Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-24 / 19. szám

A szegedi tábla fegyházra enyhítette a halálraítélt Olajos Károlyné büntetéséi (A DélmagyarorSzig nankaíJrsátót.) A szegedi itflőtábla Afow?c.t.*a:i^csa szombaton folytatta a haüiraltélt nujos Kíro'yné biinügvénck tárgyalását A tárgyalás megnyitása után dr. Zolxiy Ferenc ügyészségi elnök" és dr. Kolozsvári] Gyula védő mondották el ,-erbeszédeiket, majd a biróság Ítélethozatalt a vor.u't vissza. Két órán át tanácikoízott • birósjg, msjl déli 12 öcskor Kovács elnök IrtMrdctte az ítéletet A tábla a törvényszék Ítéletének » főMnt; t<sre éonalkozó ré-rét measemmlsi'ette és Qbüo» Károljoét kótéláttali halál helyett életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta. A tábla Ítéletének Indokolásában kimondotta, hogy a tárgyalás adatai alapján ugy találta a tábla, bogy a törvényszék a tényeket a bizonyítékok bolyes mérlegelése alapján helyesen állapította meg. Olajos Károlyné volt az, aki elhalt férjének éleiébe, Italába, de különösen egy alkalommal szilvalekvár. ba arzént kevert azért, hogg ezáltal flrfét elpusztítsa. Megállapította a tábla, hogy a bolttestben talált arzén mennyisége 10.91 irff'igmm volt A törvényszék a vádlott asszony bűnösségét helyesen állapította meg a törvényszéki orvosszakértő, a biróság vegyész és az Igazságnál Orvosi Tanács szakvéleménye .'lapján, a tábla Is u.^y találta, hogy nem fér kétség ahoz, hogg a féri halálát atzén ménj '.zés okoz a. Olajos Károlyné volt a tettes — folytatódik az Ítélet indokolása — és a gyilkosság elkövetésére az indította, hogy útjában állott öregedő férje, mert Szerette Olajos Károlyt akivel később el is vetette magát Holyes az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja is, bogy Olafos Károlyné tettésel ki. merítette a gyilkosság kritériumát. A tábla a háláibüntetést a fennforgó körtílmé. ngek alapfán mellőzte. Az enyhítő körülmények között a biróság elsősorban a hosszura nyúlt bűnvádi eljárást vette figyelembe. A tábla Olajos Károlynéra kiszabott büntetésből 2 évet ós 2 hónapot kitöltöttnek vett. Olajos Károlyné az Ítéletet minden Izgalom nélkül hallgatta végig. Az ügy végső fokon a Kúriához kerül, mert dr. Zobag Ferene ügyészségi elnök semmis égi panaszt jelentett be. Annácska nem jön velünk Irta: bibó Lajos Már két hete kikaptuk a nagy vakációt, azóta folyton készülődtünk a tiszai kirándulásra. Szorongó őrömmel feküdtünk le minden este és ugy számoltunk magunkban: Még hat nap, még őt, még négy... Végre elérkezett a nagy nap reggele Már reggel bit órakor talpon voltam. Kivételesen kitüntettem az öcsémet, akivel addig csupán foghegyről beszéltem, magamhoz intettem. — Gyere kissedjük a harci eszközeinket Hátra mentünk az ÓI mögé, elhengerítettem a követ a kis veremről, ahol a szigonyomat, esernyőnyélből készült pisztolyomat és nyílvesszőimet tartottam, aztán büszkén kíméltem fegyveremet a meglehetősen mély gödőrből. A bőrövemet felkötöttem az öcsém oldalára, odaad'am neki a nyilat, magam pedig átszúrtam a nadrágszíjam alatt a szigonyt, a zsebembe duijtam a rövid cscrnyőnvélnisztolyt. Bent ezalatt a nagynéném készülődött, hogy összecsomagolja az egész napra való elemózsiát. Hat óra után megérkezett Tápai is, a bejáró emberünk. Apám előzőleg v*ele beszélte meg a kirándulás részleteit, a lelkére kötvén, hogy ugy vigyázzon ránk, akár a szemevilágára. A Tisza tiz kilóméternyire esett tőlüufc, még sohasem láttam a legendás folyót és keblemben különös, ismeretlen érzések feszüllek arra a gondolatra, hogy nemsokára egy egész napot töltök majd a magas parton és a ffzesben, abol a nyulak és őzek rejtőzködnek. Dobogott a szivem és átmentem a szomszédba Annácskáért, hogy felkelt-e már, mert közeledik az indulás pillanata. Annácska édesBelvárost Mozi Ma utoljára Ibrahim Pil diadalmas operettje VIKTÓRIA és Híradó Elfladáaok kezdőt* 3. 5, 7. 9 árakor. anyja azzal küldött vissza, bogy Annácska még csak az imént ébredt fel, most fésülködik, de azért ne ijedjünk meg, nem kell rá várakoznunk, jön mindjárt Kissé csalódottan csókoltam a néninek kezet, bántott, hogy nem mutathattam meg Annácskának s szigonyomat meg a pisztolyokat, amiket eddig nem látott De csalódásom váratlanul izgalmas örömre változott Amikor betettem magam mögött a kapuajtót a nagynéném csendet intett a konyhából Lábujjhegyen odamentem hozzá. Mit akars?? — kérdeztem ijedten, azt blvén, hogy valami baj történt és a kirándulásunk elmarad. Nagynéném kimutatott az eperfára: — Sárgarigó szállt az egyik ágra, menj és lődd le. A szivem egyszerre összeszorult Már a harmadik gumipuskát nyüttem, de a szerencse mindezideig elkerült Lőttem ugyan három verebet, határozottan tudom, hogy a galacsin mind a hármat eltalálta, de mind a három veréb elvitte. Megéreztem, ütött a pillanat Remegve kióvakodtam az udvarra, lehajtott derékkal az eperfa alá osontam és felnéztem a magasba. A sárgarigó ott ült az egyik felső ágon. Fejét Ide-oda forgatva, kémlelte a messzeséget A galacsin már bent volt a gumipuskám bőrében, állást kerestem, aztán megcéloztam a sárgarigót. Éréztem, hogy a kezem remeg és a kihúzott gumípuska bőrét a következő pillanatban elengedtem. A galacsin elrepült, por tosan a begyén ta>ál'i a madarat amely bukfencet vetett á levegőben és lepuffant a földre. Korzó Mozi Belvárosi Mozi Hittón, kedden Piruló lányok dráma 8 felv.-ban. Főszereplő: ANITA PAGE Azonkívül: TUzbrigád Metkép aj amerikai tűzoltóság óletőbCl 8 felv.-ban Eléadások 5, 7, 9 órakor. Ma utoljára TOM MIX nek Replilő lovas -nak 3 tészes, 24 felvonásos attrakciója Elóadások 6, 7, 9, órakor, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. Korzó Mozi A poholvülgQ hiénái dráma a tuxasi kősivatagból 7 f-ban Főszorö^lfl : JACK HOXKE Azonkívül: » - - • tr • aa • kalandor dráma 8 felv -ban Főszereplő ' BETtY CQMPSON Előadások 5, 7, » órakor. Pellcaptzm a még véres mad-.r. t s m^vrn tartva meglobogtattam a levegőben: — Rózsai Rózsai — kiáltottam nagynénémnek. — Eltrnfáltam. Éppen begyen találta a gilacsln. De a nagynéném helyett apám jelent me? a küszöbön Még aludt, az én hangos és diadalittas kiáltásom verte fel álmából. Reszketett a dúbt.M, hogy felébresztettem és odaparancsolt mngálioz. Remegve állottam meg előtte. A hüvelykujjával az orromra koppintott: — Miért kiabálsz, le akasztófáravalót — hajolt közelebb az arcomhoz, uralkodva a hiragj ,n. Nem tudtam szólni sí ijedtségtől, mire mag-unhoz tértem, már be is ment és Ismét lefeküdt A végzet azonban ugy határozta, hogy ezen a napon minden örömöm szomorúságra változik. Szerencsétlenségemre őt perc múlva bábaszarU csörgést hallottam az eperfáról. A szivem megint megdobbant, a Jjfrtelen fellobbanó vadászszenvedély elfelejtette velem, hogy az imént haragra lobbantottam apámat Lélegzetvisszafojtva surrantam vissm az eperfa alá, céloztam s a kővetkező pillanatban a véres bábaszarka is ott hever' a lábaim előtt Most már teli torokból, csaknem vadul a dia. daltól, harsány hangon hívtam a nagynénémet. — Rózsa! Rózsait —kiáltottam olyan erővel, ahogyan csak tudtam. — Bábaszarkát lőttemi Még le sem hajoltam a földre a megölt lds madárért, már apám veszett fujtatással zihált kifelé, kezében a nádvesszőből font porolóval. A léptek zajára feltekíntettem, rádöbbentem, bogy vége, apám egyetlen csapással agyonüt s irtózatos félelemben futni kezdtem. Az udvar végén ért utol, elkapott és lesújtott & porolóval az, ülepemre. — Hát tisztára meg akarsz őrjíteni?! - lihegett, majd látva, hogy félboltra Ijesztett, rámnézett, megfordult, aztán fenyegetően visszament a szobába. Sirni akartam, de ahogy: megfordultam, egyszerre megdermedtem. Annácska ott állt a gangon. Szőke haja koszorúba volt fonva, arcán a looraí kelés hamvasaága ragyogott ajka és szeme tiszta fénnyel világított Nem tudtam megmozdulni, ő indult felém. Szótlanul meredtem rí és nagy Időbe került, amíg megszólaltam, — Láttad? Rámnézett, rám emelte ártatlan, mennyel tekintetét, s alig halhatőan rebegte: — Láttam. ... ... . , Szégyen és düh csapott fel e szivemben ée egyszerre lobogó gyűlölete*, éreztem Iránta. — Nem ls ütött meg — mondottam daoosan. Annácska arcán halvány felhő suhant át és majdnem- szomorúan suttogta: — De megütött, én láttam. Pillanatig várt, aztán hozzátette; — De nem fáj, ugye? Nem tudtam számot adni arról, bogy mit cselekszem. Apám még eddig soha nem ütött meg, az iménti diadalmas ujjongás, a kirándulás ízgalma, a megaláztatás, bogy apám Annácska szeme láttára vert meg, mindez összekavarod* t bennem és vad felindulásomban felütöttem Annácskának ez állát — Na, ba láttad, neszel Nem l&ssz vtíünk kirándulni. Annácska megtántorodott, e szivéhez kapta a kezét, ízeméből kibuggyant egy nagy meleg könnycsepp. — Ha nem akarod ,akkor nem megyek — Suttogta halottfehérre válva. Sarkon fc"dúltam és otthagytam. Az ól mögé siettem és bevágtam a szigonyomat, meg a harci övemet a gödörbe. Akkor a kőfalon át leereszkedtem a nagy kertbe és elbújtam a szőlőlugas mögé. Néhány perc múlva a nagynéném hangját hallottam. Kerestek, mert indulni akartak. A szivem egyszerre dobogott és sajgott. Ha szólok, hogy itt vagyok, vége a becsületemnek, ha hallgatok, nem látom a Tiszát és nem látom egész nap Annácskát Fojtogatott a sírás és tehetetlenül fúrtam be a fejemet a szőlőindák közé. Akkor egyszerre lépteket hallottam a hátam mögött. Felemelkedtem és megfordultam. Annácska állott előttem. Mosolygott, szemében bánat ült, hangjában lágy szomorúság csengett — Gyere... mnndta halkan — Megyünk, ökölbe szorítottam a kezemet — Nem megyek veled! — sziszegtem. Ismét rám emelte a tekintetét, ajka megvonagtott, az*án csöndesen lehajtva a fejét, megfordult és lassú, nesztelen léptekkel, lds kosarával a karján, megindult hazaíelé... * Azóta Iiarmjnc év telt el Az Annák valamen"uyien elmentek, valamennyien szomorúan, nesztelenül, ahogy Annácska akkor elment Vájjon hol járnak, merre' vannak, hogy minden szomorújuk és minden könnyük még most is itt ég a ^ivemben, hová tűntek, hogy soha, soha nem találkozom már velük...