Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-10 / 280. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca f2.Lem. Telefon: Z3>33.^KlAdú|Uvalal, Ictflct«nk«nyvt6r é» legylroda - Aradi ucca 8. Telefon: 13—Oö. - Nyomda : Löw LicAt ncca 1». Telefont 26.34. TAvlratl levélcím DélmafiyarorszAa Szened Csütörtök, 1931 december 10 Ara lOfUlér^Z^/, VII- évfolyamrWrszám ELŐFIZETÉS: Havonta helyisen 3.20, vidéken «* Budapesten 3-eo, kUlHUdrtn Ö-40 pengd. — Egyet srAm Ara hélklfz. nap Itt, va<Ar> ét Ünnepnap Ull. Hirdetőiek felvétele tarifa ízrrlnl. Megjelenik hétfd kivételével naponta renqel Zala és Szeged Zala vármegye törvényhatóságának kisgyülése hétfőn ülést tartott s a kisgyűlés egyhangú határomital mondotta ki, hogy a vármegye közgyűlésének elfogadás és hasonló határozathozatal végett mutatja be Békés vármegyének a titkos választójogot sürgető átiratát s ugyancsak egyhangú határozattal szavazott bizalmatlanságot Ivády Bélának, a földmivelésügyi miniszternek, az »ellenzéki miniszter«-nek. Megdörzsöljük a szemünket, — nem álmodunk-e? Annyit biztosan és ébren is tudunk, •hogy Zala vármegye törvényhatóságának kisgyülésében egyetlen egy szocialista, egyetlenegy »felforgató« nem ül, a megyei birtokosságnak s a megyei értelmiségnek képviselői közül kerültek ki a három szitán, három választáson, három szűrőn keresztül a kisgyűlés tagjai. S most ez a testület, amelyiknek tagjait először megválasztották a virilisek, vagy azok, akik" választás utján jutottak az érdekképviselet választói közé, azután megválasztották a közgyűlés tagjai s akik már előbb átestek a választói törvény és ajánlási rendszer szűrőjén, tehát akiket a választottaknak választottjaiból szűrtek át, egyhangú határozattal követelte a titkos választójogot s egyhangú határozatbal szavazott bizalmatlanságot a földmivelésügyi miniszternek. És SzegedenT Mi tiszteletben akarjuk tartani mindenkinek politikai meggyőződését, jóhiszeműek vagyunk és elhisszük, hogy lehet lelkesedni mindenért, ami ebben az országban az utolsó tizenkét év alatt megtörtént és elmulasztatott. De mégis, lehet-e az, hogy tizenkét év alatt nem került a közgyűlés elé egyetlen olyan inditvány, aminek elfogadása az ország érdekében volt, ha a kormánynak nem is kedvezett? Lehetséges-e az, hogy tizenkét év alatt Szeged közgyűlése egyetlen egy esetben sem adott kifejezést annak a meggyőződésének, hogy más eszközökkel, más tton, más irányban kellene keresni az ország szolgálatát s nem abban, amit a kormány, vagy a kormány tagjai helyeseknek tartanak? Békés vármegye törvényhatósága követeli a titkos választójog törvénybeíiktatását s a sziegedi közgyűlés többségi szónoka azt hirdette, hogy az ország ellenségeinek tesz szolgálatot az, aki a titkos választójogot sürgeti, a titkos választójog követelése mögött ott áll Moszkva vörös arca. (Ez nem a mi szövegezésünk, ez csak idézet egy, a szegedi közgyűlésen tartott beszédből, abból a beszédből, amit a közgyűlés többsége ugyan tapssal fogadott, de amelyik egyik legsötétebb dokumentuma a város újkori politikai történetének.) Ha a szegedi közgyűlésen követelték az esküdtszék helyreállítását, követelték a szabadságjogok kiterjesztését, a választójog reformját, a közigazgatás demokratikus átalakítását, mindig lehurrogták azokat, akik a szabadság és jogkiterjesztés érdekében emelték fel szavukat s hol a dübörgő álpáthosz, hol a lázító és vaditó demagógia fogadta azokat, akik az európai haladás, az európai szemlélet és az európai politikai iskolázottság követeléseinek akartak teret szerezni a szegedi közgyűlésen. A szegedi közgyűlésen, amikor politikáról van szó, mindig szerepet cserél a többség és kisebbség harcmodora. Mindenütt másntt a kisebbség tesz engedményeket a demagógia felé, a szegedi közgyűlés többsége a demagógiát a maga kizárólagos harci eszközének tekinti s mindenütt másutt a többség magára nézve kötelezőnek tartja azt a szinvonalat, aminek magasságát az argumentumokkal való harc s az érvekkel való argumentálás jelöli ki, csak a szegedi közgyűlés többsége nem tud lemondani az uszitó demagógia harci eszközéről. Miért elképzelhetetlen az, hogy a szegedi közgyűlés is hozzon »egyszer, csak egyetlen egyszer* olyan határozatot, amilyent Zala vármegye, Békés vármegye, Debrecen, Miskolc, Jásznagykunszolnokmegye — s nem is törekszünk most a felsorolás teljességére — hoztak csak a legutolsó hónapokban? Nem az az oka annak, hogy itt máskép gondolkodnak az emberek, mint ahogy Békésben, vagy Zalában. Hanem az a legfőbb oka, hogy mindenütt másutt az intelligencia megtartotta vezető szerepét s Szegeden — s ez a szegedi Írástudók árulása — a vezetésre, hivatott Intelligencia beállott a demagógia haszonélvezőinek szolgálatába s a maga tekintélyét, befolyását s vezetésre alkalmas voltát nem a tudás, ai tanultság, a nagyobb tájékozottság, a műveltség igényességének kielégítésére, hanem a politikai szolgálatokat végző demagógok közéleti ambícióinak jutalmazására s kortesszolgálatai meghálálására használja fel. Nem tulozzuk a szót: nekünk néha a szivünk megfájul, amikor látjuk, hogy a szegedi közgyűlés tekintélyes, érdemes és vezetésre hivatott tagjai — önkéntes szolgálatra jelentkeznek a demagógia guerilla csapatában. Irigykedve nézünk Békés és Zala vármegyék felé. Nem azért, mert ezeket a határozatokat meghozták, elvégre nem ezek a határozatok jelentik a pillanatnyi segélyét ennek a meggyötört népnek, hanem azért, mert bennük választási rendszereken és ajánlási akadályversenyeken tul megszólalhat a polgári lelkiismeret s megszólalhat függetlenül és szabadon. Ezért a függetlenségért, ezért a szabadságért s ezért a bátorságért tekintünk fájó vággyal Deák Ferencnek vármegyéje felé. Tovább akarják csökkenteni a köztisztviselők illetményeit A nyngdlfleszállttásl tervezel az egységes párt előtt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése,) Az egységes párt szerdán este értekezletet tartott, amelyen Varga államtitkár ismertette a nyugdijrendelettervezetet. Bejelentette, hogy meavdltoztatták a tervezett lakbér csökkentést. Az 1925 julius 1. előtt nyugdíjazottaknál, akiknek nyugdiját a szeptember rendelet 5 százalékkal csökkentette, további csökkentést nem terveznek. Azoknak nyugdiját, akik 1925—1927 október 31. közt mentek nyugdíjba és akiknek nyugdiját már 10 százalékkal csökkentették, a következőkép csökkentik: I., II., III. fiz. osztályban további 15 százalékkal, a IV—V. osztályban további 12 százalékai, a VI—VII. további 10 százalékkal, VIII. 8 százalékkal, IX. 5 százalékkal X. 4 százalékkal, ezen alól további két százalékkal csökkentik a nyugdijakat. Azoknál, akik 1927 október után mentek nyugdíjba és akiknek illetményeit már 15 százalékkal csökkentették, a további csökkentés valavel magasabb. • - , A nyugdijlakbérek tervezett csökkentése helyett a k"5vetkezölfef térvfezik: Az aktív szolgálatban lévő tisztviselők illetményeit progresszív kulcs szerint tovább csökkentenék,' még pedig ugy, hogy az I., II., III. osztályban összesen 20 százalékkal, a IV—V—VI. osztályban a 12 százalékon felül, ujabb 3 százalékkal, a VH-ben az eddigi 10 százalékon felül még 3 százalékkal, VIII—IX-ben további 2 százalékkal, a X-nél leklé további csökkentést nem terveznek. A nyugdijlakbéreknek az eddig tervezett 20—50; százalékos csökkentése helyett ugg a nyugdíjas, mint a tényleges alkalmazottak lakbérét február 1-től 5 százalékkal csökkentenék. Karácsonyi ju- , talmakat ebben az esztendőben a minisztériumok nem adnának kl. Interpellációk az ügyvédnyomorról, a gyülésfilalomról, az álláshalmozásokról, az emigránsokról „Az inflációi el kell kerülni" — mondotta a miniszterelnök záróbeszédében Budapest, december 9. A Ház szerdal ülésén a miniszterelnöki jelentéshez elsőnek Eckhardt Tibor szólott hozzá. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép nem lesz azok között, akik összeomolva maradnak, a porondon. Arról van most szó, hogy milyen szükségintézkedéseket kell az utolsó öt percben végezni, hogy a még nagyobb bajtói megszabaduljunk. Németország és Franciaország Európaellenes politikája az oka, hogy a világhelyzet nem tud megjavulni. A miniszterelnök — folytatta Eckhardt — helyesebben cselekedett volna, ha túlzott lojalitás helyett az ország érdekét tartva szem előtt, kijelentette volna, hogy szakit a régi rendszerrel. Elsősorban gazdasági téren kell keresni a demokráciát. A második fontos elv annak a figyelembevétele, hogy szegény ország vagyunk és ezért bármilyen kívánatosak is legyenek a kulturalkotások, az ezidös-érinti lehetőségeinket meghaladják. A harmadik elv az, hogy olcsó mindennapi életet kei biztosítani. Az a rendszer, amely segélyezés formájában akar fenntartani minden termelést, csődbe viszi a gazdasági életet. Ma csak a külföldi fizetési eszközökben való fizetés felfüggesztéséről kell tárgyalni. Bocsássuk redelkezésre árufekslnegeinket. mert valutában nem tudónk fizetni. valutában fizetésképtelenek vagyunk. Ezt nem lehet letagadni. Nem szabad engedni, hogy miként az államháztartásban egészen a kimerülésig: tagadó állásponton volt a kormány és csak akkor jelentette be a teljes csődöt, amikor már üres volt a kassza — az történjen itt is. Teljes bizalmatlansággal van a belpolitikával szemben, amely mást, mint üldöztetést és jogfosztást nem ismer. Nem fogadja el a jelentést azért sem, mert a kormány olyan rendszert inaugurál, amelyet a szovjeten kivül sehol másutt nem gyakorolnak, Gáspárdy Elemér felszólalása után Somsich Antal gróf, majd Igmándy Aladár beszélt. Farkas István kifogásolta a 33-as bizottság adóemeléseit. Hivatkozott arra, hogy a választásokon azt ígérték, hogy nem lesznek adóemelések. A becstelenség fészkei be, ahol az Ígéreteket nem tartják be. Az elnök rendreutasítja. Farkas István beszéde végén követelte az egyházi vagyon szekulárizációját és a titkos választójog bevezetését.