vendégeink legyenek, hanem barátaink is. Dettre Jánosi Minden hétköznapja ünnepnap lesz TfLEFUNKEN 121 rádiót vesz. OaronfAlt klMMici* 2+1 cséres Ü«uomk, aKrcn- vrniu rawóóranra. Magyar gyártmány! VéMkénvszer nélkül bemutaiják: •catscb Alftcrf Kárász a. 7. Telefon 18-71 Kelemen nértoa Kelemen n. 11 Tel. 23-22 AlftSld problémáiról, A politikai helyzetről, hibás takarékosságról a koncentrációs tervekről Klebelsberg, Rassay, Kéthly Anna nyilatkozata boa a helyzetben a Détmaggarore:ág felkereste Szeged képviselőit. hogy a nyitvánosság! előtt mondják al nézőtöket Szagod problémáiról 4a a politikai helyzet aktuális kérdéseiről. A frjp., viselők nyilatkozatai markáns színekkel világit*, nak rá a sivár jelen ijesztő kérdéseire. Budapest, máretas M. (A Délmajgarorszdg munkatársától.) Az egy hónap óta tartó parlamenti szünet óta a válság még jobban fokozódott, a munkanélküliség tovább nó és a kilátástalan jelenhez hozzájárul a polt tikai helyzet bizonytalansága. Hasvét előtt, ebMinden! el kell követni, hogy a takarékossági akció ne vezessen az alföldi városok letárolására", - mondja Klebelsberg Gróf Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter, hidegkúti kúriájának pompásan felszerelt könyvtárszobájában fogadta a Détmagüarország munkatársát. Klebelsberg először legújabb tevékenységéről. az Alföldi Bizottság munkájáról beszélt; szavaiból szegedi Mcrmnel sokat lehet olvasni. — Tisztán látom — kezdte nyilatkozatát — az Alföld és Szeged sulyoS gazdasági helyzötét Ugy éreztem, hogy mint a legnagyobb alföldi város képviselőjének, kötelességem élőre állni annak a m< zgalomnak, amelyet az alföldi gondolat jegyében inditottunk. Az Igaz, hogy vannak mezőgazdasági és kereskedelmi kamaráink, ipartestületeink és gazdasági érdekképviseleteink, de mindezek az Alföld egeszét nem képviselhetik és inkább csak részérdekeket hozhatnak kifejezésre. A' nehézség abban rejlik, hogy egyfelől a megye és a törvényhatósági város, másfelől az ország központja, a kormány és a parlament között nálunk nincsen közbüleső szervezet, mondjuk egy kerületi tagozat, mintahogy például Poroszországban vannak a tartományok. Keletporoszország, Pomeránia, Westfáliau Hannover nevében a tartománygyülós állást foglalhat, egy szinte miniszteri ranggal bíró sOberprcsilont* vezoté.sével. Nálunk megyékre és városokra hull az Alföld nélkül, hogy egy közigazgatási szervezetben magasabbrendü összetartó erő leime, amely az egész nagy magyar rónát magában egyesítené. Ezért van szükség egy Alföldi Bizottságra, amelyben benne kell, hogy legyenek az összes alföldi törvényhatóságok, az összes mezőgazdasági és kereskedelmi kamarák, ipartestületek, kutató intézetek és azok a magánosok is, akik az alföldi problémákkal elméletileg, vagy a gyakorlatban nagyobb sikerrel foglalkoznak. — Voltak, akik ,azt óhajtották' — folytatta fejtegetéseit az Alföldi, Bizottságról —, hogy a bizottság működését cs k a ^/gazdasági kérdésekre koncentráljuk, lőkép r.z öntözés és a Duna—Tisza-csatorna eszméjének ápolására; foliak, akik esak az alfölri! városok' ügveivtl ki\áűtak volna foglalkozni —, piimles azonban eggctdalszsdgoí jeleuteft volna és leui lette volna lehetővé az összes erők össaehl fogását 'Aa Atfőktl Bizottságban eggeeáfnt Mf az Alföld törvényhozási tagjainak, 00., Tamtnt azoknak az önkormányzatok? nak és érdekképviseleteknekL amelyeket fentebb felsoroltunk. ^ — . — Pedig nrm csrkOg ú veséStg. * UM rékosság egye- v—"*at,tesz szükségessé éa a Mdonaiizhlásl üsneMreuHk további ccnfrftHsátámaL En pedig mottsaií alföWi szempontból, ha. nem magasabb nemzeti nézőszögből egyenesen katasztrófáidnak tartom, ha az alföldi városok elsorvasztásával a harmincas évek folyt* mán Btídapestet kétmilliós várossá dagis* tandk meg. Mindent el kell követni, hogy a takarékossóejt. akció ne vetessen a vidéknek, különösen az alföldi váró* soknak letárolására a hivatalok sorozatos megszüntetésével, a hivatalnokoknak Dudapestre való helyezésével. — Igaz, hogy a Budapestre összeülő képviselők szükségképen gyorsan a budapesti mentalitás uralma alá kerülnek, amely különösen várospolitikai kérdésekben nem is tud másképen, csak evntralisztikuson gondolko*. oá és mlnüeu nagyobb kéStlekezóést, ami B®. dapesten történik Természetesnek tart, ellenben mindent luxusnak mond, tani a vidéken történik. — I* asm például • budapesti hMrdt kérdóse. Aki megfigyeli a Ferenc József-hid forgalmát, meggyőzően látja, hogy ez a Md bőségesen le tudja bonyolítani Pc ' és Buda déli részének emhes^ és áruforgalmat És mégis a mostani páratlanul nehéz pénzügyi helyzet