Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

A két Ritka fiu esete A tanár felveti a fejét; döntött; Józsit átereszti, Jánost azonban semmi szín alatt nem lehet átereszteni. Még mindig kinos csönd az osztályban. A fiuk látták, hogy tanárjuk elgondolkodott; mi lesz a Kitka fiukkal? Megbrkiak, átmennek? Amint a tanár végignézett az osztályon, kiolvassa a szemekből, hogy mialatt ő Ítélkezett, az osztály is elbírálta lélekben a két fiut. Vájjon hogy Ítélkezett az osztályf Mi lesz a Kitka fiukkal; megbuknak, átmennek? Kérdezzük meg az osztályt, — gondoltam. •Fiuk, álljon föl az, .aki lelkiismerete szerint ugy érzi, hogy: Kitka János megérdemli az elégségest !« Az osztály ülve marad. i>Kilka János megbukott«, — hirdetem ki a »nén« áltai is alátámasztott ítéletet. •Hát Kitka József?. Ar egész osztály feláll. nKHka József elégségest, — folytattam. Az egyik Kitka fiúnak erre az Ítéletre sürün peregnek le az orcáján a könnyei. Pedig ez éppen a Józsi; hisz jobbfelől állt Vagy közben helyet cseréltek volna? •Hogy hívnak téged?* »Kftka József«, — feléli elcsukló hangon. •Hát miért sirsz? Hiszen té elégségest kaptál!* •Éppen ezért; kérem, lessék engém ls megbuktatni; mert hekérh jobban fáj áz, hógy most . j közkedvelt, köhögés, rekedtség és hurut ellen Igen hatásos bonbonok minden gyógyszertárban és drogériában újra kaphatók. MJS 1 zacskó 60 flll., 1 doboz P 1*20 Jánost egyedül fogják otthon szidni; könnyebben: tudjuk mi ugy elviselni, ha együtt korholnak bennünket* tMinft a két Ritkát áteresztem!« — hirdetem kl a megváltoztatott Ítéletet. •János! öleid meg a testvéredet; ő nagyon de. rék fiu.* összeborulnak. Most már két szempárból perdül a könny. Sirás közben József is mosolyog: János is. A jelenet láttára az ezész osztály szemében meg. csillant a gyöngy. A szigorú tanár valami furcsát érzett; szeren, cséje volt, hogy éppen megszólalt a csengő és | kimehetett anélkül, hogy az egész osztály lássa, I hogy elővette a zsebkendőjét. A „Zöld bárány" előadásának regényes története Szeged-környéki színházi jelentés írta: Wagner Adolf nyug. gimn. tanár; gazd. főtanácsos.. A karácsonyi ünnepek melege a tanár emlékezetében elraktározott és részben már hamvas parázs alatt szunnyadó epizódok egyikét szította lángra. A Kitka fiuk ikrek voltak; ennélfogva egy osztályba jártak és pedig akkoriban a gimnázium negyedik osztályába. Illedelmes, szófogadó, jó fiuk voltak; szerettem is őket. Csak a tanulás nem akart nekik menni sehogysem; főleg a német szó nem fogott rajtuk. El is határozta hát édes. apjuk — egy derék szegedi iparos —, hogy nem tanittatja őket tovább; csak a negyediket végez, zék ei Isten segítségével; mert hát manapság iparosnak is jobban boldogul az ember, ha van egy kis végzettsége. Igy mondta ezt az apa, amikor a vizsga előtti utolsó héten eljött hozzám érdeklődni a fiuk haladása felől. Búcsúzás előtt még megkérdezte, hogy át fognak-e menni a Fiuk a vizsgán? Nem túlságosan biztató volt a válaszom: »Tőrténnek még csodák a világon !i Azt mondják, hogy az egyik falevél hasonlít a másikhoz. Dehogy hasonlít! A pomológus ugy olvas ezeken a leveleken, mint a jósnő a tenyerekben. A Kitka fiuk jobban hasonlítottak egymásmoz; mert még évvégén sem lehetett tudni, hogy melyik a Józsi, melyik a Jani? A tulajdon apjuk is egyszer tévedésből Józsit ütötte pofon, holott Jani volt a tettes. Csak az édesanyjuk tudhatta őket valahogyan megkülönböztetni; különben nem adott volna rájuk teljesen egyforma ruhát, sőt egyszínű nyakkendőt. De ezzel viszont az én dolgomat nehezítette meg; bár ez az ismertetőjel sem lett volna csalhatatlan; hátha egynap éppen Jóska vette volna föl Janika kravátliját? Ha egyiknekmásiknak leszakadt egy gomb a kibátjáról, az is csak egy napig adott biztos ismertetőjelet; másnapra a gondos anyai kéz már visszavarrta a helyére a gombot. Az emberi fül alakja is nagyon eltérő. Megpróbáltam ebből a szemoontból vizs. Cálgatni őket. •Megvan — gondoltam magamban —, a Janika füle hegye éles csúcsban végződik!* Ránézek Józsira; szakasztott ugyanolyan ... Hajszinárnyaiati különbözetek? .... nem "azért voltak ők ikrek, hogy az egyik szőke, a másik barna legyen! Legalább egy szemölcs, útbaigazító anyajegy?... de az égvilágon semmi! Vagy az egyik csak egy fikarcnyit jobban ta. nult volna; már akkor a feleleteik alapján tudtam volna, hogy a jobb tanuló a Józsi, amaz meg János. De nem. Az írásbeli is egyforma: mindig ugyanannyi a hiba mindkeltőjük dolgozatában. Közeledett a tanév vége: a klasszifikáció. Csak csoda mentheti meg a két Kitka fiut a bukástól. Mint vérbeü vadászember, sohasem lőttem világélelemben szaladó vadat: fekvőhelyében, soha szárnyas vadat másképen, csak: röptében; hadd meneküljön még puskám elől, ha tud; ha nem, álkor ottmarad. Diákjaimnak is, ha bukófélben voltak, megadtam mindig az alkalmat, hogy fussanak, ha tudnak; aki nem »tud< — az ottmarad. Ez az alkalom a vizsgát megelőző órán kínálkozott. Minden kétes, háromnegyedes tanuló felelt még egyszer. Kinn állottak már a katedra előtt a delikvensek; számszerint heten; köztük a Kitkák. József jobboldalt, János baloldalt a csapat szélén. Ha ilyenkor az osztályba egy légy szárnyra, .celt volna, meg lehetett volna hallani, olyan csend honolt ott; hogyne: hét kétes diák sorsa dől el most jobbra, vagy balra! Három fiúnak a sorsa már jobbra is dőlt; ott vigyorognak már boldogan a padsorokban; mert ugy feleltek, mint a karikacsapás. Már csak négyen álltak kinn; szájuk széle közelebb állt a síráshoz, mint a nevetéshez. A Kitka fiuk néhanéha egy-egy kicsit csak vallottak; a más k kettő azonban, minél jobban haladt az idő, annál iobban elrekedt, végül egészen megfeneklett. Igy most már csak a két Kitka maradt a katedra előtt. Egymás mellé kerültek, mivel a közbüleső őt társuk eltávozott. Baloldalt János: jobboldalt József. Megnézem az órámat: háromnegyed. A Kitkák feleleteinek az óramutatója még háromnegyednél is kevesebbet mutatott: meg kell hát buktatnom mindkettőt; nincs tovább! Az osztályban halálos csönd. A szigorú tanár egy kissé lehorgasztotta fejét — elmerengett: a biróság itétethozás végett belsőbb terembe vonult. A király tanácsadói pro és contra javaslatot tesznek s a király végül dönt. A tanárnak is van két tanácsadója: az >Igazságérzet« és a »Sziv«. Hallottam, hogy a pro és contra mit beszél a kettő. Az első: >Van egy mérték, amit a tanulónak meg kell ütnie; a Kitkák ezen alul vannak: meg kell buktatnod mindkettőt!* A másik: >Nézd, ezek a íiuk mindig szorgalmasak voltak;'jó gyerekek; iparos pályára mennék; kegyelmezzünk legalább az egyiknek: Józsefnek; ez valamivel többet is tudott most, mint János.* (A Dé magyaronzág munkatársitól.) A primadonna már hatodszor kiabál ídégesen a direktor után: — Direktor! Direktor ur! Megőrülök!... De az igazgató, mintha csak érezné, hogy nem lesz jő a primadonna elé kerülni, sehol sem található. Ugy eltűnt ,mínt a kámfor, nem üldögél a szemközti kis kocsmában sem, a tanítóiknál sem mutatkozott egész nap. a szinház táián twlio egyáltalán nem látták. A primadonna kimerülten dől az ajtónak: — Hát nem lépek föl, azért sem lépek föl!... A kollégák tanácstalanul álliák körül és kérlelni próbálják: — Fiacskám, azt nem teheted meg, már csak ránk való tekintettel sem. Nem a dirin, hanem rajtunk állasz bosszút. Ha a mai előadás elmarad, egy fillér nélkül szedhetjük sátorfánkat és mehetünk tovább, a bizonytalanság felé... — Nem, nem, ne is főzzetek. Ha valaki olyan, mint a mi direktorunk, az nem érdemli meg, hogy kíméletes légyen valaki vele szemben. Tegnap este Hz pengőt kértem tőle. Letérdelt és ugy esküdözött, hogy ma, az előadás előtt megkapom... Tudja jól, hogy mire kértem, tudja, hogy ma a tíz pengőre feltétlenül szükségem van... Nem lépek föl... A társulat tagjai ismerik a primadonnát, tudják, hogyha megköti magát, mindén hiábavaló. Félóra hiányzik még az előadás kezdetétől. A tagok tanácstalanul álldogálnak, végré is a bonviván, aki civilben mérnök volt egy fővárosi vállalatnál, oldja meg egyelőre a kérdést. — Elő kel! teremteni a föld alól is az öreget. A társulat hat tagja hét felé szalad. A bonviván. a szubrett, a jellemszínész, az öreg komika, az apa, a karmester forgószélként rohan az uccára. A hic'eg decemberi este koromsőtétséget borit a kis faiura. Csak itt-ott világit egy parányi ablak ... EgyKét gazda kocog hazafelé a kocsmából. Hideg szél veri a korhadt kerítéseket, hideg decemberi szél, mely a csontig hatol Holnapután karácsony lesz, ez a szét meghozza a havat és a hófehér pihék gyöngéden vattába bugyolálják majd a sáros uccákat... A bonviván béleletlen félöltőben bukdácsol végig a kerítések mellett. Fogalma sincs, merre keresse a részeges igazgatót, csak ösztönszerűleg törtet elő. re. Már azt sem tudja, merre van. Seiti. hogv elérte a falu végét. — Ha igy rohanok tovább, nemsokára beérek Szegedre —, mondja magának és visszafordul. Másik uccába tér, két kocsmába is bekikkant, de az igazgatónak nyoma sincs. Leverten tér vissza a nagyvendéglőbe. A teremben már szépszámú közönség várakszik. Az első sorokban ott ül a jegyző; a felesége, a két lánya. Velők vannak a Szegedről jött rokonlányok is, két kínyes kisasszony, akik tegnapelőtt valahol kijelentették, hogy ők nen* kíváncsiak a falusi csepűrágókra, ők csak kőszinhászban érzik jól magukat. Két finánc is van « nézők között. Eljött a tanító, a plébános és még néhány ismeretlen, pantallós ember. Hátrább, egészen a fal mellett parasztleeénvek rőhöanek iá. előre a >církusznak*. A bonviván besurran a színpadra és belebotlik a primadonnába, aki épp most ájul el harmad, szor. A direktor is megérkezett, a primadonnái előtt áll, lehajtott fejjel, bánatos arccal. — Nincs, nincs fiam pénzem. Egyetlen vasami sem — nyögi és kifordítja erszényét. Olv szánandd most, mint egy halálraítélt. A primadonna erre magához tér: . — Szóval nincs pénze? Hazudik! Hová tette « tegnapesti bevételt, hol a mai bevétel? Senkinek se fizetett. Babának adott ma délelőtt 2 neneőt. Ez volt az egész gázsifizetés! A társulat tagjai lehorgasztott fejjel hallgatják a diskurzust. Érzik, hogy a primadonnának igazai van. — Gyerekek, esküszöm — kiáltja sírástól elcsukló! hangon a primadonna —, hogy ez a csirkefogd bankba viszi a pénzt. Tőkét gyüit a mi műnkkánkból! — Disznósági — szól bele az öreg komika a diskurzusba. Nekünk már hetek óta csak fillé. reket ad. — Én két hét óta fügével táplálkozom — szólal meg a bonviván. — Egyikünk se lép tői ma este — vágja rá az apaszínnész. A direktor kissé lélekzethez jutott, fölényesen válaszol. — Felesleges ilyen cirkuszt csinálni. Mondjátok azt, hogy összeesküdtetek ellenem, ki akarjátok törni a nyakamat és nem léptek fel. Miért kell ilyen nagy feneket keríteni a dolognak. Én majd szépen kimegyek a nézőtérre és bejelentem, hogy az előadás elmarad. Ti pedig az éjjel egyenként megszöktök a kocsmából, mert úgyse tudjátek klfizetni a szállást... A társulat megdöbbenve, mintha fejbe ütötték Jól akarsz Smlrglzzél " PYROXYTÍAL! A ryró*yt tükörfényesre tisztit A háztartásban minden fémtárgyról eltávolítja a rozsdát és piszkát. Kapható minden fűszer, vas és festéküzletben, valamint drogériákban Kórzétképviséló: GOTTLIEB JÓZSEF Szeged, Horthy Miklós ueca 11 sz.